Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-17 / 135. szám
ellenzék 5 19 44 î uni us 17. Patkányok honfoglalása Tanulságos mese fiatal magyaroknak Az ember háza ott állt a dombon é-s uralkodott Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt> és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt. is és a pincébe rakta, h.gy ne érhesse fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tűzető fát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetién beterette állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik és gondos- koéitt róluk. így élt az ember. "Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat s nyáron madár dal é$ sok tarka virág. A háznak vaskos nagy falai vzUtak s az ember évente egyszer fehérre meszelte> őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá, Ez a vadrózsa junius derekán virád'r zgtt s olyankor a szélesre tárt ablak lkon keresztül az illat beomlott a szobákba. így élt a ház és benne az emiber, sokáig. Egy borús őszi napon, mik r az eső zsinóron lógott az-égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Mész- szirol jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányók, akik ott nőttek föl, már otthonuknak érezték a házat és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett uzina. Asz ember eleinte' meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég, Jütott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. — Milyen apró é& milyen félénk — gondolta —•, éljen hát ő is, ha akar. f i' És telt az idő és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, >keresztül-kasul és itt-ott. már-, a szobákba i& eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömje és bemeszelte a nyílást. Másnap reggélre újra ott volt. Az ember háromszor egymásután tömte he és a patkányok háromszor egymásután fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett és azt gondolta: ■ — Ok is kell éljenek. S ha nekik csak igy jó, hát legyen. Vps attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább és szaporodtak a lyukak a ház falában is\ Már nemcsak a pincében lakiak, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak és megrágtak minden megrághatót. Şgys&ţr aztán, mikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember meghara- ' gváott és cdasujtott a botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen s\ a patkány léimult. ... Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség<, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellő■ a, gyilkos, gonosz és önző. ' (— Nem leszünk a rabszolgái tovább! — visította a főpatkány egy zsirosbödön tetejéről — követeljük a szabadságunkat és a jogainkat. És a patkányok elhatározták, hogy har- , coi Icezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragiát hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának é$\ nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig ak~ .kor már rengeteg s kan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet és az összes sajtot, sőt, már a szalonnát is rágni kezdték, pe- . dig tudták, hogy az az ember legféltettebb kmcse, amiből még a kutyájának sem a.d. Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a m&grmaradt szalonnát, rúdra kötözte s a ' rudat d,róttál (fölakaszt tta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felhő-' borodás a patkányok között. — Szemtel&nség! Gyalázat! — kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhet• nek hozzá — elrabolja az élelmünket, ki■ foszd, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! Es föllázadtak. — Mienk a házi — hirdették ki maguk •megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak fekete lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek és fázni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több és az ajtók hasadé kain, meg a falak odvavn besü- vitett a szél, a megrongált tetőn behullott a hó és nem tudtak segíteni magukon. Először veszekedni kezdtek, marták és * ölték egymást, rágták és ették egym.ást, de végül is nem. tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat. Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbehozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazít sita, kimeszeltei, földiét fölszántotta, vetett és ültetett s mire megjött a nyár: újra virágillat és ma>dárdal vette körül a házat. Őszire megtelt ismét a pince, a kamara és a gabonás és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna. Azonban elrejtőzve, maradi mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor, az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük. Ti is gondolkodjatok s aszerint cselekedjetek. WÁSS ALBERT. között — mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amig jól viselte magát! De most elég! S egy éjszaka, a,mikor aludt, rárohantak az emberre, össze harapták, kikergették a házból, messzire elüldözték s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állato'knak és a madaraknak — még a virágoknak is hogy a ház ezentúl nem embercrszág többé, hanem patkány ország, jog és törvénv szerint. S azzal uralkodni kezdtekpatkány-módra. Mmdent felfalták, ami ehető volt és mindent megrágták, ami nem v M ehető, de szemük elé kermit. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöttek a madarak, elpusztultak a virág-ok, a ház fala omlani kezdett ér. megfeketedett, fák és virág-k illatát bűz vakolta föl. A ve- temény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt és elro'hadt. A gabona, avatatlan maradt, kimosta az eső és kicsépelte a szrél. És eljött a tél és a pa kányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, ÉLŐ MULT „FELLYÜLROL SZÁLLOTT TUZ“ Dipsai Szabó István: ,,Erdélynek s Nagy Enyed várossának két rendben esett égetésének, sarcao Itatásának, rabaltatájsának rövid, de hiteles históriája“ c. krónikájából. Az 1858. esztendőben Pcgányok által esett szomorú s siralmas pusztításnak históriája igy folytatódik: 10-dik Sep em.bris el érkezék á derék tábor, mellyel volt a Tatár Kám, a Sili stria i Basa, Moldovai, Havasalföldi Vajdák, lövő szerszámokkal; béizene, hogy kinek tartjuk a várat; kénszeritének, hogy megsatzoljunk, ha pedig nem, Ágyúikkal mind összve rontják a várunkat. Mi küldöttük hozzá jók, Nyerges Jánost, de ötét meghurczolták és úgy megfosztották hogy még az ingit sem hagyták rajta; de a havasalföldi vajda ismét megadatta nékie, béizanvén, hogy öreg emberek mennyének ki hozzá jók... Ugyan azon napon adtunk satczót aranyat, tallért, ezüst pfobarokat, és egyéb ezüst marhákat is; de azzal sem elégedtek meg,, hanem beizen vén egy török által, melly követ ugyan zálagul^bé is jőve hozzánk, meg kérdvén, ha volna-é hitünk — mi bé botsatok hitre zálagul, mivel a mii atyánkfiái is oda ki voltak. E követ által azt kívánja a vajda, hogy minden jo- vainkat adnók ki, fegyvereinket raknék le, ,adnók meg magunkat és el kísértetne bennünket békével. De minek előtte a zálug török bé jött volna, lőni kezdették a várunkat ágyukkal és a tatárok ostromnak késziüllének! De mi is annyira kezdénk . őket lőni, hogy az ostromlást elhiagyák; mert a pattantyúsaik közül el lóvénk vagy négyet, a zászló tartóik közül is egy néhányat, és megszünének a viadaltól. E viadalban ellövök közüliünk is a várfokról Némethi János és Porhát Istvánt. E napon a sátorokat is meggyujtáik a Kas'éj körül, és a melly házak az első égéstől meg maradtak volna, mind elégtek. Ekkor, már a félelem közöttünk felette igen nagy volt, mivel ki urát, ki fiát, ki feleségét siratta, és nétmellyek kényszeri'tettek azt mondani, hogy ki- vánná inkább, hogy valaki feleségét, gyermekeit által lőné, mintsem tatár kézbe jutását látná; egy felől a tűz égett a vár körül, más felől az ellenség kegyetlenül os'romlottá. Másnap a fellyebib megirt török beérkezik az iz? net tel: rámentünk, hogy fegyverünket lie tesszük, mivel ezt kívánták, sőt, hogy minden javainkat odaadjuk, életünk és ruházatunkon kívül. Összve is szed'.ük. mindentől a mi kevés ezüst marhánk volt, dé a tatár kám és a Vajda Mvámságáaoak nem hívén, kértünk hitLevelet. Adott is minedenik... hittünk őnekiek... A mi a legkeservesebb sírásra méltóbb, a Tatár Chám ki vár s ág árra három szép szűz leány1 is adtunk ki, ■ a melly ugyan bűn volt, de a nagy* szörnyű félelem vitt erre. Jóllehet, hogy egyebekben is a nagy félelem miatt, sokakban engedtünk a, Tatár Chámnak... A gonosz zállag török kiszökvén, (mivel a nagy félelem miatt nem is tudtunk reá vigyázni) hírré fövé az ellenségnek, hol volna Ueg-vékonyafob a Kastély kő fala; s oda vonván hárem ágyút, kezdé lőtetnu Mi is a városból kezdénk ezen ■gonoszságáért a Pogánynak, meg-kesere- >v ' . dett szívvel és nagy fel-ezóval Jézust kiáltani, s az ellenség álmok hitlevelét egy kópján ki tévén, bíztuk Is'enre a bosszú- állást, mivel a zállag török is megcsalt bennünket, mert azt mondotta: fegyvereinket letevőm, küldenénk ki öreg embereket, a kik a Tatár Kám előtt esnének térdre — mely embereinket mihelyt kibotsátottuk, mindjárt, megkötözték, és csak azon voltak, hogy minket is kicsaljanak és rabul vigyenek, vagy egészen levágjanak. Ezeket igy látván, Istent segítségül híva, embereinket állítottuk rendre, óntálakiból gyolyábist öntvén., ostromnak kezdénk mi is készülni, mert láttuk, hogy nem javainkat, hanem életünket vadásszák, holott még a szent edényeinket is kiadtuk nékáek, minthogy ígérték békével való hagyásunkat. Az Isten megszánván