Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-25 / 166. szám
Í vii j uiiwS 2 §* I n il MírmtnnhTiiiwururmnilmi 's A város és a falu viszonyának már komoly irodalma van. Egyes régebbi megállapítások szerint a paraszt gyűlöli az arat, az nr pedig lenézi a parasztot. Bizonyos, hogy ellenét volt és talán, még ma is van ugyan, de a gyűlölet, vagy a lenézés mégis túl nyers kifejezői a helyzet* nők. A falu sokat várt az általa „nadrágoseknak*' nevezett városiaktól és ezzel szemben aránylag keveset kapott. Ékes bizonyítéka ennek a város és a falu között meglévő óriási kulturkülönbség. Ezt vizsgálva, néha az az érzése támad az ©ni-, bem ok, mintha a falu a város mostoha gyermeke lenne. Á különbség és ellentét a fejlődés történelmi adottságainak különbözőségeire vezethető vissza. Hiszen a falu felvilá-1 rcsodása és b elekap csői ás a a magyar társadalom kuítnrvéxkerragé- sébe, általában csak a j óbb agyi elsza- baditással kezdődik.  város és a falu viszonyában Erdély földjén az idegen megszállás jelentős szerepet játszott. A magyar társai'?alom minden rétege, akarva, nemakarva, de meggyőződött arról, hogy egymásra van utalva, s az egymásrautaltság arra ösztönözte és kötelez'1®, hegy a közös bajokat együttes erővel küzdjék le. A közös sors vállalása és viselése lényegesen csökkentette a város és a falu közötti féveiisánokát és az egymás meri Ítélésére használt jelzőket. Á paraszt“ megjelölés szinte észrevétlenül tűnt el a köznyelv szótárából és a „nadrágosok“ szó is már csak ritkán és elvétve szerepelt. Idővel már az embert keresték egymásban. Az etiléit nény esztendő azonban nem vitte tovább s igy nem is gyorsította ezt a folyamatot. A felszabadulás elporlasztotta a megszállás éveinek sok-sok közös gondját s a város és a fahr népe látszólag már nem volt annyira egymásra utalva. De csak látszólag, mert a társadalom életképessége éppen a társadalmat alkotó különböző elemek összhangjától és megértő, szociális lelki együttműködésétől függ. A jó viszony megteremtése és kialakítása tehát a legnagyobb érdek. Á felszabadulás után pedig a megszállás idejének egymásrautaltság! okait, — sürgető parancsként a háború váltotta fel, amelyben minden ellentét a lepkomorabb veszélyt hordozza magában. A második világégés utolsó futamúban már a város polgári lakosságát is bombázzák. A városiak pedig fábin teőálmk menedéket. És ezzel kapcsolatosan szinte csoda történt. Majdnem olyan, vagy ha nem nagyobb, mint a kisebbségi időkben. Á falu tárt karokkal és nyitott szívvel fogadta a menekülő városi embert. Otthonának általa legszebbnek és legértékesebbnek tartott részét ajánlotta fel. Azt a szobát, amit ő csak egészen nagy ünnepeken használt. Azt a díszes ágyat vetette meig, amiben ő spbasem pihent. Szerényen kiköp özködött a pitvarba, konyhába« tornácra és nem egy helyein a szénapadiásra. Áz árai pedig, amit a városinak fizetnie kell, többnyire a vendégre bízta. „Mi bizony nem tudjuk, mit kérjünk érette“ — mondották. Csak hosszas érdeklődé« után említettek harminc, negyven, ötven, hetven, nyolcvan pengőket. És emellett a városiakat mindenben soglt’k. Nincs olyan kívánság, amii ha csak lehet, ne teljesítenének. Családtagnak tekintik Őket. Az igényesebb városi nő pedig olyan jól érzi magát a szerény falusi lakószobában, mintha hájrom-négyszo-b ás, gyönyörűen berendezett, összkomfortos városi I otthonában élne. Itt nincs semmi különösebb Igénye'. Ne.n panaszkodik és nem vár többet, mint amennyit számára a helyset megadhat. Féltő gonddal és szinte üvegbura alatt ne-j veit és becézett gyermeke pedig — akit hetenként vitt orvoshoz — ott játszik az utca porában, a falu gyér- j m ekeivel. — Együtt kapaszkodnak fe! a széna- vagy trágya herd ó- szekérre, hemperegnek a zöld fűben, felmásznak a gyümölcsfára* jóízűen elfogyasztják az aludttejet, a fáról lehulló gyümölcsöt és osztoznak a karéj kenyéren. Áz a városi gyermek pedig, akit c’thon úgyszólván mindentől óvtak és mesterséges nevelési és táplálkozási rendszerrel minden’ői féltettek, napbarnított, izmos, erős, makkegészséges leik A szülők pedig ott ülnek a háziakkal a kapu előtti kis pádon, órákon és napokon át beszélgetnek. Á társalgás pedig könnyed. E gy szeres a k kiderül, hogy mennyi mindem közös mondanivalójuk van. Már nem az „ur“ és nem a „paras?