Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 3-9. szám
. - 27 - . Az EGYHÁZ a FORRADALOMBAN: (Dokumentumok 1956-ból). Mindszenty József hercegprímás rádiószózata ( 1956,nov.3.) ***** ay Igen gyakori mostanában annak-a hangsulyozasa, hogy nyilatkozó a múlttal 'szakítva Őszintén beszél. En ezt Így nem mondhatom: nem kell szakítani a múltammal, Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam bebörtönpztetésem előtt. Ugyanazzal a testi és szellemi épséggel állok meggyőződésem mellett, mint nyolc éye, bár a fogság megviselt. Azt sem mondom, hogy most már őszintén beszélek, mert én mindig őszintén beszéltem; vagyis kertelés nélkül azt, amit igaznak és helyesnek tartok. Ezt csak folytatom itt, mikor'közvetlenül személyesen, tehát nem magnetofon'hangfelvétel utján szólok az egész világhoz és a magyar nemzethez. Rendkívül súlyos helyzetünkből külföldi és'belföldi viszonylatban kell"szétnéznünk.'Oly távlatból kivánok megállapításokat tenni, ahonnan - áttekintés nyílik, de sorsunkhoz olyanközei hajolva, hogy - mondanivalómnak meglegyen a gyakorlati érvénye mindnyájunk számára. A külföld felé élőszóval ma elsöizban köszönhetem meg azt, amit nekünk nyújt. Mindenek előtt a szentatyának, XII Pius pápa öszentsegének fejezem ki személyes hálámat, hogy a magyar katolikus -egyház fejéről öly sokszor megemlékezett. Mellette még hálámat küldöm azoknak a külföldi államfőknek, a katolikus egyház vezetőinek, a különböző kormányoknak, parlamenteknek. közéleti magántényezöknek, akik a börtönömben töltött idő alatt hazam és sorsom iránt részvéttel és segítő szándékkal viseltettek. Isten jutalmazza meg őket ezért. Ugyanígy hálát érzek a világsajtó képviselői és a rádiók világhálózata iránt, amelynek elektromos hullámai a humánum egyetlen légi nagyhatalmát alkotják. Örülök, hogy ezt most végre szabadon megmondhatom. Másrészt arról óhajtok beszélni, hogy az egész kulturvilág, a külföld, úgyszólván osztatlanul mellénk áll és segít. Számunkra ez ugyanis sokkal nagyobb erő, mint amennyi nekünk magunknak van: rni kis nemzet vagyunk. Kis ország a földgömbön. Am valamiben mégis elsők vagyunk: egy nemzet sincs, amely ezeréves történelme során nálunk többet szenvedett volna. Első királyunk: Szent István uralkodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvári győzelem után, amelynek 500-ik évfordulóját üljük, nemzeti létszámunk egyezett-az akkori Angliáéval. Am folyton szabadságharcokat kellett, vívnunk. Legtöbbször nyugati országok védelmében. Ez megakasztotta a nemzetet s mindig újra saját erőnkből kellett a felemelkedést keresnünk. Most van az első eset a történelem folyamán, hogy-Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét"élvezi. Mi meg vagyunk illetödve, egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszéretetéért a többi nép fölkarolja ügyét. A .gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritása által valósul meg, úgy, ahogy- himnuszunk zengi:”Isten áll meg a magyar, Tarts feléje védő kart.” Himnuszunk így folytatódik: ”ha küzd ellenséggel,*' De mi még rendkívül súlyos helyzetünkben is azt reméljÜK, hogy-nincs ellenségünk, azért mert mi sem vagyunk ellenségei senkinek•sem.- Minden néppel és országgal barátságban akarunk élni. Egy olyan nemzetnél, mint a magyar, amelynek történelmi törzse mélyen gyökerezik' a múltba, különböző korszakok ismerhetők fel abban az értelmezésben,
