Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-22 / 164. szám

fct LÉ NTtHC n Uh I’mi ,í TiYrtikWiH^iia r«<< f«n«* 31 «9* , ** >rtiTn,f mM r% ' Ir—- ‘ -A"‘:u' lâz&tţ: AtnikM écdcfnc^ Ibnl... A UsvivisitaU tneyfr ecs alese­Aívűiig azt hangoztattuk, hogy a köztis/t- t velőt '.-.‘mutra egyetlen ti.tr y.nlo <V.er/i pont a.- a? eh': -.'em </.al>ail eljelenem egy pili.rruit- ru 'em, rogy „nem a közönség van a tisztvi­selőért, hanem a tisztviselő a közönségért1'. Ezért helyeseltük mindannyiszor, amikor közéleti vezetők felhívásokkal es figyelmez­tetésekkel jordultak a tisztviselői húrhoz, amelyekkel a közönséggel szemben való fo­ké zott udvariasságot és előzékenységet köve­teltek meg. Erdélyben olyan közszellemet akartunk megteremtem, amely méltó legyen a kisebbség idők küzdelmeihez> Ne lásson senki sem kiskirályt, vagy ,,hivatalnok urat" a közösség érdekében dolgozó köztisztviselő-* ben, hanem egyedül csak a magyar testvért, ah'l szeretettel és megértéssel intézi hozzáfor­duló fajtestvéreink ügyeit. Köztisztviselőink d.cseretere legyen mondva, nagy általános­ságban mindenütt olyan szívélyes viszonyt sikerült megteremteni a közhivatalok es a polgárság között, amel y a háborús idők ál­lal megkövetelt rendkívüli intézkedések zök­kenőmentes végrehajtását tette lehetővé. Egy-két szórványos kivételtől eltekintve, t*hát joggal elmondhatjuk, hogy a magyar tisztviselői kar hivatása magaslatán áll és ezerféle teendői között sem veszti el a türel­mét a közönséggel szemben. Pedig köztiszt­viselőnek lenni ma igazán áldozatvállalást tel ént. A munka és a felelősség egyáltalában nem ál! arányban a jövedelemmel és nem túlozunk akkor, amikor azt állítjuk, hogy a magyar jövendő érdekében a köztisztviselői kar hozza meg a legnagyobb anyagi áldoza­tot, Köztisztviselőink minden zúgolódás nél­kül vádoljak a felfokozott munkatempót és az anyagi nehézségeket, de joggal megkíván­hatják, hogy a közönség is értékelje áldozat- hozatalukat és részesítse illő megbecsülésben a közösségért dolgozó tisztviselőket. Az utóbbi időben azonban nagyon sok olyan jelenséggel találkoztunk, amelyek azb bizonyítják, hogy most már nem a tisztvi­selői kart kell figyelmeztetni a közönség iránti udvariasságra, hanem a közönséget kell a tisztrviselók megbecsülésére inteni. Kétség­kívül el kell ismernünk, hogy az államilag irányított gazdálkodás olyan rendkívüli in­tézkedések életbeléptetését tette szükségessé, amelyek a magánélet egyre több területére kiterjednek. A közönségnek igy természetsze­rűleg mindig több és több ügyes-bajos dolga van a közhivataloknál és i>a ehhez hozzá­számítjuk a háborús idők ideges hangulatát, emberileg érthetővé válik, hogy mindenki azt szeretné, ha a kérését azonnal elintéznék, Soron kívül megkapná a kért felvitagositést. vagy a köztisztviselő órákon keresztül egyet len egy úgy kimentő magyarázatával foglal­kozna. Igy^ egyre gyakrabban előfordul, hogy a kötelességüket teljesítő köztisztviselők tü­relmetlen kifakadásokat és kellemetlen meg­jegyzéseket kénytelenek zsebrevágni, anélkül azonban, hogy erre bármivel rászolgáltak volna. Különösen közigazgatási vonalon áll <v a helyzet mert a közigazgatási tisztvise­lőknek van a leggyakrabban dolga a hőzön- séggel. A közönség köréből tapasztalható túr elme tie snég arra indította több erdélyi varos közigazgatási vezetőit, rx>gy felhívás­sal forduljanak a közönséghez és most már a köztisztviselők megbecsülését kérjék. Ko­lozsváron meg nem volt szükség ilyen felhí­vásra, de mi K tapasztalhatjuk, hogy nálunk is idegesebb és türelmetlenebb lett a közön­ség, különösen a zsidókérdéssel kapcsolatos beadványok e&fmtézésénél. Most tehát azok­hoz fordulunk, figyelmeztető szóval, akik a köztisztviselőktől emberfeletti munkateljesít­ményt kívánnak. Ne felejtsék el, hogy a D<e u t s c h e 3 Wissenschaftliches I Institut. I Kolozsvár, Jókai-u, 2. 