Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967 / 1. szám

- 15 -Levelek: Szétesettségünkröl: (DrtSzentgyörgyi Lajos orvos, Hollandia.) Hazai oldalról esztendőkig tartott annak a nagy résnek a betömé­se, amit a forradalom ütött a vasfüggönyön. A nyugati népek nemcsak a menekült magyarok előtt nyitották meg a szívüket^ hanem éveken át vonatszámra küldték haza is a ruhaneműt, élelmet, orvosságot* Ebben a munkában a nem vérségileg testvér holland nép különösen kivette részét. Amikor az első fellobbanas után, az aldozatos­­sag magasra szökött lángja a tömegek tudatában alábbszállt, megalapítottak a Ruyter admirálisról elnevezett szervezetet (Ruyter-Fond) s ezen az utón szereztek pénzt, gyűjtöttek csomagokat, orvosságot. JÓI emlékszem, hogyan apadtak ki lassan egész Európa-szerte ezek a segély-csatornak. S ha már sehova sem fordulhattunk, az otthon­ról érkező orvosságkéréseket Hollandiába közvetítettük dr.Szentgyörgyí Lajoshoz; "Lajos bácsihoz." Ö ilyenkor is sokszor, sokáig segitett s a kért gyógyszerek haza­érkeztek Hollandiából Magyarországra. "Lajos bácsi" feje felett is elszállottak az esztendők. Bevonult megpihenni az egyik holland öreghazba. ^e vivődő lelke, akarata ott is fiatal maradt. Nemrégen levelet írtam és választ kaptam tőle: így szól néhány része: ... A genfi templomépitésröl értesültem s el is határoztam, hogy küldök egy szerény összeget, nehány tégláravalot. Leveled véve s elolvasva, nagy szomorúság öntött el, mert a szinte zsákutcába jutott európai magyar református élet vergődését láttam újra szemem elé torlódni, ^sak az a vigasztalas, hogy hála a gondviselő jó Istennek, van még néhány olyan református lelkészünk is, aki a hiveket - s ezen a valóban hivő embereket értem, - össze tudja tartani. - Igaz, hogy ez a munka könnyebbik része, mert nehezebb az elkallódottakat visszaforditani Istenhez. E tekintetben itt is igen szomorúan állunk, mert ezek közül - minden joszándékú igyekezettel is - keveset sikerül az elkallodas útjáról visszatéríteni. Szerény munka volt itt az én tevékenységem, de én is erre a tapasz­talatra jutottam az itteni magyarok s különösen a protestáns magyarok között végzett munka alatt. - Az Úr Isten áldását kivánom tevékenységedre s erőt, reménységet, kitai tast kívánok a magyarjainkat így összefogó dicséretes kezdeményezéshez. Honnan érkeznek az adományok?.... (L£sd :2-, 3. oldalt:Adományok a templomra stb.) (Becske Lajos lelkipásztor évvégi beszámoló körleveléből, amelyhez dollárt tett:) ... Még mindig Beawer Fallson vagyunk.(USA.) Nagyon összeforrtunk ezzel a gyülekezettel, mintha közös, nagy család volnánk vele. Ép ezért mindig ne­hezebb arra gondolni, hogy megváljunk tőle. Talán egész Amerikában nem sok hasonló gyülekezetét találnánk. Ezt nem dicsekvésnek szántuk, hanem nagyon is alazatos szív­vel mondjuk. - S mégis: emberileg szólva - nem élhet soká ez a gyülekezeti Az öre^ magyarok egymás(után hazamennek Mennyei Atyjukhoz. Az el­múlt négy hét alatt is három tragikus halai volt. Búcsú nélkül mentek el, hirtelen, fajdalmát hagyva bennünk s űrt hagyva a gyülekezetben. Mert helyüket senki sem tölti be. Elmentek helyet csinálni nekünk s lassan több jobarat, ismerős lesz odaat, mint itten. Az alig hetven tagú gyülekezetnek így csappan folyton a szama. Mert a fiatalok távolabb laknak s ritkán járnák el hozzánk. Sokszor csak 15-20 an vagyunk az istentiszteleten. S ez a maroknyi nép eddig mégis minden esztendőben összehozta a szükséges 9.000 dollárt, ami szükséges az egyházi élethez. Gazdag sin­csen pedig köztük. Ezért mondjuk, hogy "emberileg szólva", nem élhet sokka, - mert istennek minden lehetséges. E gyülekezet is, a mi életünk is az ö kezében van. ("Az Istennek pedig legyen hála az ö kimondhatatlan ajándékáért."II.Kor. 9A^>)

Next

/
Thumbnails
Contents