Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-03 / 147. szám

1944 Julius 3. \ UI nemzeti társadalmat * a régi emberrel ? Ndnos politikai p.rogrambeszéd, pártér- tékáiét, v.agy társadalmi bajainkat tár­gyaló ujisiágcdíkik, amely végeredményben arra az .eredményre ne juitna, hogy ha a ma.gyanság részére időtáfllió jövőt akarunk bdatosdtamá, akikor elsősorban nemze'.i tájrsadalmjunikat kell ujjâszenviezinâinik. Évek, sőt évtizedek óta tonnen hangoz­tatott követélmény ez, csakhogy aszerint, hogy mlely oldalról . hangzik el, más év más jelszavakba* csomagolva jelenik meg. De minid csak egyet akar: azt a — bár sokrétű — die mtetgos egy egészet alkotó , magyar nemzeti társadalmait, amelyben minden egyies magyar érezze, hogy bizo­nyos szerepet játszik. Olyan szervezett és állandóan , c,ál tudat os an össziemfüködő közösséget, amelynek, mini egésznek az erejiét a tagoknak, tehát minden egyes magyarnak az értéke szabija mieg és amelyben viszont minden egyes magyar jóléte szoros függésben van az egész nem­zeti közösség álltai birtokolt anyagi, er­kölcsi éj szellemi javak összetségőrtöl. Szóval olyan pieimzfâ sziervezet megal­kotását sürgeti ebben sz országban min­den jóravaló magyar ember és szervezet, ■amelynek kereteiben az egyéni sors szer- rosan egybefonódik a nemzét sorsával. Hasonlóan a magashegyi túrára indulók kötélláncához: együtt indulnak dereku­kén ugyanazon kötél gyűrűivel összekap­csolva. Szédítő mélységek fielet1', hihetet­len magasságú csúcsokra jutnak. De sen­ki könnyelmű lépést ntem tehet. Vele zu- hgmihat az egész lánc! Mennyire különbözik ez az uj társada­lomiszemlélet attól a régitől, amelyben az öncélú ember volt a fo.nrics, aki cs>ak ma­gja akart — senki máéira nem tekintve — boldogullni. Két könyökkel verekedve, harcolni mindenki ellen, áld él és akinek a kárára ő egy fokkal amagarafobra léphet. Az emberi alaptermészetben rejlő irigység mindenkivel szemben, akinek többje van és az anyagi javak iránti bár- nivágyás soha ki nem elégíthető ösztöne alkotják a régi társadalomi tipikus, kép­viselője cselekedeteinek a rugóit. Nem lehlet ezzel áz emberrel olyan tár- saidialofmszerviezbtec' fellépi ten i, amelyben •minden egyes magyar láncszemként fo­nodáik egymáshoz és ahol nem egymás le- táprása, hanem mindnyájiu/nk együttes felemelik!odése a cél! A mai magyarnak cselekedeteit nem irányíthatja az irigység. Ellenben ödvend, ha a másik miagyart boldogulni látja, mert ez a nemlzeti társadalomnak s ezen keresztül neki is a boldogulását jielentt. A mpii magyar legfőbb életigénye nem anyagi javak bírása. Ezek ugyanis oly sokfélék és oly nagy tömegüek, hogy minden újabb szerzemény csak mohósá­gukat csigássá fel és emellett elkerülhe­tetlenné válik a harc azokkal, akikkel pe­dig éppen együtt' kellene működnünk. Ehelyett a rajai magyar az élűinek főleg azon javai felé fordítja figyelmét, ame­lyekből mindenki annyit meríthet magá­nak, amennyit éppen akar anélkül, hogy bárki érdekét veszélyeztetné. Így elégít ­jük ki az emberi természetben rejlő szer­zésvágyát a legnagyobb nemzeti értékek­nek,. az erkölcsi és szellemi javaknak a magunk részére váló igény lés,ével. Éhek után feltehetjük a kérdést, vajjen mikor fo g már megvalósulni az a sokat hangoztatott, nagy hirverésml