Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-03 / 124. szám

KÉPEK A MAI TÖRÖKORSZÁGBÓL Azok, akik még mindig a moose i-ok és müczzinek ha:-.áj.uiaJ< kép­zelik Töiőkorsxágot. tóvV'dine'k. Itt-ott ugyan még. akad egv-egy mcé nt mely­nek minarettjéről muezzin énekli a reg­geli és esti imáját, de inkább csak a ki­sebb városkákban. Anikóra a fuvaros, ép­pé« o’iyan m: Ideen és zajló metropolis, mint Európa aübbi fővárosa, bakói szel­lemben ás kultúrában is teljesen euró­paik, akik nem szeretnek már beszélni a régi rezes és mecsete* világról. A főváros, nem is olyan régesn még kopár síkság volt - Ata Türk kezdjeményezÁére építették 37. uj Töröké: szag felszabadult és Ir.lkies fieta'jjai. Európai építészek tervezték a nyugtat! stilusu középületeket, sőt a ma- 2lán;h áriakat és villákat is. Egyék részén talán a világ leghoPszr.ibb útja, egy hét- kilométeres u'i húzódik egyenes irányban, virágokkal ess fákkal szegélyezve. Két ol­dalán szebbnéLszebb villák és többeme­letes középületek sorakoznak. Itt egy te­rületen állnak a minisztériumok és kon- zuIárt-aPek. nem kell bejárnia annak az egész várost, akti egyszerre többféle ügvru is el akar intézni. A miniszterelnök pa­lotája — szintén a legmodernebb stílus­ban — egy domb tetején áll s messziről kimagiaiTak a többi épületek közül. Nem­csak nappal, hanem éjjel is, mórt egész Törökország terük én nincs elsötétítés és nincs ideges hangulat. Korlátozás i.s csak a kenyérnél van, a felnőttek harminc de­káit kapnak ■ egy napra, a gyermekek negyvenet. A f:ncm török cigaretták és édességek n régi minőségben és mennyi­ségiben kaphatók s a vendéglői ának és érlapok sem nagyon változnak. A fő ele­del még most is a szárított és mártással készített hal, különféle saláták, roston süLt csirke é- a halva1. S~k helyű it már cistTtióhusl is éhet kapni, de csak a na­gyobb vendéglőkben. Az egyszerűbb n ód osztály még most sem szokott hozzá, a lcurdok nem tartanának disznót az ud­varukban egy világért sem! A kis kurd falvak es települések meg megőrizték ősi jelle­güket és Szokásaikat. De fezt és török bugyogót már ott sem viselnek. Hűvös időben csizmában, báránybőnsapkában jánnak. a hőségben könnyű vászonrühá- ban és sz.2lm.akalap.pal. Nomád vérük egyik helyről a másikra hajtja őket, azért nem is építkeznek masszívan. Fö'tífcevájt, vagy cölöpökből épített kis kunyhóikat Egyszerűen ot thagyják, majd jó lesz az utánuk jövőknek! Csak teheneiket, kecs­kéket viszik magukkal, legtöbbször még az aprój osságot is otthagyják. Az álfám rendeletben tiltotta meg, hogy elhagyják a szülőföldjüket és földet, gazdasági felsze­relést oszt. szét közöttük, hogy egy hely­hez szoktassa őket. Télen még csak meg­húzódnak össze tákolt kis fahéjaikban, de mikor enyhe széltk fújnak a Boszporusz felől', és fodrosszé’ü bárányfelhők úsznak a hegycsúcsok felett, feltámad bennük az ősi. ösztön és csoportosan indulnak el uj tájak, hegyek, völgyek és csörgedező pa­takok felé... Náluk, a törvények kijátszásával, még gyakori a többnejüség. s a nők a régi rabsz-olgai