Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 2. szám
*** *## * ** *** *** *** *** * * Ordódynétól meleg ételt*,kapott a szociális konyhán. Én Í?magánkölcsöntí?adtam neki olykor. I?Garanciát” adott róluk'a Rádiónál, kézirat; terhére. Kajánul, azt a pénzt is mindig felvette, hist» az övé voltf o dolgozott érette. >!< Strassburgba küldtük ösztöndíjjal az akkor már közel harmincesztendős fiút. Élje at-újra a ”világ legszebb muzsikáját” - az elszalasztott ifjúsagoti Mihály Strassburgban sem evett mindég.' Egy rekkeno délután a kávéházi utcai nádszéken kéziratán morfondírozott s elveszítette eszméletét. ^-i' Rómába ment, meglátni Itáliában a-Vénuszt.-Majd Bordeaux-ból éitszakai telefonbeszélgetéshez hívott. - Svájcban az"idegklinikán láttam őt újra. Üldözési képzetek gyötörték. Mázsás tárgyak i!nyomták a mellét”, a falakat, sipolni hallotta, mégis szabadulni akart mindig orvosaitól, órákig beszélgettünk sokszor. Aztán megbántódott, s faképnél hagyva visszakérezkedett a csukott cellába. ?TA szürke, - hideg" vasárnapdélutánokat átlézengtem az ideggyógyin tézet folyosóin. Lent, "a - külső élet zsibvására folyt, mint a bücsú”, irta élete e szakaszáról. 10 -Nem tudom, mikor villant át a furcsa nbúcsúw az agyán az evilág ból való kimeneteléhez. - Mihály öngyilkos lett. -Anyját .nem lelhettem meg GenfbŐl Kecskeméten. Bedó Sándor képeit is visszakézbesitette Erdélyből a pósta... A |! T E M P L OMB A.N”, - ha megépíthetjük, nekik is jut majd egy tégla. Mi összeszedjük tükörcserépként-neveiket; a Teremtő Isten összeszedi a .csontjukat, - lelkűket! Fehér virágaim. Sem irigyeltem soha semmit, De ha fehér virágot láttám; Azt mindig önzőn megkivántam... Szegény anyám, áz édes áldott, Talán fehér virágra nézett Amikor a Szive megérzett. Onnan eredt'talán a lelkem S azért van, hogy én minden szépet Virágnak képzelek s fehérnek! ***** ***** ***** ***** ***** Sekem a jóság, a barátság, a husé£ A szerelem, az eszmék, az álmok-Mind, mind édes fehér virágok!... Szegény vagyok, sötét a sorsom, De ha fehér virágra nézek;* Felejtek minden sötétséget! Szemfedőmre fehér virágot Hintsetek majd,- ha sirba térek; ** Hogy ott sem lássak sötétséget... **|-' """* """ /:Schweizer-Csilléry Eszter, Bern*./ ***** ***** ***** ***** ***** ** / Viski József /
