Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-19 / 136. szám

1 i § & î j n n i h s ii ELLENEM, A közéleti gyógyulás útia Irta: Végi» József Élénk figyelemmel és jog-us aggö- djalomouial kísérj ük miudiazioikiat a. megnyilatkozásokat, amelyek a be!- politikai heily^ettieil foglal kcanak. és a jövő kiboirytakpzásana.k lehetőségeit mérlegelik. Úgy óneaaziülk, hogy ne­künk, érd él yieVbek, a kisebbségi Tinult tanulságai klapjan nemzeti kö- teáetsa’égünk, hogy újra és ujipa a kö­zösségi érzl&sine, az egymás iránti mieg-éakésae és az egyéni vi-sizálykodá- sok mellőzésére hiviuk fel a nienizet ‘jsszességcinek figyelmét. Ebben a szellemben foglalkoztunk három héttel ezelőtt Milotay Istvánnak, a legkitűnőbb ma gy ar publi c istának aiz ■Ujj Magyarságban megjeleni vezjéöv •cikkóvel, amely megdöbbentő őszin­teséggel vázolta a. nemzeti egység ki- alakniásanak akadályait és egye« politikai pártok eléggé el neon Ítél­hető, a haltáLomria törő-, átlátszó mes­terkedéseit. Milotay István azt is szükségesnek tartotta közölni a myil- vánossággal, hogy a.z idők jellemző és saomoru tüneteként, olyan magya­rok is akadnak, akik állandóan né­met -szövetségeseinkre apellálnák és a magyar haza belső kérdéseit ide­gem beavatkozás utján szeretnék eb iTtftézítertíni. Erdélynek nem lehet más álláspontja ebben a kérdésben, mint­hogy a legnagyobb gyengeség jele velira, ha a magunk ügyednek, égető sorspro-bl-émáina.k megoldására a. szövetséges nemact beavatkozását kellene igénybe vennünk. A magyar haza akkor volt, nagy és hatalmas, amikor egyedül a maga, erejére tá­maszkodott. (Szomorú szegénységi bisxmyitványt kellene kiállítanunk őMnagunkról. ha a körülöttünk dú ló világégés kellős közepén nem tudnánk megtalálni az egységes nemzetiéi ek kialakulásának útját, ha politikai zsákutcába jutnánk és nem teljesülne a milliós magyar tö­megek annyiszor hangoztatott óhaj­tása, a teljés nemzeti egység valóra- váltása. Olyan időket -élünk, amikor tisztában kell lennünk önmiagunkkial és a legteljesebb őszinteséggel kell mérlegelnünk, a jövendő esélyeit és lehetőségeit. Nagy szavakkal, fel le­gekben járó elméletekkel és magun­kat áltató struccpolitikával most semmit sem érünk. zug' körirekotdáisa. Ez a s^-eiöteim a fé­metekhez való fellebbezésben az. ide~ gén beavatkozás ki hívásában, éli ki a maga .szeremcsór lem. hajlamait. „Man* dánunk sem kell, ez az »sióba és igazán szégyenletes hivatkozás, ami­kor hizelegni akar némtet ba Tálaink­nak, ugyanakkor sértő és bosszantó is rájuk nézve, mert olyan szándé­kokat tulajdonit nekik, amelyek tő­lük teljesen távol állnak és olyan elhatározásokra akarná serkenteni őket, amelyre a múltban is és más népekkel szemben is csak kényszere­detten, a végső háborús szükségtől sarkallva szánták el magukat, de amelyeket egyébként a legszíveseb­ben elkerültek volna. Hogy az igazi magyar önérzet a nemzeti önbizalom szempontjából mit fel ént, ez a néme­tekhez való fellebbezés olyan, kérdé­sekben, melyeknek m: goldása egye­dül és kizárólag csak ránk taXüxzlia- tik, csak a mi jágunk, vagy a mi kö­telességünk lehet, nem kell bővebben fejtegetni" — írja többek közötít enrol az áiaimilatról ‘Mdteóay István. Nem hisszük, hogy Erdély* terüle­tén akadna olyan igaz magyair em­ber, a.ki nem ért egyet Milotay Ist­ván megái Lazításaival. A felszaba­dult országrész ui agy ians agyi nemi akar hivalkodni az idegien ver alom alatt átélt két évtized megpróbál lá­tásaival]. Egyet azonban) megtainül­tünk és kötelességünknek lantjuk, hogy ezt a tapasztalatunkat mindig a magyar közvélemény it élőszóke elé vigyük: nemzeti kultúránkat, a Lélek ellenálló erejét és a jobb jöven­dőbe vétett törhetetlen, hitet egyedül annak köszönhetjük, hogy a legne­hezebb Időkben is kitartottunk a nemzeti gondolat mellett, a magyar tömegek mindig másodrendű kérdés­nek tekintették a politikai módsze­rekről folytatott vitákat és ezért tn it­tunk anyagiakban szegény, de köz­szellemben egészséges gondolkozást! magyar tömböt átmenteni az anya­ország vérkeringésébe, Végső aggo­dalommal látjuk azokat a tüneteket, amelyek az önmagunkba vetett hitet és bizodalmát, meg akarják ingatni és tökéletesem igazat adunk Milotay Istvánnak, amikor Tompa Mihály hires verséire hivatkozik.., amelyben arról vari szó egyebek közt. hogy „testvér testvért, apát tín elad .. * A Ra kell tdi ági tanunk a bajokra, ha segiteni akarunk. Gyökeresen ki kell irtanunk közéletünkből az egés,zaég- éeleri és káros tüneteket, hpgy a. zökkenőmentes építőm unkát .meg­kezdhessük. A budapesti sajtóban most ismét olyan komoly megnyilat­kozásokkal találkozunk, amelyek masgéndemlik, hogy az ország ’egész közvéleménye felfigyeljen rája és részleteden foglalkozzék fejtegetése­ikkel. Ajz egyik cikk „Járyárnyiök“ dim alatt ismét Milotay István tollából jelent meg, az Uj Magyarság vasár­napi számának vezető helyén. A ve­zércikk mintegy folytatása és szer­vesen kiegészítő része azoknak, az el­gondolásoknak, amelyeknek kereté­ben a nagy magyar publicista az utóbbi hetekben módot akart keresni a teljes nemzeti összhangra és a ma- i nadfétetalan kibontakozáisna. A raeím- zset sorsáért aggódó magyar ember minden keserű fájdalma, és felelős- ■ségteljses őszintesége ott ég &, sorok között. Kim életi en ül ostorozza mind azokat a „járványokat“, amelyek a március 19-i események óta fleilbur- jáuzat.tak a magyar közéletben. Min­denekelőtt azokkal fordult szembe, akik nem akarnak benllesizkedni a megyéi tozott politikai helyzetbe és halmis kmnic kodással félüeűlílanak. Ezek a „nekihúsúit magyarok“ azt hiszik, hogy ezzel tőkét, kovácsolnak a jövendőire és ha mindent megkri- tizálnak, mégegyszer reményük lehet arra, hogy ismét, szerep él jenek a po­litikai fórumon. Rögtön, utánuk a. másik véglettel is számolnunk kell. Ennek képvise­lői még ve&zeöüme&ebhek, mint a hintapoilitákaj félreáiló hössméjk ha­tna ga a nemet bnroaaiom ar»n all élet-halál harcban mindnyájunk el­lenségeivel, hogy az az erő, az a ha­talom, amelyet reprezentál, egy há­rom szobás, összkomfortos lakás meg­szerzését, egy angró zsidó textíláziét, vagy eigy ugyanilyen szén- és vaske­reskedés birtokbavételét fedezze — ©íjy’egy elszánt, hazai őskeresztény vállalkozni számára!* — Írja. Az ilyen, egészen átlátszó magamérdékek szol­gálatúban történik a feljelentések legnagyobb ítésze. Ha ezeknek 0, fel­jelentéseknek az illetékes hatóságok hitelt aidtnánjaik., akkor a fél országot perbe lehetne fogni, zteid.o héreucség- gel. am goi bar aus ággal és a jó Isten tudja még milyen képtelen v ádakkal illetnek fedőbe tetten, múltú magyar embereket, akiket, vagy személyi bosszúvágyból s-zeretnónek m-eghur- coltaini a besúgók és f el .jelenítő k, j vagy azért, mein. Sizere,tn;ének a. hiva­talukba. ügyvédi irodájukba, keres- j kedésükbe, vagy lakásukba bénám. 1 Ezekben foglalja össze Miílotav j István az uj magyar éltet járványait : és befejezésül leckét ad atzoknak az | újdonsült antiszemitáknak is. akik j mindenkit túl akarnak licitálni, i Most ők a l eehangosa.bbah. uton-ut- Î félen hangoztatják Törhe-tteitlen .jobb- | oldali elveiket, holott aföeAőtt sze- í 'rrvérmetienül. felvették a sápot a zsidó vállalatok igazgatósági tag&ágaiirna.k tant temjéből, vagy jobb esetben óva­tosan meglapuítaik. i Oláh György, a-z Egyediül Vagyunk f cimü társadalompolitikai folyóirat I főszerkesztője és a magyar jabbolda- j îi mozgalmak egyik legrégibb és leg- i becsületesebb harcosa is közérdek ü- I nek tartotta, hogy