Ellenzék, 1944. szeptember (65. évfolyam, 198-222. szám)

1944-09-02 / 199. szám

BUDAPEST, szeptember 2. (MTI). Vitéz Laihaitos Géza. m. kár. vszéreziredes, mmisz tereLnök hivatal ballépése '3iIkialmiálból pén- ti?fcan, szieptiembier 1-étn délül/án 6 óra 25 perckor rádióbeszédet mtéziett a magyar ramzethiez. A miniszterelnököt, aikd Sr^envt- páH Imre hadi műszaki törzskari alezre­des szárnysegéd és Haeffler látván mi­niszteri tanácsos, se/ji iófönök kíséretében érkezett a Magyar Távirati Iroda, és Rá­dió Részvénytársaság székház?, elé, vitéz Kdmváry-Boresa Mihály dr. államtitkár, *a’ Miagyar Táviraiti Irodia és Rádió kor- mlánylbiíatosa, valsmint Havel Béla múniisz- t.eiri1 tanácsos, a Rádió ügyvezető alelnöke fogadták és kisérték a atuidióba. A ekudfió bejtáratátaiál, ahol a miniszterelnököt a poéta részéről Kuzmich Gábor d)r. vezér- • í"taligató várta, vitéz Kolosváry-Boroea Î Milhály kormiánybáztas bemutatta a má- ! nósatereLnöknetk az MTI és rádió vezetőit. Ezután a minisztere’ nők és kísérete a 3. számú .stiudióbat vonult és onnan a. md- ri Leiber elülök a<z alábbi szózatot intézi te Bu­ch /»est I. hullámhosszán a magyar nem­zetihez: •— Magyar Testvérin! — Míncüjárt hí vackai épé® en el­ső perceiben rövid7 tömör piogra- imot aidltam, amelyre a/]apján a sú­lyos és nehéz helgtütnikben felme­rült összes prohléM-at egy eines, be­csületes és ellsizáVmányban megol­dani kívánjuk. ga nem mimen energiánk latb^tésével ezt megvalósít ay> akkor a súly as feladat elvégzed nem is v ál lakoz­tam volna. A Főtéréin paranicsnyk'- ségcrm alatt v/ katonáim tudjik, hogy nehéz,spkiet nem ismerők, mert mint m/dani szoktam, azok csejk arra vJk, hogyi azokat át hi-' daljuk. Tud1 A* hogy esz most nem könnyít, mii/azonállal azt akarom ezzel mond/’i, hogy teljes elszánt­sággal, miden erőnkkel létünk fenn tart á sardek ében mindnyájunk - nak azon ül lennünk, hogyi a ve­széllyel régbi!ilkiózzujnik. Ezzel a program becsületes he tarifásának szándékára ismét*elteni és éppen ele­gendőképpen rámutattam. Hogy most mégis kiállók a mikrofon elé, azt azért teszem, mert nemcsak hogy igen nehéz és komoly időket élünk, hanem olyan változó helyzetek elé vagyunk állítva, amelyek sok tekin­tetben azonnali intézkedéseket igé­nyelnek. Itt elsősorban gondolok Er­dély fenyegetett helyzetére és derék székely testvéreinkre, akiknek sor­sát elsőrendű szívügyemnek tekin­tem. Mondanivalómnak a célja ket­tős: egyrészt a megnyugtatás, más­részt a lelkek fel rázása. Tudom jól, hogy háborúban vagyunk, amikor az üres szavak nem elegendők a meg­nyugtatásra. Ahhoz fegyveres erő és harcieeizközö-k kellenek. De éppen e tekintetben akarom megszüntetni a túlságosan sötét enl át ást és a sok he­lyen 1 ábrakapott szertelen menekü­lési hanuglatot, mert az fölötte ká­ros. Minden megtörténik, Ss>gy határainkat megvédhessük. — Megállapítom, hogy az a hely­zet, amelybe ma belesodródtunk, egyrészt a földrajzi adottság fejlemé:- riye, másrészt meglepet ésszerű ese­mények következménye. <Die uigyan- alkr mindern meg fog törttiénni éj­jel-nappali munkával katonai és pol- go i i vonalon ahhoz, hogy a még ren­delkezésre álló erőnket ott és úgy vessük he, hogy határainkat meg- védihessük. Etekintetbem. a német had vezetőséggel felvett személyes kapcsolat révén mondhatom, hogy a saiát erőnkön kivü.1 a helyzethez és a lehetőségekhez mért őszinte támo­gatásban fogunk részesül mi. Erről természetesem bővebben nem nyíl at­kozhatom. A veszély pillanatában, szokásomhoz hi ven, a legsürgősebb teendők -színhelyén, amennyire azt elfoglaltságom engedi, mindemkor rámutattam, hogy az ország belső rendjének mieden körülményiek kő­zett és éppen most* feltétlenül fenn kell maradnia. — Ila még akadna valaki, aki ezit nem szívlelte volna meg és a háttér­ben megbújva olyan terveikkel fog­magam if ott leszek. Jó példával óhajitok eloljámi atekintetbem is, hogy a Ishifüség minden. vonalon megszüljék. Évek óta ismerjük a plakátot/ figyelmeztető szavát: „Rémhiferjesztés, fecsegés, hazaáru­lás.“ Azetlenie vétőkkel szemben ed­dig neu vontuk le a konzek véne iá­kat. Tűit ősit hatom azonban a Iköz vé­lemény, hogy a jövőben ezt. szigo­ma n Âeg fogjuk tenni. Még az osz- trák-yagyár monarchia fennállása idején/megszoktuk a járszalagan va­ló vezetést, majd később a trianoni szoimcru időszak alatt a revízió jel" szava mögé bújva álomképekbe rin­gattuk magunkat, aztán j öt'tóik a mostani német, háború, ragyogó győ­zelmiéi, ami kori® a közvélemény ab­ban bízott, hogy a németek majd mindent elintéznek. — Ennek az egyoldalúan káros* fel főgáznak moist, legyvszersmindénkor- ra meg kell szűnnie, menti maguink- ban is kell bizakodnunk. Utalok a testvér ^ finn nemzet példájára. A finnek évek hoisszu sora óta/ állítják ít 'sarat egy számbelileg nagy füleiről ben lévő ellenséggel szemben M mégsem roppantak össze, A finn pél­da mutatja, hogy részleges vissza- i nők-niek vonulások, az ország egyik, vagy másúk határ® ávjáhak ideiglenes fel­fi-' ‘Asa még nem rendítheti meg egy élni akaró nemzet leikét, A harcot ezzel szemben kell’ hogy megvívjuk végső erőfeszítéssel, miinldlenua el­szántan a magyar haza szénit földjé­nek megvédéséért öílfeláfidozóan és példlaadás-sal. Etek int étiben, otít, ahol még mem ment volna mindnyájunk öntudatába, arra kell gohldblni a minden becsületes magyarnak, ka­tonának é.s dolgozó fóidi&ikinak és egyaránt, hogy 1 letűnik rőt, vagy mem lé tünkről van szó, ez pedig minden áldozatot megér. Amikor rö­viden programot adtam:, .programom pontjaiban félre értbe let lenül arra is lalkozik, amelyek a belső rend fel­búj tásár a vezeithetnek, a,z minden lé­pését és cselekedetét gondolja meg jól. Még nem késett el vele, mert a magyar erő kifejtésének parancsa ő reá is vonatkozik és ha az illető kö­rök energiájukat és a.z erre esetleg még birtokukban lévő eszközöket a külső ellenség ellen folytatandó harcra akarják rendelkezésre bocsá­tani, akikor még el nem késett ne­mes gesztussal mindenesetre na­gyobb hazafiak lesznek, mintha a mi becsületes, elszánt küzdelmünket határaink megvédéséért meggátolni igyekeznek. Az egyik esetben ragyo­gó példáját adják az önfeláldozó, katonás hazsfiságnak, a másik eset­ben pedig sötét árulókként megér­demelt sorsukat fogják elérni. — Tudom jól, hogy a közre s kü­lönösen igazságos harcunk megvívá­sára veszélyes magyarajka, de ide- geinfaju elemeknek a közéletből való kikapcsolódása még nem nyert vég­leges elintézést. Megnyugtathatom a közvéleményt, hogy a magyar faj szellemi és gazdasági fölényét to­vábbra is minden eszközzel biztosí­tani akarom. Azonban a Lovagias magyar gondolkozásnak megfelelő­en humánus móclo.n oly atlétaképpen, ahogy azt az etekintiéiben kötött! megállapodásunk s az előttünk le­begő magasabb cél megkívánja. A konjunktúra kihasználói — A továbbiakban olyan égető problémákat vetek fel, amelyek ugyancsak sürgős i.ntézikieidiésekM kí­vánnak, hogy a küzdő front és a< hát­országnak még Ina is kényelemben élő többsége között a éehierVállllalas és; az áldozathozatal óriási különb­ségei sürgősen kiegyenlít lessenek s ugyanakkor a leginkább anyagi ne­hézség,ekkel küzdő ipari tömegek, kisemberek a lehetőség szerint anya­gilag megerősittessenek. Ezzel pár­huzamosan a hixusipar a háborús helyzetnek megfelelően le kell hogy csökkentessék. A problémákkal sze­relek szembenézni. Ez azt. jelenti, hogy mindazokban a te'kintettekben, am el vekre alább rámutatok, egész rövidesen szigorú intélzkedések kö- wuk-eznok, mert hál menn váréi fon­tos is a zsidókérdés megoldása, an­nak elintézésié még sem képezi réti a mai vészes időikben a kormány kizá­rólagos fő tűrökvésőt. Nevezetesen arról vari (Szó, hogy egyes hazafias. Önfeláldozó rondel kod ástál messze eltávolodott elemek még ma is lel- küsm éretlenül használják ki a kon­junktúrát vagyongyűjtésre. Sétálók tömegeit látni anélkül, hogy lázas munkával sietnének, a. közinek szol­gálni. A régi békés időkből fennma­radt rendszer alapján, a szombat-va­sárnapot. őket jogosan megillető pi­te nő-időnek rekln tik és látom, egye­sek a hivatali és irodád munkát úgy fogják fel, hogy ez a napnak egy bi­zonyos kényelmes órájában részük­re feltétlenül véget ér. — Vannak, akik ügyesibajos dol­gaik elintézésében nem riadnak visz- sza messzemenő összeköttetések igénybevételétől, sőt megvesztegeté<- től és jiobb anyagi helyzetük révén az úgynevezett feketevásárhistól. To­vább megyek. Akkor, amikor az ól- leniség az ország határát döngeti, akkor még mindig látni szórakozó, hangosan mulatozó rétegűét, akik­nek eddig még nun szólal! meg a lelkiismeretűk. Egyeseknél egy kis kénye hitetlenség egyenesein k üst g- |'.prK'éwt okoz é< nem gondolják meg azt, hogy a fronton küzdők ezrei sok­szor boldogok leimén<»k, ka r-uk e«<V órára is olyan kényelemben pihenr H9í A kormány két feihiiása a román kormányhoz V Vitéz Lísliisifíiij €l©issi nliiszterelnök rádióbeszéd© helyzetünkről és kötelessécpeinkrili A sötéten látás és serfelen menekülési hangulat ellen. „Székely testvéreim so$®át ©sőrendii szívügy emnek tekintem44 Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KOLOZSVÁR. ElőíUct^ü árak: 1 hóra 5.20 P, negyedévre Iá P. vfolyaul99- szám. SZOMBAT, 1944 szeptember 2. ÁRA 40 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Koloaevăr, Jókai-” 16-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye. tem-u. 8. TeJefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 A finn példa

Next

/
Thumbnails
Contents