megerősite ben- nüeket annyira, hogy mikor Havasalföldi. Vajda, a Sílistriai Basával és Sultánok- kial a kapura jőve, csak egy darabontunk által is elveszthettük volna, de a hadnagyunk, Boltos Mihály, nem . engedő, hogy ellőjjük. Azonban csudára és hálaadásra méltó dolog történők, mivel az Isten kö~ nyÖTÜie rajtunk, és bocsata a mi ellenségeinkre oly szörnyű förgeteget, ugyany- nyira, hogy a vár körül felütött zászlói közül egy néhány miegége, az ellenség pedig a felyülről szállott tűz miatt kém te- lenittetett a szőlő hegyekre menekülni, m,ely ellenségből -több esett el százhetvennél a lövés által... így szabadító meg a nagy irgalmasságu szent Isten a mi ellenségük kinek kezéből... A ................ 99 Követendő példa Követendő példa címen kis cikk jelen' meg az egyik kolozsvári lapban. A cikkben arról van szó, hogy a mai^ nehéz időkben nem helyes és nem időszerű megtartani a régi jó ülők szerinti születésnapi és névnapi vacsorákat. Azoknak megtartása nem éppen felel meg a hivatalosan is hangoztatott mvn- denvonalu takarékosságra való felhívásnak. Az ezekre szánt pénzt ma jobb helyre its lehet tenni. Ez körülbelül az értelme a cikk első részének. Ezt mindenkinek csak helyeselnie lehet, aki ma a közösség, iránt felelősséget érez. A cikk ezen részéhez nincs is több mondanivalóm. Nem hagyható azonban szó nélkül a. ,,követendő példa“, amit a lap felhozott és ahogyan a példáit, felhozta. Egy magas r, hl! 1 személyiséget említ meg a cikk ,,kövezendő példának“, aki névnapi vacsoráját megváltandó 50 pengőt, azaz ötven pengőt adományozott a bombakáro-sultak javára, „példát nyújtva ezzel a követésre“. Mindehhez csak annyi a hozzáfűzni valóm, h gy én e- példát követésre egyáltalán ne'm ajánlom és nem is jó példának említeni. Szerény számítás szerint is egy ilyen magas személyiség névnapi vacsorája belekerülne legkevesebb 500 pengőbe Ebből 50 pengőt nemes célra adni, igazán nem, követésreméltó „példa“. Ez annyit jelent, hogy az, aki ezt ,,áldozatul“ adta, ezen a „megváltá.son“ megkeresett 450 pengőt, szeUdebben szólva, ennyit 'megtakarított, de... saját magának. Az ilyent követendő példának mégsem állítanám, egyszerűen azért nem, mert ez nem áldozat, hanem... önzés. Ma a nemzet nem alamizsnát kíván, hamm áldozatot. Ha a névnapi vacsorám árának teljes összegét a bombakc,- rosultaknak adnám, még ez sem lenne áldozat. Ne azt adjuk oda „áldozatul“, amit máshonnan megtakarnunk, hanem azt és annyit, ami terhet jelent nekünk, mert ez felel meg az áldozatokban váló közöoség vállalásának, ami alól bármi ámen is kibújni semmiesetre sem „követendő pél da“. Annyit még hozzáteszek megjegyzésemhez, hogy meg vagyok győződve arról, hogy az említett magyar ur sokkal többet adott máskor a bombakárosultaknak, amit azembm a cikk írója nem tudott vagy elhallgatott. Arról is meg vagyok győződve, hogy a cikkben említett magas személyiség .nem tudott arról, h így neve ezzel kapcsolatban újságba kerül. Bizonyára ő lett volna az első, aki. Tiltakozott volna 'nevének ilyen „meghurcolása“ ellen. Mert az említett áldozat:t bizonyára nem azért hozta, hogy ezt mindenki megtudja, amint nem azért hozza egyetlen jó magyar sem és a névtelen hősök sem.l Amelyik társadalmat pedig példákkal kell áldozatra serkenteni, az a társadalom- beteg, előbb-utóbb széthull, mert nincsen benne belső, kényszer nélkŰh összetartó erő és az oly sokszor hangoztatott közösségi érzés. Én hiszem, hogy a magyar társadalomban van most a nehéz időkben> kő-) zösiségi érzés és áldozatát nem a példákon való „felbuzdulás“ miatt hozza, hanem mert belső kényszerűségből a magyar „lelke diktálja“. Ma az áldozatot- — úgy gondolom — hozza mindenki a léleknek ebből a belső kényszerítéséből „példa“ nélkül is. GYENGE ÁRON. LÉGÍPUSKÁVAL AGYONLŐTTE 11 ÉVES BARÁTJÁT EGY PÉCSI GYEREK. Pécsről jelentik: Pető Jenő 11 éves fél- árvu kisfiú szorgalmasan dolgozgatott a vakóciós szünetben az egyik pécsi kerté- szsethen. Munkája után hazatért edesany- }'á|h:oz és dús rózs a csokrot adott át neki névnapjára, mrajfd átszaladt a Liszt Fe- remc-utcáíban lakó pajtásához, akinek ía~ mitóapja a fronton teljesít szolgálatot. A ’juharát örömmel mutogatta az engedélyes légpuskát, amelyeo megtalált. Ját- szogiatás közben a fegyvert Pető Jenőre fogta. A puslkh eldördült és a félárva fiú néhány léipés után összeesett. Mentőkért Leszaladtak, orvosnak üzentek, de a kisfiút már holtan találták. A törvényszéki or- wo’Tszia kiértő felboncolta Pető Jenő holttesté1 és megállapította', hogy a lövedék a szivet járta át. Nyomdai munkák j ywk ötések iSkttmibélyegasőte j szép kivitelben és gyor&L'.n az: / ELLENIEK i'Hnyve&bolt pmpipos&íályéham Ka* itos&wáp} Mátyás kino-tép % TeL
