Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-08 / 152. szám

ellenese hhiaii» iiwWBPJSssayji» 3 1 9 4 4 július A Felhők A boras nyári égen átvonuló fel- bök különböző arcot, néha csodála­tos, emberekre, állatokra, tárgyakra emlékeztető' alakokat, formákat mu- tatnak. Ha nézed a felhős eget, az alakok változnak, átalakulnak — áz­ván. szertefoszlanák. Egyszer úgy lá­tott, a gomolygó felhőkből emberi kéz nyúlik feléd, talán, baráti szorí­tásra, rohan a felhő tovább, változik a kép, a kéz eloszlik — egyszer csak állati orma, talán prüszkölő, mérges, ugrásra kész macska ül a felhő kö­zepén. Ha a mai politikai élet rohanó és változatos, néha közös utón haladó, néha üsszeütköz© megnyilvánulásait látom, a felhők játéka jut eszembe, a felhőknek gomolygó és változó, ie- lédnyuló és eltaszitó, néha békésen kisimuló és aztán szertefoszló játéka. Nap-nap után olvasunk és hallunk magas, felelős pozíciókban levő sú­lyos tényezők megnjilatkozásairól és beszédeiről. Ezek a nyilatkozatok sürgetik a nemzet egységes politikai gondolkozásának ki alakulását, a pártpolitikai harcok és különvéle­mények elsimítását. Az országnak köztiszteletben és szeretetben álló volt miniszterelnöke szombathelyi programfoeszériében mondotta^, hogy csak a lélekben, szándékokban, érzé­sekben egységes nemzet adhatja iga­zán erejének teljét és hogy ennek az egységnek egymás kölcsönös megbe­csülésében és abban a munkakész­ségben kell élnie, amelyre ma olyan nagy szükség van. Az a sok igaz és megszívlelendő beszéd a felhőiből kinyúló baráti kéz, amely aztán gomolyog és változik — mire pedig átsziírődik fanatikus pártemberek és titkárok nem egé­szen tiszta retcrtáján — fújó és prüszkölő, ugrásra kész mérges macska lesz belőle Nem tudom, van-e egyáltaláni szükség arra, hogy a politikai véle­mények közös nevezőre kerüljenek, de tény az, hogy az egészséges poli­tikai vélemény kialakulása egy ma­gasabb lépcsőfok, amelyre bármely nemzet nehéz küzdelmek árán jut cl és aminek előfeltételei varrnak. Ilyen előfeltételként meg elégednénk egyelőre azzal, ha magyar emberek elismerik egymásról szándékaik tisz­taságát, munkájuk becsületes mivol­tát akkor is, ha politikai párthoz való tartozásuk történetesen nem azonos. Ilyen előfeltétel kellene le­gyen az is, hogy ne bélyegezzük egy­mást árulónak akkor, amikpr arra positiv adatot szerezni talán mó­dunkban sem áll. Nem is pártpoliti­kai egységre van egyelőre szükség, hiszen a magyar embernek mogvan és volt a véleménye, esetleg külön­véleménye is a dolgokról, hanem arra, hogy a valóban komoly össze­fogást kívánó munkában tiszta swán.“ dákkal és teljes erővel egy legyen minden magyar ember. Nem lohol embereket egyszer megbélyegezni és azután közös munkára, hamis szó­val visszahívni. Megbélyegezzük. a suttogó propagandát, ha hadi ese­ményekről, esetleg nekünk idegen emberekről van szó — és eltörjük, ha magyar a magyart, testvér a testvért rágja vele. A jé szándéknak^ az egy célért küzdő ember '.Jenek egymás iránti megbecsülését tekintsük alap­nak és akkor elér a kinyúló baráti kéz mindenüvé, ahol magyar embe­rek küzködnek, akkor is, ha azok véletlenül nem ugyanazon politikai pártnak kebelében szolgálják tiszta szándékkal a magyar jövőt. Őszinte szét kérünk a magyar po­litikában — ha eddig nem veit, hoz­za magával az újnak nevezett ma­gyar élet. Van-e szükség munkát bí­ró és vállaló emberekre, vagy jobb, ha mindenki felfedezi egészségi ál­lapotának rohamos gyöngülését, aki eddig felelős tényező volt. A mai kormány összetétele azt mutatja, hogy különböző pártállásig emberek össze tudnak fogni közös magyar célck megvalósítása érdekében. Va­lóság ez, vagy csupán délibáb, ami szétfőszlik, ha közelebb megyünk hozzá? Bem élj ük, hogy az őszinte sasó el­oszlatja