1 I. emelet. Dr. Sergius Groíow rostovi egyetemi tanár 1 előadása: „A szovjetorosz- 1 országi helyzet“ jj BMBMgBHMHBBMMPWWBBBBBBBBMflMBBaMKj— Jf 1944 jul. 25-én, kedden 1 este 7 órakor, iMr-nm&m VHaUSSOtztVUlBUm-, Z7F~r~. / V— ZZZZÍSZ.a. köztisztviselő it belső front első élvonalbeli katonája, aki mindenhol becsülettel teljesítet­te kötelességet/ l.együnk tehát belátással köztisztviselőinkJsel szemben, értsük meg, bog v nem ra/tuk áll, ha nem tusinak min­dent azonnal elintézni es varjuk be az. idők­höz méltó komolysággal, anng a közluvata- lok a jogrend és a lehetőségek kentei kö­zött teljesíthetik a közönség indokolt kíván­ságait. /lésztet-uzUt Egyre több panasz hangzik el a közönség köréből, hogy az utóbbi időben megszűnt a részletüzlet, vagy ha hétköznapi nyelven akariuk a vásárlók siralmait kifcezm. meg­halt a hitel. A résziét üzlet válságával kap­csolatban nagyon sok téves vélemény terjedt el. Vannak, akik a vásárlási hitel megszűné­sét egyenesen a zsidókérdés rendezésével hoz­zák ősze függésbe. Ezek azit állítják, hogy a zsidó üzletekben minden nehézség nélkül lehetett részletre vásárolni, az átállított ke­reskedelem viszont nem nyu/t kellő beszer­zési lehetőségeket a középosztálynak és a kis­embereknek Mások ismét azzal érvelnek, hogy az uj keresztény magyar kereskedők nem dolgoznak elég tőkével és megfelelő rek­lámmal, mert érdekük volna, hogy bizonyos előre megállapított hitelkeret nyújtásával igyekezzenek minél több vásárlót szerezni. Mindkét álláspont merőben téves pontról u.dul ki. Akile a részletüzlet megszűnése miatt panaszkodnak, elfelejtik azt, hogy a keresztény magyar kereskedők sokkal hátrá­nyosabb helyzetben vannak, mint amikor a zsidók kezében ossz pontosul; a gazdasági élet. A régebbi időben szinte korlátlan áru-hitel állott a kereskedők rendelkezésére. A keres­kedő négyszer-ötször annyi árut kapott hi­telbe, minit amennyi az üzlet forgalmi értéke volt. Kamatmentesen dolgozott tehát a gyá­rosok és a nagyvállalatok pénzével, mig most az a helyzet, hogy a mai idők kereskedőjé­nek már a megrendelésnél előre ki kell fizet­nie a nagynehezen beszerzett árut és a köz- tcrheklzez is sokkal fokozottabb mértékben kell hozzájárulnia, mint a múltban. A sza- badkeredeedelem korszakában a részletüzlet­tel dolgozó kereskedő bőségesen megtalálta számítását, azzal, hogy valósággal tetszés­szerinti haszonkulcsot számított, fel a rész­letre, illetőleg hitelbe vásárlóknak. A rögzí­tett árak viszont pontosan meghatározzák a kereskedői hasznot és szigorú büntetéssel A magyetr nyelv történetében van egy osodála'os korszak: a XIX. század. Csodá­latos, meri ugyanakkor, amikor — hala a költőknek: Aranynak, Vörösmar. ynak, Pe­tőfinek — nyelvünk felülmúlhatatlan szépségben és pallérozottságban tündök­lőét, hogy irodalmunk általa kivívta az egész Nyugat áhmélkodását', abban a szá­zadban, melyben Vörösmarty a Csongor és Tündéit, Arany a Toldit, Petőfi a János vi­tézt megírta, Erdélyben, a nagyobb .ma­gyar világtól elrugaszkodva, a magyar nép tízezrei örökre elfelejtették ősi nyelvüket. Erre a tényre pedig nem is lehet a jó- vátebeietlenség feletti megborzadás nélkül gondolni. Hátha még az is eszünkbe jut, hogy mindez akloor következett be, amikor az irök és> a' politikusok éppen a nemzeti wjászületésről énekeltek s beszéltek? Éne­keltek és beszéltek, mert az elidegenedett arisztokrácia és nemesség — élükön Széchenyivel magával — .szaporán kezdett visszamegyarosodni, sőt javában zajlott a veriéégnépek asszimildiádnak folyamata is. A felszín tehát biztató jelensége Ide el kecsegtette és áltatta a nemzet sorsán aggódókat: szemüket szépen bekötötte... — Nyelvéiben él a nemzet — mondogat­ták — s szivüket megelégedés töltötte el, ha %gy kassal, vagy pécsi polgár magyar házitan/ítónral fogta fiát magyar szóra, avagy egy besztercei a vásárhelyi refor­málom kollégiumba íratta a fiát. Nem vet­ték észre, hogy minden járványnál irtóza- todaiibam, pusztát a Mezőségen, vagy Szol- nok-Dobokéhen a nyelvi halál. Nem lát­ták meg áz_ önálltatás emberöltőjében, hogy amit a réven nyernek, többszörösen elvesztik a vámon,. Állítólag az őserdők elef ántját természe­tes halállal még senki sem látta kimúlni: mintha gyalázatos szégyennek tartaná, resteUné a halált, titokzatosan elrejtőz- ködik. Valahogy ilyenformán vagyunk az anyanyelvűnket elvesztőkkel, a nyelvük­ben meghalókkal is; már csak hálóztaik­ban találkozunk velük, amikor rég rajtuk a halál újszerű állapota — amikor már elidegenedtek. A folyamat kezdeti állapotát azonban, az előjeleket, sajnos, annál gyakrabban, néha közvetlen kömyere+ükben észlel­hetjük. Mert a nyelvi halál Erdélyben a beszerzésről tájékoztat; tKayvi« NÖVÉNYVÉDELMI SZEREK ELOSZTÓJA ÍUUNGE8 GVORGY. ÚJVIDÉK sújtják azokat a kereskedőket, akik megsze­dik a törvényes rendelkezéseket. Azt is tény­ként kell elfogadni, hogy az uj keresztény ! magyar kereskedő runes abban a helyzetben, hogy tiz-, sőt százezreket hónapokig, esetleg évekig nélkülözhessen, vagy vásárlóinak egy- részét éppen azért veszítse el, mert a hitel­be könnyen vásárlók rádöbbennek arra, hogy anyagi erejükön felül költekeztek és nem tudnak fizetni. Egészséges és áthidaló megoldásra van s/ükség tehát a részlet-üzlet terén. Az ugyanis teljesen megfelel a valóságnak, hogy a magyar középosztály tagjai a legnagyobb nehézségek árán tudják például ruhaszükség- Ictüket beszerezni. Itt tehát helye volna a részletüzletnek, amelyet leggyakorlatibb mó­don úgy lehetne megoldani, hogy a pénzinté­zetek és szövetkezetek az intézmények és vállalatok garancia-levelei ellenében nyújtsa­nak megfelelő hitelt a kereskedőknek és te­gyék lehetővé azt, hogy hitelügyleteket kör- hessenek. Nagy általánosságban azonban nem kell sajnálkoznunk azon, hogy pangavak a részletüzletek, mert igy senki sem bocsát­kozik meggondolatlan bevásárlásokba és mindenki csak a legszükségesebb árucikkeket igyekszik beszerezni magának. Székelyföldön és a magyar jellegű váro­sok kivételével, majdnem mindenütt fe­len van s vidékenkint, a nemzetiségi megoszlás szerint váltakozik. Ezen saját- lagosan szórványvidékeken kívül azonban nem kisebb a veszedelem a látszólag mar- gyarabb jellegű helységekben sem. S ez­zel megérkeztem a rövid elmefuttatás tu­lajdonképpeni kiindulópontjához: abba a faluba, melynek néhány hete vendégsze­retetét élvezzük. Tudom, most többen rosszallólag csodál­koznak s. fel nem foghatják: má köze van a jó gyalul magvarságnak ezekhez a rém- látásokhoz? S csodálkozásuk többé-kevés­bé jogos: a gyalul magyarság elidegenedé­séről beszélni napjainkban valóban túl­zott aggodalmaskodás. A veszedelem ugyanis