Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1966 / 3-9. szám

-32 -/Függelék/.

M| ÉS 4| QTTHOg:

Szózatok, izenetek

a szertefutottaknak Otthonról:

TÁVOL ÁLÓ MAGYAROKHOZ:

Messziről itt is te tartod a sörsom. Nyugodtan fekszem. Erősebb, szivósabb, - Egyre nagyobb vagy, minél távolabb-vagy. O.rszágnyi karjaidban ringatőzom ...

(Illyés Gyula:Rangrejtve - c.verséből.)

(Kodály Zoltán, a legnagyobb magyar élő zeneszerző; .a ritmika, az!!ösbeszéd" magyar Nestora)

Amerikában járván szomorúan tapasztaltam, hogy magyarjaink' mennyire oldott kéve gyanánt élnek. Mig a svédek, Írek, olaszok, csehek és szlovákok amerikai állampolgárságuk mellett megtartják - nyelvüket, szokásaikat, szervezeteiket, kapcsolatuk az anyaországgal szerves és állandó: a magyarok második nemzedéke már alig, a ' harmadik sehogy sem tud magyarul. Nem ismerik, nem követik az itthoni fejlődést.

Mi tartja amazokat össze jobban, mint a magyarokat?

A műveltebbjét a nagyobb kultúra.(Egyszer svéd énekkar adta'elő Chicagóban a Psalmus Hungaricust, magyar énekkar bár van itt-ott, nincs olyan fokon.) A többieket a törzsi összetartozás, a népkultúrában gyökerező azonosság érzete, a magyaroknál mindkettő fogyatékos. helyette ott az ősi széthúzás, különcködés, különbködés.

Hogy nem vágynak haza, érthető: itt rossz dolguk volt. De az íreket is a nyomorúság hajtotta ki, talán még nagyobb, mint a magyarokat. Mégis otthon a szemük és a szivük, különösen, amióta független állam lett Eire, amiben nekik is nagy részük volt.

A kétszáz éve kivándorolt angolok az Appalachia hegyvidéken - olyan dalokat őriztek meg, am ilyeneket az anyaország már régen elfelejtett.

A mi magyarjaink alig is tudnak egyebet a XIX.század divatos népszínműben népdalainál. Azokon túl legfeljebb az operettig terjed zenei igényük. Nem ismerik igazi ősi népdalainkat, melyek különben itthon-is csak most kezdenek köztudattá válni.(Lásd:Magyar népdaltipusok. Akadémiai kiadó.) -• Ebben persze, az anyaország közoktatási is hibás: 1Ő6Ő óta papíron volt ugarán énektanítás az elemiiskolában, de a legújabb időkig nem valósult meg annyira sem, hogy a zenei anyanyelv ismeretét utravalóul adhatta volna.

A’legnehezebb bányamunkára szorult honfitársainktól nem kérhetjük számon a műveltséget. De elegen élnek ott az anyagi kultúra olyan szintjén, amelynek szellemi kultúrájuk alatta marad. Ezektől méltán elvárhatjuk, hogy ne maradjanak el az anyaország kultúrális fejlődésétől.

Mindenekelőtt a nyelv fenntartásáért, ápolásáért tehetnének többet.

Az erdélyi szászok még az 50-60 év előtti póstai és közlekedési viszonyokhoz képest is elég távol estek anyaországuktól. Mégis az állítólagos magyar elnyomás alatt a brassói, szebeni könykereskedésekben ottlattuk a legújabb és legjobb német könyveket.