Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-29 / 195. szám

o ELLENZÉK 1 9 * { auguszfns 2 9. Talus-i te'fti&iß&en llin-s temetők pompás mauzóleumait. .1/ e1 múlás fájd almát me örökítő halhat «illan iv­uielvü 1 .•ml ék müveit li i.iba keroM itt a szent. N’lUO ; ma rv anv, mlekmu, cran no ÓO p es ere NV obor. A*/ elmúlás SAlUőjC oson Ut is a lombok alat 1, de ez .1 temető íruiski óit emle kéz tét iy el ! menteikre , akiket mar magukba fogulot t az anv.dőld és örök,, be k es almukat a] US ,:<Lk a sírkövek, kopjafák lábánál. A kás kalaaszc&i falu temető^ .1 hegyol dóiba keriik. Mintha az óin unt. régi eazdak lei kje vigyázni kívánta volna onnan felülről a falu mindenkori életet. A holtak szeme az. elükön van moss is. E/.r érzi az ember ön­kéntelenül is, ha a cinterem zöld gyepéről feltekint a hegyoldalra, az. élő faluból a holtak. falujába. Meredek ut. visz fel a kertek között. Ezt az utat járja Szent Mihály lova. Utasai itt hagyják el ez a múlandó világot. És őzre-' \ étien —• mintha csak vadóc. de mégis sze­líd kertbe jutottunk volna — bukkan elénk a temetőt jelző első kopjafa egy istzitáló ár­nyékot vető vackorfa alatt. A temető megélni kezd. Előbb a leikec fogja meg bánatos, halk poé/.isc, aztán be­szelnek, a fcirkőféli rátok. Elment emberekről — azóta már porladó csontok —, elcsitult fájdalomról, m eg csen uesedert bánatról adnak számot ezek a feliratok a még itt bolyongó halandónak. — Itt nyugszik Jakab Janó;., aki éle 26 órát. . . Még nem is eszmélt a lélek, márit-i kinyúlt érte a könyörtelen — vagy könyörületes — csontv.izember. Az egyszerű kopjafa fölött kiíeszitett selyemkendő lobog. A ,tfá:>zló*' hirdeti, hogy zsendiilő élet fonala szakadt meg itt, mielőtt legömbölyödött volna az cletorsón. . . Odébb egyszerű falusi kőfaragó betűi hirdetik, hogy ,,1T VARJA JÉZUS ELJÖVETELÉTT" Ábrahám Márton, aki dhalálozott ,.1 S25-B£i*. . . Halálában ín sú­lyosan csendüi a talán egykori Iöldesurnak reve egy széles sirkövön; ,,N. Bülgözdi Bül- gözdi Feremz Szül. 1794 Meghalt 1869“. Vigasztalan férj panasza jajdul fel egy másikon: — ,.Koporsóba vettetem az. én ágyamat. Xl-k febr. MDCCCXXX. Káli Dobo^ Józscifnének a szelíd kedves és csak S holnapokig bírhatott és csak 25 nyarakat látott jó feleségnek hiv barátnak és segítő­társnak NÉHAI BÖZÜDUJFALITITT KO- VÂTS ANNÁNAK porrészeit ledi e sr- hant‘‘. Kegyeletes halandónak, kutató nyel vésznek eg\ aránt érdeke- olva-mány . . . Az előbbi sir lakójának atvafia pihenőhelye: — ,.HÜ FÉRJ JŐ APA TEKINTETES BÜLGÖZDI SÁNDOR UR HAMVAI NYUGSZANAK ITT!“ A régi asszony is porlad már: — „Itt nyugszik SZOMBAT- FALVI KLARA BÜLGÖZDI FERENTZ- NÉ . . Fodormenta illatozik néhai Kál Istókné Jakab „Perzsi“ sírján, ,,aki élt 78 évet*' és ott van a kövön az is, hogy ,.ezen emléket leánya Jakab Kata tétette 1889-BE“. ...Fia­tal asszonyi élet mult el; — .„Itt nyugszik Kalló Anna Varga Banc^L Istvánná. Páros életet élt 7 évet, összesen 24 évet . . .“. Fia­tal akácok borulnak a busongó sorokkal be­vésett kőlap fölé. Istenben boldogult Jakab Jánosról azt mondja az irás, hogy ..élt a fe­leségével 16 évet. Egész életet élt 80 évet. Meghót 18S0-B.