Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-12 / 155. szám
19 44 ^ ulítis 12L f?t,LEWZ:gK 5 A fafuban, ahol születtem írta: TAMÁS! ÁRON Igazság szerint Segesvárnál kezdődik a székely világ. Itt már csobogni kezd a székely beszéd. S. csobog, egyre jobban, vidáman és színesen. Kenaszturoo már záporban hullnak a csillogó, s játékos szavak; s kivergődik a szivárvány is lelkem (egére, mintha nem is bajlátott földi hul- lámzanék két szemem tavában, hanem maga a vadvirágos paradicsom. A vonat is úgy megy: mintha hunyorgatva és tempósan valami tréfás történetet mondana el. Mondja a történetet egy órája is, lassan cs öregesen; majd váratlanul olyan lényegesen vágja ki a füttyöt, hogy mindenki a bicskájához kap hirtelen, mintha riadó hangzott volţii a el gyors Verekedésre. Pedig nem riadó ez a fütty, hanem csupán egy édes és keserű sirám, mely azt jelenti, hogy vége van itt a vonatos világiak. Udvarhelyre érkeztünk, az anyavárosba. lnjnén fel a Hargitáig, vagy a Nyikó-völ- gyén Parajdig már csak szekerek zörögnek, • vapy gyalogosok bandukolnak, napvilág és holdvilág. Engemet is szekér vár az állomáson, melyet előmbe küldtek a faluból. Egy szürke és egy pej lekantározva a szekér rudja mellett her- segeti. a szénát. A szekeres férfi háttal áll a vonatnak és a füty óta az ülést igazítja. Nagy, bozontos bajusza van, s még a két keze is gondolkozik, miközben a takarót rendezgeti az ülésen. — Felhős az ég — mondom neki, mire fel sem tekint, hanem azt feleli: — Mimagunk is. — S vájjon melyik veri meg a másikot? — kérdem. Erre elmosolyodik s azt mondja-. — Amelyik felül van, annak örökké köny- nyebb. Csak ennyi kellett, ez a néhány sugaras szó, hogy áttörjük a magunk felhőjét. Az égiek azonban mogdrvák és makacsok, pedig bizonyára azokat is óhajtaná deríteni a márciusi nap. Küzdenek is felhő és nap, miközben ,zörög velünk hazafelé a szekér. Magam köré kan y a tiltom a pokrócot s, a kalapoit a szemembe rántom. Messze járunk már, amikor megszólal a szekeres. — Gyávái már ilyenkor a hófelhők. Csakugyan gyávák. A nap fürge és hízelgő fényével megbontja őket s a szél játszadozva kergeti széjjel, mint a bolondos kölyökkutya a-' juhokat. \ Valahol a zsendülő égi mezők fölött, ilyenkor örül a gazda. Megállnak a lovak. Tetőn vagyunk. A szél rángatja a kalapomat, kuncog és a fülemet is megfogja pajkosan, miinJrha játszani hívná. De én nem mehetek most játszani a széllel. A fény hátára kell felülnöm kát szememmel, hogy pillantásom szabadion előre futhasson erről a magos tetőről. S élőt« fut a Nydsó vizének katlanába a havasi hegyek karjai közé, hogy ott fészkére szálljon, mint a visszajött madár. Ott van Farkaslaka. A fala, melyben születtem. A változó fényben egyszer csillogva látszik a torony s máskor homályba merül, mintha mesében bujdokolna. S ahogy nézem a tetőről, a tornyot és a házakat, lassan nyűgbe ver valami különös érzés, melyhez hasonlót semmi más nem ébreszt, csak egyedül a föld, ahol ringott a bölcső. Nem öröm és nem fájdalom ez az érzés, nem szárnyalás és nem is megenyhül és. Kehely talán, miben a földi élet italának a kivonata van: az a titokzatos, egyedien ital, melybe annak a világnak minden fűszere egybefőzetett. Izében ott találod az édes és keserű fűszereket, Isten s majd a szülő nem kérdezte tőlünk, hogy innánk-e belőle hanem megitattak. S ami életet adott egyfelől, megmérgezett ugyanakkor; s mint u testnek és léleknek legnagyobb szenvedélyét, azóta sem tudjuk leszokni ezt az italt. Rabjai vagyunk. S még úgy a legjobb, ha tisztán és gondosan