Ellenzék, 1944. május (65. évfolyam, 97-121. szám)

1944-05-19 / 112. szám

/

V

PÉNTEK, í§44 május if.

*: 4 V P i-li 1*1*• , i ■ te

tXV. évfaíyarn, 112. saám.

ÁKA 16 1 ILLÁK.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye, tem-u. 8. Telefon- 29—23. Csakkaaámla: 72056

fi LAPÍTÓITI:

B fi R T K fi MIKLÓS

Kiadó tulajdonos: ..PALLAS SAJTOVAi.LAl.AT'* Rt. Kolozsvár Előfizetési arak: 1 hói a 4 iÜ P, negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 evre 49 60 P.

Magyarokról szóló' ének.

Irta s Zatlmreczky Gyula

Boldogasszony Anyánk,

Régi nagy Páirónánk,

Nagy Ínségben lévén,

Így szélit meg Hazánk: Magyarországról, romlott Hazánkról,

Ne feledkezzél pl Szegény magyarokról.

Ha már az idéze'eknél tártunk és olyan idézeteknél, mint amelyet e szerény cikk élére tettünk, gondolom, nem mulaszthatjuk el megemlékezni Rákóczi nevezetes levelének kezdőszavairól sem: „Recru- d-e'Cunt vulnera...“ (Felszakadtak a sebek.)

így szokott ez lenni minden nagy történelmi fonduló idején, minden népnél, nemzetnél, és közösségnél. Felszakadnak a sebek! Fájdalmas és csúf dolog, de természetes ét magától értetődő. Hiszen mindössze arról van szó, hogy az emberiség fejlődik vagy visszafejlődik., de mindenesetre változás áll be az életében és ilyenkor a jelen megtagadja apáit. Aki csak némileg is foglalkozott történele-m- rrtel vagy segédtudományaival, az bölcsen tudhatja, hogy a kor társak mindig az apákra, a közvetlen‘elődökre és sohasem a nagy- vagy dédapákra dühösek —, akik pedig miinél sem voltak jobbak náluk vagy apáiknál —, hanem a közvetlen elődökre.

kérdést feszegetni? Hiszen vannak ennél nagyobbak is! Például az, hogy mi legyen a lefoglalt zsidó vagyonnal és miképpen jusson az vissza eredeti gazdájához — á magyarhoz? Mi legyen a föld kérdésével, amelyet akárbogy forgatunk is előre-hátrá, a legkülönbözőbb történelmi korokon és társadalmi rendiszereken, méigiis csak alapja a nemzed létnek? Mi legyen a magyar értelmiség, a magyar munkás, iparos, kereskedő ezernyi kérdésével, ha valóban egy uj és becsületes Magyarországot akarunk? Mi legyen társadalmi, politikai, gazdasági, szellemi, művészeti és tudomány beli életünk páratlanul sok magyar problémájával, ha meg akarunk szabadulni mindattól a tehertől, amelyet ezeken a tereken nemzedékek meddő harca és félreértése z"ufóit reánk? Mi legyen a magyar erkölccsel, az ősi és igazi magyar hagyományokkal (amelyek-’ ről oly sokan manapság lekicsinylőén szólnák, de amely hagyományok mégis kizárólagosan jelentik az emberi élet lehetőségét) és mi legyen a szellemmel? Az igazi magyar szellemmel, amely Széchenyi szavaival, Körösi Csorna Sándor, .j: «-d^sj- | lingi sírkövére van írva; „Pénz és taps

4 NÉMET VÉDERŐ JELENTI:

nélkül“ ért el emberi örökkévalót és általánosat? Mi legyen végül mindazzal, smi magyar Magyarországon? Ami magyar ügy, magyar kérdés, magyar könny, miagyar fájdalom, magyar eszme, magyar elhivatottság, egybevéve és összegezve: magyar?

Itt Erdélyben megtanultunk egyszerűen csak. magyarnak lenni „ahogy lehet“. Sokszor fájt az, amit testvéreink tettek, vagy nem tettek, de soha nem haragúid! unk érte. És ma, amikor ismét tágra nyíltak előttünk a jövő kapui és minden pillanatnyi „helyzet“ ellenére meg vannak adva számunkra a jövőnek szinte felmérhetetlenül szép lehetőségei, kérdezzük, hogyhát nincs egyéb kérdésünk, mint néhány százezer zsidónak a kérdése? Csupán ennek a megoldásától függ a magyar jövő és az ezzel szemben való állásfoglalástól függ, hogy ki a jó, vagy a rossz magyar? A föld itt idegen kézre került és idegen kézen van a vagyon és a Királyhágón túl még nemrégiben hárommillió agrárproletárról beszéltek és beszéltek elnémult harangokról és a nagyvilágban örök pusztulásra i élt magyarokról és beszéltek és beszéltünk a magyar tőke, a magyar szellem, a magyar kultúra, a magyar értelmiség, a rnnigyar parasztság, iparosság, kereskedőréieg reménytelenségéről, pusztulásáról, jövő!- -ertségéröl. -«* r

Hát mindezek ma már talán nem kér-* dések? És az sem kérdés, vájjon hogy; élnek és miképpen azok a magyarok, akik nem, kerülhetitek, vissza az álla/mi szuverénitás atyai keblére? Év az sem kérdés talán, hogy bármi következzék is a jövőben és bárhogyan, itt a Kárpátok medencéjében és azon túl, az 1526. előtti, magyar birodalom szféráiban végül is és valahol ne találhassuk meg egymás kezét, mi magyarok és mát,ok, nemmagyarok?

