Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-21 / 163. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. fţ>-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 (LAPÍTOTT!: BIRTH A MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT-* RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KOLOZSVÁR. Előfizetési árak: 1 hóra 5.20 P, negyedévre 15 P. Hitler sisfegtof intézőit ea néna®t néphes „Nagyravágyó, lelkiismeretlen és yét ......: : ,k .äfcS :............3 kje összeesküvést szőtt ellenem" HITLER VEZÉR ÉS KANCELLÁR ellen — mint azt a Német Távirati Iroda a ve­zér! főhadiszállásról jelentette — s-ücérté­lén merényletet hajtottak végre. A német birodalom látrvglelkü vezére és az uj Eu­rópát megteremteni akaró áilamférfiuja a merényletből kisebb égési sebekkel meg­menekült. A gondviselés nem először óv­ja Hitlert a legaljasubb emberi cseleke­dettől. Már az első világháborúban sok­szor forgott élete veszélyben a tűzvona­láikban. 1923 november 9-én csak kis hí­ja volt, hogy nem evett áldozatául bűnös szándáhoknák. Megmenekült a müncheni Burgbräuban 1939 november 9-én elkö­vetett merényleg alkalmával is'. A soro­zatos merényletekből való megmenekülé­sében sorsszerűséget látunk s jelét annak, hogy a Hitler vezette európai háború győ­zelmes. befejezését semmi sem akadályoz­hatja meg. A magyar nép © rádió híradásából érte­sült e legaljasabb szándékok egyikéről. Minden jel arra mutat, hogy a merény­let értelmi szerzői és végrehajtói az uj Európa két- legkiválóbb áilamférfiuja., Hitler és Mussolini életére törtek. A me­rénylet hírének vételé után a magyarság szerencsekivánatait megmenekülése alkal­mából Sztójay Döme miniszterelnök tol­mácsolta nyomban a német birodalom bu­dapesti követének, aki egyben kifejezést adó t annak a megvetésnek, amellyel az ellenség aljas eszközeit minden magyar e-mber kíséri. KELETPROSZORSZÁG határainak kö­zelében folynak a harcok. A tény mind­jobban. foglalkoztatja a szövetségesek saj­tóját és az ezzel kapcsolatban felvetődött hérdéskomplexumból legterjedelmesebb kommentárokra két dolog ad alkalmait: 1. Helyes-e Keletporoszország területét át­engedni a Szovjetuniónak és 2. Milyen lehetőség kínálkozik a lengyel—orosz kér­dés megoldására. A szövetséges sajtó ál­lásfoglalásai átlépik az egymás közt ferrn- álló jó viszonyból következő viták heves­ségét, ami kétségtelenül jele annak, hogy az együttműködésre kényszerült felek kö­zött egyre mélyül a szakadék. A hangadó ismét a Pravda. Moszkva félhivatalosának hasábjain keresztül száll j vitába — mint azt a Trawsikontinent Pre j„, jelelni — bizonyos angol nacionalista kö­rökkel, akik szembefordultak azzal a szov- jétorasz tervvel, amely a keletnémet terü­leteket részben közvetlenül akar Szovjet- oro&zországhcz csatolni, részben pedig egy boIscmzált Lengyelországon keresőstül akar ja befolyása alatt tartani. A Pravda cikkíró ja felháborodik azon, hogy konzervatív angol körök felfogása szerint a szovjetnek Lengyelországra irányuló anexiós tervei nem, egyeztethetők össze az Atlanti Char­tával. A hang még élesebbé válik, amikor Bradford nevű angol újságíró tételeivel széli szembe, aki kétségbe vonta egy ugyaniak szovjet-izéit és Németországtól elszakított Ausztria életképességét. A Pravda kijelenti: az ilyen nyilatkozatok, amelyek a szovjet tervei és a teheráni megállapodás ellen irányulnak, csak azt a célt szolgálják, hogy egyenetlenséget szítsanak a szövetségesek között. „Ha ezek a türelmesek sikerrel járnának — írja a lap —, akkor azok végeredményükben újabb zűrzavart idéznek elő Európában s emi újabb gigászi háború magvát hintenék eV. Moszkva ezzel teljesen nyílt fenyeget­nek tekint minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy a szövetségesek vitássá tegyék a szovjet középeurópai terveit ás ha igen, van rá lehetőség, hogy a vörös hadsereg alkalmas pillanatban volt szö­vetséges» ellen vonuljon. A Pravdának ez a felre nem érthető hangja megmagyarázza azt az óvatossá­got is* amellyel Churchill a keletnémet­országi területek sorsát kezelte az alsóiház- ban. A TÖRÖK FŐVÁROS a legnagyobb nyugalomrnal veszi tudomásul azokat a híreket, amelyek az egész világsajtóban forgalomban vannak a törökök hozandó döntéseivel és a törökök általános maga- tartásával kapcsolatban. Meg kell állapítani — jelenti az MTI —, hogy Ankarában, ahol feszült érdeklődés­sel figyelik az arcvonalak eseményeit, pil­lanatnyilag nincs jele a nagy döntést megelőző feszültségnek. Tény, hogy a tö­rök kormány és a szövetséges kormányok körött megbeszélések folynak, amelyeket bizonyos mértékben a télen megszakadt angol—török yárgyalá ok ujrafelvételének lehet tekinteni. Köztudomású, hogy félév alatt a török külpolitika, anélkül, hogy a háború eleje óta leszögezett általános vo­nalvezetésben bármilyen lényeges váltó ? zást is tettek volna, az angolszászok irá­nyában fejlődött. A törökök azonban mostani helyzetűid­ben ás határozottan hangoztatják, hogy a háborubaíépés nem fér bele lehetőségeik keretébe. Minden lehető segítséget meg­adnak a szövetségeseknek, mert a török kormány gondja továbra is az időnyerés, ügy lá-szÁk, Anka>iában nem úgy ítélik meg a helyzetet, mintha a török érdekek védelme ^szükségessé tenné, hogy Törökor­szág belevesse magát a háborúba és most is úgy látják, hogy szerződéses kötelezett­ségek gém kényszerítik erre az országot. Ha további taktikai lépést tennénk a szö­vetségesek türelmetlenségének leszerelé­sére, ez a dolog természetes folyománya lenne és nem volán rendkívüli szenzáció, ha a Németországgal fennálló kereskedel­mi kapcsolatok terén, vagy egyéb téren újabb intézkedések jönnének. Egyesek feltételezik, hogy a most Anka­rában folyó tárgyalások nem is annyira ■a törökök közvetlen hadbalépése körül forognak, mint inkább a török részről teendő egyéb engedmények körül. Igen nagy kíváncsisággal találgatják, hogy az oroszokkal folytatott megbeszélé­seken milyen kérdések kerülhetnek sző­nyegre, de általában mm igen tartják va­lószínűnek, hogy az oroszok Törökország hadbalépésére különös súlyt helyeznének. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Balkánon a helyzet egyelőre változatlan, különösen pedig a bolgár magatartásban semmi lényeges változás nincs, már pedig a török magatartás megváltozása talán el­sősorban a balkáni helyzet megváltozásá­val hozható összefüggésbe. Különben a. török nagy nemzetgyűlés, amely olykor nyári szabadságra szokott menni, kedden csupán augusztus 2-ig na­polta el üléj eit. A kormány a nemzetgyű­lés megkérdezése nélkül semmi fontos dologban sem döru\ legkevésbé a háború­ba lépés kérdésében. Ezek szerint augusz­tus 2 előtt semmi rendkívüli fontos ese­ményt nem lehet várni Törökországban. A hadbal epést különben a török sajtó egy­öntetűen eiu&siíja, laKBHnaBUBUnBBuaMaHsna tését szögezte le: a szovjet ellenséges tény­Sikertelen merénylet ; Hitler weiér ellen BERLIN, julius 21. (MTI) A Führer főhadiszállásáról jelenhették a Német Távirati Irodának: Á Führer ellen csütörtökön robbanóanyaggal merényletet követtek el. Környezetéből súlyosan megsérült Schmundt altábornagy, Brandt ezredes, Bergen munkatárs. Könnyebb sebesülés ér­te Jodl vezérezredest, Kort, Buhle, Bodenschatz, Heiusiiiger, Scher ff tá­bornokokat, Voss, valamint von Puttkammer tengernagyokat, Assmann sorhajókapitányt és Bergmann alezredest» Maga a Führer könnyű égési sebeken és zózódásokem kívül nem sérült meg. Munkáját haladéktalanul folytatta és a Bueet az előre megállapított program szerint megbeszé­lésre fogadta. Röviddel a merénylet után a birodalmi tábornagy megér­kezett á Führerhez. Himmlert a honi haderő főparancsnokává nevezték ki Fokszolt harci elszántság jellemzi az aj japán kormányt

Next

/
Thumbnails
Contents