alázattal szolgálják urukat A modem török nő viszont; méltó társa nyugati testvéreinek. Egyetemre, irodába jár, divatosan öltöz­ködik és fölényesen mosolyog a hárem­beli ősanyáin. Nincs bennük semmi az elődök tunya elpuhultságábói. frissek, ru~ géfconyak, éppen úgy sportodnak, mint a ŞZÂMOSFAL.VI HIDEGFÜRDŐ «IUNIUS 4-IKÉN, A MELEG 8-ÁN, ŰRNAPJÁN NYÍLIK MEG!!! % Anyaghiány miatt dőruhát, lepedőt adhatunk, kérjük a (légeket »hogy hozzanak magukkal. Ii Hiúk. Sok úszó és tenisz'bajnoknö akad kívüli tűk. akik még a férfiakat is tulszí»- ny,al'j:áik. Mi már a kozmetikai szereke»!* i-s hűvösen alkalmaz. á.k, nem látni agyon- rivsporozott lárva arc.'kát, mint a felsza­bad u!uuk első idejében. Legnagyobb tó­mű ik ham arob&r, fleflrttewexnti, barna vagy fieketehaju. A n»dern kozmetika már itt is érezteti a harisát, mind gyako­ribb a fehérarcu és rzőkéhiaju nő. Abazár, helyesebben ,,Bazár“, írna is olyan színes, érdekes és zajos, mint tv mecsetek és müez- /jinek korszakában volt. Csak most, nem a város szívéiben áll, hanem a külváros­ban. mint a világvárosok ószeres piaoai. Ijegjéndoloescbb */. LszUuiboili, ahol Kelet minden ősi j)“,lleg/ete .'k-gót feL'piLálni. Sei­nes tóráik szövetektől és valódi kzmirnu szőnyegektől kéz/Ive, hamisított „három- hölgy kendőig“, mindent árul'lnak itt. Pa- sia,papucsokat (görlx-orial), gyöugyháznye- Lii evőeszközökéi! 1, ötvösékJ zereket, drága gyöngyöket és selyemből készült arany- rojtos térítőkét. Alta láb -n a régi füVA- ro&ban még most jr több van a Keledből, mint a Nyugatból. Tornyos mecsetei, márványfürdői, pasa-ezökőkutjai a1 régi viliágból maradtak itt. Az egyik katolikus templom mellett bit áll Saelim Ix« egy­kori háremháza, ahol még a világháború alatt is száznál több háremhölgy kenste a hatalmas four kegyeit. Ma közihivatal van itt és a kilátótoronyból nem a „hu­rik“, hnnem a várakozó felek .gyönyör­ködnek az Aranyssarvöbölben és a Boszr po ruszban... (S.) A CSILLAGOK Irta : VITÁNYI JÁNOS Éjjelbe szökött az este. A csönd és a sötét­ség. mint mesebeli szerelmespár, ölelkezett a táj fölött. Csak a kunyhó elölt hunyorgott némi parázs vörösen, mint éjjel a vad szeme és ve­tett halványt világot a subán heverő Péterre. Igazában a csönd sem volt teljes, mert a kulyi- bubol néha hosszú fujások között apró horku nások szálltak kifelé, mely zajok tulajdonosa pedig Peter apja, az öreg Csikesz, a kukorica- csősz volt. Tőle aztán nemcsak a termést, de még a kutyáit is felfalhatták volna a vaddisz­nók tanyástól. Pétert sem a termés gondja tartotta ébren. A csillagokat bámulta. Mintha koromfekete táb­lára apró pacákat ejtett volna ezüstből valami ügyetlen iskolás. Kis ideig gondolkozott, aztán bekiáltott a kunyhóba. — Idesapáui! S'yuyhalásról, meg taknyos kölyökröl szóló bosszús morgás hallatszott. — Idesapám! — szólt újra. de most már hangosabban. Erre illett is — fene látott alvó csőszt —, meg kellett is felelni, mert a gyerek reggelig sem hagyja nyugton. — No? — Mik a csillagok? __ Azok? — kérdezte meghŐkkenve, közben a fejét törve, hogy mi a