Élő Egyház, 1968 (4. évfolyam, 13-15. szám)
1968 / 14. szám
- 10 -Az ember "disszidál" Istentől. Simán, egyszerűen. Mert -az ember önmagát keresi, magamagát akarja "meglelni" s közben elveszíti a?, Istent. Egy apa mondta el egy alkalommal szomorúan: Este előállt a fia és ezt mondta: Atyám, ne vedd rossz néven, amit 'mondok, de reggel indulok Nyugatra. -- Ennyire nem szeretsz minket? - kérdezte^megdöbbenve- az atya.- Szó sincs róla, felelte a fiú, - csak‘világot akarok látni. Nem ti taszittok ki engem, de vonz az élet.- Elmegy, mint a Tékozló fiú, - jajdult fel az anya. -- - Egyáltalán nem hiszem, -hogy a bibliabéli Tékozló fiú "tékozolni" indult volna el, - felelte a fiú. - Szerencsét akart ö próbálni, világot látni, megismerni az életet, tapasztalatot szerezni, megmutatni azt: mire képes s majd eredménnyel, gazdagon, büszkén hazatérni. - Neki mindez nem sikerült, igazi De nekem majd sikerül. Én életrevalóbb vagyok s megállóm majd a helyem. - Ha itthon maradnék, úgy érzem, lemaradnék az "életről." • • ■ Édesapja szomorú szívvel megbékélt s végül az édesanya csomagolni segített neki. - Legyen fiúk szivében egy hely, ami’ 1 ’ tudja majd, hogy ez a hely várja öt.... blykor a fiú nem megy el azonnal.... A Tékozlóról is ez van Írva:... egy kevés idő múlva... ...Ne haragudjék tiszteletes úr, - mondta egy fiatalember, de most nem lát egy ideig. Vasárnaponta tréningem van. Péntek-estéken is van elfoglaltságom. Majd ha túl leszek ezeken... ismét visszajövök. - Mert ugye, meg tet'szik érteni, hogy ez az élet!-Igen, én megértem. Hogyne érteném meg! Nem akar ö elmaradni, pláne elszakadni!... Csak éppen elmarad, aztán majd elszakad.-. --Ugye, megérted, kérlek, - mondta más valaki, - hogy mostanában nem láthatsz közöttetek a templomban, - . ugye, megérted a helyzetem..., de ne hidd azt, hogy én azért hűtlen maradok stb.stb.stb....-Igen, én megértem. Hogyne érteném meg! . Tudom, hogy nem akar hűtlen lenni. Csak éppon hűtlen lesz. Nem'akáy elszakadni, csak éppen-elszakad idővel... S ezt már akkdíVi észre sem veszi. Ez mindig igy történik. , A "messze indulú"^ az Istentől elszakadó, az "Atyai Házat" elhagyó ember nem indul el azonnal, nem-szakad el hamar, végleg, rögtön. - Még bele-bele lapoz a Bibliájába, - még el-elmondja az Űri imádságot, még be-bemegy egyszer a templomba, - mondjuk:Karácsonykor, egyéb nagy ünnepen, esküvőn stb. - Csak egyre ritkábban. - Nem akarnak ezek .."Tékozló fiú" lenni,, csak életrevalóbbak, életbeillöpbek, maibbak, moddrnebbek, mindent ki-és megtapasztalók - és ehhez joguk van. ■' így viszik "messze földre" az atyai örökséget. Gyermekkoromból az Anti bácsi arcára emlékszem, a szabolcsi parasztemberére. Kocsis volt a Dessewffy-grófoknál. Búzát vitt egy alkalommal a malomba. A sár miatt messze kellett megállni a szekérrel a malom ajtajától. Majdnem összerop. pánt ;a zsákok alatt. Egyszeresük egyet, az utolsót, könnyűnek érzi a vállán. Örült, hogy visszajött-régi ereje. A malomban- vette észre, hogy útközben k-ifeslett a vállán a zsák s a búza jórésze elcsurgott. - Elcsurgott az "élet", mert igy hívták a búzát. -Így vagyunk mi is az élettel. Óriásnak, erősnek, titánnak, szabadnak érezzük magunkat s mire "megérkezünk", elcsurog az ÉLET.