beharan­gozott uj nemzeti társadalom, amely mindnyájunk meo-cn/őződése szerint egye­düli záloga a szebb magyar jövőnek. Kétségtelen, hogy közelebb vihetnek a célhoz állami intézkedések. Valakinek még keli alkotnia ennek a társadalom- szervezetnek a keretei!, mintegy a vázát. És sok-sok szociális jielíegü törvényes iav- téíkedés is szükséges még ahhoz, hogy ebiben a nemzeti t ámad! ómban, minden egyes magyar valóban úgy érezze, begy | egyenjogú tag. Jelenleg még dúsan búr- | jánzó intézmények sokaságát kell rom- | badöniteni, jogosan elvárhatjuk minden | mp.gysírtól, hogy a nemzeti érdiekben sia- i jiáit érdekét is lássa és azért bármily ál­dozatra hajlandó legyen.. Mindezek az állam részéiről várt initéz- kedérek azonban csak időrendilleg az el­sők. Korántsem elegendők. Sőt, ha etny- nyiv)?'l ma.radimk, ha ennyivel megelége- | dünk, egyszerűen kiábrándulunk a gon- I doüiatíból és ez az általános bizalmatlan- I ság ri deg légköriébe ködösül ve egyszer- g smindenlkorra hitelét foigjia veszíteni. Mi- I nél nagyobb lesz a hivatalos; hírverés1, | annál inkább fog csökkenni hitele. A legkii ünő'bb nemze tszer vezeti keret | csak rideg csontváz, esetleg modern szín- | padi disziiet lesz muzeális értékű szerep­lőkkel, ha nemi a mai kor magyarja fog bele életet vinni. A legkeiresztényibb forrásból fakadó szociális törvények, intézmények, intéz­kedésiek nevetséges, esetleg szánalmas torzszülö tek maradnak, ha azokat nem korszerűen gondolkozó, magyarul érző lé­lekkel valósi,tjük meg. | Miikor fog hát életre kelni a megujího- | dotl magyar társadalom? Még a ma élő magyarok korában,, ha valóban mai magyarokká tudnak válni. És már meg is valósult afobian a pillanat- 9 ban, amikor mai magyarokká váltunk. Számszerűen ezt az időpontéi megha­tározni alig lehetséges. Sok sz'moru jel | mutat arra, hogy a- megvalósulástól még | naigyon távol állunk. Gondoljunk csak a g zsádórendelkezésrsk nyomán feltűnő je- a lensége'kre! Az anyagi javak iránti túlzott birniva- | .gyás, az egymás iránti meg nem értés, a I közösség vagyonának — az u. n. nemzeti í vagyonná lett vagyonnak — haráoooiása k és közprédaként tekintése, a hirtelen 1 megnőjt igények a nagy „komfortra“, de másfelől a kimondhatatlan nagy irigység, ha az egyszerű munkás magyar ember fürdőszobás lakáshoz juthatott — ezek a ma élő magyarjaink igen nagy tömeged­nél legujobban érvényesülő vonások. Már pedig ezek a letűnt és sokai ócsárolt el­múlt kar és elavult fársadalomszemlélet­nek voltak a jellemző vonásai. A ma élő magyar társa dalorojb? in saj­nos, csak ritka sorokban gyülekeznek a mai magyarok és elijesztő tömegben tor­lódnak a régiek. Kétségtelen, hogy a régi emberrel uj társadalmi rend nem alakulhat ki. Ha ön- magunkhcz méltók akarunk maradni, ?k- | kor csak e|?yúri van: gondolkodásmódunk­ban megújulni. Egyenikint, minden ma­gyarnak! x Ez arorubm nem hírverés kérdés?'