őrizzük°ezt a keiyhet, mert aki lázadva összetöri, a hegyeket teszi egyenlővé a sík földdel, hogy maganak zugot sehol ne tudjon találni. . . — Mehetünk szépen — mondom a szekeresnek. ^ N —r Hiszen már rég megyünk — feleli vissza. Nézzünk oda: csakugyan rég zöröghetünk már, hiszen mindjárt benii leszünk a faluban. Mingy ált. Most látom, hogy már itt is vágjunk a házaik között, melyek a fák közül, könnyed komolysággal s egy kicsit mégis mókásan, úgy kandikálnak ki az útra, mint valami óriás madarak, örvös tornáccal ás zsindelyes bóbitával. Az egyikből éppen akkor lépik ki Nőrincz bácsi, aki apámmal volt egykorú és vele barátos. — Hogy van, Nőrke bácsi- — köszönök rá vidáman. — Ahogy kell — fogadja az öreg. — Hát öcsém-uram? — Én is hazajövék egy .kicsit — , mondom neki, mire ő csak.ennyit szol: — Nócsak. Zörögve tovább megyünk, de még mindig a fülemben van, hogy Norm ez bácsi úgy érzi magát, ahogy kell. Megkérdem a szekerestől, hogy ezt miképpen kell érteni. — Mint nyilatkozatot a kormány felé —• mondja a szekeres és látszik rajta, işy hátulról nézve is, hogy várja az újabb kérdést. De mivel nem szólok egy darabig, lassan hátrafor dűl s igy folytatja; — Vagyis nem ugv van, ahogy lenni szeretne, hanem ahogy eléírják neki. — Mintának lehet tekinteni — mondom. — Igen, ha sűrűbben látnók — szól a szekeres. Aztán rácsap a lovakra s táncolni kezd a szekér. Mindlenütt fűit a fény, a Nyikóban szőkém) ugrál a viz és a házak kecsesen forognak. S mégis minden 'a helyén van, hűséggel és konokul,. akár a beszédben a szó, vagy a sorban a gond. Itthon vagyunk. I Miint az álomban, úgy telik otthon, puhán és gyorsan az idő, Már ereszkedik tansan az este s már jelenti Ágnes húgom, hogv elkészült a vacsora. Áhítatot és örömet egyformán érzek, ott ülünk az asztal melltett. Anyám gyöngéden és óvatosan próbálgatja, hogy en- gemet gyermekiké szelidiitisen ismét. Gáspár öcsém pedig, mintha valami szertartást vinne végbe, úgy tölti meg borral a poharaikat. . Mingy árt fel is emelem a magamét. — Erőt és egészséget — mondom. Gáspár is utána nyúl; 1 anyám pedig az asztalkendővel niegtörölgeiti nagy gonddal a 'kéjét, maga elé emeli poharát és régi szokás szerint elköszönd a bort. Úgy mondja, mint az örök anyai verset, melynek a rimei köny- nyekben csendülnek össze: — Hálát adok az Istennek, hogy ismét haza jöhettél, édes fiam. Esti harangszókor mindig imádkoztam érted s hajnali harangszókor sem csináltam egyebeit. . . Mert nehéz sorsból vergődtél ki te is, én pedig immár meg vén ültem benne. ... ' » Nem bírja tovább a szót, hanem visszaereszti lassan a poharat az asztalra s megered- hek a könnyei, elöntvén kicsi barna arcát. Érzem, hogy én is küszködök magammal, de mikor éppen veszteném el a csatát, hirtelen és menedékül odafordulok Ágneshez. — No Ágiiues — mondom neki —, vidd. vissza hamar a bort a kocsmába. Anyám rámteíkint, hogy mit beszélek. S mondd meg a kocsmában — folytatom Anyámra nevetve.—, hogy most nem tudunk inni, mert sírni akarunk. Egyszerre megbontja az öröm a borúlátót, HIRDESSEN Erdély lege Ite ne eltebb napilapjában, az I Az Első Magyar Általános Biztosít© Társaság erdélyrészi aligazgatósága ezúton is tudatja tisztelt feleivel, hogy az Első Erdélyi Biztosító Részvénytársasági A átvett sorsolással kapcsolatos életbiztosításoknak 1944. julius 5-én közjegyző jelenlétében megtartott nyilvános sorshúzásán a következő betűcsoportok sorsoltattak ki: D. W. W. V. C. Y. V. B. O. T. G. Q. V. M. JL. minit ahogy a nap fürge fénye bontotta volt meg a tetőn a felhőivet. Vidáman koccanunk borunkkal össze s ivás után arra gondolunk mind, hogy ilyen az édesanya: ha bánata van akkor is sir, ha öröme van,, akkor Is igen. Bizony, gondolom magamban, már hetven esztendős anyám s egyszer nem fog sírni, hanem beköltözik lelkünk hajlékába, ahol apánk fekszik már, félrecsapott, fekete kalapban. — Tölts, Gáspár — mondom öcsémnek. Hátraereszkedem a széken s puha szemeikkel anyámat nézem. Olyan a feje, mint valami egyetlen húsvéti tojás, amire valaki vidám keleti ember rárajzolt mindent, ami csak kejl az emberi arcra. Két orcáján, a közepén, kiütnek a mértani szabály alól a csontok s barna szeme most is gyermeki elevenséggel ül a tatármetszésü rámában. Melegség és vidám csillanás van ezekben a szemekben és valami szomorkás derengés, a fajta közös emléke, melyet ő is magával hozott, hordoz és átad. Olyan gyöngéd hogy (tűrhetetlen. A száguldó mongoloknál lehettek ilyen kicsi és bajokat átvészelő asszonyok. Sátrakban j ültek, vagy vándorló szekerek ölében. Végte- I len pusztákon, vagy elrejtő erdőkben mindig J főztek valamiből. Fiákat szültek es harcias legényeket neveltek azokból a kicsi asszonyok. Szolgáltak és vártak. Nappal babonákból jövendőitek. éjjel zajokat gyűjtöttek, mint tarka gyöngyöket. — Na, erőt s egészséget — mondom ismét. S ahogy kiimnók éppen a bort. hát kopogtatnak az ajtón s egy öreg gazda ereszkedik , bé rajta. Megkérdezzük egymást az egészség i felől s leültetem az öreget. Töltünk neki is a ! borból, de mielőtt innánk, megkérdezem tőle: — No. milyen a magyar világ, János bácsi? — Nekünk való — mondja az öreg, — S hát a magyar hazatérés miképpen történt volt? — kérdeztem tovább. Az öreg könnyedén feleli: — Hát addig vántuk a magyar katonákat, amig egyszer eljöttek. Szótlanul nézzük a poharakat, majd sorjában megszáll mindnyájunkat az emlékezés. Úgy tűnik, mitntha igaz sem volna idegen alatt a huszonegy esztendő. Anvám a csizmájára emlékszik, amit a mási adója miatt él- kvittek- egyszer a románok. Gáspár a katonaságra, János bácsi pedig egy román őrmesterre, aki úgy vágta volt arcon, hogy az nem kicsiség. — Sírtam uram — kiált fel most is az öreg— Sirt? —- Ém igen ! — Úgy fájt? —■ Nem. A szégyen rmarte — Ha, most meglátná az őrmestert, mit ■ csinálna? — kérdem. '• \ — Ne lássam meg —. emdli fel rögtön a két kezét. — Ne lássam meg, mert a látása volt rossz, nem az arculirtés. A testvéreik meleg árnyékában nagy sereggel az unokák jönnek, s öcsém arra biztatja őket, hogy énekeljenek valamit.. Próbálják is a gyermekeik, de semmiképpen sem akar találni az-- ének. Kettő különösen szégyenkezik a kudarc miatt, mert ők a legjobb énekesek. Tovább nem volna semmi baj, csak éppen a kezdet, nem akar sikerülni. — Üljetek belé a bölcsőbe s úgy lám —, mondja nekiüt az öcsém. A két gyermek csakugyan beléül a bölcsőbe, amelyben én is feküdtem valamikor. Egy- , másra néznek, hogy a bölcsőt egyszerre indítsák ringásba. El is indítják sí,keresem és a sárgalábú gólyáról kezdenek énekelni. A bölcső ring és az ének olyan biztos, mintha pacsirta tanította volna gz unokáknak. Ahogy nézem és hallgatom őket, egyszerre az jut eszembe, hogy talán nekem is ezt kéne megpróbálni, hátiba akikor én k jobban tudnék énekelni a nagy magyar családnak. —; Nó vegyük fel — szól éppen akkor az öcsém. Ahányon vagyunk, mind felemeljük poharunkat. László Gyulát a honfoglalás- kori régészeti tanszék egyetem» tanárává nevezték ki BUDAPEST, július 12. (MTI) A vallás- és közoktatásügyi miniszteri te end ő k id e ig.l e n es ell átásá v al megb i - zott m. kir. igaaságügymimszter elő- terjesztésére a Konrxiányzó Ur megengedte, hogy a kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem böl- csé'szieit-, nyelv- és történei-emitudo- mányi karán a középkori történeti tanszék honfoglaláskor! régészeti tanszékké szerv ezt essék át és erre a tanszékre László Gyula dr. egyetemi magántanár intézeti tanárt egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezte ki. OLVASÓINK ÍRNAK A Magyar Bolt épület légoltalmi vezetőjének Tekintetes Szerkesztőség! A napokban egy este 10 órakor a légiriadé a Magyar Bolt háza előtt ért. Az utcáról veleie együtt az épület légoltalmi menedékhelyére akartak lemenni, a ház légoltalmi vezetője azonban azzal az indokolással, hogy kevés a férőhely, nem akart beengedni. Miután meggyőződé^ som szerint' az épület lakói közül többen eltávoztak, s legalább száz személyre van férőhely, intézkedést kérek, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő. Teljes név és cím. Olvasnivalót a honvédeknek l Hazánk védelmében megsebesült hói fiaink testi felépülését az Erdélyben megszer= vezeti kórházakban odaadó szeretettel gondozzák orvosaink és ápolónőink. A felgyógyulás sokszor hosszú hetekig tart, mialatt családjuktól távol, ágyhozkölötten sínylődnek az értünk szenvedők. Könny it- sük meg szenvedésük idejét jó olvasmányokkal! De azoknak is adjunk imakönyvet és olvasnivalót, akik innen indulnak a harctérre. Az Erdélyi Katolikus Akció mozgalmat indított könyvek, folyóiratok és képes újságok gyűjtésére. Válogassuk ki, ami otthon nélkülözhető és küldjük be a lakásunkhoz legközelebb fekvő, következő helyekre; Kolozsvár, Mátyás király-tér /j, Dés, Beszterce, ^zászré£en, Marosvásárhely, Szováta, Székelyudvarhely, Gyér- g y ószent »tiki ósEAftrÓ, Cfikszenttamás, Csikkarc falva, Csíkszereda, Madéfalva„ Csikszentgyörgy, Nagykászon, Kézdi- szentlélek, Kézdivásárhely, Bárót, Torja, SzékelykeresztuA, Szentegyházasfalu, Zete- laka, Gyergyóujfalu, Csikszépviz. Cím mindenütt: Róm. Kot. Plébánia. Pénzadományokat olvasnivalók beszerzésére küldjünk az E'délyi Katolikus Akció címére; Kolozsvár, Mátyás király-tér íy Rágalmazás' /ht indul Csik LCi+sla ellen BUDAPEST, julius 12. (MTI) A m. kir. belügyminiisizter föl hatalmazta a királyi ügyészséget, arra, hogy dr. vitéz Csik László, az Országos Orvosi Kamara ügy vezet ő-ahd nők íniek a m. kir. helügyminiszteirhcz intézett és az Országos Orvosi Kamarai Közlönyben szósizierint. közzétett jelentés se egyes kitételei által a m. kir. belügyminiszteri um egyes tisztviselői sémiimére állítólag el követ et rágalmazás vétségének megtorlása végett a bűnvádi eljárást hivatalból! szor— Valami nagy dologra kéne most inni ezt a pohár bort — mondom hirtelen.. — Nagy. dologra? —• kérdi öcséin és gondolkozik; majd János bácsi igy szól erős hangból a zsenge ének tövében: — Igyunk a hazátlan többire: földre és magyarra! Mind értjük a szót s utolsó csöppng kiürítjük a poharat. Aztán a bölcsőben uj éneket kezdenek a gyermekek és Segesvár felől egy árva csillag beesik az ablakon. gam&zza. / MAJDNEM MEGHALT ,4 „CSODASZERTŐL*. Kassáról jelentik: Vátyi Nagy Lás:lón4, kassal as-tolás felesége, ideges fejfájásban szenoedett. Ahelyett, hogy orvosimz ment volna, Hilyooszky Jákabné S0 éocs jászóndndszenti kuruzs'.óasz- szonytól lő pengőért fehérport vásárolt és azt kávéskanálnyi adagokra osztva beveti. I „csodaszer”-tőt néhány nap mulva olyan ss:ul lett, hogy kórházba keltett szállítani, ah csak gondos ápolással tudták az életét megmenteni. .4 kuruzsló asszony elen megindították az gy járást.