+££ ül egymás mellett, hanem csak ké* ember. A falusi nem az előszobában várako zik, hogy a tejet kimérje, vagy a tojást megszámolják.  város és a falu találkozása többé már nem az a néhány pillanat, amig a háziasszony kifizeti a kacsa, vagy a vaj árát. A falu és a város találkozása az utolsó órában történt meg, Á földi háború villámlásai megvilágította az emberhez, a lélekhez vezető utakat, amelyek azonban nocsak a nehéz időkre nyíljanak meg, hanem amelyeket kölcsönösen járni kell azután is. Á város meglátja «n meg is kell értenie a nép minden nyomorúságát, így többé nem fog idegenkedni a*tó!, hogy a néo művelődési és szociális kérdéseinek megoldásához teljes segítséget nyújtson. DEMETER BÉLA F L h É N 2. mai iJők komolyságát nem érti meg az aki számításaiban évekre akar előre tekinteni. A lakásbizottság az elmúl kornak sok olyan elavult képviselőjével is találkozott akik rangjukra, múltban eLfoglalt állásaikra és más mellékkörülményekre hivatkozva igényelnek „személyiségükhöz” méltóbb lakást. A lakásbizottság az ilyen szempontokat teljesen figyelmen kiviil hagyva, tisztán csak a család-szociális szempontokat fogja mérlegelni a kérések elbírálásánál. Értesülésünk szerint a lakáshivatal a Tizes Szervezel hathatós közreműködésével már teljesen elkészítette az egykori zsidó lakások és 3 az üre; lakások kartotékját Most már ennél igénybevételével, könnyűszerrel és miaclec« szükséges adatnak a birtokában, hamarosan megtörténik a kérések elbírálása. A bizottság mindent elkövet, hogy a lakásreuizió még e hétvégéig befejeződhessék. Ennek megvalósulása természetesen attól is függ, hogy a jeözönseg mennyire tudja türelemmel kivárni a bizottság határozatát és mennyire nem fogja zavarni a bizottság munkáját soronkivüli, egyéni kérésekkel. A bizottság a napilapok utján naponta, fogja közölni az elintézett kérések iktató- számát. Hitler vezér köszSnete a jókívánságokért is hűségnyilatkozatokért BUDAPEST, julim 2;. Weesenmer °.r budapesti német kövét a lapokat a következő sorok közlésére kérte fel: ,,A Führer ellen intézett gyilkossápi kísérlet szerencsés meghiúsulása alkalmából magyar részről a részvét és öröm oly sok megnyilatkozása érkezett a német követségre, hogy sajnos, nem áll módomban mindenkinek külön-külön köszönetét mondanom. Ezért ezúton vagyok kénytelen őszinte köszönetét mondani mindazoknak, akik a Führerrel és a Nagy-N émet-Birodcdom- mal való együttműködésüknek ezáltal ki fejezett adtak. Dr. E. WEESENMEYER, a N agy-N émet-Birodalom magyar- * országi követe, és meghatalmazottja''. BERLIN, július 25. {MTI) A vezért főhadiszállásról jelentik a Német Távirati Irodának: A Führer tudomásul adja: ,,Az ellenem és munkatársaim ellen irányult merénylet alkalmából a német nép összes köreiből, különösen a véderő es a párt részéről oly számos jókívánság és hűségnyilatkozat érkezett, hogy én ezúton szeretném mindazoknak, akik ezekben a napokban annyit gondoltak rám-, saját és bajtársaim nevében, a legszivélyesebb köszönet eme t kifejezni“. 878 erdélyi lacgyorlafeto fein crcizcláit soervezts fe© eddig esu EMGE Mja,2’y|Fl'&íit0S©^ii választmányi ülés tárgy alta a legégetőbb gazdaköreié sek et llkéssliif ex íf©§ és zsidé lakások nyilvántartása A hét végéig befejeződik a lahásretizió — Minden jogos kérést kielégítenek — 3500 k érés érkezett he a lakásbizottsághoz KOLOZSVÁR, július 2ő. Hogy mennyire szükséges volt az a polgármesteri intézkedés, amely elrendelte, hogy bizottság vizsgálja felül mindazokat a beköltözéseket, amelyek városainkban március 22-e után történtek, misein bizonyltja jobban, mint a lakáshivatalhoz beadott kérések nagy száma. Amint ugyanis köztudomású, minden olyan kérés, amelyet lakásügyben julius hó 10-e elölt -adtak be, érvényét vesztette. Ezzel szemben július 20 áig adhattak be kérést mindazok, akik jelenlegi lakásukba március 22-e után költöz fék be. Az előirt határidőig kereken 3500 kévés érkezett be. A kérelmezők túlnyomó része bombakárosult, akik különböző címeken, legnagyobbrészt a pénzügyőrség behlyezése folytán kerültek a revízió alá kerülő lakásba. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Kolozsváron 3500 zsidó lakás volt. Ezek számát kerek számban 500-ra lehet tenni Tehát a kérelmezők között nagy számban vannak olyanok, akik a zsidó lakásokba beköltözött keresztény családok lakásaiba költöztek, ál, másrészt sok olyan zsidó lakás van. amelyre több igénylő is adott be kérést. A fenti adatokból látható, hogy a zsidók kitelepítése ellenére is iakásbőségről nem nagyon lehet Kolozsváron beszélni. Ennek ellenére illetékes helyről szerzett értesülésünk szerint a lakáshivatal minden jogos kérést ki fog elégíteni. A kérések futólagos áttekintése után is kitűnik ugyanis, hogy szép számmal adtak be igénylést, olyanok, akik Éérésük teljesítésére egyáltalán nem tarthatnak számot. A lakás bizottság pl. nem vehet tárgyalás alá olyan ké réseket, amelyek távoli családalapiíási szándé kokkal vannak kapcsolatban, sem olyanokat ahol az addig kényelmes lakásviszonyok kö zött együttlakó fiatal házasok akarnak a szülőktől és anyósoktól megválni, vagy a .háborús konjunktúra által lehetővé tett nagyobb lakásba költözni. Nem jöhetnek figyelembe az olyan kérések sem amikor a kisebb lakbér, vagy a kertes családi lakás-utáni vágy az in- ditó oka a kérésnek. Érdekes tünetként állapítható meg, hogy a kolozsvári polgároknak igén . nagy százaléka most olyan lakásberendezést szerétne elérni, amely a» elkövetkezendő boldog békeévekre is kielégítse igényeit. Kevesen vannak olyanok, akik a mai körülmények között arra az egyedül / elfogadható álláspontra helyezkednének, hogy a mostani lakásrendezés a nehéz időkben megengedhető szükségrendezés csupán. A KOLOZSVÁR, juläus 25. A mai rendkívüli helyzetben különös érdeklődésre tarthat számot az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület legutóbbi igazgatóvabasztmányi ülése, melv az erdélyi magyarság legnagyobb rétegének,, a gazda társad alom legégetőbb és legidőszerűbb kérdéseit tárgyalta. Az ülésen Teleki Béla gróf elnökök, mig, az altéinökök közül Lovadi Lajos biharpüspöki kisgazda jelent meg. A földművelésügyi minisztérium erdélyi, kirendeltségét Soky Ernő dir. mhnflsz- teri osztálytanácsos képviselte. A választmányi tagok közül Antal Dániai szolnokdobo- kaii kirandeltségvezetö, központi felügyelő, k. Balogh Ferenc nagyszalontai kisgazda, Bánffy Dérnél báró ny. földművelésügyi miniszter, vitéz Benkő Béla m. kir. vezérőrnagy Bethlen Béla gr., Szol nők dob oka vm. főispánja,' dr. Bethlen László gr., a ,,Szövetség'' Gazdasági' és Hitelszövetkezeteit, Központjának elnöke, JBorbély Kálmán lompérdi1 földbirtokos, Besztercenaszóid! vm. főispánja, vitéz dr. Boga Alajos pápai prelátus, kanonok, felsőházi tag, Bodnár Sándor kisgazda, bíhardiószegi gazdakört elnök, országgyűlési képviselő, Bíró Péter kisgazda, »mkeréki gazdaköri elnök, Demeter Béla, az Erdélyi Gazda