. És I az eszköz csak futó, gyökértelen hangú- \ lat teremtésére alkalmas. Még csak nem ic újságcikkeik, értekező- j sek kérdése, itt ész-indokok elégtelenek, j Nem is politikai, hatalmi kérdés — j ilyen eszköz ellen láz odraik az emberi j termésre:. Egv eszköz jöhet számításiba. Komoly rendszer-, uj lelkiséget kellő módszerekkel kiaíaMitó nemzetnevelés. PUSKÁS LAJOS. I Mindenki bélyegeztesse te %sir»’ és húslégyéi rendes K-OiLOZSiVÁR, julius 3. A közeliár táisi hivatali kiosztotta a II. negyed­évre széli ó zsír- és htisj'egy leiket- Sz­el torn iám ét eltelni felhívja a, hivatal a> közönség fi gyeiméit atra, hogy miin- denki köitele's zsír- és huisj agyiét fe­lülbélyegzés végett ahhoz a huisápa- moshoz vinni, ahonnan az ellátást ka.pják. A hús iparosok vevőközölnsé- güket nyílvátfirtartásiba veszik és ki­zárólag osiaik azokat szolgál hatjiáik ki, akik zsír- és huis jegyüket feliülbé lyagziási’e átadták. Tájékoztatásul közli a hivatali, hogy hetenkint 6 husiszielvéiny érvé­nye« és a be* nem váltott huis- vagy zsír jegyek utólagosan be nem vált­hatók és el <nem számolhatók. A hat szelvény közül 3 szelvényre húst, mig a következő 3 -szelvénynél hen­tesárut vagy húst köteles a húsipa­réig kiszolgáltatni. A hadiüzemek kötelesek alkalma­zottaiktól a hús- és zsinjegyeket be­kereskedőjénél kéinníi és azok szelvényét „H“ jelzéls- sel felül bélyegezni olyképpen, hogy mindéin zsír jegyezel vényen egy „H“ betű, minden 6 hússzél vényen szm- tén egy „,H“ betű é,s minid lein B. hús­szél von yen szintéin egy „.TT“ betű le­gyen. Erre azért van szülkikég, hiogy a hadiüzeinekűéik esetleg kiszolgál­tatandó adagok elszámolása aka­rt ál yt álamul tönáélnijiék. A sertés,húst ai hús.jegyek B. sízel- ' vényeiig fogja kapni a közönség, és- pedig olvian sorrend bem, amilyen sorrend ben a husip árosuk sertéshúst kannak ■m ét el ten felhívja a közönség fi' ggelinót a hivatal, hogy a hús-iparos rak csak olyan szelvényt van joga levágni m egsemmisi t-eerri. ame­lyekre tróvl egesem húst szolgál tatot! ki. A ki nem szolgált szelvényeket a köizönség salát érdekéiben Őrizze1 meg, mert, előfordulhat,, hogy azok beváltására pótlólag sor kerülhet.-Leállították a* betűs személygépkocsikat és as betű nélkilli motorkerékpárokat H'itr diseci r:ndeleitel s?? abályezzók a ^répkoenlcrpálmát BUDAPEST, július j. A hivatalos lapjaim z-i száma közli a kereskedelmi és köz­lekedésügyi miniszter rendeletét az E-betiis személygépkocsik es t-betü nélküli motorke rck párok' leállításáról. A rendelet alapján az E-betűs személygépkocsik és az E-betü nélküli motorkerék párok július 4-én 24 óra után a közúti forgalomban nem vehetnek részt. A kormány a közeljövőben kiadandó rendeletben fogja véglegesen szabályozni a gépuxrmü­forgalmat. A Ferencváros jobban birja a riadót Hangképek Kolozsvár „szomorú“ vasárnapjáról KOLOZSVÁR, juihus 3. (Az Ellenzék munkatársától.) Talán még egy alkalommial sem ért légiriadó annyi embert Kolozsváron, mint tegnap délelőtt. Már megindult a nép­vándorlás a KEAC kies fekvésű sporttelepe ■felé, amikor fél 11 tájban felbugtak a sziré­nák. Kocsin, teller autókon, d,e túlnyomó rész­ben gyiailog hömpölygőd az ernberáradlat a KAC—Ferencváros Magyar Kupa döntő mér kőzésre. Ezen a délelőttön az óvóhelyeken a beszélgetés úgyszólván kizárólagos tárgya az esztendő legnagyobb mérkőzése vök. A pin­cékbe szorult szurkolók percenként kapkodtak elő órájukat, hogy „jaj Istenem, csak most ne tartson soká“. A barei kedvet a riadó a leg­kisebb mértékben sem csökkentette. — Lehet itt légiriadó és jöhetnek a terror­fiuk altkor is KAC győzelmeit látunk itt ma! —; hallottuk a nagy bizakodó