kórság szállt a gye­rekbe? A csillagok! Eddig is ott voltak, mégsem kérdezte. — A fene tudja. Tán lámpások. Nagy ország van arra, eltévednének akkora sötéttel. Csönd. — Árián kik gyújtogatják? — Kik-e? Az Úristen nem dolgozik. A szen­tek sem. Tán az angyalok. Biztosan azok, mert másfélék nem laknak odafent. Mikor esteledik, elkezdik a világosság csinúlását, olyan hosszú botokkal, mint a szentegyházban a gyertyagyuj fogató. Csönd. — Idesapám! En máskép gondoltam. A falu- végen, az Ér partján sok virág van. Kék, piros, sárga, fehér ... szarkaláb, barátszekfü, pipacs Meg sok mindenféle. Ott fent is ilyen rét lehet A közepén ezüstgolyó — a tejutra mutatott - , a rét partján a Kisjézus játszik a virágok kö­zött. Mert valahány csillag látszik, mind virág az. Drága aranyból, gyémántból, olyik ezüstből, melyik rubiniból. Csikesz csak bólintott egyet. Akár az öreg- apja — gondolta — az is ilyeneket talált ki mindig. — Idesapám! Látta? — Csillag leesett. — Hova eshetett? ■— A földre. Hova is máshova? — Akkor mifelénk miért nem találni csilla­got? Pedig de jó volna. — Tán csak nem keresik. Minek az? A szél megállt. Levél sem mozdult. — Idesapám! En elmegyek, keresek sok-sok csillagot. Mindenféle drága fajtát, aranyat, gyé­mántot . . . Idesapám, de gazdagok leszünk! Csillagot? — dörmögőtt az öreg. Megunta aztán a heve részest meg a sok kér­dést, bemászott a suba alá. Péter îs élaludt Bársonytakarót borított rájuk az ég. Fényesen ragyogtak a csillagok. Péter róluk álmodott. Pirkadáskor. vörös hajnaltájt ébredt fel. Eszébe jutott a csillaghullás. Elindult a határ ba. Kereste a csillagokat a réten, Galambos­hegyen, az akácosban, az árokban a pitypang alatt. Nem lelte sehol. Már delclőn állott a nap, de Péter nem pihent. Ment tovább, Mikor sö­tétedni kezdett, nézett csak jobban szét. Hol 1» járhat már? Folyót látott maga előtt. Leült pihenni. Elnyomta a fáradtság és hamarosan elaludt. Ejfél tájban ébresztette fel a füzes su- soyása. Megdörzsölte a szemét. Kábultan nézett szét. — Ni, — kiáltott a csillagfényt dajkáló hul­lámokat bámulva — a csillagok! öntudatlanul, mintha húzná a mélység, in­dult a viz felé. Beért a folyóba... beljebb. . egyre bejjebb ... Sikoltás verte fel a csöndet. Péter még egy­szer felbukkant a vízből, aztán csönd lett. Csönd. Nehéz csönd. Másnap halászok fogták ki. Halotton. Teste kemény lett. Puffadt, tele kék folttal. Kezét ökölbe szorította, szeme még tágranyitva, szem­rehányóan nézett a világba. Mint akit becsaptak. Könyvnapok Bombák becsapódásától morajlik a föld, lá­bunk rombadőlt házak törmelékein tapos és mikor az izgalmakkal és tragédiákkal teli nap ; után porosán és fáradtan hazaérkezünk, te- j kintetünk simogatón fut végig otthonunk min- j den egyes értékén: bútorokon, képeken, köny­veken. Egyenként válogattuk össze őket, min- J den darab a szivünkhöz nőtt és nélkülözhetet- j len részévé lett életünknek. Megállunk a kong- ■ vés polcok előtt és szorohgó szívvel nézzük a piros selyem kötésű magyar klasszikusokat, j a hungarológia-sorozat kék és