Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1966 / 3-9. szám

-9 -Öreg templomban

3 remegő ujjammal végigcsókolom a kopott karzatok szű-rágta lapját, s összeroskadva,mélységbe húlltan, fölén hajol az égi Magasság ...

o j o

Dr.Kiss-Borl^se Aladár (Genf), levele

a genfi templomépitessel kapcsolatban:

...Ezeretném felhívni a figyelmedet az otthoni gyülekezetekben állandóan gyakorolt régi, szép szokásra. Mikor egy komolyabb akció előtt álltunk, mérlegelni kellett az anyagi helyzetet. A feladat rendszerint lehetetlennek látszott.

be tenni kellett és mi is akartunk - kötelesség szerint - cselekedni. Imádkoztunk, elindítottuk a gyűjtést s mindig csoda történt. Éppen úgy, mint Genfben,és máshol, az egész világon, a hivek lelkűkre vették a dolgot. Voltak megvalósítandó egyszerűbb dolgok és voltak nagyobb anyagi erőt igényibek. Ez utóbbi esetben mindenki számot vetett lehetőségeivel és felajánlott egy összeget, amit azután részletekben, tehetössége szerint fizetett meg.

Ezeket a felajánlásokat szeretném én elindítani az én szerény elkötelezésemmel, hogy a templomépitésre

felajánlok (egyelőre)

100.- azaz egyszáz svájci frankot.

•Természetesen, ebbe az összegbe nem számolható bele-az eddigi adományom. Ezt a felajánlást részletekben kívánom törleszteni.

Bizom nagyon abban, hogy akik jobb anyagi.helyzetben vannak, mint mi, erősen és sokszorosan túltesznek majd rajtunk.

Otthon, amikor már tudtuk a megajánlások értékét, jelentettük az egyházkerületnek. Ha volt rá lehetőség, akkor onnan támogatást kaptunk( esetleg kamatmentes hitelt ),ha nem volt, akkor is mindaddig dolgoztunk, amíg célhoz nem értünk. En azt hiszem, hogy a megajánlások összegének az itteni genfi egyházzal való közlésénél nem az anyagi eszközök’ megszerzése lenne a cél, hanem inkább annak a bizonyítása, hogy nekünk, magyaroknak is gyümölcsöző .hitünk"van, akik nem riadunk vissza anyagi áldozatoktól. Ha sajátos is a cél, "a befogadó ország^egyháza bizonnyára a hála jegyét látná benne Isten iránt, feléjük és - önmagunk felé.

/?3iószeghy Tibor• verse/

Lelkemben felütve vár a Biblia.

S fásult'testemmel titkon pap leszek, s férfivá torzóit gyermeki hangon rég hallott zsoltárt énekelgetek.

Félvak szemeimben kigyólad a fény, telt padsorokat lát,sok ismert arcot. Gyermek lesz ójra,tiszta,hinni kész a nagy utat járt pogány akarnok.

A karzatra déltájt fellopózkodom. Üres a'templom,a szószék,a padok. Pókháló leng_a boltív szegleténs bámulnak rám az ólmos ablakok.

Az orgona alszik.Zsoltáros hangján vén hétköznapok osztozkodnak csend-T 1)0

A grádics reccsen lépésem alatt, ? s emlékpor könnyet csal a szemembe.