fogadkozásokat az óvóhelyen, ahol útközben megrekedtünk. Sajnos, a légiriadó kabalája nem vált be és araiak a szurkolónak Hetit igaza, akii igy só­hajtott: »•— Ez a riadó a pestieknek tesz /ót, ők már inkább hozzászoktak, mint a mieink. Hamar letorkolták a sötéten láitó Pythiát, aki minden bizonnyal maga sem hitt baljóslatú szavaiban. A légiriadó valóban cseppet sem ártott a ferencvárosi legényeknek, mert a má­sodik félidőben olyan pompás játékot vágtak ki,, hogy riadó ide és oda, megérdemelten nyerték meg 1944-ben a klasszikus Magyar Kupát. g» Amikor lefújták a riadót, ismét megjelentek a pályán a derék törpe-játékosok, de bárhogy igyekeztek, ezatik alom mai nem tudták lekötni a gyülekező közönség figyelmét. Az óramu­tató már a J2 felé jáit, és felharsant egy mél­tatlankodó hang a tömegből: —- Bíró ur, fújja-már le, jöhet' a komoly jálé'k! Üde látvány tárult az elé, aki komolyabb sérülések nélkül megúszta a nagy áttörést a sporttelep kapujánál. A felállított pótle'átókon és a sűrűn eg) más mellé rakott padokon ott tark.illoíJt. csevegett és topogott Kolozsvár sportkedvelő közönsége. Egyre-másra érkeztek a polgári és katonai vezetők és a sok-sok névtelen szurkoló, aki egy .nehéz bajnoki év­ben Kolcizsváron 15 mérkőzésen át biztatta, hajszolra csapatát a győzelemre. Az utolsó mérkőzésen kicsúszott a KAC-fiuk kezéből a sokáig biztosan tartott második hely és a ta­valyi kieső-jelök „kénytelen volt4' megeléged­ni a bajnokság harmadik helyével. És most. a legendás Corinthiám-dij elnyerése után egy nagy harcban elért .döntetlennel a tarsolyuk­ban a KAC-jáitékosok ismét a hazai közönség előtt léphettek pályára, hogy kiharcolják az egyik legszebb magyar sport-dijat, a Magyar Kupát. Nemcsak az egyesületnek és nemcsak a szurkolók népes’ táborának, 'hanem az egész városnak ügye lett ez a mérkőzés, ezért min­denki, aki figyelemmel kíséri a magyar lab­darúgást, látná, akarta a vjdók és a főváros két kiváló együttesének összecsapását. Nem si­került elhódítani a győzelem pálmáját, de ezért senkit nem bánthat szégyenérzet. Dicső­sége a kolozsvári labdarúgásnak, hogy a vá­ros legjobb tizenegye ilyen mérkőzésen vehe­tett részt. A jobbtól kikapni nem szégyen és aki élvezhette az első félidő igazán szép és változatos küzdelmét, az tudja, hogy az. idényvégi fáradtságot érző KAC nemes harc- kan hajolt meg a ferencvárosiak nagyobb tu­dása és rutinja előtt. fergeteges taps és leírhatatlan ujjongá.s fo­gadta a KAC gólját. Alig indult cl a vadonat- uj labda kilencven,perces utiára, máris benn- táncollt Bonyhádi remekül sikerült lövése nyo­mán Csikós hálójában. Sajnos, erre a derék tevékemységre a szép barna bőrnok többé nem nyílott alkalma,. Néhány perc múlva ugyanis balesetz érte a labdát és ujjal kellett, kicserélni. Hiábavaló volt a KAC minden igyekezete, az uj labda sem zörgette meg többet Csikós- jói védett hálóját. Pedig az első percben esett gói mámoros pillanataiban sokan kacsintottak barátságosan a pálva szélén asztalra helyezett pompás mü- vü serlegre és bizakodó pillantással marasz­talták a dijat Erdély vendéglátó fővárosában. — Megmondtam, uram. hogy mind a kettő itt marad — kiáltotta felénk valaki, akivel együk szemleltük a két .serleget néhány nap pal ezelőtt az egyik főtéri üzlet kirakatában, amely