Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-24 / 141. szám

4 R KERTBEN A ik".' rtekuH'tk o.'dekies t« vonzó a/, ölet ink. Ha unt'ff étptpert kilyian s/j^avncsóje van az omlhernek, hogy Tasnádi Aszta tcs Mar­ii nagygainda. kjortjobc'n pihenhf *'gv t-nép va&áirraap dódul ári itt a hegyek kótröt* akikor különösen .-"tip élmony-ben \ an része. Ce> ;ndef> sziem ledödós köziben ■utáni] előtt-e a kr\rt éüefce, sok Jipró cso­dája. A ma(§;aertietejú csűrtől túl lefelé a .selytmjec zölid pázsit egyszeri a kas patakig. Kcoépen gyalogösvény s azon néha egy- e$y asszony, vizhordó menyecske hailad í* „cseoses“ cserépikoirsó kézében. A kö­zelben forrás van. ornam in hordják a falu lakói a friss ivóvizet. Számos vsolet,ük­ben fesnütm hatnak az árnyas fák alai“.*, a kort nagy zöld sv&nvegén. A lombok napfényt szítádinalk a fűre. libáik, apró kac-áik és pelyhes kis csibék 'cenesgeinek eieség uitán. Közöttük házii- •tri gógge-1, méh.osá)..teljes fensubbséggv! í-étóilgat egy p mpás. ragyogótól lu kakas, rmedy mintha ey.nesen Bogdán Jakab szt- ■ 05 állatíesitmén veiről lépett volna elénk. Vörös számi m-ac&kia» s mpolyog át a csűr e’ott. liehet, hpgy egeré?>mi indul. Bgy kis fantáziaárra 1 vadimacskárnak 's nézhetné az ember. Mozdulatai élénken emléikez- ’ cinek vadcm éV> rokonára. Kiderül azon­ban, hogy ezúttal rosszban töri a fejét, mert a kertszél bokros, ágashogas sövé­nyéből ijedtem rebben föl egy kis ökör'- sTjempár. Izgatottan és hősiesem röpköd­nek a veszedelmes vadász fej.' körül, nvg végül is az megunja a lármát és ros-z ielkiisrheret.el odébb sí mpolyog. A cső— .-ítélés elhalkul és- az ökörszemek vissza, surrannak a bozótba — „Kell-e dió. fiú . . .“ Azt, álldtják legalább is. hogy ezt fü­tyüli a nagy diófa trteién a sárgarigó. Testes, elegáns. sárgamellény ü madár őkelme. Ropjpant éles szeme van, mert, amint a fa ala:t üldögélő ember egy kis­sé edöiéhajlik. hogy jobban szierniügyre vegye, felrebben ét nagy Ívben elhúz a közeli gyümölcsösök felé. Útközben azom- bBm meg vissza f üt yörész: — , .Huncut a bárról . . A levegőben apró r;varok szválknak, méhek zümmögnek. Ezerféle csillogó szárny neszez. A különféle legyek, dará­zsiak valóságos repülő művészek. Vállám- gVrxrs cifcázásukat alig tudja követni a szem. Kövér dón,gok brummogrurik a virá­gok élénk sárga fejecskéi fölött. Néha egy-egv aceldongó is elhúz a lombok al­ján. Ott iaknak a kert kőkori ésénot üre­geiben. — Most pedig nehézkes röpü lé­sei, roppant zab csapva közeledik az al­mafa lombjai között egy nagy bogár, mint vHÜami teherszállító repülőgép. Törzáe majdnem függőlegesen áll a levegőben, repülés közben. Azt hinné az ember, hogy valami tűitá/plált cserebogár, de nem: két hatalmas agancs nyúlik előre. Szârvaiîfaogâr rânduit ki a kertbe a kö­zeli er dósáéból. Megtelepszik az alma fa törzsén. Szinte hallaná, amint fuj egyet: — Fhű . . „ de elfáradjam. — Mozdul at- Isnul ül a fa törzsén: pihen. Lenn a földön a tegnap lekaszált fű- rendek között verebek, matatnak. Haj vo­nalban pásztázzák a sarjait, ilyenkor bő­ségesen kerülnek ott terítékre ciz Ínyenc fala lök: rovarok serege, amelyeknek az éles kasza elvitte feje fölött a Mtető“-t. A kertekben sohasem lene1 annyi verebet 1 átüli, mint kaszálás idején. A lekaszált fai törzsök között is akad lálbnivtaló. Egy eldőlt szarkálábon zöld hernyó halad komótosan araszolgatva. Most áti:ép egy kacskaringben hajló fü- K2Jerpentfnre. Osiaik a hátsó lábai tapad­nak a szarka lábon. Egy mesteri homori- tás, remek báliénés és máris átlendült a fűszálra. Ki hitte volana., hogy. a hernyók ilyen pompás lég tornácok? Erómüvész ife akad a ’hangya szemslvé­ben Apáé fekete példány bujáik elő egy fücsomó alól. Szaiporán rakja a lábait. A meglepetés most következik: akkora szár­nyas rovart cipel magával, mint tízszer ő maga. Úgy dől go zik, min. egy robotgép. Hifi levél állja töt járt, átbújik alatta. Vas­tag füisz-álon átlendíti terhét., mánt egy '/sáköí. Valamennyi lába pokoli iramban jár és egy pillanatra sem engedd. el ter­hét, egy pillanatot sem pihen. Géphan­gya ! Rövidesen a szomszéd kertiben jár már, ami leg alább is olyan telje-ótmény. mintha egy lóval a vállán Kolozsvárról Rajiámtóra gyalogolna . az ember. Akaratlanul z „Tücsök és a han­gya“... tanulságos meséje jut az ember eszébe, mer' a clpekedő kis munkás út­jába mo&*. bttmakqpü tücsök prímás kerül. Most mászott elő egv lyukból. Csodálkoz­va és értetlenül ruézá a verejtékező han­gyát. .Bohém fejjel sehogy sem érti a nagy .igyekezetei. — „Élni jó!“ . . . — gondolja önfeledten a müvészlelkü ‘ü- csökpalárrba. Rövid álimr.dozás után ösz- rzekÖízcorlG hangszereit, stimmel és rá­gyújt egy szép tücsöknótára: — Cin oirép oirip clpciriţp,,, ((Dohry) Mmwmmmmwmmámmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Nagy Imre portáján* ahol a kormányzó Ur lovasképét festi a székely miivész .*C&ah képzett ember jut el az egész nemzet are illatát meg mulató magaslatokra“ ki az cc^etvonas -k nyomán. Vitéz Nagvbá- nyai Horthy M. klóit, Magyarország kor­mányzóját fe'.io Nagy lime. , C?ó var megyé­től kapott megbízás alapján. . . A nagy szé­kely festő, a Eőméltó/águ Ur legmagasabb engedélyével, közvetlen élmény és benyomás j alapján kév/.in e-v-t a nagysT-ab-ásti képet. A7 I állvanv körül .Jegyzetek'* hevernek: svines I vizfestékvázlatok, tusrajzc*, tanulmányok. Döbbenetes erővel bontakozik ki c/.kbói az , I a roppant tudás és óriási felkészültség, am vel i Hagy Imre kezeli az ecsetet, a s?énhasábot, i : vagy tust . . . Az emberbe önkéntelenül bele- : villan az az órást fclclő^éírérzet. amivel a ! művész az ország e.liső emberével, önmagával. megbízóival >• nrndenekfeler. nemzetével ; szemben dolgozik. Közvetlen élmény, tehet­ség. rud.ÍM. felelősségérzet összmunkájából ie!e-nhk meg a vésznon M igvaror^z íg kor- , irányzójának, nrndcn magyarok legfőbb had^ I urának lovasképc. Sohn nem dolgoztam na­gyobb kedvvel, mini most Nézzük a színes vázlatokat és rajzokat. 1 Kérdéseinkre a nála annyira jellegzetes nyílt- : 1 saggaJ ad fclvdáco.nta: t Nagy Imre. Négyszer üh a Kormányzó Tlr s én te- hercegem és tuoánom szerint igyekeztem be- ■ s>-ü let esen lehasználni a rendelkezésemre Il­ié iiiőr. Nyugodt lélekkel elmondhatom o- hasem dolgoztam nagyobb kedvvel, mint most. örültem hogv Hadurunkat életerős, teitnuké'/.. szellemileg es test’leg egyaránt ki- j fogástalanul friss és rugalmas életformában 1 láttam. Percről-percre jobban csodáltam -zt 1 a rendkívüli embert 3kit nehéz esztendőkben i állkort a magvarok Istene az élünkre. Min- ; den gondolatát minden szavát és minden . mozdulatát egyre nagyobb bámulattal, tiszte­lettel kísértem. Nézd meg azt a tejet. Csocál- I jad azt az akaraterőt, értelmor. tudást, hatá­rozatik épe-.séget és sok más bámulatos rulai-, doaságot. am: isten gazdag ajándékaként rá van lehelve. Értsd így. ahogy mondom; mái­dén alkalommal, amikor távoztam a palotá­ból. megállottám a hatalmas város legfor­galmasabb helyén s embert kerestem, embert, akiben hasonló vonásokat fedezhetnék fel . . . A vásznon is ezt a roppant nagy benyomást keresem $ igyekszem megtalálni. — Különsen nagy éimciiy volt szamomra az a maleg. apai szeretet, amivel Kormányzó Urunk a sokat szenvedett székelység iránt táplál. Megérti és nagyrabecsüli a Keleti Kár­pátok és a Hargita bércei alatt silány és ke­vés földön éló, sorsát minden időkben vállaló és kötelességét teljesítő, ősi. vérségileg és Ich 1944 Juaius 2L KISS JENÖt Borzaimak tejútja Úgy hevem,:k ctvnhán, nuni a bábuk, kezük elszállt, széirepuli a lábuk. kialudtak kormukon a holdak: gyöngyházfénnyel többe nem ragyognak Hatalmai zúgó végtelennek, e karok s e lábak hova menned milyen mélybe, vagy micsoda ciucsrai merre visz a borzalmak lejutjaf — bámulok a messzeségbe kábán, vállamon a leszakadt szivárvány; aki ismeri, nem ismer meg engem; bosszú és hit viharzik szivemben. Az a sok kéz — vak ökölbe fogva — tudom: megy és lecsap a Gonosz, aJ a sok láb meg indul föl az cgbe odarogyni a Jóság elébe. — Kolozsvár, jurtius j. QSIKSZEiREDA, juniue hó. (Az Ellen­zik tudósítójától.) Delet ha- angoznak, amikkor befordulunk Nuyy Imre festömii- vmsz kapuján. Aß utcán ünnepidbe öltö­zött székelyek igyekeznek lakájuk felé. A kérges fon verek ni gpihennek kissé. Ün­nep van ma. Ezeken - tájakon mos" pgv- iornu.n dole zik minden nö és férfi. EI- Seánt kemény i-ggél áll a muruka >• ez-el a belső arcvonaí, épp úgy, mint a külső a Kárpátok elő erében, ahol székely ez- r dek. hegy izászldal jak 1 ép-tok édes .páik dicsőséges útjára . . . M g miinrKg virágdisziben pompázó or­gi nabob ok vetnek Mis árnyékot Nagy Imre udvarán .Csákban vaevunk, ahol ...fokáig“ n.yíü’k az Pyen virág, mert ké­sőbben bontakozik az éhet. mk-t más á- j' lcon Airrább. az udvar nap ütötte táján korszerű k'-ptárok körül méhek ez­rei z-'ongini-ik. óriási jnimkában vannak. Kitűnően gondozott v-etemónyeskert. gvti- mödosfák. ragvogó Mszla gazdasági udvar s hogy a kén f i in és korszerű legyen, nagyszerűim álcázott. jód megépített ár;-k- óvóhiéy egészíti ki az összh nyomást . . . A - .7-'k v éfpi'ki?' éf-i Ív gvgmányokat őrző „tornácon" hófehér haiu megás, szikár, nvi-lesfyienes ta rt ’ u székely n-'v/vn^szony vég.elcr kedves■ égpv! f.gad. Na-gv Imre 74 éves édes.anvjp. A m.üv>óc'Tiek. írsárb’-ők, tudósok, közgazdászok. rőt nem ritkán igen-igen neves polMkv. ok u*kaí gn’Mia. Hánv gondokkal küzdő e”dé’v» u is ágiró. iró é- nvü-vész emőeveti ö*-"1-: életében öz­vegy Nag-u B-VinTné jóságos m. sólyát, gondoskodó ki-net. h-siz nem tudót olyan zord és k-gye*len idő j4r-nii ezen a sz.:nve­dé e-kbe-n von-ag’ó tái n. hogy a Nagv’sz- szony m-é^óságo- nyugodtságát. rendi the- tettier! hitét 5 vele szüle ett gondolkodó készségét megbán:* tta. vagy- csak er- nvesztette vo1*~a. Mélységes szeletet .el és hódolattal csékolia meg mindenki a mun­kához szokott kezet. A Na-gy'ss^ony szemei végre'er szere­tet sugároznak. rnikccbem feimozduiat- tal jelzi: itthon vám- a fia és dolgozik . . . A műhelyben Hatalma© vászon előtt áll Nagy Imre. Könrö'körül rajzók. festmények a fala­kon... A székely élet, a se étkei y táj meg­elevenedve néz reánk igazi művészi for­mák között. Úgy érezzük, empl:mba lé­pünk. A mély é® hamisíthatatlan s igy ősi magyar gj^ökerskből táplálkozó művé­sziét templomában-, ahol it. alkotó gondo­lat távoltart maga'ól minden idegensé- get. Az emibert. a székelyt és művészt egy­aránt annyira jellemző mindig nyilt, egyenes, öszinite és jókedvű mozdulattal s leu lánozhfa'.atlan derűs szóval üd-vötöl: — Isten hozott! Keress helvet s ülj le. Egyik üresen álló székre telepszünk. A hűvös műteremnek hasznait szobában otthonosan n,éz körül az ember. Itt min­denen örömmel és nyug .dtan pihen a -te­kintet. Első perctől fogva otthon érzi ma­gát. Látja éis érzi: minden a hamisitr-tlan székely lél,ékből fakadt. A kézimunkák, a bútorok, a szőnyegek mind-mind a szé­kely ős iség. a székely hagyomány óriási értékeit őrzik korszerű formáiban. A ha­talmas, gyönyörűen- fényezett szekrény faragásai a küzdelmes és nehéz sízékely élet jeleneteit ábrázolják ... A székeken az ember, Isten, föld és egész világegye­tem viszonyát tisztázza a ckkhozmási egyszerű székely faragó a maga elképze­lései szerint — meglepő m-.gy bölcsesség­gel és tökélet ességgel.' A könyvállványo­kon értékese bibin él-értékesebb müvek so­rakoznak egymás mellé. A térmésze'.tu­domány tói. a művészeteken át, a mező- gazdaság, állattenyésztés. földhájZ, nép­rajz. történelem, hagyomány, nénmüvé- z-t. társadalomtudo-m.ány. nemzetpoli.ika, er-kölcsvilág össze vannak gyűjtve. Ez természetes is, hisz. Nagy Imire nemcsak vallja, hanem hirdeti: — A tehetség a művészet egyik adott­sága. A népek sorséi válirl-ó s annak életét rögzíteni, irányítani, iavitani aka-? ró művésznek tudni a kell. Csak, képzett ember jut el olyan magaslatokra, ahonnan a nemzet egéstz arculatát nieplá hatja. Ezért a születet tehetségnek a legkemé- nv-ebb. 1-e.gmegeről.tető'bb munkával ké­peznie kell magát, hogy hivatását betölt­hesse ... ^Jegyzetek*6 a* állvány: körül Ezeken az igazságokon gondolkozunk. Tó­közben élesen figyeljük a yásznon dolgozó művészt és munkáját. Lovas kép bontakozik k:lcg egyaránt ősmagyar hagyományait min­den körülmények közit őrző népet. Be zéd közben újból év újból a művész ..ieev/.ete *“ nézzük. Az alkotó művészet igazi és mag;, ar világa tarui fel előttünk.. Az­tán falakon és falak.mentén álló vásznakon pihen meg a szem. A legújabb önarckép, a juhfejcs, Juhnyirás, Oltár előtt cimü nagy vásznak hatása alá kerül a lélek. A székely táj. a székel é!et elválaszthatatlan és 06zt- hr.iutlan egységének védtelen összhangja bon­takozik ki. Ezeken a kepeken döbbenetes erő­vel jelentkezik. Nagy Imre mélységes hite és vallÁso- ága is. Ezek a munkák bizonyítják: a ..zsögödi remete'* ntm elméleti alapon hir­deti. hogy a művésznek le kell mennie népe .gyökeréig*1 s onnan az összes mlajdonságo kát, hágvományokat. minden, de minden érte­ket magával kell hoznia, hogy legalább hiva­tott .. mécscshordozója'- lehessen fajtájának. Aki másképpen csinálja, téves utakon jár. Utal mulul és sorsol vállal E vásznak mellett érti meg az emDer iga­zan, hogy Nagy Imre a kisgazda, az állat te nyé ztő, a tnéhész. a kertész a természetjáró, a népművészet, a hagyományok fáradhatatlan kutatója, társadalmi kérdéséért élő lelkiisme­rete s a művész elválaszthatatlanok. Ezért rögzít igazságot Nagy Imre minden ecset, ce­ruza, vagy tusvonása, amivel mindig az örök magyar tájat, életet, sorsot s *nem utolsó he­lyen az embert ábrázolja. Utat mutat a látó, gondolkodó, sorsot vállaló, tenni a^aró ó> cselekedni tudó embereknek. ak:k jobb. szebb, boldogabb, magyarabb életet akarnak terem­tem ezen a vérrel és verejtékkel áztatott föl­dön. FERENCZ GYÁRFÁS. A TENGERPARTI HÁZ Melyen beköltzködtünk az ui, tengerparti házba, az első napnak estéje leszáll ott. — A maga macskája? — kérdeztem az őr­től. Nem-mel jeleit. Nekik is van ugyan, de az kövérebb. Hitvesem végigmérte az állat­kát s szinte megirtózva mondta: — Undorító bestia! Nem akarok állatokat a házban! Leereszkedett az éjszaka, a tenger jajgatott, a síkság álomba merült. A . hatalmas petró­leumlámpa, melyre oly nagyon számítottunk, ezen az első éjszakán felmondta a szolgálatot-. Ki láthat mindent előre, aminek szüksége felmerülhet egy uj házban? Megvolt a lámpa de bele hiányzott; megvolt a sótartó, csak so nem volt benne A gyertyák csomagját is megtaláltuk, — de sehol sem voltak a gyer- tyatartók. A gyertyákat egyenesen megállítani gyer­tyatartók nélkül könnyű dolognak tetszik, — de nem az. cgy-egy palack kezdetleges tar­tókul szolgálhat: csakhogy az én gyertyáim olyan vaskos viaszdarabok voltak, hogy nem fértek bele az üvegbe: lebuo^káztak, elalud­tak — sötétben maradtunk. — Megtaláltam a módját — - kiáltottam s az asztalkára egy cukorkái porcelhánt állítot­tam. régi nászajándékunkat. ,.Na nézzünk oda!li — mondtam magam­ban. Felemeltem az edényt, orromhoz illesz­tettem: még őrizte enyhén a finom dolgok illatát, melyeket valaha tartalmazott! Fájda­lom! Üres. Pedig egykor csalékony holmikkal volt tele, akár Pandora szelencéje. Mostanra más sem maradt belőle, mint ez az illat, mint a hiú reménység Pandora szelencéjében. Ezeket a gondolatokat elhessegettem, s így szóltam a fiúcskának: —- Eredj ki, f töltsd tele homokkal ezt a Irta: ALFREDO PANZINI vázát, hadd tartsa meg a gyertyáinkat! — Félek. — Eélsz, félsz! Csak ezt ne baílanam, ezt az undok, idétlen szót! Félsz! Ugyan mitől? Semmitől! — De olyan sötét van . . . — S aztán? Tán megesz a farkasf Fölényesen keltem fel s kimentem. De az uj ház táján nem tudtam valami jól eligazod­ni; s valóban, sötét volt. Megálltam s elmélkedni kezdtem: a fiúcska alapjában véve nem tévedett: sóiét van. Ml magunk is félünk a sötéttől: ő a házat körül vevőtől, a lépcsőbelitől —- mi egy hatalma­sabbtól, mely túlterjed házunk tájékán ... <4 sötétség! A feketeség! Igaz, az ember manap­ság hatalmas fényszórókkal döfi át, de meg nem változtatja. A sötétség sötétség marad, vagyis gonoszindulata. Igaz, a félszet semmi sem táplálja, de éppen a semmi félelmetes. Az élethez napsugár szükséges! Járkáltam te‘ s tova. kerestem a homokot* S iţmikor végre lehajoltam, hogy megtölt­sem a vázát, két foszforfényü szembogárral találtam szemközt magam. A macska volt. — Menj innen, átkozott bestia! Felkaptam egy követ, odavágtam. Erre a két fénybogár­nak nyornave szett. A díszes szalonban a gyertyák hűvös fény- nyel világoltak. A villa gazdag volt, j mégis de szegényesnek látszott! S noha a levegő me­leg vo'Lt, a falak nedvessége az emberben va­lami különös didergést támatxiott. Mindazonáltal két sültcsirke s egy pár pa­lack nemes bor a hőmérsékletet nemileg meg* enyhítette.

Next

/
Thumbnails
Contents