Ellenzék, 1944. május (65. évfolyam, 97-121. szám)
1944-05-02 / 98. szám
I ft l i iu á J u % 2. ♦ Egy szerény kis keresztelő nagy *• Húsz esztendő életküzdelmei után alapított családot a Romániából menekült szellemi munkás BUDAPEST, iMfuis 2. Az egyik békásán egyel kis város temploimaban vasárnap délelőtt újszülött fi irt ko- reszteitek. Nincs ebben semmi különös. Vasárnap délelöt tönkint gyakran lehetünk szemtanúi a távoli padokból, vagy közvetlen köbeiről hogy a keresztikirt. alá apró emberbimbóí tartanak és a birsv'éti barka selymére, puhaságára emlékeztető édes szőke, barma gyermekfejen szétcsiordul a kores-zt alak ban öntött üdvösség vize. Ilyen egyszerűi, mindennapi ke- r'esztelöne.k voltunk közvetlen közeli sízem tanúi az elinni t vasárnap a békésmegyei kis város templomában. Ott álltunk az oltár közelében és fülünkbe csengett a pap szava, amit a némán szendergő, pólyába göngyölt angyal-ember feje fölött imádkozott: én téged megkeresztellek ... Istvánnak. És az első szent király oltalmába ajánlott újszülött magyar patyolatáéi p kőire újra ráborították a nagy gyapjú kendőt. Sietve menekítették a templom jéghideg fa'iai közül a pillével bélelt meleg otthonba... Mi lenne — gondoltuk hirtelen — ha egyszer egy ilyen szerényéi csendes keresztelőből újságcikk születne. Vájjon nem-e lehetne ebből olyan érdekes irás, mint mondjuk a felkapott filmcsillagok ezerszer és unalomig ismertetett „magánügyeiből“? „Fiút kértem az Istentől!u Az apai boldogságtól és büszkeségtől gagyogó arcú férfi éppen egy ropogós húszast csúsztat a nagybajusza egyházfi kezébe, amikor megszüli t-juk. — Első gyermekünk — válaszolja érdeklődésünkre. Fiút kértem az Istentől és meg is adta. egyévi házasság után. Ha az ember igy elkésik a házasod ássál, akkor minden vágya az, hogy mielőbb biztosítva lássa, aiz utódot, a család fenntartóját és to- vábbvivöjét. Negyvenkettedik esztendőben járok, ugye ebben a korban már illő. hogy apa legyen a férfi? — nevet boldogan és betessékel a kocsiba, mert az újszülöttet nem szabad megváratni a hidegben. Pár perc múlva már barátságos családi fészek süppedő karosszékei- ben folytatjuk a templomban megkezdett interjút az „agglegényből“ lett boldog ifjú apával, dr. X.Y. tisztviselővel. Amig az ifjú mama sugárzó boldogsággal hajol a nagy „utazásban“ kiéhezett és mohó cuppogással táplálkozó csecsemő fölé, addig az édesapa goudredőkbe húzódott homlokkal szive mélyéről felszakadó vallomásba kezd. Negyvenegy esztendő után — Hát nagyon tévedett az előbb, amikor azt hitte, hogy önként vállaltam negyvenegy esztendeig a magányosságot, a „gondltalan“ és „felelőtlen“ agglegényéletet — kezdi, komolyan a szemem közé nézve. — Negyvenegyesztendős koromra értem, el, hogy 'ker-esetémből nagyon szerényen el tudok tartami egy asszonyt, és gyermeket. Negyvenegy esztendőmet töltöttem és havi jövedelmem mindennel együtt 550 pengő ... _— De ha pályafutásomnak kiindu- 1 ópon t j ára gon dől ok, amikor az egyi k erdélyi városban, a román megszállás idején érettségi után holnapokig hasáb fákat raktam a vagonba, mert magyar férfit szellemi munkára sehol sem alkalmazott az idegen hatalom. akkor ma nem panaszkodom. Igaz, hogy mai fizetésemből éppúgy nem telik cigarettára, mint annakidején, érettségizett ifjú koromban. Akkor azért nem tellett, mert heti nap szó mos1 kereset cm bői édesiai i y á mait és lnirom kisebb testvéremet tartottam, ma pedig azért nem, mert fizetésemből csak a tökélyig fokozott életmű vészette!, minden fillért beosztva tudunk kijönni. izgalmas menekülés __ A vasúti rakodómunkás sorstól mostanáig bizony már huszonkét, esztendő telt el. De milyen huszonkét esztendő! A románok besoroztak katonának és he is vonultam az egyik erdélyi városba. Egyszercsak nem tudom, mi történt velem, idle úgy éreztem, hogy menekülnöm kell a ncimán kaszárnyából, ha mindjárt az életein árán isi Valami ürüggyel fél - rerneutem, kilógtam a. kaszárnyából és estére már ott bujkáltam egyetlen rojtosnadrágu civilruhámban a ha- táiménti kukoriraföklökén. Koromsötét éjszaka borult rám, az eső ömlött ... Fogalmam sem volt, hogy hol végződik a román terület és hol kéz dődik a magyar. Csak mentem, montom vaktába, amerre a jéiszeironrsém vitt. Vég1!'.*.' aztán világosság tinit a szemembe ás ári megkönnyebbülten indultam a fény irányárba. (Ha akkor tudom, IíO'gy Magyarországiad ,,Ho- mánia“ felé lépkedek!) Istálló alaku, hosszú fehér tanyai házba kopogtattam be. _ Aggyon listen. jóéjszakát! logadta a köszönése nvel a nagyhajó szó tanyai magyar gazda. Jó szemük volt abban az időben ezeknek a háztál -menti magyar gazdáknak, (.sak ránéztek az emberre s már tudták isi, hogy mi fáj. — Az urfi ép peg jó helyre kopogtatott — mondta «atz üreg mélyet szippantva pipálj árból —, mert a ház tul- sá) felében a román ,,gre ni csórok'1 laknak. A kukoricáson túl már magyar a világ! — Hát ormán jöttem vissza, bátyáim — mondtam kétségbeesve. __Omam-e? Na, az nrfit a jó] csillaga vezérelte, hogy nem a „greni- csárok“ ajtaján kopogott be a ház túlsó végében. Magyar földön... Félóra múlva már magyar földön lélegzettem fel — mint román katonaszökevény — a tanyai magyar gazr da jóvoltából ... Anyám szegény várta az első levelet „roméin katona“ fiától, amikor egv hét. múlva Szegedről adtam hirt sorsom felől... — Mihez kezdhettem volna abban az időben a trianoni csonkaország- ban, a,hol az emberek százezrei nyomorogtak. Folytatni akartam tanulmányaimat.. De hogy? Se pénzein, se ruhám. Beálltam az egyetemi zászlóaljba, ahol hét esztendeig szolgáltam és közben elvégeztem a jogot. Nyáron, vakációban nehéz katonai szolgálat, évközben tanulás, kaszárnyái petróleumlámpák mellett átvirrasztott éjszak;!k, tanulás csaknem a va- kulásig. De a katonaság valóságos gyöngyélet volt ahhoz képest, ami a jogi doktorátus megszerzése után következett. Hosszú esztendőkön át állomásnélküli falvakban és tanyán működtem, mint közigazgatási tisztviselő havi 80 pengő fizetéssel. A férfivirágkor évei alatt, a családalapítás természetes idejében mindig kérlelhetetlenül rázta meg vállamat a férfiul felelősség, amikor olyan leány került utamba, akire az élet társat kereső férfi vágyó tekintetével nézheti em. Családot alapítani? Ugyan mire? A válasz egy soha ki nem mondott é« fel npm panaszolt: férfisóhaj vo-lt... „Magam akarom eltartani az asszonyomat u — Nem mondom —• nősülhettem volna érdekből, vagyonnal. De erre nem voltam képes. Rokonok, ismerősök próbálgattak is összehozni jómódú, vagyonos lányokkal, de nem tudom, mi ütött ilyenkor belém, mert szinte ellen séges konokságga! álltam ellen az ilyen „utegyengetések- nek“. Úgy akartam, hogy a magam erejéből, a magam munkájából tartsam el az asszonyt, akit egyszer megszeretek. Bizonyos, hogy törtető, hangos ember sohasem voltam. Tipikusan magyar faji jellemvonásaimat sokan „élhetetlenségnek“ minősítették. Nem csoda. Hányszor kéivé- nyeztem és kilincseltem szerényen egy-egv nőstül! őskép es állásért, de ezeket mindig könnyed biztonsággal halászták el orrom elől a tűzhöz közelebb állók, a nálam tiz-t.izenöt évvel fiatalabb, de annál jobb összeköttetésekkel megtámasztott „ügyesek“ ... Fiát, Istenem, ilyen az élet! Amikor szülőföldem, Erdély újra magyar lett, rögtön kérvényeztem. Haza akartam menni, megfelelő álláshoz akartam jutni, hogy végre megnősülhessek. Na, ki is nevezitek egy kis erdélyi bányászfaluba jegyzőnek! Nem fogadtam el. — Kü maradtam magamhoz, vagyon nélkül nősültem, regyvenesz- tendős koromban, érdek nélkül, tiszta szerelemből. És ha. mégegyszer kellene nősülnöm, mégegyszer ugyanígy csinálnám. Mióta a fiam megsizületett, olyan boldog ember vagyok, hogy senkivel sem cserélnék. Gyors, biztos, eredményes tanulás POLCZ ILONA IRÉN államilag engedélyezett gyorsíró-, gépíró- és szépiróiskolájában, Kolozsvár, Timár-utca 2. sz., főpostával szemben. Telefon 25—70. Diákoknak IS százalék engedmény. Jelentkezés május 3-ig bezárólag. Ma négyhetes Istvánba. Nézze meg, hogy milyen vasgyuró. Az étvágya csillapíthatatlan ... Sajnos — amint látja —, ebben az egy szobában lakunk. mert a másik kicsi helyiségben kél szoba bitterünk van összezsúfolva. így aztán hallgathatom a fiam sírását éjszakánk int, de már annyira megszoktam, hogy egyenesen megnyugtiaitólag hat az idegeimre! Amig legényember voltam, nem bírtam elviselni a gye rmok sírást. Látja, igy átalakul az ember, mire apa lesz! A fiatal mama nagy szakértelemmel pólyái ja be István kát, gyorsan az ágyacskájára helyezi aludni és már rohan is a konyhába, hogy a íz ebéd után nézzen. Mert a doktor ur felesége nemcsak anya, de szakácsnő és szobalány is egy személyben. Cselédre egyelőre nem telik a szerény jövedelemből. A sok mosás már véresre dörzsölte az ujjait, Higyj-e el — mondja őszinte boldogsággal — annyival szívesebben végzem ezt, mint az irodai munkát, Amig ugyanis nem jelentkezett a gyermek, hivatalba jártam. Most aztán megcsappant a jövedelmünk. De inkább szerényen élünk és minden házi munkát vállalok, semhogy a gyermekem egy napig is nélkülözni legyen kény- telein anya i gondoskodásom aii. Â külső szórakozások sohasem izgattak túlságosan, most pedig százszorosán át érzem, hogy ez az élet lényege, minden boldogság magva. Ahol a boldogság honol Az úri Ízléssel berendezett tágas szobában csillog és ragyog minden a tisztaságtól. — Egyetlen vágyunk moist' — mondja a fiatal' asszony, hogy megfelelő lakáshoz jussunk. Három szoba. bútort kaptam szüleimtől és már egy év óta ott hevernek összezsúfolva, ml pedig dl eblM-n az egy zo- bábán nyomorgónk. A neigyvenkplted.il'. os/ApimIöím* h- petl ilju férj — tren» tudni, hogy a iKÜdog apaxágiól-c, vagy az H nun pazarol 1 agglegényévektől alig harmincöt évesnek néz ki. Kmn/ny férfiasságot tükröző lényén az onma gnkaL megtalált erriberrk nyugalma, és kiegyensúlyozottsága omlik eh Mire a második fiunk meglesz., akkorára kerül nagyobb lakás is vigasztalja az asszonyt. , Miközben ki kisér-, arra kér, hogy nézzek utána Boston, mennyiért lehetne vásárolni egy szép Krisztiiké pet, mert ezzel, akarja meglepni feleségét — a fiúért! De csak igazi művész alkotását, akasztja fel a lakásában. Nagyobb összeget ugyan, nem tudok áldozni rá — teszi hozzá őszin te szenény.seggel —, de esetleg részletre, vagy — természetbeni fizetség ellenében. Ez könnyebben kikerül nálunk, mert a feleségem szülei falun élnek ... Vájjon melyik magyar művész festene ennek a szépen induló, boldog magyar családi hajléknak egy szép Krisztus-képet, szerény honoráriumért, amennyi éppen anyagi erejükből telik? Hiszen a csecsemőket rejtő boldog magyar családi fészkeknek sohasem volt nagyobb szükségük védő és oltalmazó Krisztus-képre, mint ma, amikor csak az édesmoso- lyiu nyugodt gyermekálmokon keresztül védhotjük meg jelenünket és építhetjük sziiárddiá a jövőnket... G. O. A bombakárosultakért KOLOZSVÁR, május 2. néhány nap mult el mindössze, hogy az Erdélyi Párt kolozsvári tagozata gyűjtést indított a bombakárosultak je segélyezésére s nap-nap után máris tömegesen érkeznek az adományok. A felhívásnak élénk visszhangja mindennél szebben igazolja, hogy Kolozsvár és az erdélyi társadalom mélységesen élt érzi ennek a mozgalomnak igaz, embei- baréiti jelentőségét, s anyagi lehetőségéhez képest mindenki igyekszik segíteni valamivel bajbajutott szerencsétlen magyar testvéreinken. Midőn mindezt jóleső örömmel állapítjuk meg, az alábbiakban közöljük és egyben nyug- téizzuk az újabb, nemeslelkü adomémyokat. Az Erdélyi Párt kolozsvári tagozata eddigi gyűjtésének végösszege 3123 pengő volt, ehhez jönnek most az alább felsorolt újabb adomány ek: Kállay Ernő szig. orvos 20, Husárugyéir: Juhász László, Pethő Károly, •Sándor Béla, ifi. Török Árpád, Barabás Jenő 500—500, Kiss József Kri:a-utca 3 pengő, László Péter Csaba vezér-utca 46., 4 P, Bakos Mária Csaba vezér- utca 72., 1 P, özv. Deáki N. Magyar-utca 4. 1 P. v. Szőke János Nagyboldogasszony-utca 28., 2 P, Táncz Jenő Lázár-utca 15., 10 P., Po- tyé Gáspárné Lázár-utca 33., 4 P, Szabó Márton Apor-utca 10 P, Haincr Károlyné Apor- utca 24. 6 P, Sylveszter Sándor Apor-utca 35 10 P. Svajkovszky L. Toldi-tér 6., 5 P, Valkai István Csermalom-utca 27, 5 P. Nagy Gyuláné Apor-utca 31., 1 P, Surányi Sándor Ágoston- utca 10.. 2 P, özv. Lazámé Ágoston-utca 10.. 1 P, Wagner János Szamosközi-utca, 2 P, Egri Kéirolg Szamosközi-utca 21., 2 P, Daróczy János Csánki Dezsö-utca 12., 2 P, özv. Gombos Jánosné Szamosközi-utca 39., 20 P, ifj. Darácíü Jétnos Csánki Dezsö-utca 12., 1 P, Szász Béla Gombócz Z.-utca 8., 1 P, Kéczán Péterné 1 P, Szabó Lajos Bethlen-utca 8., 4 P, Bertalan Andrásáé Pacsirta-utca 34. 3 P, Bán Ferencné Aranka-utca 1. 5 P. Mihályi Kálmán Cukorgyár-utca 15. 10 P. Gáli Károlyné Tagány-utca 40. 1 P, Boros János Magyar-utca 140. 10 P. Pap Sándor Magyar-utca 81, 5 P. — Összesen. 5775 pengő. Nitsch Miklós lett a Pester Lloyd főszerkesztője BUDAPEST, május 2. A Pesti Lloyd Társulat a Pester Lloyd vezetését Nitsch Mátyás volt nemzetgyűlési képviselőre ruházta. A Pester Lloyd uj főszerkesztője, aki a némel- nyelvü újságírás ismert művelője és e lap szerkesztőségében eddig mint belső munkatárs vet részt, a lapot mint felelős szerkesztő is jegyzi. Áz állami és községi tanítókat a közigazgatási hatóságokhoz osztják be szolgálattételre A hivatalos lap keddi számában jelenik meg a minisztériumnak a rendelete. amely szerint a tankerületi királyi főigaz- gntó a tanítás szűrre ültetés ének idejére azokhoz a közigazgatási hatóságukhoz és hivatalokhoz, amelyek feladataiks't a rendkívüli viszonyok következtében meglévő 'tisztviselőikkel zavartalanul ellátni nem tudják, a törvényh:- tóság első tisztviselőjének megkeresésére az állami és községi tanítókat szolgálattételre beosztják. (MTI.)