előtt az utóbbi napokban mindig rá­gj óbb tömeg ácsorgott és ragaszkodó arcki- fcjezésekkel méregette a remek dijakat, a A katonazenekar patogó indulókat játszott a szünetben és derűsen bizakodó szurkolók igyekeztek keresztülhatolni a -sörös embert körülvevő ember gyű rün. — Nem lesz itt semmi hiba — hallottuk —, a bajnokságban is rendszerint egy gólt lőttünk az első félidőben, a másodikban jött azután a töbhi. — Láttad, a Bonyi milyen kedvvel játszik? Most azután Farkasnak is biztos sikerül vagy kétszer elmenni Tátrai mellett és meglesz a három dugó. — Barátom. Mózsi milyen remek, Sípos meg sem tud mozdulni mellette. De azért hagyjuk meg, „szegény“ Ferencváros is dere­kasan küzd — állapította meg kegyesen vala­ki. aki a gól után vígan hencegett; „Hol a Fradi? Ezek sem viszik vissza Pestre a ku­pát44. 33 És jött a második félidő: A Ferencváros percekre odaszegezte a kolozsváriak^ saját térfelükbe, Sarosi dr. tisztára játszotta magát és Márki tehetetlenül nézte a hálóban táncoló labdát. Szórványosan feljött néha a KAC is, de a ferencvárosi védelem remekül rombolt és a három hátvéd hatalmas rúgásokkal küld­te a bőrt a kolozsvári tizenhatosra. Bekaptuk a második gólt. Derék szurkolók még egvszef megszervezték a szavalókórust és felhangzott a „hajrá KAC! Egyenlíteni44, de az egyenlítő gól helyett a páratlanul fürge Sipos küldte is­mét a labdát a hazaiak kapujába. —- Borzasztó, ezt nem hittem volna: Pesten döntetlen és itt simán kikapunk. —. Ismerjük el, uram, hogy jobb volt a Fradi és a KAC még nem elég érett a kupi­ra. Ne felejtsük el, hogy a Ferencváros mindig kiváló kupa-csapat volt, emlékezzünk csak a békeidők nagy KK-mérkőzéseire. r Megfordult, a népvándorlás iránya és csüg­gedt emberek lehajtott fejjel ballagtak vissza a városba. Lovaskocsik és zsúfolt teherautók szállították vissza a tömeget és a porfelhőben szí pakolva, mélabusan állapította meg utó­lag egv rendíthetetlen szurkoló: — Nem kellett volna beruşni rögtön azt a gólt. Azzal rontottuk el az egészet. Na de nem baj, majd csak megérjük, hogy megkezdődik a bajnokság! Ebben a reményben mindnyájat egyetér­tünk. (-)• iS évre szâîliîették !e c bí' utászok öregségi biztosítási korhatárét BUDAPEST, Juliin« 3. V Sztój&y- ; köűrriájny be*n 1 u‘uatk.ozüsa kor a tmm- k'ásság szőri a Id« lie-lyzieiér,ek Ryöke- 11619 javi'tásál hielyezte kilátásba. Vi-‘ tiéiz Taros« \ndior belügyminiszter előkészíti a t ár«ada,lom biztos ii á.s tel - jesi reformját és .arádig: is, m g es megvalósulhat, a legutóbbi miníszr terlanács elhatározta az öregségi és rokkantsági biztosítás,ban az öregsé­gi kor!ia/‘árinak 05 o\ H>) ÖO «évre való leisizálí itását. öt óv vei szálli toliták le a. korhatárt a bányaniyugbérbiztosri- láisbatn. is. ennélfogva a föld a.lait. dolgozó hánytasy. már 56 éves korpá­ban rumtrbéro' tQgU'SuTt.. Pendelet lá­péit hatályba, .július t-éni, amely el­rendelte a háztartási al kaimig Kották i ■ Aro t-i ik kant.sé.g, özvegy ség és arvasag «esetére szóló kötelező bizter Mi'i.áotáil. Az ism er te tetit. rendelkezé­sekkel folytatja a. kormány azoknak a szociális- intézkedéseknek «oiwza tót, lain'e.lyek a családtagok nélkül is kiét milliót m eghaladó szamu dolgo­zó népesség ja.vá,< szolgáljak. m

Next

/
Thumbnails
Contents