barna köteteit, az i erdélyi emlékírók világos pergamen borítékját, j meg a többi, békésen sorakozó könyvet, meg- , hitt barátainkat. De vájjon, mit tesznek azok, akiknek mindenük odaveszett? A felelet nem kétséges. i Aki ismeri az emberi természetet, tudja, hogy már holnap újra kezdik a gyűjtést. Talán egy lábas lesz az első, azután egy szék követ­kezik, de a végén biztosan szükségét érzik a könyvnek is. Ott állva a kö polcok elölt, eszünkbe ! jut. máskor menu izgalommal készültünk az utcára kivonató szellem ünnepére, a könyv- í napokra. Ilyenkor, juhius első napjaiban u i könyvesboltok kirakodtak színesen virító sát- ■ raikba, a könyvek garmadái mellé ódat ele- 1 pedtek az írók és folyt a vásár, a sátrak előtt tolongott a magyar olvasóközönség évröl-évre növekvő sokasága. j Ezidén, a tizenötödik magyar könyvnap ko- ! lozsvári ünnepéhez fájdalmas nyitányt szolgál- 1 tatott néhány ellenséges bombázó kötelék, de í nagyon kicsinyhitű ember, aki azt hiszi, hogy i erre mindjárt elnémul a Szellem szava. Az 1 európai szellem mérhetetlen károkat szenved ebben az eldurvult küzdelemben, de elízaüpat i tat ni nem tudják s törhetnek világuralomra más kontinensek, gőgjük bármilyen elvakulttá te­heti őket, a szellem örök forrásaihoz mégis ide kell járniok, Európa népeihez. Legyünk büszkék szellemi kultúránkra, íróinkra, költőinkre! Szorítsuk szivünkhöz a könyvet, amelyben az európai és magyar szel­lem legjobbjai mondják el tanításaikat örök dolgokról. Mert minden jó könyv tanítást ad és eligazítást az életben. A történelem és politikát irodalom klasszikus alkotásai elénk tárják, milyen kataklizmákat éltek át más korokban az emberek, a regények egyéni sorsok, megpró­báltatások példáit vetítik elénk. Eligazítás minden könyv. De ma egyéb is: pihentető, idegzsibbasztó ópium, amelynek bó­dulatában feledjük hétköznapjaink kegyetlen­ségét. Csak a muzsika és a könyv tud kiragadni a mindennapi gondok és izgalmak közül és emelhet föl egy tisztultabb, szebb világba. Várjuk, rendületlen bizalommal várjuk, hogy mindenek ellenére lesz idén is ünnepe Ko­lozsvárt a magyar könyvnek s hétfőn reggel csak kiviritanalc a könyvsátrak Kolozsvár fő­terének sarkain lileBlövésxetet tart u honvéd• ség a Szénafüveken A kolozsvári polgármesteri hivatal ér teri ti a közönséget, hogy a honvédé ég f. Író ü. és 7-én a Széna.) üvekwi páncéltörő- ágyúval éleslövészetet ‘nrt fölőirámnyal Fitjérd községnek. A területet biztonsági őrökkel zárják e’t Az esetleg előforduló balesetekért a honvédség nem vállal fe­lelős éget. GYEMÁXTLAKODALOM A SZENTPÉTERI R KÁT. PLÉBÁNIATEMPLOMBAN. Zubulik Jánm nyug. városgazda és feleszége szül. Hartha Ró/;\ vasárnap, junius 4-én a fél 11 órás nagymise után ünnepük házasságuk f>0 éves jubileumát Az üreg, H!