Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-19 / 187. szám
£LI»£*Z££ 1 i * 4 a a y« »«t«* f t, MBtoliWifíiiatiiííiHiiiiiinM liMMMBWntirfflfftttiii iánál KALOTASZEGI BALLADA A nemzetépítés sürgető feladata Kolozsvár közvetlen környezetére irányítja a figyelmet. Ezúttal az ©kiemzetie! lene - destt Szamosmiente helyett Kalotaszeg van sáron. Mindegyre felgyújtják napilapjaink a veszélyt hirdető őrtüzeket: Kaloftnszeggel baj van! Ez a drága nép, erdélyi fajtánk egyik féltett billetősége sorvad, pusztul.. Legutóbb a Magyarkupusról irt tudósítás és a Schneller Kiázroly statisztikai adatair- hoz fűzött ismertető reflexiók hallatják a vtésjEjt hirdető lármafák h-jngjtát. Bár milyen kellemjes is volt eddig társadalmunk vezető rétegének az a tudat, hogy itt a közelben, Erdély fővárosának tőszomszédságában bemutathatjuk vendégeinknek a romlatlan, tiszta néplség üde képét, most- máir számolnunk kell1 azzial, hogy ez barnás illúzió volt. A pompázó népviselet, művészi hajlam, szorgalom és élelmesség ne tévesszen meg senki,'! Mindezek, majdnem hasonló mértékben. feltalálhatok a magyarság másik nagy temietőjében, az Ormányságjban is. Mindkét vidéken u°vanazza,l a kó<rtünettel állunk szemben: a népi hu ltura, hital- mats fellendülése mellett, olyan fi éves irányba toádott el, ami ennek élteié gyökereit pwsz&ulássail fenyegeti. A legutóbbi aiíkk rá is tapint erre, midőn kiemeli Schneller professzornak ez.' a tételét: a kal-otaszefti-*!<ép élé ében mind több és több lesz a\ rádió és, feltűnően kevés az élet elviseléséhez szükséges misztika. Akik pedig 'közelről figyelhették a vidék életét évieken keresztül, azok még kézzelfogha- tólbbam fogalmazhatják meg a kórképet: A népélet értelmi és vallúserkölcsi gyökerei, jelenségei eltávolodtak, sok helyem, szembekerülték egymással. Ez a veszedelmes folyamat megkezdődött még a századforduló önfeledt. kritáfcátlian éveiben. Vármegyénk tanügyi vezetősége abban találta akkor egyik legnagyobb ambicióiíáít, hogy ha már a környékbeli, román községek egyházi iskoláit, ezek öntudatos ellenállása miatt nem tudja államosítani, legalább a kalo- taiszegi magyar községeket boldogítsa az iskola kisajáititás1 áldásaival. Ennek az akciónak, amS/> sajnos, sok helyen egyházi emberek és hatóságok is támogattak, megvan először is az a döntő eredménye, hogy a nép többié már nem áldoz a leikéből kilőtt nevelő intézmény s tánitója fenntartására, hanem rábízza eztekeí a mindenható állami vezetőségire. A másik eredmény pedig az, hogy uj tipusu iskolája 'az 5s.i, tisztes erkölcsi élejfelfoigás, vallásos hit és. életharcot vállaló rotor reménység helyek érni átlagos, nemzeţi színű értelmi művelődést nyújt a keze alatt felnövekedő nerrrziecékmek. Maga a társadalom is hasonló szellemben segíti, est a vidéket. Rászoktatja az ősi faragó és hímző művészeti munka helyéit a mutatós, de a nép leikétől idegen, tiroid, havasi gyo- p ár-stílusra és reoetenitők mintájának ápolásához s ezek kivitelét karolja fel. A közvetítőik jód’ járnak, a nép pedig isimét egy nagiy lépéssel távolodik múltjától. Következik az erdélyi magyar népművészet büszkeségeinek, a csodaszíép fator- nyokmak wors lebontása, ami sajnos, némi tiltakozó zene kíséretében egás-z napjainkig tart. Helyűikbe ismét színtelen átlag építmények kerülnek a legtöbb helyen. Az értelmileg kiműveli s élelmes nép lassanként üzleti goydolfcm'átsai lesz. Bejárja-, mint házaló, egész Magyarországot s. készítményei árusitásia közben felszedi a különböző vidékiek erkölcskor tó hatásait is. Vagy mint templom épé1 ésére kéregét ö — otboni gyülekezetének némi anyagi hasznot, magáinak pedig a százalékból uj emeletes, cifra oromzatu ház építésére .anyagi alapot szerez. Az első világháború előtti „boldog“ évtir-etlek fejlődését betetőzi a szekta. Akárcsak az Ormán vsághan... Bánfifyhunyad vidékén a baptiizmiu1?, a Nádas-mentén ,az a d vem ti z- mus üzen hadat az ősi egyházi életnek, A szektazó miagyynr keveset törődik az ősi hagyományokkal, sőt még gyermekednek otthoni nevelésével, felnőttjeinek fegyelmezésével sem sokat .gondol. Miszticizmus ez, a régi bibliainak pótléka, de népi, nemzeti, társadalornépitő szempontból egés.zségtel en. Vegyük miég hozzá azt a siralmas helyzetet, amiben sok szép. sűrűn emlegeted kalotaszegi községnek a lakossága szenved építkezési és terjeszkedési lehetőség tekintetében. Egy udvaron hámm-négy oaládi hajlék, egy házban kék-három család szorong egvrná:? begyén-hátán, ha a kiérdemesült öreg gazda részére külön érheti. ól szerű kalyibát nem is számítjuk. A népéletet kutató falutmvwlmáinyozák serege ezt nem látja meg.. Az csillogó szemÍ mel nézi a perzsa hercegnők viseletére < emlékeztető ruházatot, miég fel is próbálja azt; leírja a házi ősi keleti eredetű berendezéséit, a házi eszközök sohasem hallott neveit, mesét, dalokat gyűjt. De nem veszi észre, hogy itt egy egészséges terjeszkedéstől, lakhatási viszonyoktól megfosztott nép vergődik, nincs alti segítsem rajtuk s kénytelen a gyermekfcorlátozás szörnyű kiyezető útjához folyamodni. Mindezeket nemcsak e sorok írója látja így, hanem más, erdélyi népünk sorsát1 éles tekintettel figyelő, felelős tényezők is. Az idegen uralom már nem sokat változtatott ezeken a boldog béke világban kitermeltt, éle veszélyes vonásokon. Nagy Károly püspök keserűen panaszkodik a megszállás első éveiben, hogy a Nádas- mente az o hitvallásos iskolaépítő akcióját, egy ottani kJli.kk tanácsára következetesen meghiúsítja. így az egyházi miszticizmus uj éleire ébresztése csődöt mondott. 1925-ben Kristóf György egyetemi tanár folytat jogos harcot az ellen, hogy a ma gyárkapud ifjúság staggioen-szerü csoportja otthoni íecsüietes munka és hagyományápolás hnye.t hetekig-hónapokig háztílijon egy népszínművel országszerte s ezáltal az otthoni biztos, erkölcsi életet is feldúlja. A „Népegészségügyi Szemle“ hasábjain meg jelenlegi kalotaszegi esperes mutat rá arra, hogy a megvesztegető j külső alatt a népéletben törvénytelen há- . zasság, magzatelhajtás, születési korlátozási, sőt az élve eltemetés borzalmas bűnei uralkod/jianek. Páváig Kálmán egyik falu egészségéről ír a „Hitelben“ tanulmányt s megállapítja, hogy a lakosság a tejel a közeli városban értékesíti, elvonja még a fejlődő kis gyermekeitől is s ezért tele a község a tüdővész csiráival. Maga a kalotaszegi papság — talán 1933-ban, vagy 1934-ben? — egy népnaptárban próbált gátat vetni a születés korlátozás folyton terjedő betegségének. A kísérlet balul ütött ki. A naptárban levő Gömbös-kép miatt a példányokat elkobozták, szerkesztőit és terjesztőit hadbíróság elé állították. Maga a nép fit le nem írható, gúnyos elnevezéssel illette ezt a pompás, lelki-ismeretet ébresztő röpiratot. A hmmtérés még mündig neun alakibobta ■hi KnloUn*&eţş (*den anyai gondviselésének nélkülözhetetlen programját. Sőt, bzonyos tekintetben ismét téves irányba terelte azt. Itt csak Körösfő közismert példájára utalok. Ebiből a kétségtelen kedves és életrevaló községből hovatovább egy idlegen- forgázni néprajzi atrakció lesz, ami teljesen szétrombolja az otani, egészséges népéletet. A gyüilekeze. már imádkozni sem tud nyugodtan a templomban. A templomba menés szent, áhitatos készülődését megzavarja a kíváncsiskodó turistasereg, amely minden ruhadarabot megtapogat, értékel s esetlen, üzletszerű tudakozódásával állandóan molesztáljia a falu jámbor népét. Csoda-e, ha bennük is felébredi a számító. Üzletszerű gondolkodás? — Álljon meg nénike — szól oda egy ur egy musi?ulyban pompázó menyecskének —, hogy fényképezzem le! — Mennyit fizet az ur? — kérdi ez. S szabályszerű alku kezdődik a modell állás-ért — a templomiba menés ala't. Bent az Isten házában jönnek-mennek a kíváncsiskodók, mind.-en meghatottság nélkül. Kattognak a fényképező kodakiok, némelyik túlbuzgó látogató megpróbálja még az elhelyezkedést is irányítani, a jó beál- liijás' érdekében. Egy másik községben nagy feltűnést és jövedelmet ígérő film kész,ül egy banális szerelmi történet fel- tálalása céljából. Egy harmadikban, népviselet-verseny címen divatra vüt rendezett egy b’,izgó társaság. S a győzi'es falusi leánynak jutalmul — kerékpárt adtak! Mindebből a nép lelkiségének semmi haszna nincs. Ellenkezőleg! Rombolja ez twitekto Édesanyám, még biedermeier gyermekvilágot, ifjúságot élt. Igaz, nem a hivatalos korba született bele, mert a művelődéstörténet a márciusi forradalmakkal lezárja ezt a korszakot. De az életforma, még sokáig nem mult el. Les.regénye dós é|? politikai bénultság szűke a napoleoni idők után, ám\áe mikor volt szegényebb, bénább évűd. nálunk, mint a hajnal színű március bcalkxmy ultáftal? És hol volt nsr- fyobb a gyász, a szűkössé?,, mint Enyeden ctz erdélyi Vormärz feldúlt, kíhamvaszioit beesőjében? A neki sajnoson kedvező talajban soká meghúzódott a biedermeier. Amikor -nágyszüleim a futásból hazatértek, eg* ük Kolágy cm.-utcai tanári hajlékban kaptak menedéket. A méteresfalu., kfas‘romformán zárt és biztonságos épületeket az emésztő tűzvész megkímélte. Itt született édesanyám, már mint „zsellér- gyermek“, ahogyan dédanyám a más házában lakó halandókat nevembe. lS58-b\ß\n, virágvasávm^pon, templomi dóré, kilencedik sarjvfljg^erkezeft. Nagy szüleim kissé restelkedtek jövetelén., hiszen az ötvenedik év körül tapadtak. Csak a. bába találta meg az emberi vigasztalót: — Jó lesz ez instálldfrn, herbatéfőzének! Egyelőre jjftkább annyim szoru lt herb ateállcra. Az akkori sajá os egészségtan aligha volt hasznára. Ősztől tavccs.zig „betelel- i tékK és soha seplbad levegőre nem bocsá- ! botfák lei a gyermekeket. Szenaacserei maga az otthon elég tágaxt- I ságot- b iz‘ásított, Nam/apá rrmak, mint a i kollégium ügyvédiének, huszonnégy öl fá- j ja járt ki. A százados épület termelt fiókos Meissner-kemencék f ütötték, a.r ebéd- I lő fyvtólmas cserepesébe pedig a konyha S felől áramlott az áVandó hőhullám. Télen I langyos, nyáron hiveses hőmérséklet ál- ! lan\I\ósult, melyben a huzatot) nevéről sem ' ismerték. A gyerm ekek számára a vágy egyszerű- ! bégben, játszó- és tanulóhelyül az ablakok ; helyezett fatőkék szolgáltak. Nagy- I anyám azonban deszkapódiumot rakatott 1 a mély fülkékbe. i\pu maga is inkább Id- ta't kézimunkái ni, hibánál vedig jól mea- [ fűt anyám bubaháza. — Itt játszogatott Kicsi-Mari, amint anyámat rzólito&bík, cuk- j kor is, ha alkonyat felé any ftv a Niz elé I ült rokkÁjdtual és fonogatás közben fék I váltva énekelve a dinxitos ,népdalokat* : ö' templomi zsoltárokkal, dicséretekkel. Lampa sohasem égett, mert nagyanyám Síinduí pát kiz&c&i'ztníi nem bírta a petroleums ragot, a. gyertyával pedig takarékoskodtak. Tavasz nyíl tán a bubaház kikerült a tornác végére, egy alkovforma falmélyedésbe. Ilyenkor már egy-egy barátnő is beköszöntött a szomszédságokból. A Kol- lé gyom-utca gyermekei csupán maguk közt barátkoztak. Ezen az elzártságon még az iskolázéls ideje sem igen ütött rést. A leánykák inkább otthon, magánúton tanultak. Ám nagyapám azt tartoVa, hegy szokni kell nvindenrangu társhoz, másként a g^feTmekekbem, nem fejlődik ki a helyes életismeret. Fel kellrtt hát ké- sziüp.i Kicsi-Marit az el-mi ?'sí->í :ra me Igét tréfásan ,,pacaAi“-üa.k hivtók Ehhez a nevezetes lépéshez elsőben is a házi to- P'inkát kftlett felcserélni . . Oly hosszú útra, mr* a Kolégyom-ut*a elejétől a Var: agás-utca sarkáig csak csizmában lehetet megkockáztatni a kijárást. .4 két utcai között m.imdössze a kell ég hennák egy rombaidőlt és egy épenálió szárnya húzódott. Egy halvaszületett bwalyb^riu bőréből Kicti-Mari kicsicsizmát kapott. A leám/iskolát Kántorbácsi vezette. Négy osztály volt ott együvé fogva egyetlen tanerővel. Azaz hogy mégis akadt ki- 'Steigiitő, éneikül minden elakadt volna. Az enye'di ősz rendszerint ragyogóan derült és jótékonyan hosszú. Úgy lóéi hónapig még éppen elég dolog adódik a házikert- ben, gazdaságban. Az osztályokat ezidök alatt Harangozó Biri oktatta, akinek édesapja, mini neve is elárulja, foh'ös egyházi hivatalt töltött be. Bion már a negyediket járta., jól tudott olvasni, fújta az egyszeregyet, tehát eliöranigu helyettesnek kin ál- kozott. Kánvtorbácsi csak kijelölte reggel, melyik osztály tanul ma. vele. melyik kap csendes foglalkozást. A tonitáídhoz Biri legelőször tó ablakokat rtyittatoít a kántori, telek felé. Aztán kézbeikkpta a pedagógiai varázsvesszőt, a nádpálcát, és mutepptni kezdte a falitáblák öklömnyi betűit, szótagjair: — Á . . . Bé... Ab, Az osztály pedig olvasott a pálctT nyomában: Kdntorb&csi gyilmölcsszedés, vete- ményásás mellől olykor be-bekiáltott: — Hangosabban! Minél mé'im'cbbről jött a ha<Ac. a lánykáik annál etótábjesebbre fogók a szót, vagyis torkuk szakadtából „tanultak“. Ezalatt a csendes fog1 aikozá,suak. ha elvégezték az Írásbelit, lámethettek játhzam. Okmányok őrük eanlébésh, hogy az enyedi 9 ősi miszticizmust éó erősíti az értelmi, számító kultúra unalmát. Az egyes családoknál fél ve őrzött népies kanosokat, tányérokat már legtöbb helyen felvásárolták a turisták. Most már — amint hallom. — egyesek ez urasztali nagy évszázados csenépkorsófkat is szakértő szemmel nézegetik s táláig a'jak, hogy vájjon mennyit ],elletne érette kapni és adni. Vajon akad-e még országunkban hatóság és népneveié.-') intézmény, 'amely o visszaéléseknek. gát.at vessen és ennek a drá'ga, értelmes, gazdag lelkiséggel megáldott népfajnak a művelődésé! ismét egészséges irányba terelje?... Itt csak néhány gondolatot írok le, minit népünk sorsával való tusakodásom felvillanó sugarait. 1. Számba kellene venni Ka lot aszegnek nemcsak történelmi és művészeti emlékeit, hanem jelenlegi társadalmi helyzetképét is. Gazdasági, vall áserkölesi, egészségügyi és műveltségi viszonyait. A szaporodás mellett a fajélettani helyzete: is. Miért egyes községekben összeházasodás mlia't aggasztó jelenségek (elsatnyulás, szenilitás) mutatkoznak. 2. Egyházi és kulturális nevelés teljes összhangja valósitassék meg. A nép vallásának megfelelő, egyező vallásu tanerők D.ievezemdőfk ki ide. A népfőiskolákban. ne iái számtan és földrajz Legyenek a főtárgyak, hanem a történelmi, egyházi és néprajizi ismeretek. 3. Az egyike és magzatelhajtás által fertőzött fi31 vakba uj, teljesen megbízható szülésznőket kell alkalmazni s fokozott hatósági ellenőrzést kell velük szemben gyakorolni. Nádasdarócot, mint a fertőzés gócpontj á:t sürgősen szét kell telepíteni! 4. A lelkipásztorok, tanítók, népgondozók mán dien évben speciális továbbképzésben részesitemdők. így italán még megmenthetjük az ősi, szivünkhöz forrott, ígéretes jövőjű Kalo- taszeget, ez Erdélyt és Magyarországot összekötő aranyhidat. ABÓDI BÁLINT. „éneklők“ jó nyolcszáz év óta mindig kiváló bortermelők voltak. így most is, a hordók ott állottak kénezés előtt, ha son- fékteve az udvaron, a pacalisták pedig bennük tartották hazulról ideszállitótt bubaházaikat. Diogenészi lakukban déli haranigsizóig a viláa legédesebb csendes- foglalkozását űzték: bubarongyot varró- gajütak. Érmek az a rongál l apofriak az első őszi zimankó vetett véget. KáAtorbácsi, túlesve a szüreten, végre is kézbevette „kisded mérgét“. Volt különben is egyetlen tintákgy, melyet semmiért ki nem bocsátott volna loezéből. Honfiúi és pedagógusi becsvágya egyk.ég feszítette, hogy a „bé- kckekmiyőnyi“ kisleányok leikébe a ,,ha- zaihíst&riát“ beleaiöpögtesse. A politikai viszonyok nem kedveztek az újabb keletű történelemnek, azért tehát a régm-ultba menekültek. Hímem aztán őzt vágták! Nagy Lajost, hűek országát három tenger szegte; Mátyást, az igazságost; H5s- Zrimţyit a vár fokán, amint kirohanása előtt a Margit nevű na\qy ágyút rissz- rosiaz vasszegekkel megtöltette az utolsó lövésre . . . csak úgy zeng'e a leányzók ajaka. Egyikük-máslkuk még csak selypítve. tudott bifscé'ru, ami árutól szivre- hatöbbá tette a buzgalmat. Az előadásban Kántorbácsi valóságos müvés-.nőkké akarta kiképezni növendékéit. Ez különösen fontossá vált. a vizsgái versek betanításánál. Anyám sza-valata körül némi loavarodás támadt. „A madárkák el-kiszálltak.“ A hangulatos kezdetnél Kántor bácsi u\gty kívánta. hogy Kicsi-Mari először nyújtsa ki két; karját messzire maga elé, aztán tárja széjjel, majd .emelje a feje fölé, mintegy le ábrázolva az el-kiszállás lendwetér. Az iskolában ez ment is gyönyörűen,, ámde odahaza anyám felnőtt diáikkori bátyjai hangos hahotával jutal- mn\zták érte. RápcrancsoItck anyámra, jelentse ki Kánitorbácsinak, hogy nem■ hajlandó a komédiává ,ra.. Erre persze Kán- tor bácsim volt sor, hogy megbotránkózzák ilysrn engede fenségen és a hatásos dcklannáció iránti érzékeáenséi\en. Szegény Kicsi-Mari valóságos két tűz közé szorult! Ottíhon leszorított karral, az iskolában, lebe,gő kézjátákknl gyekor ofta naponta a verset. Közben el nem rud+a képzelni, mi lesz ebből a vizsgán, amikor a bátyák meg Kán1 or bácsi egyképpen jelen lesizhek és lesik á'-gusszzemmel. kinek sugallata szerint „alakítja“ a költeményt. Ily szivszoritó ingóknak között értbe zeit meg a liliomok és pa> yolaí rózsák hcma-^-H, n junus, amvko'rra a ropogós c^eresmvének és ,a oi/ermakek feié-ek ea-ükém be kellett érni a ^próbavétel“ napjára. R. BERDE MÁRIA,
