Ellenzék, 1944. május (65. évfolyam, 97-121. szám)

1944-05-25 / 117. szám

1 5 * 4 ni ă j Tt s 25. ÍSUÍ,fct(?j?.Í£F ^wr^^asiţiswap «SSBEZmi 11 i piiiiii—' iim finn s ft kariííány tmtîattiscgi jtoíHíiíáia: itt akar élni és italai, annak mindest megadnak Rálz Jenő mints2ler«in«kheíí8ítes és vitéz íarsss tudor toeiiigytnittiszíer a nemzetiségi kérrtésrüt smaRmtak beszéltei loitiborban ZOMBOR, május 25. (MTI.) Bócs-Bod- x-og vármegye és Zomfbor város törvény- hatósága kedden délelőtt hagyományos' külsőségek között iktatta be méltóságába Tkikomch József uj főispánt. A Hiszek- egy után vitéz Bajsay Ernő alispán felol­vasta a dr. Deák Leó felmentéséről és Piukovich József kinevezéséről szóló le­iratot.. A nagy éljeneéssel fogadott íőis- ? pánt a vármegye közönsége és tisztikara nevében az alispán üdvözölte és bizalmá­ról biztosította, Ezután a hivatali esküre került sor, majd Piukovich József elmon­dotta székfoglaló beszédét, amelyben * hangoztatta, hogy a mai komoly idők nem alkalmasak az ünneplésre. Bács-BocLrog vármegye miagyar politikát akar folytatni és az itteni magyar népért dolgozik. Iga­zi reménységgel tekint a bácskai német­séggel való őszinte és becsületes együk - működés elé. A. bácskai szerbeknek azA ajánlja, szakítsanak a, liberális rendszer • ! bői fakadó sovinizmussal és lépjenek a nemzeti szocializmus útjára. A cselekede­tek ideje érkezett el — mondotta —, hogy minél előbb megszülessék a Bácskában is az ősi magyar földön az uj magyar élet. f r ibfegn st országban csak s ma»var politikai gsíidjiat énrényesSilfiet" Á nagy tetszéssel fogadott beszéd, után vitéz Rácz Jenő mimszterelnökhelyettesp besizélt. — A főispán ur beszédének. — mondot­ta. — különösen az a része ragadta meg figyelmemet, amelyben a nemzetiségi kér­désről szólt. Amikor azt mondom, „bács­kai testvérek", a szeretet hangján szólek mindazokhoz, akik a Bácskában élpek — bármilyen nyelven beszélnek — ez a ma­gyar kormánynak az álláspontja.' Egyet azonban le kell szögeznünk. Ebben az or­szágban a Kárpátok övezte gyönyörű föld­rajzi és gazdasági egységben csak a ma­gyar pcfUtikai gondolat érvényesülhet. í (Hosszú éljenízés.) A magyar ezer évig j vezette ezt az országot sok küzdelemben. j Ebben a harcban néha'el is buktunk, a j hazát azonban mindig a magyar gondolat j ereje építette újra. A magyar kormány hajlandó elismerni minden más nép és nemzetiség jogát kultúrájához és népi fejlődéséhez, egyenlő jogokat akar adni minden egyéb állampolgárnak, de feltétlenül megköveteli a hüiséget az államhoz, a magyar vezetés elismerését és nem en­ged a magyar földből egy tapodtat sem. (Hosszantartó helyeslés.) ^Aki itt akar élni és halni, annak mindent megadunk:“ — A magyar kormány minden egyes itt élő fiától megköveteli, hogy alávesse magát a magyar törvényeknek, hogy ezért a földért minden áldozatra készen éljen és haljon. Legyetek róla meggyd- zdőve. a magyar kormány mindenki felé simo­gató és felemelő kézzel nyúl. Ha azonban kifelé húzást és kifelé való törekvést lát, ezeket kemény kézzel kér­lelhetetlenül megtorolja. Azt üzenem nemcsak a Bácska, hanem Magyarország minden nemzetiségű tagiénak, aki itt élni és halni akar. annak mindent megadunk. Aki azonban nem akarja elismerni a ma­gyar állam és a magyar politikai gondolat vezető szerepéit, aki nem tűid beleilleszked- , ni az ezeréves ország keretébe, az vessen számot a lelki irma rét ével és meggyőződé­sével. Aki nem tud itt élni és nem tud ezért a hazáért meghalni, , akit másfelé húz a szive, annak kifelé irányuló törek­véseit nem akadályozzuk meg, elviheti mindenét, :de menjen el és ne mételyezze meg ezt az országot. „A nemzetei és minden erejét a háború szolgálatába kell áí titánunk!“ ^ A. .miniszterelnökhelyettes nagy tet­széssel fogadott szavai u‘án vitéz Jaross And:rr belügyminiszter emelkedett szó­lásra. — A Gondviselés ilyetén intézkedése folytán — mondotta — én is átéltem a kisebbségi sorsot éppen úgy, mint ennek & vármegye' népének legnagyobb resize. Atérziem azt a lelkületet, amely e megye lakosságát a felszabadulás pillanatában eltoltötte. Boldog voltam akkor én is. mert mint honvéd vonultam be a Bács­kába ék személyes tapasztalatomon ke­resztül láthattam és érezhettem énnél; a népnek, felszabaduiáskori nagy vágy oko­zását a magyar nemzeti életbe való beil­leszkedés iránt. — Egy politikai garnitúra, amelyet m* divatos szóval klikknek neveznek, amely pedig nagyobb volt, mint a klikk, azt igyekezett a nemzettel megértetni, hogy az ország sorsát egészen különlegesen lehet alakítani. Azt akarta elhitetni, hogy a re­vízió valami csodálatos véletlen müve. Nem vették észre, hogy történelmi folya­matnak vagyunk rélszesei, hogy a harcot nem engedheijük egyszerűen más nemze­tek törtáneilemalakiitó erejének, hanem nekünk is bele kell kapcsolódnunk, ha miéit ók akarunk lenni őreinkhez. Ez a po­litika azt hitte, hogy a történelmi felada­tokat helyettünk mások vállalják. Milyen jó lett volna, ha nemzeti, társadalmunk olypn szervezettségben él, ahogyan azt vitéz Imrédy Béla előírta, ha honvédsé­günk olyan £egyvérzettel rendelkezik, j amilyet vitéz Rácz Jenő akkori honvé- j delmi miniszter követelt/ Nem akarok ■ szemrehányást tenni, hiszen a történelem \ elmulasztott órái nem térnek vissza. Az elmulaszd ft órákat azonban a har­colni tu-dó áldozatos nemzedék pótolhat­ja. Minden egyes cselekvésünk meghaló- • rozója a háború. Háborúban állunk és ! • tévedés lenne azt hinni, h *gy a közeb ; jövő könnyű életlehetőségei tartogat előttünk. A nemzetet és minden erejét a háború, szolgálatába kell állítanunk, j amely úgy látszik, még ebben az évben érkezik el tetőpontjára. A háborút minden körülmények között meg kel] nyernünk. A győzelmet csak úgy lehet' kivívni, ha a nemzet minden fia a győzelmet akarjp. (Hosszantartó he­lyeslés-.) A háborút csak úgy tudjuk meg­nyerni, ha tökéletesen kiképzett és jól fel- fegyverzett kai naságoi küldünk a hatá­ron túl és minden egyes honvéd mögött tiz-husz, vagy ha kell, harminc honvéd áll készen arra, hogy átvegye a helyét. Hoz­zá kell fűznöm azt is, hogy a há'b.ru kö­zelebb jutott az országhoz. „Megsértjük a déli végek nyugalmát! — Ezen a történelmi helyen természe­tesen elsősorban dél felé néz tekintetünk. A Balkán évek ha lángokban áll. A déli végek fontossága ma újra meg­növekedett. A déli végek magyarsága legyen teljes tudatában annak, hogy ennek a vidéknek tökéletes biztonságát, a teljes rendet, a termelés folytonossá­gát c magyar állam minden körülmé­nyek kozott fenntartja. Tőlünk délre már szerb nemzeti-ék is har­colnak. Szerbiában a Nedics-kormány és részben a Mihiajlovics-féle csoport rádöb­bent arra, hogy a szerb népnek a nacio- naliiz.muls révén kell megvédeni saját ma­gát. Reméljük azt is, hogy a mai Horvát­ország szintén rendet teremt saját föld­jén. Hó akadnak azonban olyanok, akik azt hiszik, hogy a lángoló vidékek üsg- keiit át lehet dobni a Dunán és fel lehet bolygatni a déli végek nyugalmait, azok súlyosan csalódnak. Kemény kézzel ütünk oda és senki se számítson akkor irgál:vnra. Mert háborúban vagyunk és különösen a m.árc\i,s 19-én bekövetkezett események nyomán a leghatározottabban meg kell mondanunk azt, 'hegy Magyarországon pártpolitikai küzdelemnek semmi helye nincs. (Élénk helyeslés.) A pártpolitikai harcokat az egyes pártok tegyék el azokra az időkre, amikor már megoldottuk a há­ború kérdéseit. Meggyőződésem, hogy e megye közönsége nemzetiségre való tekin­tet. nélkül megérti, hogy ennek az ország­résznek tökéletes biztonsága, belső békéje és jövendője a magyar birodalomban ural­kodó magyar politikai egyensúly kérdése. A belügyminiszter befejező mondatá­ban bajtársi szívvel üdvözölte a várme­gye törvényhatóságát és uj főispánját.. A beiktatás a. Himpuistzi hangjaival ért véget. A vármegyei -beiktatáshoz hasonló, ben­sőséges, meleg ünnepléssel iktatták be Piukovich József főispán; hivatalába Zc m- bor városában. Az erkü után Piukovich József elmondotta székfoglaló beszédét. — A magyar megújulás a vitéz Imrédy Béla által megfogalmazott célkitűzéseket követi — mondotta a 'öbfoi között. Utána vitéz Jaross Andor belügyminisz­ter beszélt. — A főispán ur székfoglaló beszédében — mondotta vitéz Jaross Andor — tör­ténelmi vissza pill antási: vetett a város múltjára. A város múltja tele van igen változatos és sorsdöntő eseményekkel. Árpád honfoglalása után tiszta magyar­nyelvű vidéken miagyar város volt, Szo- borszentmihálynak hiví.ák. Ez a város is követte azt a sorsot, amely a Kárpátok medencéjében nemzetünknek jutott. A mohácsi vész után elpusztult, uí.ána újjá­épült és akkor ■ nevezték el Zombornak. A város nemzetiségi jellegét ezekben a?“ időkben kapta, amikor a magyarság ta Duna—Tisza-ment.én elvesztette hatalmas népi tömegeit a török birodalommal való másfél-évszázados harcban. Azok, akik" a török hódoltság utáni időkben beköltöztek a városba, teljesen hozzá idomultak a ma­gyar történelmi gondolathoz. — Aki a történelmet helyesen akarja lőnbÖző nemzetiségek együttélésének ke­reted Akik ma azt mondják, hogy közöltünk élő szerbekben talán lehel,- nek mÁsiranyu nemzeti törekvéseik azoknak azt mondom, a szerb nép es különösen a szerbségnek oz a része amely ennek a vármegyének a földjén él, csuk a, magyar nem .éti es állami erőkkel karöltve és együtt tudja nem­zeti létéi megtartani — Azok a lángok, amelyek a Dunán &> a Dráván túl, egészen az Adriai tengerig oly magasan lobognak, másfelől is el akar­nak harapódzni, és’tervszerűen arrafeie tartanak, ahol nyugalom és rend von. Az az ellenséges repülőjárat, amely a ma­gyar éjszakát napról-napi a nyugtalanítja é-i amelyről a hivatalos jelentés úgy em­lékezik meg. hogy célnyugati irányból berepülés volt északkeleti irányban,• vagy periig a hajnoii órákban északkelet Irá­nyából elrepült délnyugat felé,* ez jóira* jelentkezése annak a törekvésnek, amei* lángba akarja bori to ni a mi. szentnek tartott magyar területünket is. Aki azt gond,ólja, hogy magyar terüle­ten ezek a lángok .t .tvább hurapódzhat- nak és igy kommunista vagy világha­talmi célok teljesedhetnek be, keserve­sen csalódik. Itt kell találkoznia a ma­gyarnak. a németnek, a szerbnek és bu- nyevácnak egy arám abban a munká­ban. amelynek célja, hogy ebben a var­megyében és ebben a városban nyugod­tan termelhessenek a- djlgozó emberek Csak így virulha' a bác-ka' határ, csak igy szökkenhet kalászba a búza és csak igy adhat a föld továbbra is fehér kenye­ret. A belügyminiszter nagy tetszéssel foga­dott beszédét a főispán köszönte meg. A beiktatás a Szóz-a- hangjaival ért végét. Vitéz Rácz Jenő minisztereinckhelyettes, vitéz Jaross Andor belügyminiszter és kí­sérete késő délután utazott vis;za a fővá­rosba. megítélni és egóz-íeges következtetésekre akar jutni, sohasem Ítélhet néhány évti­zed távlatában. Évszázadokat kell össze­adni, mert csak ezekből alakulhat ki olyan erő, amelynek mentén a messzebb jövőbe néző történelmi célokat ki lehe; tűzni. Nemcsak mi, magyarok, hanem azok az európai népek ' is, amely évszázadok történelmi tanulságaiban gondolkoznak, egyaránt azt vallják: amióta Árpád hazát alapított és Szent István a magyar biro­dalmat felépítette, egyetlenegy állandó államrendező hatalom tudott csak megáll­ni ezen a területen, mégpedig a magyar. Ma újra olyan harcban állunk, amely az európai keresztény műveltséget fenyegeti. Ennek a harcnak a jegyében kellett a ma­gyar kormánynak a nemzet vé keringé­séből mindazokat a fertőző gócokat eltá­volítani, amelyek beteggé tették a nem­zet szervezetét. Ilyen értelemben kell a teljes zsidótlanitást végrehajtani. Ennek a tervnek az értelmében kell minden né­ven nevezendő maradi gondolatot, amely azt fedezi, hogy mult szabadok társadal­mi rendje és erkölcsiségét is átmenthetik, teljesen kiirtanunk. A mai nemzedéknek az a teendő jut, hogy a nemzeti szocialis­ta világnézet jegyében egész égéssé ala­kítsa a társadalmat. Ezt a teendőt kell megvtalósi.ani nemcsak országos viszony­latban, hanem a vármegyék és városok területén is. A törvényhatóságok igyekez­zenek való-raváltani azokat a törvényeket, amelyeket mi országosan az egész nemzet számára alkotunk. — Zomjior városának az a feladat ju­tott, hagy» a hely keretekben, megteremtse z kü ü vFelakasztotta magát egy kolozsvári építész KOLOZSVÁR, május 25. Kisfaludi-utca SS. szám alatti lakásán a fáskamrájában szerdán délelőtt felakasztotta magát Farkas György hit éves kolozsvári építész. Végzetes tettet néhány perc múlva fedezték fel családtagjai-, akik két- ségbeesetlen igyekeztek segíteni a helyzeten Azonnal kihívták a mentőket is, de minden ki sérler hiábavaló voll, már csak a beállott ha­lált állapították meg. Az 55 éves épitésztt min den ki józanéletü .tisztességes embernek ismerte, aki családjával is a legteljesebb egyetértésben élt. éppen eltért egyelőre senki sem tudja meg- magyarázni, hogy mi indíthatta tettének elköve­tésére. A szomszédok elbeszélése szerint az utóbbi időben állandóan szomorú csaknem bus- komor volt. Az öngylikosságról értesítették a rendőrséget is, amely vizsgálatot inditott a rej­télyes öngyilkosság okának megállapítására. Aláírták a magyar—szlovák árucse­rére vonatkozó egyezményt BUDAPEST, május 25. (MTI) AMa- g-yaroi'szág és Szlovákia közötti áru­csere ás fizetési Urgaloim renidiezés© céljából és a legutóbb Pozsontytbari folytatott tárgyalások eredmknye- kb’ívt létrejött megállapodást május 23-án magyar részről Nicki Alfréd m. kir. titkos tanácsos, rendkívüli kövielt és meghatalmazott miniszter, szlovák részről pedig Pólyák István, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Pozsonyban aláírták. A megállapodás- a két ország közötti gazdi?ági forgalmat 1945 április 30~ ig rendezi. I [ emuvá. waw» L-aar^-T=^rJTf »—'■ i .1 nmvr.yi,1 Meghalt Oiiinyés Károly Súlyos veszteség érte az ország képzőművé­szetét. Budapesti jelentés szerint a fővárosban zas szenvedés után. 28 éves korában eb hunyt Dinnyés Károly, a kiváló tehetségű gra­fikus és festőművész. Dinnyés Károly nevére! alig kel-három év óta találkoztunk először 9 különböző lapokban, amelyek rendkívül ötlete*, szellemes, mesteri karikatúráit, illusztrációit, rajzait közölték. Az elhunyt fiatal képzőmű­vész néhány évvel ezelőtt végezte a képzömű vészeli akadémiát, amelynek első növendék« volt. Rendkívüli tehetsége egyszerre az ország első képzőművészei közé juttatta és halál* szinte pótolhatatlan veszteséget jeleni Dinnyés Károly sorsa magyai sors. Fiatalságát rendkí­vül nehéz helyzetben suivos anyagi viszonyok között töltötte s a sok nélkülözés annyira alá ásta egészségét, hogy a későbbi évek clőnyö- sel«h anyagi helyzete már nem tudta szerveze­tében pótolni azokat az életenergiákat, amelye­ket a nélkülözések, betegségek lázas napjai fel­őröltek benne. Dinin és Károly meghalt, neve azonban élni fog s példája talán megtanít may bennünket arra, hogy kell az egyetemes nem­zeti értékeket jelentő fiatal tehet egeinket 9 magyar jövendő ■ z a mára megőriz.!?' \ „Meg kell teremteni a kSlönfeezü nemzetiségek együttélésének kereteit“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents