Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-13 / 156. szám
This K VţtK Alakok az óvóhelyen KOLOZSVÁR, július 13. Mimiig izgul- | más élmény colt számomra, ha bármi- i Igen rövid időre is teljasen, idegen emberekkel hozott össze a sors. A lassacskán feledésbe merülő boldog bekeevekben ezt az alkalmat az utazás ajándékoz 'tt. Szerettem a fbUce sarkába húzódni és bölqs hallgatásba merülne mustráltam a felszálló utasokat s magom,hun elbúcsúztam azoktól, akik már elérkeztek utazásuk céljához és kivál'ak abból a kis alkalmi közösségből, amely a fülkébe összezárna lélegzett, uzsonnázott, olvasott és főleg sokat beszélt. Kevés utitársamról tudhattam meg, hogy honnan jön és hová megy, mit hagyott el, amikor vonatra szállt és milyen élmények várnak rá abban a vá- rosbotn vagy faluban, ahol néhány órás kényszerű ismeretségünk titán leszállt. Az azonban mindig legkedvesebb szórakozásom maradt az (ikkori utazásaim során, hogy magamban jellemezzem útit ársai mat és szavaikból, mozdulataikból, egész viselke désiikből megállapítsam, hogy vájjon kifélék és milyen sorsot visznek magnkk.al. A „második otthon“ Mostanában egyre ritkábban iijánlkez- r.ak fel az utazásnak eme gyönyörei és a lobogó vonat fülkéjét napjainkban ,,második otthonunk", az óvóhely váltja fel 14 légitérben máízkáló ellenség szives jóvoltából majdnem minden nap összetoldl- kozik néhány élet egy pir áréra a pineé- Ven. Most a párnázott fülke helyett, az óvóhely sarkából szem1 élem az embereket, akik ez alkalommal a föld ain't beszélnek, ágálnak, vagy éppen hallgatnak mélységesen, mint egy színjáték alakjai. Már ismerősök. Alig bug fei a sziréna, régi kendőjével n tvállán lezipeg a? ősz anyóka, aki talán a nap minden órájában ott ül kétlárnpás készüléke előtt és amikor a bemondó jelzi, hogy „műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk*, vó.'.- 1ára kapja a kendőt és lakásn ajtajában várja, hogy mikor kerül sor Kolozcra. Ö éppen ellentéte annak a középkorú férfinak, aki lihegve csörtet be negyedórával a riadó elhangzása után és homlokát tö- rőlgetve sorolja fel, hogy mi mindent felejtett a lakásban, mert hát olyan borzasztóan kellett sietni. Ő az az izgatni ember, aki minden kis koppanisra összerezzen, körbe-körbe sétál a pincében és percenként kérdi: — Hallották? Ugye, ez becsapódás volt? ’Jézusom és én az Íróasztalomon felsjrettem összes élelmiszer jegyeimet. Lehet, hogy már össze is dől fejünk felett a ház. Hiába csititgatják, hogy még motorzu- gás sem hallatszott és ilyenkor este biztos nem lesz bombázás, ő- nem nyugszik meg:. — Várjunk csak, várjunk, ne kiabáljuk el. ö szállítja a rémhíreket a budapesti bombázásról. Nem tudja ugyan, hogy hol történt, de értesült arról, hogy Izé'százan voltak egy óvóhelyen és mindnyáj in olt pusztultak és ugyancsak biztos, forrásokból tudja, hogy az angolok legújabb bombája öt-har emeletet is átüt. A jólnevelt úriember Híreit fölényes szánakozással hallgatja az a mindig elegáns ur, aki éjszakai ria- , dó alkalmával is jól féjsülten és csodálatosképpen mindig borotváltan jelenik meg és legfontosabb kötelességének azt tartja. hogy illő tisztelettel köszöntse összességben és külön-külön a pince ideiglenes lakóit. Nyugodt és fölényes, ritkán kapcsolódik be a társalgó ba, akkor is rövid mondatokban beszél, sohasem méltatlankodik, ha a riadó hosszú ideig elhúzóLk. Nem vitatkozik, mint az a nyurga fiatalember, aki lehetőleg mindenben beleszól és feltétlenül mindent jobban tud, mint a többiek. Megdöbbentő tájékozottsággal sorolja fel a légvédelmi lövegek ürméretet, pontosan emlékezik arra a napra, amikor Budapestet harmadszor bombáznák és a világért sem adna igazat senkinek sem,, aki esetleg merészen kijavítaná egy ad’-.- tét 0 és az izgatott ur körül alakul ki a társalgók csoportja. Nem szól egy szót sem. csak néha fejcsóválva pillant rájuk egy hölgy, aki pontosan ugyanarra a helyre ül minden riadó alkalmával és több. mint két hónapja pon'osan ugyanazt a könyvet olvassa. A légkörök különbözők Majdnem minden riadó más helyen ér. Jártam olyan óvóhelyen, ahol első percben ci-aládias hangulatot találtam és olyan pincébe is bekergetett a sziréna, ahol szótlanul és fagyosan méregetik egymást az emberek, pedig már majdnem egy tucatszor találkoztak ugyanazon a helyen. Ismerek olyan őrségparanc.snokot, aki derék és békés polgár napközben és a föld felett, Mién nyári vendéglős lehetne, de nyomban alapjában megváltozik, ha fel- szijja . :a fejőre a tekin clyes szürkéskék i'askalapot és büszkén feszíthet fontossága és felelőssége tudatában a pincele járatnál, mellem a hatalmát tanúsító különféle bádog p leesni kke l. Tudok távo-lolvcasókról, akik már a lép- crŐTt fellapozzák könyvüket és szinte kellemetlenül hagyják abba az olvasást, amikor a: őrséyprtrarussnok jelzi, hogy lefújtak a riadót. Egyre jártasabb leszek a főzésben, hála azoknak a gondos háziasz- szoni/oknak, akikkel égi/ órácskára egy pincébe hozott ö sie a sors. Tudomásom mm családi pérpat.vűrökről és beavatott ismerője ixvgyok a. c.selédkérdés rejtelmeinek. Egészen közeli ismerésként üdvözölhetem az egyik ponpásan felszerelt óvóhelyen azt a mindig derűs társaságot, amelyik eddig még meg nem fejteit csuta kiáltással vonul le a föld alá ás a riadó feloldáséig ügyet sem vfi ive a világra, amelybe került, szakadatlanul kártyázik. Ninncsak a bombázások u'án, hanem a szerencsésen megúszott riadók során is’ emberek kerülnek egnjre közelebb és közelebb egymáshoz. Szomszédok, akik nem is voltak köszönő viszonyban, bizalmas barátokká válnak. Az óvóhelyen kell rájönnünk arra, hogy alapjában véve mégis csak egyenlő és egyforma emberek vagyunk és szinte sajnáljuk majd, ha felbomlik az óvóhely társadalma, mert béke lesz és a pincébe csak borért vagy sárgarépáért járunk nagy ritkán le. (~s.) 19 4 4 Julin» 11. ■&<u*c7Pa %.»*..** ‘ A ssamostalvi országúton megtalálták az ellopott gépkocsit KOLOZSVÁR, július 13. li-irt avíttunk röviden- arról, hogy héltifőm owto ismeretlen tettesek ellőni ék a Ddi báb ver'dée'lö elől Horváth István, Emire királyait 90. szám alatt lakó gépkocsi s/erelönek Renault tryárt- mánvn négy sz em ól yes csukott trón- k öcsé j át a benn elé vő akttal* árkával és 1800 penrrővel egyiitt. Szondán az ellopott gépkocsi várat 1 amiül meg-ke- rült. A «mmosfahi őrszá«rúton, a varodtól mintegrv két kilométernyire találták meg- a járókelők a g-azdállaimul ótt V 'szteylő autót s mivel nieiralla.oitótták. hogy kinek a tulajdona, értesítették a károsult Horváth Istvánt aki örömmel rohant «•1 me.írielölt helyre, ahol átnőtte két j nappal ezelőtt ellopott grépikoosnját. Az aktatáskát és a benne Vivő 1-800 penget, azonban az autótól vájok el 1 o<r>ták. Horváth István azt is megállapította, hogy ellopott gépkocsijával a tettesek 61 kilométer utat futót lak. Vz autótolvajok kézrelkerítésére a rendőrség tóvábbfo 1 ytartja a nyomozást. Rövid beszélgetés két kolozsvári munkásvezérrel a inunknsegység'ről és különböző munkáskérdésekről KOLOZSVÁR. jiikiiUs, 13. (Az Ellenzék munkatársától.) Egy belvárosi falatozó fehér asztala mellett két középkorú férfi ül és élénken tárgyal. Az egyik a vendéglátóipar! munkásság vezetőembere, a másik a bőripari munkásság érdekvédelmi: szakcsoportjának egyik irányítója. Mi is helyet foglalunk mellettük, hogy a beszélgetésbe bekapcsolódva’ megtudjunk egyet-mást atekintetben. hogy munkáskörök hogyan vélekednek vitéz lm- redy Béla vasárnap elhangzott bejelentésével kapcsolatosan aki tudvalevőleg arról adott tájékoztatót, hogy rövidesen megalakul a magyar munkásság átfogó szervezete. Pillanatnyilag nem lehet tudni még, hogy illetékesek mélyen módon hozzák létre a munkásegységet — mondok —, de mindenesetre igen fontos esemény, úgyszólván történelmi jelentőségű intézkedés bekövetkezéséről van itt szó, a magyar munkásság életében. Sok találgatás hangzott el az utóbbi időbein, hogy vájjon a meglévő munkásszervezetek közül melyiknek lenne nagyobb lét- jogosultsága átvenni a vezetőszerepet és végeredményben rájött a magvar munkásság, hogy a munkásérdekeket csakis olyan szervezet képviselheti, amely pártpolitikai és felekezeti érdekeket kikapcsolva, függetlenül működik. Ezután a bőripari vezető veszi át a szót, aki hosszasan fejtegetik milyen nagy jelentősege volt eddig is annak, ha a munkásságot érintő kérdésekben döntés előtt az illetékesek előbb meghallgatták az ország fontosabb részeinek munkásküldöttsógeit. Éppen ezért sürgőben szükség lenne most is erre, mert a jelek szerint ugv tűnik fel a dolog, mintha a munkássgység megteremtésének előmunkálatait illetőleg csak a fővárosi helyzetet vették voLna alapul. Éppen ezert az erdélyi munkái-, ság közelebbről küldöttséget Lndit Budapestre, hogy javaslatait előterjesztve, seg-tségére legyen az •Jictékc;.eknek. — Világos képei nyerni egyelőre még nem lehet a fcykövetkezendő idevonatkozó intézkedésekről. de az erdélyi munkásvezérek mindenesetre remélik, hogy bármilyen megoldás is következik, eddigi munkásságukat méltányolni fogjuk és sok évtizedes tapasztalatokkal rendelkező veztőembereik bevonásával teremtik meg a munkásegységet. Kereskedők figyelmébe! Üzletek részére a napi pénztár- lap-töm:> kapható a z Ellenzék könyvkereskedésben Kolozsvár, Mátyás király*tér 9, szám. Dr, JÄNCS0 ELEMÉR szerkesztésében megjelenő Erdélyi ritkaságok új sorozata állandóan kaphatót Wesselényi Miklós: Szózat I— II. —------- — — Pengő 16. Behkő József: Udvarhely megye leírása — -------Pengő 10. Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek I—II. — —- — Pengő 22. Bölöni Farkas Sándor: Az uj Erdély hejnalán — Pengő 8. Kapható as Ellenzék könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9• mám A<r,a/ messze a háztól, ahol lakom, heg) felé fordul az utca. lenn a hegytetőn pirostéglás ház áll. Látszik róla, hogy iskola vagy Óentiljikás. Reggel korán, amikor meg csak a siettT**kfsráfrhdők és a tejeskocsik járnak, kisebb-nagyjbv gyerekek rajzanak ki a nagy, kéiemplitjjs házból. Fejükön le.vcnlesapka, vagysléUlyütt talap, lábukon szöges bakancs, Vagy^róvid, fekete csizma. Elnézem ókel afíovr ■'< ■mennek, bandukolnakkis tarisznyában viszik az elemózsiát. Már napok óta figyelem őket, mikor egyszer az egyik megszólít: / — Kérem szépen megmondani, merre van a társasgépkocsi megálló? Megmutatom neki és kérdezni kezdem, hogy ki fia, hónán jött, hova megy. A kisfiú lehetett úgy 12—éves, katonásan, talpraesetten felelt. — Gyergyóalfaluból való vagyok, Balázs Andrái a nevem és itt lakom, ebben a nagy házban. [.[indultunk a társasgépkocsi felé és ö tovább mesélte, hogy nyolcán vannak testvérek, bátyái katonák az apja hadi- munkás. ő pedig itt inasKodik az egyik gépgyárban, A megállónál ügyesen tisztelgett és felszállt. Másnap már mint régi ismerősök indultunk neki az útnak. Rendre elmondta, hogy hányán, honnan és miért vannak a nagy épületben, amiről már tudtam, hogy székely lanoncotthon. Vasárnap ellátogattam hozzájuk. Nóláztak, tréfáltak, verseltek, sőt még olyan is akadt, aki emeogó hegedűvel kisérte az üde gyerekhangokat. Elnéztem az éppen hazairókat. Nehézkesen, bk tűhöz nem szokott an ser- i égték a tollak a füzetből kitépett lapon. Talán azt irta haza a kicsi székely valahova Csíkba, hogy „jól vagyok, magiknak is ezt kívánom, sok a munka, de a ]óisten segedelmével valahogy győzzükKikérdezem Őket, hogy mit tanulnak, mivel foglalkoznak szabadidejükben. Levente, önképzés, testnevelés -— ezeket a szavakat pattogják felém. A rengeteg híradás után, amit az ember nap mint nap olvas a sajtóban, vagy a szaklapokban Erdély iparosításáról, -— itt van a gyakorlati megvalósítása. Itt, ezekben a kis székely inasokban él a magyar iparosság, a magyar gazdasági jövő és a népi-iparos Magyarország. m GYERMEKEKRŐL Nagyon szeretem a gyermekeket. Min- » dent elolvasok, amit gyermekekről és gyermekeknek imák. Valóságos gyűjteményem van kivágott gyermekarcokbóí,% fiukat, Iá- ny ok at ábrázoló képeslapokból. Ismerőseim tudják ezt a gyengémet cs ha elutaznak, nem tájképet, vagy város-látképet, hanem pufók ^yermekarcokat ábrázoló képeslapokat küldenek nekem] Ha kinn a sétatéren díszes vasárnapiba öltözött falusi lányok szőke-barrfa-fekete kicsinyeket tóinak, mély, urias kocsikban, nem mulasztom el megkérdezni, ■ hogy kié a csöppség mennyi idős, hogy hívják? És hallva a kis Csabák. Ildikók. Attilák nevét, valami jóleső érzés fut végig rajtam. Ilyenkor régen olvasott újságcikkekre gondolok, amelyekben körülbelül ez volt: ,,hogy lehetne Magyarországot a gyermekek paradicsomává tenni?". Erre a nagy, eljövendő gyermekországra, a magyar jövő virágoskertjére gondolok. A kenyeresboltban, ahova mindennap járok, már ezerszer, vagy talán még több- szőr megnéztem egy falra akasztott képet. Ezen Nagymagyarország térképéből sugár- kévéktől övezetien, mosolygó gyermekarc nevet a szemlélőre. A magyar gyermeknek él bennem ez a szinte költői típusa, amikor a híradókban gyermekgondozó-háza- kát, nyár altatást^ vagy tömeges keresztelőt látok. Kérdezősködni is szoktam a moziban, hogy van-e a darabban vagy a híradóban valami a gyermekekről. Nemrégiben az egyik jótékonycélu nőegylet mese- délutánt- hirdetett. Elmentem és újra átéltem Jancsi és Juliska, János vitéz, Fehér- lófia ás a többi szép magyar mesét. Kijövet, egyik ismerősöm, aki. fiacskáját hozta magával, megkérdezte, hogy kivel vagyok, melyik kereszt fiammal? Senkivel — válaszoltam —r csak szeretem a gyerekeket és — hát eljöttem. Nem csodálkozott, mert mai ember, akinek a sok gyermek nem gond, hanem büszkeség — és magyar kötelesség. Az újságokban megjelenő anyakönyvi hírek születési híradásaiból szintén gyűjteményem van. Meg a vidéki lapokból is kivágom a Nagy Andrások, Kiss Bálintok érkezését jelentő egykét sort. Az anyakönyvi híreket — titokban rfíindig ezt gondolom —- ha szerkesztő volnék, az első oldalon közölném. Volt népfőukolás ismerőseimmel a gyermekekről, születésekről és ifjú kis életekről levelezek. Ha egy-egy kusza sorukból kis testvérük vagy rokonuk jöttéről adnak hírt, lelki szemeim előtt keményköiésü honvédek menetelnek és látom a jövő országát — a magyarok Magyarországait\ (—czay).