,,Recrudescunt vulnera . . felszakad-* fák a sebei a magyar nemzetnek, és jól.; wi, hegy felszakadtak. A gyógyulás útja ez és tévedés volna nem gyógyulást látni benne, mint ahogyan a láz is gyógyul á- olykor, ha a szülés fájdalmai idézik elő, De ma cezúrát vonni magyar és magyar közé nem szabad! Mr csak egyet; szabad és kell: magyarnak lenni! Túl minden párton, érzelmen, hiedelmen, elképzelésen és hitvalláson. Becsülettel! Ai magyar múltat egymás között felhánytor- gptni: „bűn!“ Ma csak egyet szabad: imádkozni Pátrónánkhoz és hinni az iro.*» erejében:

Magyarországról,

Romlott hazánkról,

Ne feledkezzél meg,

Szegény magyarokról.

Aki egyebet rész a? nem magvai t

Ha ma körültekintünk a magyar közéletben, úgy nem könnyű szívvel, de meg kell állapítanunk, hogy valóban „felszakadtak a sebek“. Az elsőszámú felszakadt seb kétségkívül a zsidókérdés. Mi itt Erdélyben megszoktuk, hogy ha módiunkban állott, akkor megmondjuk az igazat. A zsidókérdés a magyar problémák egyik kétségkívül legsúlyosabb kérdése volt. Ahogy azt ma kimutatják, a nemzeti vagyonnak közel a fele már zsidó kézen volt és a legjobb utón haladtunk, hogy dZ, egesz zsidó kézre jusson. A magyarországi zsidók — mint egyebütt is — nem elégeditek meg a vagyonnal, hanem a szellemet, az életet, a morált is meg akarták kaparintani. Ez több volt annál, minit amit a „leguribb • és a „leghumánusabb“ neip is elviselhetett volna. A zsidó érdekkel és szellemiséggel keresz'iül-kasul szőtt vezetőréteg valóban nem cselekedhetett semmit a zisidók ellen, hiszen léte vavy nemléte függött tőlük. Március 19-én változás tör ént és a zsidókérdés gyökeres megoldására egyszeriben mód nyílt. Ezt a módot a kormányzat ki is használta és ezzel meg is adatott a lehetősége annak, hogy a zsidókérdést egyszersmimdénkor- ra. vagy legalább is igen hosszú időre véglegesem megoldjuk. Az intézkedések, amelyek eddig történtek és ezután történni fognak, kétségkívül alkalmasak arra, hogy gyökerében megoldják ezt az együk magyar kérdést.

De ma nemcsak a zsidókról van szó. Pillanatnyilag sem akarjuk kisebbíteni veszélyüket éppen az Ellenzék hasábjain, amelyen annakidején — idestova fél évszázaddal ezelőtt a lap alapítójának, Bartha Miklósnak / „Kazárföldön“ cimü cikksoroza a jeleni meg, amely kérőbb könyv alakban látott napvilágot és a könyvet perceken belül malomban őrölték meg a zsidók és arra sem akarunk utalni, hogy, Bartha Miklós müvére hivatkozva, szerény személyemben több helven azt írtam hogy „a kazárból lesz a zsidó és a zsidóból a bécsi báró. majd az angliai lord és végül az amerikai ipar király.' aki magáival hordja évezredes keresztény gyűlöletét, a hamis páhn kát, a feles marhái, stb“. De a mai kormány intézkedéseivel és annak várható eredményeivel úgy véljük, töbhé-kevésbé lezártnak tekinthetjük ezt. a kérdést.

Miért kell tehát szakadat lanul csak ezt a

Cassino kiürítése után retes&úí tusokba

vo n ült a k cs up a t a I n k

Keleten ellanyhuli a hnreok irama — 4 brit birodalmi értekezleten nem sikerült megvédeni a% angol érdekeket

Cíibbels : Anglia évszázadok alatt sem beveri ki vereségét

A rendkívül heves német ellenállás következtében az angoloknak és északarnerikaiak- nak a délőiaszországi arcvonalon inditotH nagy tamadása az Espena és Cassino közötti szakaszra szűkült össze és ott immár nagy of- fenzivává fejlődött — állapítja meg a Német Távirati Iroda katonai munkatársa a helyzetről szóló fejtegetéseinek bevezetésében. Az angoloknak és amerikaiaknak a gaetai öböl és Cassmo közötti térségben gyors áttörésre irányuló, páratlan lendületié tömegtámadása nem érte el célját és ez arra indította az és 8. hadsereg parancsnokát, hogy még jobban összpontosítsa erőfeszítéseit és a támadó vállalkozás folytatásának térségét mindinkább a Liri-völgyére korlátozza, A széles, lapos völgyben a rendkívül nagy számban felvonultatott angol páncélos erők jól érvényesültek.

I. terv érdekében az ellenség minden rendelkezésére álló erőt harcbavet es hajlandó minden delolaszorszagi katonai lehetőséget erre a célra feláldozni. Mindebből az első támadásnál sokkal kevesebbet értek el mint remélték, A harcok folyamán a támadás su- lyát a gyalogsági kötelékek közül négy hadosztály viselte. Ezeket az amerikaiak Francia- L szakafrikaban szerveztek meg és fegyverez tek jel. Elsősorban marokkói es algíri csapatok szenvedtek nagy és véres veszteségeket, míg az angolok és amerikaiak saját csapataikat meglehetősen visszatartják.

A németeknek az olaszországi déli fronton végrehajtott uj arcvonalvtsszavoná<át illel.ékrs német helyen az ellenséges túlerővel mayjarázzák, amellyel szemben a német hadvezetőség helyesebbnek látta uj védelmi állások elfoglalását. Cassino feladását a partszegélyen bekövetkezett csapatvisszavonások tettek szükségessé, amelyek Cassiriót mindenfelől közvetlenül fenyegetett helyzetbe hozták, Az, ofjenziva során elért angolszász előrehaladás a kiindulási ponttól a legtávolabb eső helyig mintegy 2; kilométer. Ezt a térnyereséget az angolszászok igen nagy ember- és an yagvesz- teseggel érték el. A jól átlátható terepen az aknahaboru következtében az angolszász részről elszenvedett veszteségek oly súlyosak, hogy az ellenséges hadvezetőség tisztán angol és amerikai katonákból álló tartalékokat volt kénytelen harcbavetni. Az angolszász csapatok ilyenformán már számbeli egyensúlyba kerültek a francia, lengyel és domíniuma segédcsapatokkal.

Kesselring vezértábornagy az előtereden lévő kötelékeit minden ujabb tüzérségi támadásnál néhány kilométerre hátrább vonta, köntös tudni, hogy az. angolok ér amerikaiak ezzel még mindig nem jutottak el a tulajdonképpeni német erőditményrendszer elé. jellemző, hogy az ellenség jelentései — felismerve ezt a tényt — most már nem állítják, hogy itt is olyan szilárd német védelmi vona lak lennének, mint a nyugati fal, vagy a mostani atlantióceáni fal.

Valójában nincs sem úgynevezett Gustav■> vomai, sem Hitler Adolf-vOnal. Ezeket kizárólag az angol, illetve északamerikai sajtó találta ki. Német részről a főerők még nem avatkoztak be a küzdelem! e és Kesselring

tartalékokat tart készenlétben további feladatokra. így a nettuno—anziói térségből kétségtelenül rövidesen meginduló támadásra és az olasz partokon végrehajtandó uj partra- s z ál tó hadműveletekre.

+

A KELETI ARCVONAL helyzetét az arcvonal északi és középső szárnyán továbbra is nyugalom jellemzi. A szovjet támadó tevékenysége délen is csak néhány gyújtópontra korlátozódott. Ez a nyugalom azonban senkit sem téveszthet meg, meri a keleti arcvonal déli. szárnyán ujabb nagy harcokra lehet számítani. Bolsevista felvonulási moz a illatok jelei mutatkoznak a Kárpátok előterében éppen úgy, mint Koi>el térségében, valamint a Szereth középső folyása vidékén is. ízzel kapcsolatban a szovjet számára nyilvánvalóan különösen nagy csapást jelentett Bátortól nyugatra lévő hídfő jent ró elvesztése,

A bolsevisták szerdán a kém délutáni órákban a Bútortól nyugatra fekvő össze szűkített híd jóból kiindulva, újból több irányból támadásra indultak. Kezdetben kisebb betörés támadt a német vonalakban, ezt azonban' hamarosan sikerült megtisztítani. A bolsevisták szerdán kísérletet tettek ujabb tehermentesítő támadásra, de ez is meghiúsult.

A keleti arcvonal egyéb szakaszairól még sikeres magyar előretöréseket jelentenek a Kárpátok előterében lévő szovjet tábori állások ellen. Ezeknek az előretöréseknek a <0- r.t:t a magyar csapatok foglyokat átestek es Zsákmányra tettek szert,