Ellenzék, 1944. szeptember (65. évfolyam, 198-222. szám)

1944-09-22 / 215. szám

■ > <ú ,1' A* fl* ’ • 0 .\YV XÁ • B UDAPfc:: ' 1 *-■ la-t"*r ?hr: PÉNTEK, 1944 szeptember 22­LXV. évfolyam, 215. szám1. I I'IM 20 FILLÉR Szeikes7tfcég és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jok.ai-u. *3, I. .plefon: 11—09. Nyomda: Egye. tem-u, 8 TeJefoö: 29—23. Csekkszámla: 72056 A LAPÍTÓ TI A: BBRTHA MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTŰVALLALAT' . ........... ti n vnT.ri7.SVAR. Előfizet':" Erdély sorsa - a parlament előtt A miniszterelnök a képviselőhásban és a mondott beszédében teljes őszinteséggel feltárta helyzetünket - „ magyar ember szivének minden dobbanása szeretett székely testvéreinké!" BUDAPEST, ezoiptember 22. (MJÍ) Vitéz Lakatos Gézá m. kir. minisz­terei nők csütörtököm (Miután a kép- viselőházbain és a felsőháziam beszé­det mondott. Beszédében mindenek­előtt utialt arra, bogy eddigi megmyi- latikioizá sóiból többé-kevésbé világo­san kivehető volt a kormány célki­tűzése, tehát egész programja. Ez­úttal fő célja, högy az alkotmányos íormák betartását szem elölt tartva, még egyszer teljes realitással, őszin­tén feltárja helyzetünket. A magyar történelemből merített erőbe támasz­kodva és a jövő generációra neheze­dő felelősség tudatában ismertette a pillanatnyi feladatokat. Az első szükségszerű felismerés az, hogy min­den magyar emberben él a* önálló államiság vezérgondolata, első nagy királyunk öröksége. Magyarország földrajzi fekvésiéinél fogva azonban csak ritkán volt abbam a helyzetben, hogy sorsát egyedül, önállóan irá­nyítsa, miért, a magyar célkitűzések­nek szükségszerűéin a körülöttünk lévő hatalmas országokhoz, világbi­rodalmaikhoz; kellett támaszbodniok. „Minden terjeszkedés és és osztélyuraimi vágy tá­vol állott tőlünk!661 Nieim expansiv célok vezettek ak­kor, amikor — akár a múlt világhá- .bombán, akár a mostani világégés­ben; — arra kényszerült ünk, hogy fegyvert ragadjunk. De bem is azért küzdiölt tünk, hogy ósdi feudális osz­tályuralmat biztosítsunk, hanem a legnemesebb szociális elgondolások megvalósításáért, mindem becsülete­sem dolgozó magyar áíllampioilgár megélhetéséért, a nyugodt családi életiek biztosításáért. A mult világ- bábom végével rámkisizakadlti sze­génységben az elleniünk irányuló proipagnndisztikus vádiakkal szem­beni nem tudtunk átfogó hírverést produkálni. A valóság Isten és ember előtt az. hegy minden állítólagos terjeszke­dési vágy, minden osztályuralml vágy távol állt tölünk, igaztalannal vádollak' azzal, merít az neun fűtötte Magyarországot, külö­nösen nem a, trianoni idők utáni M agy ar országot. A magyar határok védelme (Rámutatott ezután a miniszterel­nök arra, hogy válságos időben vette át. a miai kormány hivatalát. Olyan pillanatban, amikor a román átállás már nemcsak befejezett tény volt, hanem a Romániában bevetett né­met erők hadműveletei szempontjá­ból a legsúlyosabb kiesést jelentette. A keleti védőbástyáinkon átvezető utak máról-holnapra meglepetéssze­rűen az ellenség kezébe kerültek, amellyel szemben több irányiban le- ^tött erőinkkel csak korlátozott ren clszabáiyokat 'tehettünk. A kor­mány legelső nyilatkozatában hatá­rozottan kimondotta, hogy nem nyí­lik számunkra más uf, mint a ma­gyar határok elszánt védelme. „A veszély igen nagy !í6 Hogy mit jelent a nem természetes határok védelmének fogalma, azt minden gondolkodó:, a földrajzzal tisztában levő ember elképzelheti. Eure a világois látásra múlhatatla­nul szükség is van. De mindez nem veiZéthet odáig, hogy a kétségbeesés vegyen rajtunk erőt. A kishitűség­ben leledző magyar lelkeket fel keil ébreszd-e műnk. Hangsulyioizta a mi­nisztered n öle, első mc-gnyiíafhozásá­ban sem titkolta, hogy a veszély, amellyel szembe kell néznünk, igen nagy. Meg kell azonban állapita­nunk, ha érzékeny veszteségeket kellett is elszenvednünk, a magyar nem­zetben élő erők koránt sincsenek kimerítve. Még vannak erőtarta­lékaink, feltölthető katonai egy­ségeink és van magyar hazaszere­tet, magyar lelkesedés, magyar él- niakarás; és van a Németbirodalm által ve­lünk «zenitben vállalt erkölcsi elkö- tedeaettiség. „Igen nehéz napokat kell átvészelnünk66 Külpolitikai célki tüzéseáink ezzel túl aj dónk éppen advü van Magyar­országnak a béke tárgyalóasztalánál kirajzolódnak -a történelmi szükség- ’’szerűséget parancsoló vonalai. Mig ez kialakul, igen nehéz napokat keli átvészelnünk. A túlsúly tagadhatat­lanul a máisik oldalon van. A túl­súlyban lévő másik oldal a saját sorsukat önállóan iniem irányítható kis nemzeteket fenyegeti és olyan fegyvereket doh ellenünk, amelyek­kel szemben úgyszólván védteleim va­gyunk. A fenyegetés természetesen a legsötétebb sorsot szánja Magyar- országnak, de ezekből a leghalvá- niyabban sem lehet megállapítani, hogy milyen előnyök származhatná­nak, ha azonnal beadnánk a dere­kunkat. Az angolszász hatalmak, amelyek végeredményben nem egyedül min­ket akarnak sújtani akkor, amikor óriási légierők bevetésével ártatlan kis nemzeteiket akarnak a szörnyű pusztulásba dönteni, nem mérlege­lik, hogy olyan nemzet ellen fordul­nak, amelynek ezeréves erkölcsi és anyagi értékei valamikor a szá­mukra sem lennének közömbösek. „Minden magyar ember szive dobbanása szeretett székely testvéreinké66 A légitámadások okozta fájdalmak ecse­telése ufón a mármsz erei nők kitért afc ország máék súlyos mernró- baltatátúra t Erdély egy részének rész­leges kiürítéséről szólott. Hangoztatta, hogy ezt kizárólag katonai okok tették szükséglessé. Rámutatott arra, hogy a Székelyföld zsákszerű kiszög elésében az ott állott kaitioti-ai .erőükét az össze­köttetéstől vailó &lvágá(si veszélye fenye­gette. E terület makacs vedel mezese még na­gyobb erő- ék területvrsztesége. eredmé­nyezett volna, mert az onnan visszavont erőket máshol mexü eredményesebben fel lehet használni. Hangoztatta a minisz’er­ednék, hogy vv.n\den magyar ember szivének minden dobbanása szeretett székely testvérein­ké. Mérhetetlen fájdalommal tölt el az a ltudat, hogy minden máskép alakul, ha ott idejében módúinkban lett volna be­avatkozni. Rámutatott a minti'taterelhök dm ék szé­kely határőreink hősies megjatartásáda. a harcokban (tanúsított vitézségére, akik kor való tekintet nélkül oroszlánok mód­jára védték az 6sá magynr földet. El évii'betettem érdemeket szereztek és d reékely népnek örök dicsőséget. Erről a földről niem- mondunk le, székelyeinkről nem feledkezünk meg és az igdítség g^'ő- zedelnie után különös szeretet el és megkülönböztető mqgpecsiiléssel gon- dotkodunk sorsuktól. p „FőeéVa belső rend fenn­tartása66 A belpolitikai célkitüzépek tekintetében minden mondanivalója az eddigek ismét­léséire sz|ori kozák. Főcél a belső rend fenntartás1?.. A kormány mirjánt elkövet, hogy a törvényt é-> a jogrendet minden törekvéséé.1 seem ben kérlelhetetlen ive. por­ral biztosítsa. A háborús döntés elő t. az erők végső erőfievrléiének pille no! >b -n helyes1 intézkedésnek tartot-a a pártok feloszlatását. A kormány minden egyes •tagjh pártokon kívül áll. azt kisebb rév­ben katonák alkotják. Ö maga i mvr po­litikai éta közéleti szerepet nem vitt od­(1 olytatása a/ utolsó oldalon.) Levél mindenkiliez Testvér, jogom vau őszintém szólani Hozzád, mert nemcsak a verő- fényt jártam Veled együtt, hanem a zimankót is annakidején. Jussom van hát szemedbe mondani az igazat, akkor is, ha sebez. Szánalmas vagy Testvér és elszomorító. Évek ófa hallottad a ţtoze- ledő dörgést s most mégis agy állsz a viharban, mint a megrémült gyer­mek, kit készületlenül lepett meg az idő. Állsz tétlenül és tehetetlenül, futnál, de nem tudod hová,, életösztcnöd s a kapzsi önzés váltakozva kerget erre-arra, minden eszedbe jut, mint végső menedék, csak az nem, ami természetes és egyszerű. Riadsz és másokat riasztasz, tétovázol, kapkodsz, rémülten meredsz a jövőre, mely ront feléd, mint a bőszült bika s elfelejted, hogy ember vagy s karodat mozgatni tudod a véde­kezésre. Sötéten, mondod: rossz időket élsz s nehéz napokat. Pedig nem az idők rosszak, csupán az ember s nem a napok nehezek, mi vagyunk gyöngék s hitványak hozzájuk. Szép a világ és jó, csak az ember rontja el idcnkiiit. Évszázadok alatt sokszor elromlott már s rendre mindig helyrojött megint. Győzhetetlen az élet, akár a fü, vagy az erdő. S bát­ran bízhatsz az évszakok rendjében, mert nem ember igazítja azt, ha­nem mana az Isten. Ne félj, ne bújj, ne fuss sehova. Markold szorosán Tieid kezét s ha veszedelem dübörög ajtód előtt: nyugodtan nézz a szemébe. A tisztákat és erőseket elkerüli a vész. Emberséggel küzdj a sorsodért, hogy megér­demeld a felkelő napot. Törvény a világban, hogy aki nem tud harcolni önmagáért, az nem való arra, hogy éljen. Ne gondolj most is apró önzéseidre, segíts inkább azokon, akik baj­ban vannak, mert rajtad is lesz, aki segítsen, ha bajba kerülsz. Ne en­gedd lelkedbe férkőzni a gyűlöletet, bármilyen emberi hitványsággal ta­lálkoznál is össze. Példát mutass inkább a gyöngék felé, hogy erősödje­nek tőle. A győzelem, a végső győzelem Testvér azé, aki megáll a helyén. Mint viharban a tölgyfa, melynek tépett lombján záporok múltával mindig felragyog újra a szivárványcs napfény. Csak az vész el, aki gyönge. Aki falevél a szélben, akinek gyökere nincs, aki súlytalan, mint a pitypang léha magja. Csak az vész el, aki nem méltó arra, hogy éljen. Csak az vész el, íliki elveszti önmagát. Bízzál magadban Testvér. Abban, hogy erős vagy, mert becsületes vagy, tiszta vagy. Ne mástól várj segítséget, ne álmodozz váratlan cso­dáról. A csoda Benned kell legyen, mint rejtett csira a magban. Semmitől se félj. Állj bátran és nyugodtan, aihol állni rendelt a sors. Nézz szembe a világgal s gondolj arra, hogy ahol Isten élni rendelt, ott nem vonhatja meg Tőled senki e jogot. Kolozsvár, 1945 szeptember 22. .WASS ALBERT.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents