Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1966 / 2. szám

*** *** *** *** .. .*** *** *** ##>1' *** *#* 4=b§?|^Qk±=gl=§£|g=í|kQl§:

Találkoztam a régi barátokkal,megálltam a volt református főgimnázium öreg épülete előtt, ahol néhai Nagy Sándor, volt bukaresti, majd németországi menekült lelkésszel.együtt faragtuk a padot.

Itt tanítottak tanáraim tudni, gondolkozni, hinni» Nekik kö_ szönhetem, hogy-emberré.lettem.

.. .. A főgimnáziumból csak gimnázium mar.adt4 Ez sem református; neu is magyar, - román. Hiába őrködött felette kotlósként az idők folyamán az öreg láncostemplomi

A. templom:

======j===Vasárnap/d láncostemplomba mentünk. Két testvérem kisért; mind

a kettő presbiter. '

Menekülésem alatt a templom bombatalalatot kapott, de hamar rendbehozták. - Körülnéztem az öreg templomban...

Mennyi Teréht kereszteltek benne! Itt konfirmáltam én is. Itt vettem meghatódva az'első úrvacsorát; feleségemmel itt mondtuk egymásnak a "holtomiglant”.

Csecskedi, a néhai öreg orgonista kései utóda megérezte, hogy az öreg templom messzeszaladt, megfáradt gyermeke érkezett ismét haza. i Az ’’Örök Isten, merre, merre vagy”? régi énekemre bizodalmasan szakadt fel újra torkomból az ének: .lm béjöttünk - nagy örömmel, Felséges Isteni ... a te templomodba, Felséges Isten! ... örvendezünk mi szivünkben, Felséges Isteni... mert bejutottunk immár te elődbe, a te templomodba, Felséges Atya Isteni-Egy órára az enyém volt újra a megtalált Isten szatmári

temploma! . ,

t?

Beszélt a pap, megtört, börtönviselt hangon. Erositett csendben. Képzeletem megindult s ott láttam mögötte dr. Kovács J.-Istvánt, a nemrég elhunyt későbbi, nagynevű, budapesti teológiai .tanárt. Hivei Jézus ^istának mondták egymás között a nevét.-Amint belemelegedett, - mind sűrűbben pislogott a maga elé tett órára. Fanatikusan lobogó erővel öntötte a szivekre a hit tüzét s a futó perctől szorongatva- mindent el akart mondani hívéinek, ami agyában,, szivében összezsúfolódott.

Es odaidéztem dr. Kiss Bertalan tiszteletes urat-a szószékalatt, aZ ötszemélyes padbai Felsőházi tag volt, fiatalon. A hatvanezer lakost! városban Ó építtette a harmadik református templomot s hívei - szavára - nyomorúságukban is megépítették, megszépítették újra a láncostemplomot is.

Szuggesztiv lélek volt; hívei tüzbe mentek volna érette. Hite s magyarsága miatt többször börtönt is ült a két háború között. Püspöke minden áron békét akart. Szatmári paróchiája elhagyására kényszeritette s egy ezer lelkes, jobbhra román falut - kapott. Ott prédikálhatott, tüzelhetett aztán, ha hallgatták volnál

A pap az ámen felé közeledett. Felocsúdtam-s az”én templomom” papja utolsó szavait magambaszivtam útravalóul.

**#*5!: ***** *****sí ***** ** ** ***** ***** ***** *****