a magyar égbolt gomolygó felhőit, eltűnnek és kisimulnak a torz alak'k, hogy helyet adjanak, a tisztuló égen. az uj képnek: egymást megbecsülő, keményen összefogó magyar kerek vezetik a nemzetet jobb jövő felé. Nyárádszenflászló, 1944 V. 2$. MISÓ LÁSZLÓ. Alig sérültek meg az óvóhelyek a legutóbbi bombázásoknál A ráülű íigujsfcsfe légoítalmS elüatíása KOLOZSVÁR, július 8. A honvédelmi md«ndS2jtériuan légoltalmi esop:r tfűnökbé­gének péntek -esti rádió előadása időszerű kiardések/kel foglalkozott. Az ország egész területén, de főleg a fő véros ellen az utóbbi időiben az ellen­ség ujira megkezdte embertelen terrortá- rriadásnát. A támadások elfője és terrer- jieiMegie mindinkább fokozódik. De bár­ennyire is fokozza az ellenség támadá­sainak ereiét, az áldozatok száma az első tárna dásokévial összehaisiomlitva1 cseké­lyebb. Minek körzönhe' ő ez? Minden bí- zrnnyal annak, hogy az ország lakossága, vagy legalább is annak jelentékeny résre miagsziivüieilte a< napilapok, a rádió és a lég­oltalmi Liga tanácsait. Hia ä legutóbbi támadások tanulságait nézzük, ismét, arra a megállapít á'ira. ju- tűnik, hogy az óvcieíbüyek nagyszerűen vé­denek a bombázás ellen. Most is számos húz ko.-po't telitalálatot, de csak kevés hányadában sérült meg az óvóhely. De ne gondoljuk, hogy a beomlott, vagy be­temetett óvóhelyen miied áfl dozatul esnek a bsntlévck. Csák a felelőtlen lólekmér­geaők suttognak .arról, hogy a beomlott, vagy betemetett óvóhelyen hány embe.r sebesült m/cig, hányán b Utak meg. Ezek elhallgatják,, hogy a találattal suji ott óvó­helyen lévők legnagyobb része mégis megmenekült. Ment a beonilás az esetek legnagy bb részében csak korlátozott mé­retű és nem terjed ki az egész óvóhelyre. A léLekméirgezők «rackait az eseteket is elhallgatják, amiikor az emberek egész sorát szabadítják ki a betemetett óvó­helyből. Másik tanulság az, hogy az utcák és a közterü­letek közönsége á Leghelyesebben akkor cselekszik, amikor a riodó jelzéseikor nem a forgalmasabb utcák bírómban keres menedéket, hanem a mellékutcák felé igyekszik és igy elke­rüli a torlódás''. Riadó alatt mindig van annyi időnk, h gy megfelelő házat talál­junk óvóhelyül. A rendőr őrszemélyzet­nek utasítása van, fogy a riadó elhang­zásakor néhány percig ne akadályozza ” a  m / Nyomdai immkák j / an szép kivitelben ßS | ţS M jP KS Şf es gyorsan az Sm.Srn fiat Am al mim Si f% KömjtIí ütések | P kiinyvcftbülf papír^ssiályába* K *- io&Bvár, Múéyoii# hir.-imr J. íaL LI-9 J ítU'míbibly&gxölz | 1 forgalmat és a közönség szabad közleke­dését. Tennészetessn az utcák és közte­rek közönségének kel;ül nie kell az ipar­telepeket, köz- és. pémzinoéeeteket, ame­lyeknek az óvóhelye' csak az intézmény munkásai, éket viselői, alkalmazottai szá­mára méretezett és amelynek kapuit a honvédelmi miniszter rendeletéig- arnugy- is bezárják légiricdó eseén. Ennek má­sik oka az, hogy ezek az üzemek, középü­letek és Intézmények a nemzeti vagyon őrzői és az rda esetleg bemenekülő kö­zönséggel olyan elemek i? beszivároghat­nak, alkuik kárt tesznek a berendezésekben és magúkkal viszik az irxgópásokat. A védelmet kereső járókelő tehát, ha nincsen a közelben megfelelő befogadó- képességű óvóhely, siessen valamelyik mugánhávba,' mert a házparancsnokok és házfelügyelők uitasiuást kaptok, bogy ria­dó esetén az óvóhelyen elhelyezést bizto- síitson. ha ez a lakók számát tuilhaladóan nagyobb kiterjedésű. Tíz százalék több­let amúgy sem számát. Ha pedig ea óvó­hely megtelt, akkor a pince más részei­ben vagy a kapu ala t kell elhelyezni, ami még mindig védettebb hely, mint a nyi.lt utca. Gyakori e zonban — sajnos — az az eset, amikor a közönség vlssisél a vsntíÉgjcggal és mjagyarán mondva szemtelenül visel­kedik az őt befogadókkal szemben. Ily- miódon nem lehet csodálkozni azon, ha kényszeredetten adnak helyet idegenek­nek a mrigánibiáraatkihan. Ezt a jelenségei egymás támogatásával, kölcsön5.v ráhatás­sal kell kiküszöbölnünk. Általában az óvóhelyen viselkedjünk hriZieiadltán, mert a rikoltoraáiriól miég egyletien bombázó gén sem menekült el. A feszültség és az ide­gesség a wkirémület melegágya- Éppen ezért' kössük le figyrimüriket társasjáték­kal, olvasással, a helyzetet nem érintő csendes beszé’^^éspel, de kerüljük a hisz- tári/ra vezető önkr.nzó idenesiked.érsf. Tgi-n mornnru tapasztalat, hogy a bom­bázott város, vo°v városra z közönsége uton-u.félen, szinte hivalkodóan' beszél az okozott kánokról. Ipartelepeket nevez meg, annak egymás résziéit emuiti és közben nem gondol arra, hogy mindez a kémek •Wriiáp. ki'ünő kfórtélkiriésül snolgáá az el­lenségnek az elért eredményről. A fie-cee- rés és a rémhírterjesztés pedig házráru- lás, Minél több vÉszkijárót és vászátjárót Az eddigi légitámadások legfontosabb tapasztalati'., hogy az ellanségtes. bombák­kal szemben a legjobb védelmet az óvó­helyek nyújtják. Mégis, az óvóhelyek meg- trzibiatós.ág.ával' kapcsolatban minden eryies brír (dáliái* után különféle, * való­ságnak meg nem felelő hírek terjednek el. A Budapest ellen.' intézett légátámadá- aok káértékelt tapasztalatairól nyilatko­zót!. most Krompecher László dr. az óvó= hielyépités miniszteri biztosa. Ä pince óv óhelyek, hz< több emelet vaj fölöttük, szinte minden esetben és a köz­vetlen telitalála.' kivételével akkor is, ha csak a földszint vagy csak egy emlelet van fölöttük, megnyugtató védelmet nyújta­nak. A dongs bolt zatos pincék majdnem minden esetben biztosabbak. A íákfödémü pincéket minden ' esetben fel lehet tá­masztani ács-szerkezettel és. ez a feltá­masztás csaknem minden ecetben teljesen megnyugtató eredményt ad. Olyan alátá­masztó szerkezet, mely a közvetlen rob­banás hatása ellen megvédene a sikfödé« met, nincsen, de ma mér okulva a tapasz* tatátokon, Budapestben nincsen ember, áld fenn maradna az épületben, vagy lesza­ladna az udvarra., vagy szabad térségbe Ahol az óvóhely is elpu.se ült, ott a háj és a környék is mmrná. semmivé lett Ezzel szemben az óvóhelyen teljes épség­ben megmaradtak az. emberek, amikor 9 bomba nem robbant öt-hat méternél kö­zelebb. Az. óvóhely nemcsak azért van, hogy a lafcókt-.t. az összeomló ház terhe ellen megvédje", hanem azért is-, hogy a kimé- .mekülést az összeomló ház alól már ön­magában is biz lO-ri/tsa. Nem lehet eléggé hangocítátni, a kimenekülést baztpsité vésziki járók fontos-mágiáit. Soha sincs elég vészkijáró, s ha sem elég, a vészalagut, ezért példaképp kell mindenki elé állíta­ni azokat a budapesti lakosokat, akik a házban sajé- mimikájukkal és saját költ­ségükre további vészkijárákat vésettek. Nem jelentenek veszélyt a pincén átve­zető csaírmiacsöv.ík sem, hiszen riadd alatt senki sem használta az épületben >3 fürdőkádat és az egyéb vizveze'éki be­rendezéseket. Veszélyesebb a vízvezetéki nyomócső és. a gázcső, .ezek azonban rend­szerint az óvóhelyen Irivül törnek el és igy nem okoznak nrgyebb zavarokat a pincében. Az óvóhely mindig jobb, mint az épület­nek óól'imiely része és a pincei óvóhely mindig jobb, mint a legjobb udvari, kerti óvóhely. A miniszteri hiztps vélemény« szerint nincs semmi ok uj lényeges mü* szaki in ézlkedéisek megtételére, mert « be omlást miindág a körülmények olyar szerencsié'len öuisrejiátsziása okozta, ami el­len műszaki nondszi bályokkal előre ■vé- dekez)ná úgyszólván lehetetlen. Az eddigi esetekből leszűrt tapiaszta-la.t azt muta'-ja; hogy az óvóhelyek álltaiéiban jók. Eg>"e'- len téren lehet még tennivaló és ez a mi­nél több vésnkijáró és megerősített vész- átjáró vonni létesítése.

Next

/
Thumbnails
Contents