főszerkesztője, Farkas Árpád, a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola dékánja, Gidófalvy István dobokai földbirtokos, felsőházi tag, Hatfaludy Ernő kackói földbirtokos, Illés Sándor nagyszalontai kisgazda, Korponay Kornél feketefalusi földbirtokos, felsőházi tag, Koppány Rezső, EMGE káirendekségvezető Nagyvárad’, vitéz Szász István, az EMGE üv. alelnöke, Sza káts Zoltán bkafalvi földbirtokos, felsőházi tag, Szilágyi Ferenc földbirtokos, m. / kir. gazdasági felügyelő, Teleki Arotur gróf földbirtokos, Tancs, Török Bálint EMGE igazgató, Ugrón Pál földbirtokos, Fiátfabva, Venczel József dr. e. int. tanár, az Erdélyi Tudományos Intézet ügyvezetője és Vita Sándor országgyűlési képviselő jelentei meg. Teleki Béla gróf7 elnöki megnyitójában üdvözölte Bánffy Dániel br. ny, földművelés’ ügyi minisztert, alti, mint az EMGE választ mányi tagja, továbbra is részt káván venni Erdély gazdatársadalmi munkájában, majd részletesen ismertette Erdély mezőgazdaságának mai helyzetét és legsürgetőbb problémáit, továbbá az egyesület munkában vagy legközelebbi megvalósítás elé kitűzött céljait, örömmel állapította meg, hogv az általános háborús helyzet ellenére is nemcsak a mezőgazda, hanem a falu asszonyai, is a legnagyobb érdeklődést mutatják a társadalma, mimika iránt. Az EMGE nemrégiben megszervezett Gazdasszony Szakosztálya rövid néhány hónap alatt a legszebb eredményeket érdé el. Különösen Csikm egyében és a többi székely vidékeken, ahol a Gazdasszony szakosztály példás munkát fejt ki. Az önkéntes hadigondozó munka terén szinte hihetetlen eredményeket mutat fel. A szakosztály ügyvezetését Szövérdi Ferenc főtitkárra bízták, akit azonban a katonai szolgálat szólított el munkahelyéről. Éppen ezért ügyvezetőnek Szilárd Mária gazdasági tanárnőt, titkárnak Pálos írén. tanárnőt ajánlotta, amit az igazgatóválasztmány magáeva is tett. Ezután vitéz Szász István üv. alelr.ök hosszas jelentésben számolt be az egyesület félévi munkájáról és jelentette, hogy a szervezet tovább fejlődött és erősödött. Az EMGE egyéni taglészáma már a 61 ezer tagot is meghaladta, a gazdakörök száma pedig 8y8, ami azt jelenti, hogy ennyi erdélyi magyarlakra faluban rakták le az EMGE szervezeti, alapjai. A gazdakörökbe beszervezett gazdák száma elérte az egyem taglétszámot. Erdélyi Imre az EMGE növénytermesztési. Nagy Miklós az állattenyésztési, Demeter Béla a sajtó és szakirodalmi, továbbá a gaz- dakörá-, Mayerffy Tibor a gyümölcstermesztési munkásságról számoltak be. Antal Danid 'a vasellátás kérdését ismertette, Bartha Árpád az Erdélyi Magértékesntő Szövetkezet, Sigmond Ákos pedr.g az Erdélyi Állat- értékesítő Szövetkezet helyzetéről és munka - eredményeiről tettek jelentést. Különösen élénk vita fejlődött ki a gvapjubeszolgálra- tás, a vasselosztás, az álla.tigésnybevetel, 3-; cséplőgépek üzemanyagellátása és általában a gazdanehézségek körüL SZakáts Zoltán éles, de reális megvilágításban mutatott rá a faliak helyzetére, különös tekintettel a termelési és éftékesstcési viszonyokra és azokra a feladatokra, amiket ezen a téren kormánvza ti vonalon a legsürgősebben meg kellene tenni. A felmerült kérdésekhez Illés Sándor, Bodnár Sándor, Borbély Kálmán és Bethlen Béla gr. 'Szóltak hozzá. öl i i ui I J ;\vv • V s y • .,pr *,i t1 * t » isii ,.i i v , a választmány elhatározta, hogy Teleki Béla gr., az EMGE elnöke ismételten feltárja a helyzetet az illetékes kor* mányzati tényezők előtt és .több fontos kérdésben újabb felterjesztésekben kér sürgő? intézkedéseket. Hagyományos erdélyi szellemű ©a* bátran, megalkuvás nélkül mindennap a magyar nép boidoga* lévő, j iásáért az Ellenzék* a k ti z fi m bőssé«“ és megalkuvás eilen ! Aní iboísevista Ifjúsági Tábor Kéttilág találkozása