lapjának vezető • helyén a magyar élet beteges fcüne- J te ive! foglal koazjék. A névtelen leve- j lekről Irt vezércikket Oláh György. I erről a becstelen. orvul mérgező, un­ckxri to társadalmi fegyvernemről, amely ismét felütötte fejét a magyar ételben. Az Egyedül Vagyunk lőstzer kesiztője egy konkrét eset kapcsán emelte lel szavát a névtelen Levélírás ellen. Az uj korszak névtelen. tevéi- ; hója a névtelenség védőpajzsa möge lapulva, a cikkíró egyik vidéki baráte ; jától. a legkeményebb fából fara- ; goit. legbecsületesebb fajvédők, egye ; kétől, mint a bűztől, mint a feprátsbók ! óvja a cikkírót. Oláh György feUbasz- I múlta az alkalmait arra, hogy létek- \ bemaekoió szózatot intézzen mted- ; azokhoz a tévelygőkhöz., akik ilyen I eszközökkel a nemzet erejét és a ! jobboldali mozgalom éleik,épesiségót I gyengítik. I Ha valamikor igaz volt az a tetei, J hogy még a gyilkosnak is meg* kell I bocsátani, mert olyan kevesen va- j gyünk mi magyarok, úgy mosA iga- I zárt erre keltene gondolni azoknak j akik konkolyt hintenek mi&gyar e*s j magyar közé ék a gyűlölködés mér ! gezetţ nyilaival száthuzásfi. és vnszáiy- j kodást keltenek sorainkban. A sajtó j niagasrendü és igazi hivatását Mdío- i lay István és Oláh György toiies fe~ I lelő&ségvállalássál atérea&éfc, amikor i ezekre a bajokra a nyilvánosság eiőte I rávilágítottak. Ugyanez a cél vezette i mindkettőjüket. Elrettenteni a ma gyár tá rsadalmat a zok tői a járvá­ny« visszásságoktól, amelyek egész nemzeti létünket fenyegetik. A javi tás., a nyilvánosság előtti msegsfcö- gyenités a. cikkek vezérfonala, hogy vesszenek e l és tűn jenek ei v égleg a tévelygők, nehogy a nemzet összes­sége vesszen el miattuk. S>z'eQ'esteátef köszöntjük ezt a sajtóhangoA aiz er­délyi végekről. Magunkévá besszt7" es hisszük, hogy megtalálja az utat a magyar Lelkiásmereihez, ütőit * tizenkettedik óra, amrkor rendét kelt teremteni a. magunk dóigában is. Gs»ak igy készülhetünk fel a jövendő régV küzdelmeire. Ehhoz azonban •meg kell tisztulnunk és újjá kell ialakilanuTiik az egész magyar társa" dalimat. Irtsuk ki tehát a ferctesége- két és’ a magyar telektől idegen, vá­daskodásokat. hogy a jobb sotrsoK kiérd; eme 1 he« sü k. ,,Horthy Miklós negredszáxuda ssiklasxilárd hittel vezeti országot“ Legveszedeííme.sebb azonban a *' E jelentések járváaya. Nitevel ellátott és névtelen feljeJ.eín,tések ezrei érkez­nek papon t.a a különböző hatóságok­hoz. Nem tudjuk megmagyarázni és megérteni azoknak beteges lelkületét •és az erkölcsi süllyedésnek, az élet­kép telenséguek azt a fokát, amely a feljelentésekben; élá ki magái. Milotay István a® egész: közvélemény előtt újra meghűl yegzii a spiclmendsz,ert, a besugá-s szisztiémáját, amely odáig fajult, hogy ez a, beteges :mániia laís- sankint a magánéiért és a magánér­dek önző kis küzdelmeiben is sasához jut és meghallgatást követei iMáind annyiunk számára 'Szégyen, hogy az országban állomásozó német katonai és polgári hatóságokhoz névvel vagy névtelenül ellátott, feíjelelnitések ér- kieznek. A szövetséges hatalom kép­viselői joggal feltehetik azt a kér­dést, hogy csakugyan ilyen méh pontra jutottunk? A magyar emboi valóban mem képes rendet teTfeimtein1 a. maga portáján? De kijut a fel je lentésékből a magyar hatÓBágokna 1 is. Nincs olyan hatósági fórum, í minisztériumoktól elkezdve a tegki siebb jegyzői v hivatalig, vagy vidék csendőr Örsig, ahova, ne futnának b< v ádásk odások és feiljeitentések. Min! illepüJtit. a bosszúváigyu a-z egyéni ér etek, a. feniek-eitlein gyűlölködés vezet a fel jelentőik el. Érdemes idézni < konjuukfcura].or\r,agok és névtelen fel jieilerntők korrupciós tórekvéseiml Mi te tay Iistváu «oranf.: „Sokan szin.t< azl hiszik, hogy tar egész Kémet nem zetiszceiáLizmus csak azért lett, azéri támadt fel, aiért jntett nralomra : Ssíójay minisztereínők rádióbeszédben köszé/tióHe Kormányzó Urunkat születésnapján öuiiACKSi, jumufe is. a tmsgyarsag 25 év átia básdoiattul tekint az ország kor- m.áro'zójU felé, aki a kommíumázrri.us kí3r- jai'ból meritette meg a nemze et és. a sze­retet leginkiátolb ssüile'tés- és 'névnapja al­kalmából árad feléje. Országgy a r api tó Kor mányzó Urunk mícst ünnepedbe 7-6. szüle- tésíiapját vasárnap és etáteí az alkatiam­ból nemicsak a honvédség, hanem, frz egész ne-mzet kifejezésre jutnatta ragaszkodó h-ópolatát iránta szerte- az országban. A helyőrségrkbcfli mindenütt zetn;és ébresrr.ő volt, igy a fővárosban is, ahol reggel 24 ágyuiövés. figyelmeztette a lakosságot’ a nemzeti ünnepire. Az egyes fetekevetek templomai'ban istenksztel eteket tartottak. A főváros lobogódászt öitóitt és rmodén- ki hódolt annak a férfiúnak, akire a irtöi vészterhes időkben feltekint az ország, apraja-nagyja.. A honvédség' táböinToki ka-ra a K.01- miányzó Ur Öfőmefttóságiának 76. dzníetés- r.apja aílíkalimáibál az Országos Tiszti Ka­szinó disztennében egAdáléteiles ebéden vett részt, aroeiven ugyancsak, rrvegjeien- teík a Budiapesten székelő katonai pa~ rancan ok^iágoik pai-ancsnokai. A pohárkö- szöntőt csatai Csatay Lajos honvédőim: miniszter mondotta. Soha- igy ét nem éreztük ezt az ünnepet Sztójay Döarue rréimszteréírwök j,umus 18-án, vasaim^ délután 3 óraikor beszéd­del köszöntö te a rádióban vitéz nagy- bájnyé Hoi'tihy Miklós, koinmánjtot', a Leg­első MaigyiaiK 76. szülei rém a,p,j a alkalmá­ból. — A hh retem álló nemzet — mondotta — hódolattal köszöni- tegtelsőhb Had- urát, Koimányzó Urumkjat. S )ha ilyen bensőségesen nem érezte ót a mag yarság ezt az ünnepel, mint ma, amikor sorsdön­tő kiűzd el ernibeai áll, amikor -a lett. és a nemlét kérdése tölti el a lelkeket, armi- kior hazánk tovább easvénres joMŐjónek íNzstosáitésa % káisarcolá^ hámü a mos­tani uemgfâdefete. —- Az a he’iveaahai észter.dó, amely ne ífí&s és példa adó életét átíveli, nagy idő az európai nemzetek történetében és va­lóságos korszaka a magyarságnak hiszen nemzetünk ebben az időben a végveszély, a megsemnü sül és szélén állott és hw nem akadt volna erőskezü. szilárd akarata es bizakodó vezér, aki visszarántotta volna a szaikadék szélérő]. Magva roes rég ma már fcakáo csak a mult emléke lenne. — Horthy Miklós negyedévszázad óta szákiaszdáxd hittel N'ezeíi az országod.. Ezért ma. amikor a nemzet ismét létéért harcol a bezár1, a családot, az emberbe?, méltó életet fenyegető bolsevízmus ellen. t-önheteti&n hűséggel és minden áldozatra készen tekintünk Reá. váfcfuk és követjük parancsait. A magyarolz Istene őr ja. áld­va életét és tartsa meg öt gyarapodó, jö­vőjében bizakodó, örökké, hálás népe szá­mává. Szjtójay Döme miniszterelnök ugyan- cs-aik vasárnap kihallgatáson jelent meg Mágyprország Főméit óság,u Kormányzó­jánál. A miniszterelnök a nemzet és a kormány szerencsekivána taat fejezte ki a Főméitóe.á;gu Urnák születésnapja alkal­mából . A miniszterelnök a kövei’kezo táviratot intézte Magyarország kormánj^zójahoz: ,.A mai nap, amikor a m-agrya.r nem­zet. bensőségesen átér zeit hódolattal, ■mélységes tisztelettel, hüseges rag&szko- d ássál ünnepli Föméltmágu Kot mány­ié U nun-bax születésnapján, legyen szo­bád a tv. kiír. kormány neveben is tol­mácsol nőm ezeket az ország mmáev hă p Ígér át átható érzéseket és hérem a MmdenaifUót, tartsa meg továbbra is Föíniél&óságodia t erőben, egészségire, hogy az ezeréves dxcaö rrucHjam. tmák- dóira és független állxmtÁságávc büszke és n jövőjében, rendfi.betlen.vl hteő nem zetét- (Ttivezetheese a gyóceéw^ ^ >5^ dog ,

Next

/
Thumbnails
Contents