Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1966 / 3-9. szám

DOKUMENTUM: { ^itvalló és eligazító ..írások otthop és az emigrációban.)- 15 -zigethy

Béla:(USA):Magyar református hivatástudat a nagyvilágban.

(Beszédkivonat a Szabad Magyar Reformátusok - Világszövetsége ClcveleM-i naggyülésén,1954.)

Ember és hivatás: . •

Az ember Istenért van. Ä magyar ember is az Istenért van. Ez életének célja és értelme. Ez a hivatása.

Hogy pedig az ember miképen lehet Istenért'- azt eddig legtökéletesebben Jézus Krisztusban, az ö-életében, tanításaiban, halálában, feltámadásában - egyszóval - Benne, magában láthatjuk.

Az ember az Istenért léteiét szerintünk az Ö nyomdokain, igéjének s a Benne munkálkodott Szentlélek vezetése alatt töltheti be.

Minden embernek az-a hivatása, hogy adottságaiban, kereteiben ezt a szerepet betöltse. A magyar embernek is az a hivatása, hogy a magyar adottságokban és feladatokban megélje Krisztust. Amint pedig Jézusnak áldozatosan nehéz volt Palesztinában, a zsidók között élnie Krisztust, ágy ma a nagyvilágban is Krisztust magyarul megélni szintén áldozatot, küzdelmet, kereszthordozást jelent.

De Istenért élni: Jézusnak könnyű és gyönyörűséges iga volt. 3 a- - mennyire ez sikerül az embernek, annál inkább benne él az örök dolgokban s az emberi szívnek ez lehet egyetlen igazi célja, megnyugvása, öröme és beteljesülése.

Magyarság és hit:

... Amikor a XVI. század magyarsága ájra találkozott Jézus Krisztus tiszta evangéliumával, a reformált hitűvé vált magyarság hitén át olyan igazságokat ismert fel, és olyan igazságokat képviselt, amelyek az egész nemzet életére áldásosán hatottak vissza. Ez azérttörtént igy, mert a megtisztított evangéliumot a maga fejlett emberségével összhangzónak látta.

Az Istennel személyes kapcsolat, és következményei:

A felismert nagy igazságok egyike volt, hogy Isten az emberrel a lélek által közvetlen kapcsolatot akar és tart fenn s az ember és önmaga között csak Jézus Krisztust akarja egyetlen közvetítőként, akiben kijelentette önmagát s az emberért való váltságmunkáját elvégezte benne. Az ember tehát - alapjában véve minden földi tekintélytől ( még a papitól isi) - szabad. Neki egyetlen tekintély: a magát Krisztusban kijelentett Isten; az Atya.

Annak a magyarságnak, amely, - amikor letelepedett a Duna-tisza táján - kétségtelenül magával hozta a szabadság gondolatát, a Reformációnak ez az alaptétele űjra azt jelentette, mipt a pincébe került virágnak a napfény, az embernek az/élö Atya Istennel Krisztuson át történő közvetlen; személyes kapcsolatbahózatala ma is magyar reofrmátus hivatás. Ezt a fontos, nagyjelentőségű, létfeltéí telszerű igazságot a protestáns egyházon kivül - amig ez az egyház tiszta-taná és hű egyház marad, - senki sem képviseli népünk körében, mint ahogy a múltban is csak mi képviseltük. Ez a tudattehát ma is cselekvésre késztet: minden magyart mindennapos, közvetlen kapcsolatba kell hozni Istenneli