nem közvetlenül fenyeget; sót, ha románokkal, románul beszélgetünk, fel­tétlenül észrevesszük, hogy beszédükben sűrűm használnak magyar átvételeket, ré­gebbieket s egészen újakat egyaránt, az üveget oiaga-nak, a gépei chip-nek, a töl­csért talceru-nak, a zsemlekását pedig minden kertelés nélkül zsemleká&ásnak mondják —, hogy csak egy néhány pél­dáit említsek, mert ki győzné száanbavenni az erdélyi románság ujabbkeletü s régeb­bi magyar jövevényszavait? Ezzel szem­ben, á magyaroknál arra a megfigyelésre jutunk, hogv beszédük a romám szavakat majdnem teljességgel nélkülözi, s ha akad is egy-egy, tízszeresére sem rúgnak a ro- m/mok magyar szókölcsönevnek! Egyszó­val a magyarok szókincsével talán, nincs bai... Mégis, miért kell ismét hangoztat­nunk, hogy a gyalul magyar nyelv magá­ban hordozza a betegség, a sartnyulás csi­ráit? Azért, mert lépten-nyornon megüti a fülünket a mondatok romános dallama; az ember sokszor nem is tudja megálló.-' pitoni, hogy magyar beszél-e saját nyel­vén, vggy pedig magyarul jól beszélő ro­mán? Ha azonban általánosítanánk, igazság­talanok volnánk; a vázolt tünet gyakori ugyan, de nem általános. Sőt. legnagyobb boldogságunkra,' van alkalmunk régies lejtésű, szép. zamatos magyar beszédet is hallani, A baj na nv óbb Ara csak olyan he­lyeken a+i ff1 teiét. ahol a mapuorok a román? óig g:il régóta, symbiosisb/w, éleikö­zösségben élnek, tőszomszédok, vagy ép­pen egyudvarosok; a hatás kölcsönös ugyan, de a magyarság kárára ütött ki: a románok átvettek számtalan, magyar ki­fejezést, helyettük azonban az erősebb tö­megű nép bőké tűs cg ével ráerőltették a magyarokra nyelvük, beszédük jellegzets<- sen más zenéjét. S ez a tünet alkalmasint nem éppen jót jelent: sosem a szókincs- kölcsönző nép veszít nyelvi erejéből, ha­nem az, amelyik hagyja, hogy elidegened­jék nyelvének ősi üteme, dallama. Egy virágzó, életerős nyelv nagyon sok szó­kincsbeli átvételt kihever, feldolgoz — mint ahogy kiheverték és megemésztették a magyarok is terményt elen szláv jöve­vényszavunkat. Jól van, mondhatja ezek után valaki: belátjuk, hogy betegecskék hagyunk, de tessék most már valamiféle hathatós or­vosságot ajánlani; meri bennünk meg van a gyógyuló#, akarata nem könnyen adnók oda magukat az enyészetnek­Az első lépés a baj felismerése. Az or­vosság egyrészt egyszerű házi szer: a jó magyar könyv; a- jó magyar könyv gya­kori, lehetőleg hangos olvasása — ez ép­pen úgy távoUartja az idegereséget, mint- a kerepelő a verebeket a vetéstől. De mi­vel éppen a nyelv zenéjének elfajzásáról van szó, ennyi nem elegendő az üdvösség­re. Ne szécryeljwk tehát annak rendje s módja, szerint tanúim .saját anyanyelvűn­ket! Ne szégyéljünk szépbeszédü papra, tanítóra, vagy anyanyelvűnket érintetle­nül őriző öregekre, más falubeliekre hall­gatni, figyelmezni. Utánozzuk őket, mint más a divatos borbélysegédet. Olvasgas­sák olyan elmélyedéssel a nagy magyar költőket és íróikat, akár a bibliát; tanul­janak meg verseket, szebb prózai részlete­ket-. Gondoljanak mindig arra, hogy min­den elfelejtett rrvagyár szóért, iclegenesen hangsüly&zott mondatért a, jövendőben — Isten ne adja — e nemzet egy hold föld­del, egy lélekkel fog talán megfizetni. (j. z.) ELŐFIZETŐINKHEZ. Felkérjük igen tiszteli előfizetőinket, hogy hát- rálékos dijaikat szíveskedjenek ki­adóhivatalunkban kifizetni, a behí­vások miatt ugyanis egyideig nem tudunk pénzbeszeöőí küldeni a t* előfizetők lakására, A GYALUI MAGYAR NYELV VÉDELMÉBEN

Next

/
Thumbnails
Contents