“. — Ugyancsak az ő kövén van lejjebb; ,,Itt nyuks-zik Debrecenyj Jancri Perzsi. . A pallérozatlan tudá-u kőfara­gó clirásac, hiányos Iskolázottsága éppúgy maradandó emléket kaptak, mint a halott leány. És jönnek sorra ,a csendes hegyoldal lakói: — „1896. IT ALUSZA SIRÁLMÁT DEB- RETZENI ANDRÁS KI ÉLT 86 ÉVET MEGHALT 58 BA (?) TSINÁLTATA NA- GYOBIK FI JA JÁNOS . . .“ Egy besüppedt halomra .ráborult a sfulyos fehér kő, mintha a fájdalom döntötte volna le. Másutt kettő is áll egymás melletít. Rajtuk rövid írás: — ,,Tasnádi Asztalos János 87 év“. — ,,Tas- nád.1 Asztala-' Jánasné 80 év“. Isten kegyel­me hoiszu élettel áldotta meg a házasitársa- kat... „1886. ITT VÁRJA JÉZUSSAT BOLDOGUL KIMÚLT NÉHAI TASNÂ- Dl PÁL FERENCZ ÉLT 65 ÉVET KÉ­EGYETEM MOZGÓ bemutatja a légvédelem és légoltalom reprezentativ filmjét: Zugnak a szirénák (Szárnyas Dandár) Főszereplők : Rajnay Gábor, Zala Karola, Lukács Margit, Greguss Zoltán, Mihályffy Béla és Hidvéghy Valéria. Zene : Fényes Szabolcs. VIA* szn MII E I \SN \i)] PÁI II RKÓ ER /Si ld 1 ÁGOSTON JANCSI J l.RENG/ NI ■ ■ Ercmve- aggs/.üz., vagy gyogyniii táti,inul csalódott lélek? ,,Balázs Kata ék 7S evei*'. Mganyon áll ino-it is a kopjafa, mint az élők között valaha az. elhuin; . . . ,,baiáz> l'Hvánné 1 asnádl Pál Kata sírjára lényts, sima kérgii egészségei Mzdvafa borít árnyékot. Gyökerei talán az. elmúlt életből táplálkoznak. Élet az elmúlás felett. . . — „Páll János ólt 85 évet" — „Gergely Erasébot ólt 70 óvet“. — Széjp hosszú éle­tek. — „K't nyugtsizik Kozma Erzsébet Borbély Miklós Nő M. H. 18,02“. — A fel­ír t ny’edvtörtéineti érdekesség egyben. A következő sir egykori tanító fekvőhelye Hihet. Valószínűleg saját búcsúztatóját ir­ta meg elő:e: — „Itt nyugtaik -atz Urbar Gál Kis János, aki élt. 65 éveket. — Sok köszöntőt mondtam a temetőkor ekben az elhiunvt feleknek végtdsz;*.eleiére, de vif. Ü neki un is a-v haltál szelleme igy fujdogá*- ta... Sok embernek feje felett megállt' m, köszöntőmé szióp hangosan elmondtam. Nem mondhatok több köszöntőt senkinek. Temetőbe hajtom le bus feji ímet. S oki észt a feliratot olvassa, legyen bo'dbg e földi pájája“... A többi sorok a kővel együtt mélyen a porhanyó földbe sülyed­ek. Csak a túl világi kántor szemei olvas­hatják a- loegy riet es fhusd kőfaragó irás- hibákkal tarkított vésett sorait. Az egy­kori iskolamester csendesen pihen. Rég volt. hogy köszöntőéit ,.szép hangos n“ el­mondta és az iskolapadokban helyesírás­ira ok.ottta a kis falnisi nebulókat. ..1832, K. P. E. Farkas Kata kinyúlt éle­tének LXXX-D.:k évében május 6 Di.k napján“. Egy:ke a lngrdjvbb s toknak. Ma már szinte kegy elet lennek tűnik ■*• sorok hangja... Varikörtefa á 1 a sr* mellett csen­des őrségben... — ..Kőpál Kata nyugszik it *3v ^zemoru kő alatt kit magához vet az. Igten. Hét e-szr erudeig nyúlt élhe s nyoltza- di.kban feltserélte azt egy diitsőb világi;al a halba tanársággal. S bus szülei e simáik partján utána sárnak. 1828.“... Ká szedhet­_____MEGYÜNK UUHHHnHnMBMnEBflMI A tornyok és a dübörgő Indák, hitegető rokonok, ismerősök elmaradtak, de jó utra- valóul a lelkűnkbe mélyült a bucsukép s uti- társként, velünk van mindig s mindenütt az otthon . . . Vonatunkon vígan leng a sok kicsi lobogó: szép piros-fehér-zöld. — imádsággá szőtt. drága, szent színek. Megy a katonavonat s rajta nótás, harcokba indult, vidám magya­rok Hadak utján, mint gykor az apák, mennek most a jiak. Megy a vonat. A kerekek kattogó irama mellett kicsi ör­vények ,sürgölődnek, melyekben hetyke fii- vek bókra dűlnek s virág perdül. szirmát küldve utánunk. A mozdony időnként harsá­nyat rikkant s olyankor a mező k is felfi­gyelnek: érett kalászok, szorgos emberek in­tegetnek visszaváró búcsút. S nőnek, gyűlnek a kilométerek. Mind hosszabb a láthatatlan szalag, mely a fészek és közöttünk feszül. Mind hosszabb, de el sohasem szakad, mint ahogy sosem fakul meg a fény a hazafelé álmodó szemekben. Megyünk. Az ajkunk nótás és az arcunk hetykén fo­gadja a vad rohanás csapkodó szelét. Mind előre nézünk. * Egy alagút éjszakájában immár elmaradt a kis piros mécses is, mely határt jelöl két ország között. Ami mögötte van, az drága, szent, mindennél szentebb s egyetlen: Hazaid. Utána lehet ellenség, barát, rokonszenvü, vagy orvul leskelődő, egyképpen idegen, más], más világ. A kicsi lámpás tűzhelyünket őrzi s pilla­natra elszorult a szivünk, mikor a testes ha­tárhegy alatt, az alagút füstös éjszakájában, fénye ránkvillant küldőn s visszahivón . . . Megyünk tovább s az utunk mihamar belefut volt csaták gyepesedő medrébe. Itt- ott béna romfalak. Az ormukon fü nőtt és széljsodorta magból sarjadt virág árváskodik. Az emberek arca közönybe fásult. Ajkukon nincs nóta, sem mosoly. Mig nézzük, fohász­kodunk: — Istenünk, kíméld ezt a földet a mécse­sen túl, városait és falvait kíméld, hogy a virág ablakaikban nyúljék, kertjükben virul­jon, ne1 romjukon. Embereit segítsd, hogy ajkukról ne fagyjon le a nóta és a jókedv, szemükben ne dermedjen meg a lélek . . . . . . Ezért járunk most messze utakon. Tájak rohannak szembe. Változó vidékek és változó emberek rugaszkodnak mellénk, hogy nyomban újra eliramodjanak hátunk megett. Mintha mozdulatlan egy helyben áll­te rinnbe az. om.léks.orókát?... . Bíike porni­ră, áldáU nvan dé'ku 1 a“... szól az irás T. 1 snó(I, Gyurka Marton kövön. Majd: „Itt nyugs'ijk az. Urbi 11 Gál l.dván Kreál, -aki éliit 7í> évűt. Béke poraira, a'a 1 . arv-a.i- .ra,...!“ — Síiirii sorok 1 így m/á'-'k kövön: „11. nyugj/ik az Urban Ta-nádi Attains Jánns. 1881-hon születőm 21 év vala az én életein. I íi adid.ig is ecak ái'v e ig’' M ói- leni, mert az édesanyán na 1 !) éves ka'óm­ban e ve zi» tf( ni. T rm.ad.i Asztalos János éd('Map*airn emgem eddig idújrig iv'v :U és az horzai/itó halál töJe mos. aáoelt. Jfjiusúgom teli vala örömnnel s bele hula az föld mé.j- sógében'. Édesapám tehát nekem egy kö- goibot á ita. Legyen neki boldog földi pá- jiáij a. És. aki pbt a kögobof olvasa, álgva meg srezt a miindenségiyeik Afya!“ És a többiek: Bot Erzsók, aki élt „LXI ével“, „Jó muíikásnő Rác Erzsok“, akinek más fölirás sincs a sirjáin, a kis Blénesi Erzsébet, aki élet 1 évet 6 holnapot és most kérdőt lobogta* kopj' fája fölöM a szél... Panaisziok: „...Itt alussza siralmát, magja után hagyo»t 5 árvát“... Remény, hit: „...amilyen kánok kö?t szsenvedtem e müó világban, olyan boldog leszek fent a mennyországban...“ A ,r.rín tűz a hegyik!alma. A lombok be- árnyalják a hoi*oadozó sichalmok* t. Szöcs­kék ugrálnak a füvek között, virágok nyálnak, madarak bancuroznak a bokrok- ben. A holt flalulakói békésen pihennek el­csitult bánatukká' a verbénák alaki.. (cbobry) □B HaiaJmas árvíz egy Indiai tartományban AM.S/.TI HD\M, augii táv ,ií). UM T. I.) A VinH 'Távirati Iik>íI;i közli: Mini n ln'it lm /.olg;i 1 11 |f 1 r* 111 i H mi hu vInd„ <, 11 j;«r ;it •-z;i kfi> ligat T.ii Uii louiány déli * é /,. n ig -n nagv u* \ íz. Vi*li, ;<UM’I v ;i mezöpa/d I-:i;..’I: III tv rin 1 k i v u I nagy katokal okoz. 1. tw- loMifiiiy \ a la mennyi |ol\oja kiára.it és a kórnyer/ö területe hahajlmas t«m- giMré vfiltoztatta. Jobb iielységet tel- jci.-en elöntőit az ár. Ezek lakódat hajlék talanul maradtak. HajóéisiillyesztéHeh a dél- francia partok előtt BERLIN, augusztus Éíh (MTI) Mint az Interinf. tengerészeti tudó­si tóját ÓI értermi, a német hadi tenge­részet harci esz közei a délfianeia par­tok előtt ujabb sikereket értek el. Az elözönlő hajóhad erős biztositó egységeivel fohiatot-t kemény* elhá­rít/ harcban egy őrhajót, egy tüzér­ségi gyors naszádot és egy további ki­sebb cg-ységet .süllyesztettek el,mely­ről nem tudták megái lapítani, hogy milyen osztályhoz tartozik. London felkérte Washingtont Amerika londoni nagykövetének visszahívására GENF, augusztus 29. (MTIT A Né- J met Távirati Iroda jelenti: Mint a brit. hírszolgálat jelenti, a Washing- } ton Lost azt inja, hogy az Egye-ült Államok londoni nagykövetét ant­kot k'-tiimáinyi felszedi tolt a, hogy hagyja eJ Londoné. Philipps — moimlja a jelentés __ az angol újság­írók előtt tett kijelentéseivel rendkí­vül magára haragította az angol diplomatákat, különösen azzal a Hol se veit nea irt levéli-I, amelyben Xagyb: ilarmia indiai politikáját bí­rálta. A Washington Post közli a le­velet, amely ang .1 körökben nagy felháborodást keltett, ugvhogy a bri­tek azonnal magyarázatot követel­nek. nánk s a világ futna a lábunk alatt, olda­lunk mellett, a kerge viiag, mely nyugalmat, úgy látszik, sose lelhet. Egyedül az égen maradt hűséges kísérőnk, a nap és a csillagerdő, melynek tüzénél és sűrűjében távolságok felett is összeérnek a lelkek, akik egymásért aggódnak. A Bug s a Szamos partjától az égre néző + szem csillagon találkozik. Kocsinkban halkan szól a rádió. Budapest zenével üzen utánunk. Jó elringatózni az ütemén és gondolatban visszaeiklani haza. Magyarországra, melyért idegen tájakon fu­tunk. S jó tudni, hogy amíg a zene szól, otthon' pihenni tud a dolgos élet, a napi munka után csendesen ismét összeverődik a család s mig a rádió halkan dudor aszik, most úgy lehet, éppen rólunk beszél. Kinézünk a rohanó ablakon, melybe a kinti fák belelobognak. Nem beszélünk. Egyikünk-másikunk mily szippantásokkal cigarettázik. Előttünk szeles, vizenyős lapaly. Nézzük, de rajta túl messzebbre látunk. Egy- egy házat látunk, meghitt lakást, kedves ar­cot, melynek simogató melege még a tenye­rünkben fészkel. Aztán hirtelen elhal a zene s a hangszóró kurtán, erélyesen baljóslatú intést mond: — Műsorunkat bizonytalan időre megsza­kítjuk ■ . . Utána mély csend. Mind egymásra nézünk. A kezünk össze- szorul s dacosan hallgatjuk az időnként csendbe hulló neveket; — ... Bácska ... Földvár .., Budapest Szolnok... Kolozsvár... Állunk szótlanul. Mind féltünk valakit, egy-egy családot, mely felett orv halál lesel­kedik. És mind együtt aggódunk egy csa­ládért, a nemzetért, mely egyedül mienk és mely ellen ádáz indulatok keltek, hogy ki= irtsák. De mégsem rettenünk. * A pályaudvarokon hosszú sorban vonatok s rajtuk kemény férfiak. Mi is megállunk köztük s integetve köszöntjük egymást. Vas­úti kocsi lépcsőjén magyar és német legény ül és időnként összemosolyog. A sínek közötti kutak körül vigan locsol­ják egymást a legények. Meztelen, izmos fel­sőtesteken csillog a Víz s csak a nyakról le- lógó azonossági jegyek alakjáról látni, ki a német s ki a magyar. Mert egyformán kacag most mindegyik. Fejük fölé, a vallókról, fe­jekről magasra porzó vizen át a mindig ko­moly nap szép szivárványt mosolyog. Félnapig állunk egy város alatt. Nem messze nagy rom: valaha erőd volt. A köze­liinkben szelíd kis patak. Mellette homok. Játszunk pihenőül. Lám, egy német főhadnagy ügyesen szob­rot gyúrt a patakparti homokból; fekvő női alak, feje alatt összekulcsolja kezét s úgy kí­nálja magát a ' napnak . . . Mi sem vagyunk restek. Szobrászunk már helyet nézett magának s valamennyien, akik ott vagyunk, szorgosan hordunk vizet, homokot, hogy a német Éva, ha elmegyünk, ne maradjon egyedül: magyar Adám vigyázza nyugalmát a suttogó, csillo­gó patak túlsó oldaláról. . . . Pár napig, az első zivatarig szóló em lék arról, hogy ott pihentünk. A városka, ahol kirakodunk, a nagy há­ború ütőerén fekszik. Most gépkocsik járják az útjait, amelyeken azelőtt, úgy lehet, csak egy fogatú kis kocsik kocogtak. A nép sze­líd. Most kicsit riadt, mert orosz. repülők ijesztgetik. Előzzünk, kikben segítőt lát, szi­ves. Éjszaka szirénahang 0 robbanás riaszt fel. Crohz repül’íjk bombáznak. Rendvzerteleniii szórják terhüket s a fából épült, kicsi lakó­házak úgy törnek, mint megannyi kártyavár. Úvóárokból csodáljuk a pompás tűzijáté­kot. Fénycsóvák verik a magas eget s mind­egyre elérnek egy-egy settenkedő repülőgépet. És a fénybe gubancolt gép körül nyomban tiizcsokrok n-jűlnak fenn az égen; elhárító lövegek jól irányzott lövéseinek robbanásai. Egy-eg'y oroiz gép megbicsaklik, s törten, súlyosan az éjszakába zuhan. A roham hamasoran véget ér. A megma­radt gépek elmenekülnek. Mindannyian men­teni indulunk. Égő házak intenek itt is, ott is, hogy siessünk, mert nagy bajba jutott emberek várják a gyors segítséget. Kis házi kincsek, bútorok, lomok ablakon at az utca- ra kerülnek. Vödrökkel locsoljuk a falakat, árkot ásunk akadályul a tűznek, — parancs­szó nélkül is mind dolgozunk. Kormosak vagyunk s víztől' lucskosak. Riadt asszonyok nézik birkózásunk. S mikor a lüz már zsarátnokba fulladt, a hazavivő hajnali utón hálálkodó szavak ki­sérnek el s van, aki kézcsókkal akar kö­szönni. •t ■ Gépkocsival robogunk mind tovább. A ro rillet már az első vonal közelfekvő, közvetlen háttere. Ennek megfelelő a képe is. Az ut itt-ott aknáktól szaggatott, a mezőn béna re­pülőgéproncsok s az útszegélyen egy-egy kis kereszt. Elölről komor ágyudorgés hangja gurul felénk. HOBĂN JENŐ zls., haditud.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents