Ellenzék, 1944. április (65. évfolyam, 74-96. szám)

1944-04-01 / 74. szám

1 1944 április 1, ELLENZÉK ÍÉSU 5 — Ov V «.•«•.o** jós*ef riportja: jyon facassinói hadifogságának élm ényélről A kolozsvári mérnöki hivatal egyik szobájában dolgozik Szántó Lajos városi főmérnök. Szerény ember és ezért csak kevesen tudják, ^óla, hogy valamikor, mint hadifogoly a mcn’.eaassiriói apátság lakója volt. Csendes beszélgetés köziben meséli él­ményeit 25 év távlatából. — Bizony nagy ideje van annak. 1918 j november 1—ét irtunk akkor. Idehaza ré­gen összeomlott már a belső front, Tisza.' agyonlőtték, de kint még töretlenül állt a külső arcvonal. A „Hét község fennsík­jánAssiago mellett állottunk akkor a 38-as hadosztályhoz beosztott 74-es tüzér- osztállyal. A gyalogságot rég felváltották j már. csiáik bennünket, tüzéreket hagytak 1 kint az állásban. Tizennyolc éves voltam akkor és zászlós . . ! Feltrenél a csehek , arcvonalszakaszán áttörték a frontot és ! egy nagyrészt kikanyioritottak belőle. Ekkor mintegy százezer ember került fcg- | ságba, köztük én is. Már erősen forradal- j mi volt a hangulat. Béke után áhítozott ; mindenki,, de legfőképp az olaszok. Hoz- ! zánk is naponként érkeztek a különféle | hirek. Hittük is őket, meg nem is. Min­denfélekép éreztük, hogy a vég nincs messze már. Bennünket először Veroná­ba, majd Urbinóba, Rafael szülővárosába I szállítottak. Itt kórházban voltam egy > darabig, m(ajd átvittek a cassinói koncén- | trációs tiszti táborba. — Kik voltak ott még? . — Kolozsvári csak magam voltam, de I több erdélyi fiú még. Köztünk volt Ho­henlohe herceg is, de volt velünk török, ukrán, görög, mindenféle náció: ezerhat- száz fő tiszt. A törzstiszteket máshol he­lyezték el. — Meddig voltak Monte Cassinótijm? — Ezerkilencszáztizemkilenc január hú­szadikától március tizedikéig. A bánás­mód igen jó voit. Százötven lira zsoldot fizettek az olaszok, de nyolcvan lírából megéltünk.' Sajátmagunk főztünk s igy a kosztunk is jó volt. Az elhelyezésünk voltaképpen a városon kívül volt. de be­csületszavunkra megfogadtuk, hogy nem szökünk meg és igy szabadon járhattunk. Február elsején látogattuk meg az apát­ságot. Erről a látogatásról azonban számol­jon be a harctéri napló. Sárgult a papír, foszlottszélüek a lapok, de az elmosódott ceruza-írásból megeleve­nedik a kép: Monte Qassino 1919 . . , nyeret kapunk sonkával és i pohár bor­ral. Én, mivel utolsó vagyok, nagyobb mérettel kapok mindenből, kivált borból 2 óra után indulunk. A barátok emlékül egy-egy érmet osztogatnak. A kirakott ös­vényen haladunk, lenn már friss kenyér vár, most sütötték a mi részünkre. Szép nyereséget huznak belőle. A tilalom■ elle­nére mindenki. 2—j kenyérrel tér haza, ebéddel. (leves, rizs, hús, mártás) fo­gadnak“. Kolozsvár, április 1. (Böjtmás-lhava.) Monte Gassimo . Az ótrokbao Appoló-temploma állott a négyén, amely meredeken emelkedik ki a környező havasok között megbúvó kes- keny lapályból. Ma az amerikai és angol tüzérség gyilkos gránátjai sziszegnek a romok felett. Csaknem másfélezer évig állt ellen, minden ostromló hadinak, fennen hirdet­ve az emberi kultúrát', elmélyült hitét Istennel és emberrel megbékélt szerze­teseknek és hajlékot adva komor és mél­tóságteljes termeiben a tudománynak. Monte Cassino nincs többé! — jelentet­ték nemrégiben is a rádiók, de ha el is pusztultak a csodálatos árkádok, az olasz mesterek márványba és köbe álmodott csodái, mindmeglannyi remeke az örök­kévalót és a halhatatlan szépséget kere­ső emberi szellemnek, ha romhalmazzá zúzódott is a márványpaloták kőcsipkés homlokzata és a refekt ópiumok fülledt, álmcs csendjét feldúlták is az ezerkilós légibombák robbanása, Monte Cassino mégis úgy fog élni majd emlékezetünk­ben, mint végső menedék az apokalipszis megőrült lovasainak rohamával szemben. Monte Cassino; ha el is pusztult, mégis halhatatlan mprad. Monte Cassinót., akár­csak az emberi szellemet, nem pusztíthat­ja el egy múló világégés, mert Monte Cassino, mint maga a humánum: örök és hír Ih atatlan. Elpusztították a kragobárdok, nyugati portyán járó magyar lovasok nvilzápora kopogott a karcsú tornvu templomok szí­nes üvegjein és az ólomkereteken, szaFá­cánok kát!'pultjainak kövei rombolták a folyosók árkádjait, acélvértes spanyolok kemény csizmái dö-ngtek a csendesléptü bencés barátok fasarui nyomán kikopott kő'padlón, de Mon'e Cassino, mint a ham­vaiból újraéledő Phönix-madár, mindig uj életre támadt. Amit a»?onb?!n ezer öf száz kemény esz- tehdő, longobárd, szaracén és spanyol nem tudott elvégezni, betetőzte az újkor, amely az emberi humánum, az örök szabadság és egyenlőség jelszrvával az ajkán hirdet kérész tesbáborut minden ellen, ami ke­reszténység és örök kultúra. Röhöghettek a nélrer pilóták, amikor időhitett bombáik nyomán szétfreccsen­tek a másfélezer év által megszentelt tégláik és kövek. Barbár, pusztító ösztö­nük kiel égülhetett. A jámbor és istenfé­lő szerzetesek halálsikolya megesiklandóz­hatta bosszuszomjukat. Régi, felvételeket mutat: kilátás Róma felé az erdők sűrűjén át; szentély. Benne térdelő bencés szerzetes, imájában elmerülve; korin- thusi oszlopok. Krisztusszobor; mély bolt­ívek, kandeláberek, amelyekben meglátszik a I Cinquecento mestereinek csodálatos kezenyo- I ma, pálmák, tantermek, mélytitku folyosók, amelyeknek csendjében szinte hallani a cova- j suhanó reverendák suhogását és a fasaruk ko- i pogását. Csigalépcsők és könyvek, könyvek, könyve!.. . . Üvegdobozok, alattuk rég kiha.t ősállatok csontvázai. Kápolnák tömege, szer­zetesi egyszerűségű hálóhelyek, csupasz falak, kemény fekhely és pokróc, de káprázatos ékességü szalon, amelynek kényelmes kaio.- székeiben nem egyszer pihente ki fáradalmait maga a Pastor Angelicos is... A refektórium megszentelt csendjében szinte hallatszik a ba­rátokat imára hívó csengettyüszó . .. Mindez nincs többé . . . És Roosevelt ur mindezt újból fel akarja építeni. Mint monda — szokott cinikus mód'- ján, igazi jenkimódra a kandalló mellől, a paralizistől megbénított lábát melengetve: „A háború után szebb Monte Cassinót épí­tünk, mint amilyen a régi volt“. Roosevelt ur ezegyszer kemény fába vágta a fejszét és ,,tullőtt‘‘ a célon ... Ö csak épir tessen a néger pilóták számára otthonokat, de Monte Cassinót hagyja meg nekünk. Mi majd felépítjük újból az emberi szellem és tuen*- mány hajlékát az amerikai pénzeszsákok se­gítsége nélkül is. Legfeljebb majd az egyik alapkövet kiássuk a romok alól és a régi la- tinbetiis felírás mellé, hogy ,,529-ben alapí­totta Szánt Benedek“', odavessük, hogv „1944-ben Roosevelt amerikai elnök paran­csára néger pilóták elpusztították". Az emberi kuftura és civilizáció nagvobb dicsőségére . . . És Monte Cassino mégis élni fog?.... FEBRUÁR NAPLÓRÉSZLET „A barakk-adjutáns ver ki c.z ágyból S órakor, hogy kirándulásra megyünk a ko­lostorba. Fél <)-kor már útra készen áll 224 ember, pedig a viz csak egy csapon folyt a mosakodáshoz. Kellő ellenőrzés után elin­dulunk két olasz tiszttel a táboron keresz­tül- Utunk a városba visz. Baloldalunkon egy patak f oly dogál, jobboldalt egy köves, sziklás hegy húzódik, ro perc alatt a vá­ros előtt vagyunk, az állomás felé kissé megkerüljük és úgy vágunk át rajta. Régi város lehet, szűk és piszkos utcáival, sza- marageló parasztjaival. Ezek tán faluról jöttek a hetivásárra oly szép számmal. Áru van elég. olyan dolgok, mint nálunk a so­kadulómkor: cipő, csizma, ruha, bádog, kefe s Isten tudja mi mindenféle. Itt külön­ben mindenki kereskedő még a szopósgye­rek is csokoládét kínál megvételre. Kiérünk a városból, kövezett szerpentin utón hala­dunk, Az oldalban egy pár gyönyörű vil­la. délszaki növényeivel, egy kiálló hegy- ormon csonka vár búslakodik, még fen- nebb, egy magános hegynyeregnek maga­sabb ká.Daián hatalmas épülettömb látszik ki a zöld fák közül, az a kolostor- Gyö­nyörű ut vezet fel hozzá, de mi nem itt megyünk, hanem torony iránt nekivá­gunk a sziklás, bojtorjános oldalnak s így rövidítjük az utat. az olasz, tisztek vezeté­sével. Egy_ óra alatt fenn vagyunk■ A ko­lostor előtt zöld erdő és kevés megművelt föld. A zöld pázsiton juhok legelnek. A kapuban valami cigány népség álldogál s árul gat. Jó turóstésztájuk - van, amelyet a keresletre 60 centről i Urára, vernek fel A csokoládét és bort csak vagyonos emberek vehetik. Kenyér is volt, hamar' elkapkod­ták, darabját 1 Uráért. A négyszögben épült háznak közepén vagyunk. Egy szép lugas és játszótér az egész. A hatalmas lépcsősoron feljutva a templomba vezet egy feketecsuhás barát. Csupa márvány itt minden, mozaikszerben kirakva, még a padló is. Mintegy 10 gyönyörű meliékol- lár van szebbnel-szebb díszítéssel és fest­ménnyelA főoltár mögött van a beépített óriási orgona. E nagy háttér (akkora, mint a mi templomunk), fafaragvánnyal és óriási festményekkel van díszítve. Csak a különböző helyzetben fekvő gyermekala­kok kifaragása emberöltőkig tarthatott. (Idát a finomabb faldiszek és székeké?) In­nen lefelé vezet a folyosó. Gyönyörű ká­polnák és szobák következnek, kő, fa és márvány faragványoiekal. utánozhatatlan díszítésekkel és festményekkel Nagyobb­részt minden ilyen kis kápolna vonatkozás­sal van Sz.t. Benedek életével. A négyszö- gii épülettömbnek városjelölt része t k. terrasz (jobbsarkán egy torony (bástya) szélmalommal), ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a havas hegyekkel határolt kis sík­ságra Az ut és a vasút egyenesen vezet Róma jelé. A szemle után egy negyed ke­Kristály Kerámia Porcelián mindig érték marad: Hitelvásárlás „Takarékosság66 könyvre ! !l LUTSCH ÖDÖN Wesselényi'utéa 7, ssíím, l Ulvarhati. D’Annunzio kertje Szerpentin utón megyünk felfelé As­sunta Grottival, D‘Annurizio egykori ház­vezetőnőjével a Vittoriahetre, a világhírű „elefántcsonttoronyhoa“. A levegőben már benne vibrál a tavasz édes-langyos ize, a citromés a nammcs(fák illatá messzire elsodorja a szél, rongyosruhás nagyszámú lais lazaronik fehér meg fe­kete kecskéket őriznek a pázsiton. Itt még csönd és nyugalom van, nem kerin­genek vészjósló bugással a halálthozó naqyszárnyu „madarak“... Először is a parkot járom be, amely igy elhanyagoltan is valóságos tündérkertre hasonlít. Az ember bármennyire felnőtt ■is és bárhogyan benne él a mai élet lük­tető és illúzión ómbó l ó valóságában, mégis a tündérekre és a mesék többi alakjaira gondol, mikor ezt a kerget látja. Láttam a tündéreket, melyek holdfényes estéken, szivárvány színű fátyolruhában és kibon­tott hajjal táncolnak a tó körül. Mert ezek a tündérek a valóságban is itt áll­nak a tó körül, pontosan tizenkettő. Szí­nesre festett édes kis arcukon szinte élő mosoly vibrál, a hajuk is valódi és színes fáty olruh áj toka t bádogtető védi az idő vi­szontagságai ellen. Egy világhírű szobrász faragta őket, a költő utasításai szerint mintázva meg az arcvonásaikat. Az egyik tündér arca a fiatal Eleonora Duseră ha­sonlít, a többi is mind élő arc után min- tázódott, Itt, előttük irt a költő, a glo- riette kis márványasztalán, lobogó fáklya­fénynél. És mennyi szobor még a lcert legelhagyottabb zugában is! Furulyázó Pánok, letörtkaru V énusok, kigyófejü Medusák, Niobék és Buddhák, aranyozva és hamiskövü tiarával. És a park egyik tisztásán ott áll kicsit kopottan, de teljes nagyságában a „Puglia“ nevii hajó, úgy sérülten és kicsit féloldalra dőlve, mint ahogy megtalálták. D'Annunzio ennek volt a 'parancsnoka K világháború idején. Csigákkal vontatták fel a hegyre s ren­geteg pénzébe került az írónak ez a „sze­szély“. ügy tervezte, hogy a régi kajütjét dolgozószobának rendezteti be, de mire erre került volna a sor, az egész hajót elfoglalták előle a madarak. Ezer és ezer madárfészek gömbölyödik az alsó és felső fedélzet párkányán, a fecskék meg egye­nesen beköltöztek a kabinokba. A költő nem akarta megzavarni őket, továbbra is a kastélyban maradt, melynek bejárata előtt a hajó ágyúi álltak és messzire hir­dették a vendégek érkezését. A kertben, az embermaigasságu kard­virágok között még érintetlenül állnak a hídfők, melyek a kastély vendégeit óv­ták' meg a „rossz szellemek“-tői. A szar vas fejekkel kirakott hid a szemverés ellen védte meg a rajta átsétálót., az ag- gancsokkal díszített hidacska az átkok el­hárítására szolgált. Maga a költő, komo­lyan hitt ezekben a „hatásos védőeszkö­zökben“ s vendégeit, rögtön az érkezésük ■után, átvezette a hidacskákon. És kiilön- kiilön, mind.egyiknek átnyújtott egy da­rabka sót meg cukrot hogy hangulatuk kellemes legyen a kastélyban való tartóz­kodásuk alatt . .. Assunta Grotti márvány fehér bőrét in- zás borítja el, mikor felmegyünk a kas­télyhoz vezető lépcsőkön. Ez voh az ő bi­rodalma. több mint harminc évig. Mire felérünk a bolthajtásos, mozaikkockás te­raszra, amely olyan mint egy kínai temp­lom előcsarnoka, már ott áll a hosszusza- 1 kállas Antonio is, aki több mint negyven évig szolgálta a mestertr — Szerette nagyon c kertet — dörmöpi hószakáilla alatt \s szemében felcsillan a régi fiatalos tűz. — Tetszett volna látni milyen volt a kert, míg. a maestro élt! Mert Antonio kertész volt, azaz főker­tész, nem volt más dolga csak a virágok ápolása. D‘Annunzi( sokszor az egész napját, a virágok között töltötte, kedven­cei a fekete tulipánok voltak, egyenesen Hollandiából hozatta a hagymájukat. Donna Assunta remegő kézzel nyitja fel a magánlakosztályt, arcán ismét meg­jelenik a narancsos izzás. Ha most olvasni tudnék a lelkében!... Hányszor lépett be ide a komoran előkelő dolgozószobába kezében a narancsvirágból főzött teával. Mert munkája közben csak ő zavarhatta, meg a mestert épp.en csak annyi időre, míg élébe helyezte a fekete kínai csészét, amelyben a cukornélküli illatos narancs- virág-tea párolgóit. Miközben dolgozott, ez volt blinden tápláléka. Két-három nap és éjszaka is irt egy­folytában, szirvte transzban vetve lilát ir­tás gyöngy betűit a fehér papírra, Mert mindig kézzel irt. Ha vége volt a ,,transz­nak“, ő volt a legnagyobb Ínyenc, Indiából hozatta a langusztát, az osztri­gát Ostendéből, jég közé csomagolva. Egyik szakácsa hosszú ideig egy királyi- hercegnél szolgált, mégsem tudott ked­vére főzni. Kedvenc étele a vajban sült halikra volt, ezt ette ebéd előtt és vacsora után is. És gyakran felkeli éjszakánként is, ka valami „jót evett“ álmában. Eze­ket az álombéli fogásokat Assunta készí­tette el a számára gyorsfőzön és a háló­inge fölé vsetett bársony köntösben. Mert a költő imádta a bársonyt, az ajtók füg­gönyei is nehéz bársonyból készültek, sőt Assuntának és a titkárnőnek is mindig bársonyruhában kellett járnia. A dolgozó- szoba még ma is úgy áll, ahogy itthagyta. Az elmozdíthat atlasznak tetsző masszív breton bútorok évszázadok illatát lehelik magukból, az íróasztal nagy sötét mon­strum, apálosan csi llogó valódi a láb os­trom készlettel. Az olasz királyné szüle- tésnapi ajándéka... A szétszórt kézira­tok mellett régi porzó áll, az író.ezt hasz­nálta mindig itatós helyett. És gyakran irt ludtollal is. Lakásában, nem kedvelte úgy a szertelenséget, m-int kint a kertben. Minden felesleges dkamyát félredobott, a merev józanságot, csak a bő redőkben aláhulló bársony függönyök tompítják és a szivárványszínű kristály vázák, melyek télen-nyáron terhesek voltak a virágek- fól. A hálószoba a lehető legegyszerűbb. Vaságy áll benne merev párnákkal, fehér pokróccal és jegesmedvebőr heverővei. Ez Duse ajándéka. És az ágy fölött egy cso­dás Rafael Madonna, Morgan küldte Ame­rikából, aki nagy tisztelője volt D'Annun ziónak. A könyvtárszoba, óriási terem, padlótól a mennyezetig tele könyvekkel, a legrégibb kódextől a tenyérnyi nagy­ságú bibliáig. Szinte lehetetlen felbe­csülni ennek a könyv,tárnak értékét. A költő Assuntára hagyta a berendezési tár­gyakkal együtt. Assuntára, ki harminc évig, olyan odaadó hűséggel szolgálta. El­hagyta érte főúri környezetét a külső vi­lág me\qhali a részére, D'Annunzio roh az ő világa, Olaszországban igy is hívják. Donna. Assunta, a „hűség asszonya“ .., SIMON MARGIT Hagyományos érd elvi szellemben* bátran, megalkuvás nélkül küzdi mindennap a ma^var nép boldogu­lásáért az Ellenzék-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents