Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-20 / 162. szám

t* 11. £ ÍVJ -mc mm»* igim.li m nMdit-tfi ifthi 1114 Julius 2 9. #—■ Eu». ■■Vi láwtf: •Amih&l ézdcfncs (Ani.,, Íq yts-iiîiit c a tUynya Most f<irt le ii' íj hrittálndő, amelyet ci belilgym,i)iű'v'er a orsedi Julii működő egyesületük bejelentéséi'1 kitiizö't}. Rövi­desen pontosé-''^ kiderül, hogy hány féle egyesü let ,,bo! dog iito tta" tá"‘ -indáim un hat. Ma még nem lehet pontos szamot monda­ni, de a regi s atirztikák szerint hozzáve­tőlegesen megállapíthat juk, hogy közel 30 ezer egyesillet működött az országban. A joeg tudja, hogy milyen, célkitűzésekkel alapiVatták ezeket az egye ületekeés mi­lyen tevékenységet fejtettek ki azonkívül, hogy elnököt, ügyvezető alelnököt és tisz­tikart választoltak es dónként tagokat verbuvált.k. A belügyminisztériumi a, mostani ellenőrzés során kérdőíveket bo­csátott ki, amelyek'ie-k adataira részlete­sen válaszolni kellett, hogy az illetékes hatóságok ilyenformán tiszta képet alkot­hassanak az egyesületek munkájáról. Min­den valószínű ég szerint ezeknek az ada­toknak alapján fognak dönteni az egyesü­letek további sorsáról. Az egyesületesdi láz ellen Erdélyben már számtalanszor felemeltük szavunkat. A felszabadulás után ugyanis Erdélybe is egymásután érkeztek a körlevelek és be­lépési nyilatkozó ok, megjelentek a szer­vezők, akik nemcsak a városok lakosságát akarták ,,beszervezni", hanem a falvak népéről sem feledkeztek meg és falusi fiókokat is szerettek volna alapítón.. Az erdélyi ember dicséretére legyen, mondva, nálunk nem találtak különösebb vissz­hangra ezek a kezdeményezések. Kisebb- ségi sortunkban megtanultuk, hogy a szé - forgácsolódás a nemzeti erő gyengülését jtien-ú, értékelni tudtuk a meglévő erdélyi • társadalmi alakulatok mtinkáját és igy a | különböző gitt-egyletek“ felhívásai nem találtak termékeny talajraL A muléhgz vi­szonyítva. mégis ténykénc kellett elköny­velni, hogv Erdélyben is legalább duplá­jára emelkedett az egyesületek száma, mert olyan társadalmi alakulatok is je­lentkeztek, amelyeknek felhívása elől le­hetetlen volt ki'érni. Ezeket az egyesüle­teket i-agy hivatalos tényezők, vagy olyan befolyásos közéleti emberek támogatták, akiknek nem lehetett, nemet mondani“ és igy Eri-éTyben is megalakult egy csomó olyan fiákegyerület, amelyeknek működé­sére semmi szükségünk nem volt. Egyik köztiszteletben álló lelkészünk sajtónyi­latkozatban felpanaszolta, hogy az egyesü­letesdi já ék mennyire akadályozza a ko­moly népnevelő munkát. Felsorolta, hogy ő egymagában legalább hét egyesületi- fiók elnöke, ismét másoknak ügyvezető álelnöke, vezetőségi tagja, stb. A tagokat Ugyanazokból a, falusi gazdálkodókból kellene összetoborozni, akik azonban, már semmi érdeklődéit nem mutatnák az ilyen falta mozgalmak iránt é? megmosolyog­ják az ujiáob és újabb felhívásokat. Ideje tehát, hogy az egyesülete sdi játék véglegesen megszűnjék! így is éppen elég alkalmunk volt a csodálkozás!a, mert a ■már eddig beszüntetett egyg-ületek címé­ből is kiolvashattuk, hogy hova fajulha­tok el ez a beteges kortünet. Budapesten például Angol—Magyar Baráü Kör, Al­koholellenes Munkásszövetség, Magva* Királyság Párt. Magyar BékeegyesüJett, Központi Demokrata Kör, Országos Sza­badelvű Klub és számtalitn olyan szövet­ség. klub, egyesület és más társadalmi alakulat működött, amelyek már szüle­tésükkor halálra voltak ítélve és csupán azt a célt szolgálták, hogy egyes töi'tetők ufribb és újabb címeket biggyeszthessenek a névjegyükre. Olyan 'egészséges megúj­hodásra van szűk ég ez?m a téren, amely egyszer s mindenkorra véoet vet a, ha­sonló tér sarkal mi iáitékoknak, viszont tág lehetőséget ad arra. hogy a magyar kö-zös- séo érdekében valóban komoly munkát végző egyesületek csakugyan eredménye­sen dolgozhassanak. Uáh(Au,S tiniéit Megható harctéri üdvözletei kézbe si­te í a posta Botos Jánosnak, az Erdélyi Párt kolozsvári tagozati főtitkárának. Már maga az a levelezőlap is különös érdekes­ség. amelyet fia, Botot Tibor karwuszo- mányos őrmester küldött. Első pillanat­ban nem lehet megállapi'rmi, hogy milyen anvoabol készült a levelezőlap. Valami chllárriló fénye van a címoldalnak>, a szö- venré^z pedig vászonra emlékeztet. Az üdvözlet szövegéből azután megtudjuk, hogy a levelező-lo/p egy lelőtt angolszász bombázó repülőgép szárnyának eoyik da­rabja amelyet a Kárpátok előterében tet­tek ártalmatlanná légvédelmi tüzéreink. Minden további magyarázat helyett ide iktatjuk a harctéri üdvözlet teljes szövc­’ get: ,, Drága Édesapám! A múlt kórjában lelőtt gépik szárnyából külrlbvi ct a da­rabol háborús emlék kippen. A támadó kötelék szét ugnírzt (isiiért és egy gép loUwósééri kitüntetésre terjeskeltek I fél. Abban a reményben, hogy még sok ilyet küldhet ele, kérlek fogadjátok szeré­té.tel. Mindkettőtöket c okol Tibor". Jóleső érzéssel oli'astuk ezt a néhány sort és a szivünk megtelt a Szeretet mele­gével. Ebből a harctéri üdvözletből is érezhetjük, hogy határainkon őrködő hős honvédőnk egy pillanatra sem feledkez­nek meg uz it honrmaradottokról, akiknek az a legelemibb kötelessége, hogy a belső front egységevei legyenek méltók kato­náink hely táblásához. yyiu*Ua*tiUütuu Általános a panasz, hogy nem lehet munkást kapni. Vannak olyan magánvál­lalatok, amelyek a legnagyobb nehézsé­gek közölt kénytelenek dolgozni, mert az alkolmá munkások olyan fantasztikus vtunikabéreket kérnek, amilyeket a maxi­mális á ak betartása mellett ráfizetés nél­kül lehefe‘len megfizetni. Ezek után jog­gal azt lehetne hinni, hogy Kolozsváron nincsenek munkanélküliek. Ez n város olyan fejjel-mézzel folyó Kánaán, ahol senki sóhcs rái zorulra arra, hogy idény­munkára vagy magánháztartások alkalmi munkájára alkalnvhrzák, igy tehát a mun­kanélküliség kérdése valamilyen csoda folytán nyilván önmagától megoldódott. Egészen má.s a helyzet azonban, ha végig ­A községházával szemben, ór;ási füves udvaron, a levenleörthon mellett' sok-sok gverektorok kacagása hallatszik a falusi ut­cára. Itt, a leven teotthonban van a gyalul napköz* otthon: boldog gverekek boldog otthona. Ady Elemér, a község köztiszteletben és megbecsülésben állÜó, kiváló lelkésze elnöke ennek a kis paradicsomnak, amely az óvodá­val együtt olyan fontos szerepet tolt be szülők és gyermekek életében. A tiszceletes ur és Meskó Károlyné MANSz elnöknő iga­zát) büszkék lehetnek erra a napközi otthon­ra. ahová most Wagnerné Lajos Erzsébet, a fiatal, mosolygo arcú tanítónő ' vezet be, mert csak a fiuk játszanak az udvaron, a kislányok odabenn vannak a teremben. Felállnak, minid1, ahogy belépünk s úgy kö­szönnek illendően: Szebb jövőt! Otx ülnek az asztal körül a kislányok, csupa elenrstakoru gyermek. Vannak vagy tizenöten. Általában naponta 20-—24 gyerek jön el az otthonba. Ide az iskolások, a szomszédos óvodába a picik.. De lám, itt is van egy nagymasms kislány, itt dl a testvére mellett. — Hát te miért vagy itt, te pici? — Nem akar az óvodába menni — feleLi^ nagyobbik testvére. —• Aztán miért nem akarsz az óvódába menni? — Mejt ott verekednek. — Ugyan ne beszélj. És téged ki bántott? — Endern sen ti. De azért nem megy. Büszke, hogy itt le­het a 6—10 éves ,,nagylányok“ között. Igen bizony, mert itt szabályos és hasznos munka folyik. Minden kislány előtt kis rongydarab- káfa ebből tépik a szálat nagy figyelemmel. Ezt a fonalat újra felszövik, két kilóból már egy női kábát lesz. A legkisebb rongydarab­ka is (hasznos, a gyerek megtanulja becsülni. Leülünk a ,,tanítónénivetis látjuk, hogy nemcsak falusi gyerekek vannak irt, hanem városiak is. Oly szépen, boldogan játszanak, dolgoznak együtt, hogy öröm nézni. Reggel nyolctól este hatig vannak itt a gyerekak. Szüleik ezalatt a mezőn dolgoz- nak., nyugodt lélekkel, mert tudják,, hogy jó helyen vannak a kicsik. Lassan a városi ma­mák is bekül ifik ide a gyerekeket, játszani, tanulni, egymás társaságában lenni. A napközi otthon legnagyobb felvevő száma negyven, tehát a mostani szám felett még majdnem ugyanennyi kis gyereket el tud látni. A gyerekek reggel imádkoznak, aztán mesét olvasnak,, játékos, mulattató módon számolnak is egy keveset, hogy a nagy vaká­cióban se holejrápk ali, amit az iskolában ta­nultak. Aztán énekelnek, játszanak estig. — Mit szeretteii legjobban játszani? —s kéixüezém. Kórusban felelik: — Beültettem fas kertemet . . . Háromszor kapnak enni naponta. Tízórait, két tál étel ebcdi?1': és uzsonnát. A tízórai és. uzsonna legtöbbször zríroi "vazv vajas ke­7u Huk a különbö-ó piacokon, xé'ál le mink uz. állomás kórul, nagy megfigyel­jük a Sétatér délelőtti látogatóit. Sokszáz munkanélküli lézeng a városban, akiknek kisebb dolgaik is nagyobb annál, mint­hogy vnhiin foglalkozás után nézzenek. Hu valaki ulkiilnn munkást keres közöt­tük, olyan hetyke válaszokat adnak, hogy az embernek s rnic-srája eláll a csodálko­zástól Fül tanúi voltunk. annak, amikor egyik kolor: vári nuÜbalkozó sótörésre ke­resett ni 11 a len sokat és napi 20 pengő mun­kabért ígért a teljes elláltá'on kívül. A jelene' a S- éeh ' n yi-téri piacon játszódot t le, ahol nyolcán—tizen is körülvették az ajánlattevőt, de a legridegebben megta­gadták u muukábaállást. ötven pengőt kémek naponta és amikor a vállalkozó felháborodva tiltakozott ez ellem a zcaro- Idnj kísérlet ellen, gúnyosan vmvogatták a vállukat. Első pillanatban érthetetlens hogy e hogyan lehet égés. Ha azonban u dolguk mélyére nézünk, rövidesen rájö­vünk orra, hogy annyi mostanában a könnyű kereseti lehetőség, hogy nem le­het csodálkozni a helyzeti elfajulásán. Cso­magok fuvarozásától kezdve az át-költö­zések lebonyolításáig, olyan aránytala­nul maya? munkabéreket vághatnak zseb­re az úgynevezett, alkalmi munkások, hogy a rendszeres munkától teljesen függetle­nítem tudják magukat. Ezért lendült fel hihetetlen módon a külvárosi korcsmák forgalma, ahol a könnyűszerrel szerzett pénzt könnyű kézzel el is költik. LegfőbB ide ie a írnak, hogy az. illetékes hatóságok Kolozsváron is rendszeres razziákat tart­sanak és kíméletlénül fellépjenek azokkal szemben, akik nem hajlandók a rendszer rés munkára. Több vidéki városban ko­moly eredményre és az alkalmi munkák ■ kedvező lebonyolítására vezettek ezek a I razziák, helyes volna tehát ezt a példát I ná-luvk is követni. nyér, tejet ritkán kapnak, mert a falusiak beviszik a tejet Kolozsvárra, vagy eladják az i:t lévő városiaknak. Az ebéd • bőséges, kiadós és tápláló. Ma például krumplileves és tejbegriz a menü. A kibomfcnzott Csöpi Itt van egv szép ki-lánv, Olga a neve, de Csöpinek becézik. Nagv a tekintélye, mert kibombázett. Tudják jól a gyerekek, hogy ez mi, hiszen ők is naphosszat szirénát, meg bombát hallanak emlegetni a felnőttektől. — Negyedik házban laktunk a vasúttól — meséli Csöp.; és közben nagy figyelemmel tép egv csöpp pirospettyes rongydarabkát — de azóta, hogy kibombáztak, kaptunk egy másik lakást, azt még nem láttam, de a régi nagyon csúnya lett és olyan furcsa hogy mozog a lépcső, J a felmegyünk a lakásba. És a házat fel fogják robabnrani, tetszik tudni. . . Megszólal az óvódás: — Mi jé ;t vót bomba? Mijét mozsog a lépcső? A nagyok negsemrrusitő fölénnyel néznek el a nagy masni felett. Az asztalon könyv. Betiiország a címe. Aztán megtudom, hogy a gyerekek nagyon, de nagyon szeretitek itt, szeretik a tanitóné- niit és általában nagyon jók, mindössze egy baleset történt, egy pajkos gyerek békát do­bott egy mástik gyerekre s az úgy megijedt, hogy két hétig beteg volt a békadobás után. ■ Most beront egy fiú. — Jaj, tanítónőm — panaszolja —, Kar­csi megfogta a nyakamat és igy 'megszorí­totta. Mutatja, hogy hogyan szorította meg Kar­csi. Kimegyünk megleckéztetni a tarutónéni- vel a rossz Karcsit. — Látom, szered a hivatását — mondom. — Kimondhatatlanul — szól —j, nem cserélném ed sje/mmivel a világon. Sem a ta­nítói pályát, sem a falusi életet. Most átkiabál az óvodából Kati néni, a gyéreitek bálványa. Ugyanis Kati néni vezeti a napközi otthon konyháját], mely ott van az óvoda-épületben. Kati néni már elkészí­tette a jó vastag zsíros kenyereket tízóraira, s most a tanítón érti értté megy <~s áthozza egy tányéron. Szépen kiosztja a gyerekek között, akik illedelmesen megköszönik, majd jóízűen falatoznak. Elnézzük őket, tisztáik, kedvesek, egészsé­gesek „ S eszünkbe jutnak történetek házba be­zárt, magára hagyott gyerekekről, akik ma- gukragyujtooták a. házat, s ezer baleset érte őket. Miilyen nagy, milyen szép szociális feladat megvalósítása ez a ház, ez a boldog és yderüs gyermekotthon, ahoi el is felejti az. ember, hogy háború van.' | MiTor kifelé megyünk, kisfiú szalad be, kutyával. — Hát Fürgét miért hoztátok be? — kér­dezi a tanitónéni. — Azért, tanitónéni kérem. hogv. tanuljon ő js egy kicsit! MARTON Ukl Ahol a falu és város gyermekei találkoznak Látogatás a gyalul Napközi Otthonban GYALU, julius hó. A vidék A vJdók i MttgyarNÚ|{** írja: Sóim iii<',j4 inmyi iMfaboMoKitü ű\\v iuí" 'leni krili/ iló ..mcjpijnir i-iiiím-i ii-lormol. >' kövelcl/i óisyent, el/-j.;> <lel len k < <lü l ■■ t ■' * m ■'1'1 ..iijjiiagyar" nem rótta a s/éh­s mag ni s/águtlik :i 1. mint ma Itt is. olt is tűnnek i •• 1 a jótékony ismerd Icnség hót vagy f íz. erkölcsi és szeli onli ll és sötétségnek nagyon Is jöl ismeri oduibé/l liogy Miellüöngetések, liH/üfiiiA, nres l'r/ízísok hordó Ielejéről e||juflogtutott szólamaival n id megváltók, tisztogatók és a jövő egyedüli hói dobói ágálhassanak a mai megkínzott rnagvar élet fórumán! Emberek jönnek, akik eddig semmi tanuie- lél sem adták azoknak a riagv szociális reform- eszméknek, amelyeknek állítólagos kizárólagos .szállítói csak ök lennének, akik eddigi életűk ben még a legszűkebb korcsmái körökben -mi tudtak maguknak híveket és tekintélyt sz rezni s ma azt hiszik, hogv egv-egv párl jel­vényének viselésével az eddigi semmittevésü­ket ,, szervezéssel” fölcserélt tevékenységükkel egyedüli jogositvánvosai az uj mag var élet­nek azokkal szemben, akik nein hirják -e hanggal, se idővel az iramot, mert dk nem érnek rá ,,szervezni”, mert ők csak egyszerű mipszámnsai az örök magyar életnek, a icú- hclv munkaasztalánál éppermgy, mint az iro­dában és a szántóföld kemény rögei közö't: Nem kevésbé rákfenéi a mai társadalomnak azok a jól szituált emberek, akik eddig is esak mindig felfelé haladtak a jólét létráján, élh-k a hálmrirs világ kellős közepén is ..békebeli" boldog biztonságban, s míg odakint a fronton a halál szörnyű aratása döntötte rendbe .1 küzdő férfiak vérző tetemeit és országunk fe­lelt is sijjogtak a modern technika rettenetes repülő halálmadaroi, inig szerte az országban a nyomor szedte a vérnek és könnynek, ‘zc védésnek és sorvadásnak rettenetes adóját, ök nyugodt semmittevésben élték nanjnikat. S ma ezek az emberek vannak a legjobban megsért­ve, ha valami nem történik kívánságuk sze- rint, ha az „uj magyar élet” nem juttat nekik rögtön és azonnal valami jól jövedelmező, munkanélküli állást! És ők a fehér tógába öl­tözött erkölcse*, őszök, minden intézkedési és törvényt kri’izá'ó, gáncs nélküli lovagok, ők a nemzet kellőleg nem értékelt védői és fpnn tartói s ezért suttognak, rágalmaznak mindé-t és mindenkit benválaznak a gyanú alattomos iszapjával, csakhogy világosabb legyen, meny­nyire nincs ebben a világban szólásjoga senki­nek rajtuk kívül! 6 A „Debreceni IPság Hajdnf'Jld4» Írja: Itt kint az országban a magyar vidéken tü­relmetlenül és egyre sürgetőbben kérdezik ez mástól a jó magyar emberek, hogy miért aim ki olvan hirtelen az az égő. lefbogó lelkesed fogadkozás, amely a márciusi fordulat éda olvan elemi erővel robbant ki a lelkekbő! hogy lerázva a széthúzás átkával megveri és rejtélyes politikai spekulációkban tévelygő rend­szer igáját, — most aztán egymásra foc találni a jobboldali magyarság szine-.java. az egész ma­gyar sorsközösséget átérzö tárasdalom és meg- leremti az uj korszak egységes nagy politikai rendszerét. Még ha nem állana is ez az ország törté­nelmének egvik legsulyosabb erőpróbát kívánó korszaka előtt, akkor is bűn és jóvátehetet­len mulasztás terhelné azokat, akiknek rövid­látásán. gáncsoskodásán és összeférhetetlensé­gén múlik a jobboldali magyar poliiikai egy­ség kialakulásának elodázása. Valami érthetetlen fénegyerekeskedés, hatal­mi tetszelgés. tullicitálási vágy tombol .oda­fent a fővárosban egyes felelőtlen politikai kö­rökben. Innen a vidékről ugv tűnik fel a sajtó egy részében, a klubszobákban és kav.-há­zakban szűnni sehogyan sem akaró politikai acsarkodás. -— mint azok. akik ebben ludasok, egyáltalán nem vennének tudomást arról. hor\ az egész ország népe mérhetetlenül unja és felháborodva szemléli ezt a végzetesen káros és a nemzet hírnevét bűnösen kock.,ra te\ő ^él- nialom politizálást. A magyar vidék már nem egyszer tanúbizonyságát adta az eltelt hónapok alatt annak, hogy egy emberként követeli és sürgeti a jobboldali magyar egység megterem­Lépjen fel együttesen a Tiszántúl. Erdély, dél észak és nyugat minden törvényhatósága és döbbentse rá a történelem dübörgő esemé­nyeit felmérni nem képes urakat arra hogy további huzavonának helye ninse, a nagy ma­gvar egységnek most már haladéktalanul léire kell jönni. A» ELLENZÉK tábori postája .HARMATHY Sándor a D. 8jj. tábori pcstaszámról üzeni feleségének és rokonai­nak, hogy egészséges és kéri őket, hogy rm~ 'nél többet írjanak. FEKETE János, BÍRÓ Ferne és KŐMŰ­VES Samu honvédek üzenik a D. 853. tá­bori postaszámról szüleiknek, feleségüknek, testvéreiknek és rokonaiknak, hogy vala­mennyien jól vannak. Kérik hozzátartozói­kat, hogy gyakran Írjanak nekik. NĂGEL Zoltán őrvezető a D. 833. tábor• postaiszámról üzeni bátyjának, hogy jói van, csak aggódik értük, ezért kéri, hogy sürgősen Írjanak. Hftgyománycs erdélyi szöliexubpa* bátran, megalkuvás nélkül küzt* i mi udék nan a magyar nép öoldogiá^ ai Ellenzéki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents