Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1966 / 2. szám

Svédországi élmények.

A Stockholm - oszlói vonalon száz kilométeres sebességgel száguld vélünk ä'vonat. Laxanál az utasok megfordítják kényelmesen a felcsapható ülést; i-ájra .menet iránt szemlélik a tájat.

Közel van a_ sárköv. Sokkal kisebb abroncs kellene itt a földnek, mint.az egyenlítő tájékán. A szerelvény jobbra balra inog velünk, mintha a A’,síkság” -folyton görbületté - válnék a vonat talpa alatt.

.Kifelejtjük hamar ezt az érzést. Erdők terjeszkednek ugyanis vég telenül körülöttünk. Ritkán egy-egy tavat, gyárkéményt lát az ember, nehány vörössapkás házzal, aztán tovatűnik ez is, mint az álom.

■ Erdő, erdő, erdő, korlát.talanul, végtelenül...

Kristinehamp-nál kis piros vonatra szállók. A munkásokat szedte össze'a - telepekről a gyárba. Most már csak pár utast cipel visszafelé athátán.Szinte zajtalanul siklunk tova. Nem tudni: a napsugarak üzik-e dárdázva a szerelvényt, vagypedig'ar svéd hegyóriksok csaljak mindig beljebb, északabbra érchasuk felé, ösvilági titkaikba?

Újra erdők mélyén vagyunk. A képzeletet megrohanják a nem ismert világok meséi. Testvérünkké•válnak a titkok; a földdel, fával, kövei egynek érzi magát az ember...

A mágneses sarok fogásában vagyunk. - 1

Milyen .lehet Itt a halál ?

Storforsn'al leszállók. f

Egy negyven körüli asszony var az állomáson.'Ebben az árában a férfiak a "sikten” vannak. Az asszonyok is dolgoznak. Három műszakban folyik a munka a csőgyárban. így mindig találni otthon is valakit'a magyarok között bármelyik órában. Csak ép tudni kell: ki van otthon, ki alszik még, ki készül sietve a siktre? _ •

A vendéglátódat kiírták betegszabadságra. Így gyermekei'‘körében töltheti idejét, akik különben már nagyok.Egyik ipari tanuló, a másik iskolás. .-Mikor jöttek ide ? - kérdem, amint lakásuk felé ballagunk a fülkék tavaszi ég alatt, .

'-Tizenhét esztendeje, Otthon szerződést írtunk alá két esztendőre, mezogazdas'agi munkára. Aztán kintmaradtunk. - Csak. egy hazánk van: s ez örökre Magyarország... de itt is megszerettünk s mi mar nem megyek vissza soha...-Mit hagytak'otthon ? - kérdezem, akaratlanul is bontogatva a lelkek körül a falat. ' -? -Semmit, - még kenyérből sem volt elég, - kapom vissza egyszerűen a választf Nincs benne vád, nincs'indul-at, nincs keserűség. Tények, emlékek távoli nyugalma van benne.

íreztem, hogy ez a "magyar falói'1' az enyém, mert eltakart, elfelejtett mély sebbel élnek benne. Hosszú beszélgetések alatt csaladok benső világában'érzem magam, mert otthonosan eggyé'tudtam válni vé^ük. Nem amiatt, mert közös sorsunk volt; csak'amiatt, hogy az ényémből is meg értettem az Ö - volt - nehéz életüket. -