Élő Egyház, 1965 (1. évfolyam, 3-6. szám)

1965 / 6. szám

;• - 3 -' . • ^örvendetes^ények^

EE JOP API,

leégett s újra tető alatt levő tempomáról, a tűzben megolvadt s újraöntött harangjáról: -A hejöpapi kicsi református gyülekezet ez év okt. 31.-étt a Reformációra va- ló emlékezés napját választotta hálaa. dó istentiszteleti alkalomként azért,..- hogy leégett temploma újra tető alatt van..

Október 31--én újra megszólalt a tűzben megolvadt s azóta újjáöntött ^86 kilós harangja. Énekét vele zengte . kisebb harang-testvére is, amely épen maradt, csupán hangja erősségéből veszített valamit.a templomtüz alatt.

A szabadság súlyos terhét Isten azért tette a mi vállunkra, hogy azzal kapcsolatban, ami ma. otthon egyházainkkal történik*, "értelmünket összezavarni" ne engedjük, megkülönböztetve az igazat attól,- ami hamis. Olykor otthonról látogatásra érkező ' véreink aggódva mondják: milyen könnyen leve tkezte ..szinte egyetlen nemzedék otthon őseink többszázados, sőt évezredes istenhitétJ

Isten olykor "templomrombóló"Istenként jelenik meg övéi között. - Menjetek csak el Silóba, ahol először lakoztam s lássátok meg: mit cselekedtem azzal a hellyel az én népem gonoszsága miatt(Jerémiás próféta könyve 7«-ik rész). S a h6 évig épitett jeruzsálemi templomot is leromboltatta Isten. Sőt megengedte, hogy az ő Fia testének a templomát is lerontsák, hogy mi lelki házzá építhessük öt azóta magunkba.

A volt északkeleti magyar Felvidéken: a kiöregedett papok között a beregardói lelkipásztor meghalt. Tisztét a beregszászi gyülekezet lelkésze látja el. Mivel egy papnak ott csak egy templomhoz tartozó gyülekezete lehet, a beregvégardói templomot a szovjet hatóságok, hir szerint, frissen bezárták. - Egyik bácskai református lelkipásztor testvérünk a nép által elhagyott , elnéptelenedett gyülekezetek templomaira hivja fel az övéi figyelmét prédikációjában: Sóván, Becsmenben és másutt ottvannak egykori templomaink üres helyei, -5jc ^ ^ 5Í<

s ottvannak egykori templomaink magtárként, moziként, szállodaként Óverbászon, Feketicsen, Ószivácon s másutt,-- Írja.

Erről nem*tehet az állam. Malmöben, Svédország egyik városában panesovai volt református magyar'asszonnyal találkoztam a kórházban. - Nagyon hiányzik itt nekem az úrvacsora, mondta elérzékenyedve, könynyel a szemében. S nem jött él úrvacsorára a malmöi istentiszteletkor, pedig megígérte.

Ugyancsak Svédországban, közel ,a Lund- i hires katedrálishoz, amely szájhagyomány szerint a régi pogány isten áldozati berke kellős közepén épült fel, egy kis faluban, amint meglátogattam egy ott élő családot, az anya ezt mondta: ha az állampolgárságot megkapjuk, sietek haza, Magyarországra s elmegyek a templomunkba. Hugómnak is megírtam ezt. Sajnos, ö Így felelt nekem levelében: gyere csak, kedves néném, gyere. Majd meglátod, milyen egyedül leszel a templomban]

Igen, ilyen vidék, ilyen gyülekezetek is vannak. Az irigykedés, a.mások helyére■törés, sajnos, helyekként sokkal jobban megmérgezte népünk lelkét, mint'valaha.

De vannak olyan vidékék is, ahol reggeli s esteli könyörgéskor a férfiak a templom falához állítják a kapát, vagy a csákányt, hogy belépve a.templomba, a csendben szabadnak érezzék magukat s a könyörgés alatt a végtelen.Istenre rátárul, jón a lelkűk..

Benyomásunk szerint nem téved az, aki a templomok megtartása, megépítése terén a ma.gyarországi református egyháznak Urához, Krisztushoz való hűségéről beszél: megtartja azt, amije van, hogy senki el ne vegye a kezéből az ö koronáját, (tjei.3.) A sátoraljaújhelyi' templomot a nyugdíjasakból összetevődő gyülekezet két esztendő alatt fél milliónál több költséggel önerejéből kijavíttatta. - A pestimrei templom újjáépítésére országszerte gyűjtenek, hogy e második háznak nagyobb legyen a dicsősége az elsőnél.(Aggeus 2.r.) Az árvíz megrongálta dunaalmási gyermek-sS:** *** *** *** *** ***