> évet megélt házaspár teljes frisse- séggel várja a jó Isten áldását és szeretteik jó- kiváuatait. A jó Isten — sajnos — gyermekek­kel nem áldotta meg házasságukat, de mégri megtalálták azt módozatot, amivel mindenki nagyrabecsülését és szeretetét kiérdemelték. Harminchat évig dolgoztak nagybátyjuk, ZaLu- lik Sándor kolozsi főkapitány 1200 holdas bir­tokán, majd 12 évig mint városgazda Kolozson és végül 7 évig saját kis birtokukon. Nyolcvan éves korukban visszavonultak a nehéz munkától és a Szent Erzsébet Aggházat választották lakó­helyüknek, ahol naponként a reggeli misétől a délutáni szentbeszéd és litánia végéig idejüket az imádságos életnek áldozzák. Kolozson min­den munkát szeretettel vállaltak: Egyháztaná­csos, szövetkezeti igazgató, 30 évig templomdi- szitő, amikor a virágokról állandóan magtik gondoskodtak. Mikor a templomot kirabolták, sajátjukból mindent beszereztek, szentségtartót, kelyhet, ha gyertya tartót, baldachint, oltárteri- tpket, szóval megtalálták mindig az utat a jó Isten szivéhez és ezért áldotta meg őket ilyen szép és hosszú élettel. A magunk részéről is szesetettel kívánunk mindkettőjüknek a még hátralevő életükre jó egészséget s tarlós bol­dogságot. VESZÜNK SZELVAIZET vagon és kisebb tételekben. Részletes aján­latot kérünk. MEZŐGAZDASÁGOK ÉRTÉ­KESÍTŐ ÉS BESZERZŐ IRODÁJA, Buda­pest, V., Thurzó-utca 5/a. E3K gBaggaOBBWWMIM'B UHUI TŰZHARCOSOK! Felejthetetlen emlékű elnö­künk, dr. Szász Ferenc alispán temetésén, va­sárnap délután í órakor testületileg résztoe- szünk. .4 törzsszázad tagjai, valamint a polgári ruhás tűzharcosok vasárnap délután 3 órakor gyülekezzenek a Tűzharcos Székház előtt. — Főcsoport vezetősége. ADOMÁNY A BOMBAKÂROSZJLTAK. JAVÁRA. A Dermata-miiLvek bőr- és ci­pőgyár rt. Kolozsvár tisztviselői kara a bcmbakárosnhak felsegélyezésére 9270 pengőt küldött be a 151066 számú csekk­számlára. * ÉLJ EGY ZÉS. Fogarassy Jolán (Sfamosui­vár) és dr. Tóth Endre (Nagybánya) jegyesek„ (Minden külön értesítés helyett.) 01828 FELHÍVÁS A MUNKANÉLKÜLI LE­VENTÉKHEZ. A munkanélküli leventék önkéntes segítő-munka céljából a Postakert-u 9. sz. alatti levemeotthonban a hír vétele után azonnal jelentkezzenek. Munkaruha és szerszám (lapát, csákány) hozatala kivánatos. * TERVGAZDÁLKODÁS. A jégbiztosítás nem­csak a kalászosokra, hanem ipari növényekre és oljatartalmu magvakra is köthető, melyeket fo­kozottabb mértékben kell termelnie. Jelentse be idejekorán jégbiztositásait, egyrészt hogy korai jégkárai megtérüljenek, másrészt, mert olyan terményeket, amelyeket már jégverés ért biz­tosításra nem lehet elfogadni. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság helybeli főügynök- ségének címe: Egyetem-uca 1. Nagyvárad felé egyelőre nem indul vonat Az esetleges vonaíindulást külön jelzik •KOLOZSVÁR, joiinios 3. Pémitiaken este 22 óra 20 perekor mdfuiM egy szemriyv&rmt Dés felé. A vomit & Srjumos-Iliéi és a Oennuata közti vá­gányon volt feláililitva. Menetjegyet a ve/ruatan a j<egyvizsgálóik adtak. Nagy­váraid Mié egyelőre nem indnlit sze­mélyvonat. Szombaton reggelre jel­zik az esetleges vonatindoilást. i Nyomdai munkák I kónyTkötések & Wiaibélyégiiflk: j szép kivitelben és gyorsan az / ELLENZEM könyvesbolt papirosstályában ÁV íosswár9 Mátyás kir,*tér 9* Teb 11*99

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents