Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-09 / 56. szám

*> rtt.rNTfÄ 1 M < mfirniw* Um Mihály I ászló Irjn i Hogyan láttáin az olasz összeomlást I XXXII. SZEPTEMBER 27, A Piazza Monteci- torio-t Éttere Muti-ról nevezlek el. mu;' a piazz i X’ittoj'io Emanuele piazza dell J Republicn F’ascista lett... A milánói Cot*» riere della Sera közli egy kis egyha.só.bos- ban — a római lapokban egyetlen szó sines ról>.! —, hogy a? olasz kormány esetleg eyy észak it ál iái városba - való­színűleg Veronába — költözik át. Azt, hogy a „Ministem Cultura Popolare“, il­letőleg az, alája tartozó rádió szántén megy, onnan tudom, hogy ma este hiva- mlos formában kiéi'dést intéztek hozzám, hogy bajlandA volnék-e velük menni? (Cortina d'Ampezzo vagy Velence neve merült fel.) Ez. a kérdés, úgyszólván, io- bekólint és minden derűlátásomat szét­oszlatja. Elvileg azt mondom, hogy „igen-1, de el se képzelem, hogyan lehetne ez megoldható, bár felemelt fizetést ígérnek. I'thiagyni egy fáradtsággal és annyi sze­retettel felépített szép római otthont, amilyen még nem volt és nem is 1 esz az életemben... Véletlenül találkozom nra egy magyar egyházi személyiséggel s va­lósággal megdöbben, amikor meglát: „Kedve? Laci, hát még ittuannak?... Miért nem utaztak el? Tudja, hogy nem megy innen több vonat?.,. Az internálás, vagy még rosszabb veszélyével játszik'1.,. „És a Monsignore?“ „Én bemegyek a Vatikán­ba, de maga nem jöhet“... ..Ej — próbá­lom tréfára terelni a dolgot —. legfeljebb megismerem Afrikát, vagy valamelyik más távoli földrészt''... A „Giornale d'Itaüa-ban olvasom, hogy a szicíliai menekültek javára még mindig folyik az.'adakozás. A lap által eddig gyűj­tött összög mintegy 3 és félmillió lira. Az újság második oldalának jobb felső sar­kában feltűnő szedésü figyelmeztetés az olasz lottoiátékosok számára (és Itáliában ki nem az?), hogy az elterjedt hírekkel szemben a „Lotterie di Merano“ huzás&t október 3-án megtartják, (A „Loteria di Tripoli“ szünetel.) Hja, az élet megy to­vább az ilyen történelmi napokban is... A Róma bombázása alkalmával eltűnteket még mindig keresik. Ezúttal egy Giacomo Palermo nevű fiatalembert, aki vasúti szállítási alkalmazott volt és ju’ius 9-én, Róma rettenetes bombázásának a napján éppen a San Lorenzo-negyedben tartóz­kodott. A szerető szív mindig reményke­dik... SZEPTEMBER 28m Éjjel borzasztó égi- háihoru volt. Dörgölt, villámlott... Ezúttal nem a bombák detonációját, hanem az égzengés robaját hallgattuk... Ma a római laptok, köztük a „Giornale d'Italia is, első oldalon, nagy ckübet ükkel jelenti be. hogy az olasz fasiszta kormány egy északitátim városba költözik át... Ezt a határozatot a minisztertanács első konferenciáján hoz­ták. Tehát bizonyos! Egy hosszú cikk két- hasábos címmel: ,.Hogyan kell a vizet szükség esetén a lakásban tárolni?“ (Ál­landó probléma... Szeptember végén csak­nem mindenik római lakásban ott állott már a vizeshordó...) Szörnyű híreket hal­lok félfüllel a Nápolyban történtekről. Állítólag rengeteg ember esett áldozatául a járványoknak ás a német katonai ható­ságok rendfenntartó munkájának. Kom­munista és antifasiszta bandák garázda­sága természetes megtorló lépésekbe kész­tette a németeket. Délben ■?. feleségem boldogan újságolja, hogy miket sikerült beszerznie, terveiről beszél a lakásunk téli átrendezésére voriatkozólag s elárul­ja, hogy most készül dolgozószobámba egy iratszekrény.. Amíg bévül evődöm, marcangclódom, nincs szivem neki el­árulni azt, amit rövidesen tudnia kell... Signore, vége mindennek Délután H. tanácsos barátomhoz nézek be — megnyugtató hírekért, de amit tőle hallok, végkép lesújt. Éppen iratokat éget el s rezignáltan mondj,á: ,,A mi feladattunk itt betelt, a tiéd is, s nincs mit tennünk többé... A napokban megyünk... A német katonai hatóságokkal való tárgyalás ut­ján kapunk egy hálókocsit és csomagko­í cr.it.., Eddig év mondtam, hogy maradja­tok, de most már nincs semmi értelme... A j'édelmiink alatt álllolr. hozzánk tartoz­tok', s így velünk jöhettek, mert többé er­re már semminemű alkalom sincs“... Te­li;;': ,,Finita la commediu!“ Hiába örüi1- liink a saleinói német győzelemnek, s a .»•gkisebb hírnek, amelyből csak valamics­ke derűset kihámozhattunk. Mindez, iám. csak önáltatás volt. Menekülünk — igen. ez a helyes szó — menekülünk... Mint ahogy 1916-ban meneküli tünk. Most meg 1943-ban — Rómából... Csakhogy ez az utóbbi borzasztóbb, mert lvgszebb éveim munkájú, álma semmisül meg egy­szerre. Minden munka és áldozat hát hiábavaló volt... Megyek, rovom az utcá­kéit, magam se tudom, hogy merre, s egy­szer csak olt találom magam a vén Cy m- po de‘Fiori-n. Innen csupán pár lépés a „mi.,1 egykori utcánk, a Via Giulia... Köz­ben elmegyek a Palazzo Earnese, Michel­angelo mestermüve, a világ legszebb pa­lotája mellett... A római magyar Akadé­mia, amelynek hosszú ideig mint ösztön­díjas lakója voltam, kapuján hosszason csengetek, amíg kinyílik. Nem is csoda. A 3b0 éves palazzo Falconieri olyan nép­iden , mint egy elátkozott szellemtanyia. A portás, Luigi mester, egy condottieri- képü, karakterisztikus sasorru, feke'ehaju olasz, szinte sir, úgy nyögi: „Signore, vé­ge mindennek“... A girbe-eörbe, festői trasteverei utcákon felsétálok a Gianico­Ahih a dollárt és fontsterlinget várták A . La vor o Fascista“ panaszos levelet közöl, amely szerint a forgalmas helye­ken: Corso Umbertón, Via Nlnzúonalén, Via del Tritonén, Via dei Condottin levő nagy üzletek tekintélyes része (a levélíró szerint: zsidók) különböző átlátszó és ha­mis üi üggyel („Ferragosto“, leltározás stb.) zárva L-.it, részben azért, mert „fél a német zsákmányolástól'1, meg más okból is. Némelyik „körültekintő“ boltos be- deszkáztatja, söl be is flTaztatja a kiraka­tát. Kihalt a imros; lehúzott redőnyök mindenfelé. Az egyik ilyen nagykereske­dő — a levélíró szerint — így nyilatko­zott: „Miért vesztegessem el az én drá$u portékámat rossz és egyre romló Uráért, amikor nemsokúra jó font sterlinget vagy dollárt is kaphatok érte?“ (Hát igy va­gyunk?...) A levélíró sürgős és szigorú in­tézkedéseket sürget az ilyen „gyalázatos személyek“ ellen... Egy másik panaszos levélíró keserűen szóváteszi, hogy Rómá­ban „igen elharapózott az angol rádió hí­reinek a hallgatása és továbbadása“... An­nak ellenére, hogy ezt főbenjáró büntetés tiltja. (Állítólag mesés árakat ígérnek Rondában egy-egy — angol nyelvtanért!) *9 Mindenki lássa el magát ivóviszel“ A „Lavoro Fascista“-ban Kesselring marsall szózatot intéz az olasz, munká­sokihoz s ebben felszólítja őket, hogy jöjjenek munkát vállalni Németországba, ahol „kedvező munkafeltételeket, nyugodt életviszonyokat találnak és a német mun­kásokkal minden tekintetben egyenlő szo­ciális előnyökben lesz részük11... A Lap „Attendere?“ („Várni?“) címmel vitába száll a „Corriere della Sera“ szeptember 29-i számának „Attendere“ cimü cikké­vel, amely arra inti az olasz polgárságot, hogy „varr jón“. ne csatlakozzék sehová, hanem „biztos fedezékből figyelje ez ese­ményeket, mint Franciaország11. Ez nem helytálló, már csak azért sem, mert Pe- tain Franciaországa éppen úgy nincs az „attendismo“ (várakozás) álláspontján, Legmodernebb eszközök k el órán belül fest9 tisztit Kolozsvári Közmosó és Vegytisztító kft. Mussolini-ut 58. Tel. 23—32. Kállay Miklós, Perényí Zsigmond báró és Tasnádi Nagy András a Kossuth-ünnépségek szónokai A2 egész ország megüimepli Kossuth halálának 50. évfordulóját A Kossuth Lajos halálának 50. évfor- j dúl ója alkalmáv al rendezendő ünnepsé­gekbe és megemlékezésbe a magyar kor­mány és az ország egész társadalma be­kapcsolódik. A főünnepségek Kossuth La­jos halálának évfordulja napján Buda­pesten zajlanak le. Március 20-án délelőtt istentisztelet lesz a Deák-téri evangélikus templomban, majd 11 órakor a parlament kupolatermében a felsőház és a képvise­lőház együttes ünnepség keretében hódol Kossuth Lajos emlékének. Az ünnepsé­gen megjelenik a magyar kormány is. A bevezetőt és a zárószót báró Perényi Zsig- rnond, a felsőház elnöke, az emlékbeszé­det pedig Tasnádi Nagy András, a képví- selőház elnöke rnondjia. Az ünnepséget követően a kormány, a törvényhozás, a közigazgatás és a társadalmi egyesületek megkoszorúznák Kossufh Lajos szobrát a 1 -1 a, a (iaribaldi-rzobor pálmáim k a/, aljába. Róma legmagasabb pontja <*/., amint Marttal!is is megénekelte... Lesétá­lok Tasso villámsujtoHa tölgyfájáig t'; vissza Mégegyszer, talán legutoljára kedvenc setuhelycmröl letekint- k Rómá­ra . Fojtogat a sir ás. Leroskadok <J!tY pacin és megbr rzongat hid Ít a délután' sapsiilésben... Mini ha Poe Edgar I . I . károgná mind;;' a fülembe: -1 u’ennek vége... Minden hiába.. “ Az éjsza­kát álmatlanul vergődöm végig s így R“:z ez még tiz napig, amíg el nem id izünk... SZEPTEMBER 29. Eeketeinges küldönc levelet hoz, amely tudtomra adja, hogy Alessandro Pavolini, a „Partito Fascista Republicane“, a fasiszta köztársasági párt főtitkára október 5-én délután 6 őrekor a párt központjában kihallgatáson fogad! (Vájjon iii leszünk-e még?- .) Szóval leg­első vagyok a magyar sajtó képviselői közül, «kiknek az újjászületett fasiszta Olaszországnak a Duce után következő legfontosabb személye nyi’atkozik... Nagy kitüntetés ez, s ha egy hét'el ezelőtt jön legalább, égig ugróm az örömtől. De igy, ilyen körülmények között?... Pavolini fo­gad... Ha itt leszek még, ez lesz római újság.rói működésemnek a hattyúdala. A mi utazásunk körű' váratlan akadályok merülnek fel. Megdöbbenek, de magam­ban ízin e örülök neki. A kiszámíthatat­lan rosszal se törődöm, annyira ragasz­kodom Rómához. SZEPTEMBER 30. A lapok feltűnő cím­mel hozzák, hogy Magyv rország is elis­merte az uj fasiszta kormányt... Ez, saj­nos, nincs már befolyással itteni sorsom­ra, amely megpecsételhetett... Római la­kásunk soha sem volt olyan szép, mint ma. Utoljára. Cartoni mester a szomszéd­ból átjön és lefényképezi. Zömök, fekete, rokonszenves olasz, régebb a pártnak is dolgozott, s igen sajnálja, hogy el kell mennem. ígéri, hogy „kollegiális“ árit számit, hiszen ,.a költészet és festőművé­szet testvérek“... Reáhagy cm. Szerető fontoskodással, szakértelemmel dolgozik és sorban megörökíti erkélyes szalonun­kat, hálószobánkat, márvány asztalos, csempézettfalu konyhánkat, márvány für­dőszobánkat, az én nyitott könyvespolcos dolgozószobámat, a hallt és hosszú, antik metszetekkel és kovácsolt vaslámpákkal díszített ,.corridoio“-nkat, amelybe sor­ba nyílni?k a többi szobák... Amig szapo­rán sürög-foreg s rendelkezik, hegy mit hová állítsunk, birkózom a visszafojtott könnyekkel... Most minden virág, nap­fény és rend... Holnaptól kezdve pedig? Olyan ez az egész, mint egy temetés! akárcsak De Gaulle-ék. Másrészt: Itália még nem legyőzött ország. Itáliát azon­ban csak egyetlen módon lehet megmen­teni, s ez pedig: ha mindenki kiveszi a résziét az érte való harcból. Az első oldal szövegéből kiemelkedik egy keretezett, különszedésü hivatalos e~ede‘ü felhívás: „Figyelmébe ajánljuk mégegyszer olvasóinknak, hogy mindenki lássa el magát ivóvízzel, arra az esetre számítva, ha valami előre nem látott baj következik be a vízszolgáltatásban.'1 OKTOBER. 1. A csomagolást megkezd­tük. Megyünk, de még nem tudjuk, hová. Verona. Velence. Cortina d'Ampezzo vagy — Budapest?... Az angol és amerikai csapatok bevonul­tak a németektől kiürített Nápolyba! Kossuth-téren és sírját a Kerepesi-teme- tőben. Ugyanaznap délután fél 6 órakor a pesti Vigadóban nagyszabású emlékün­nepély lesz, amelynek kiemelkedő esemé­nye, hogy Kállay Miklós miniszterelnök mond emlékbeszédet. Március 20-án a fővárosi ünnepségek­kel egyidejűleg még Debrecen városa is megemlékezik ünnepélyes keretek között Kossuth Lajosról. A vidéki városok közül későbbi időpontban Cegléd és Ungvár városa rendez emlékünnepségeket. A to­vábbi hetekben és hónapokban az ország egész társadalma kiveszi részét a megem­lékezésből. A törvényhatóságok rendkí­vüli .közgyűléseket tartanak. A munkás­ság, a leventeifjuság, s a művészeti intéz­mények szintén nagyszabású ünnepségek­re készülnek. (B. É.) I i/rss<‘ii «‘Ifi Zilsiiiy Lajos lapjára, ti-rí» Ismerősei és barátai körében szerezzen e I öfi zet ö k e t a legtisztább törek­vésű magyar Iroda­lomnak. Elölizetési á rak: Egész érre . . . ISO.— #* Fél évre ..... /!>.— /* Egyes szám ára 1.40 1* 4 Sí 1) I« 4 G IT.4SÉRT H ÉTHÓNAPI BÖRTÖNRE ÍTÉLTEK ÉGY KO­LOZSVÁRI HÉ.»ZÁROST* KOLOZSVÁR, március 9. A kolozsvári tör­vény sz.k uzsorabirósága szerdán foglalkozóit Csupor Sándor ko ozsvári hentes is mészáré.? bünügy.vel, ;.ki eben az> ügyészség báron.- iendne'i folytatólagosan elkövetett árdrágítás bűn eltért emelt vádat. A vádirat szerint Cvupor 1941. november havában a zsirsza Ionná kí óját 2.54 pengő helyett 3.40 pen­gőért, a bárányhus kilóját 1.56 pengő helye t 2.80 pengőéit adja. 1942. ju ius havában pe­dig Drasoveanu Anna, kolozsvári lakostól a sertéshús kLójáért 12.80 pengőt kéri és fo­gadott e). A törvényszéki tárgyaláson Csupor részben beismerte bűnösségét. A tanúként kiha'ígatoü Drasoveanu Anna esküvel bizonyította, hog / vele szemben Csupor Sándor elkövette a vádiratban foglalt árdrágítás bűntettét. A törvényszék egyes uzsorabi’ája Vitos Pál dr tanácselnök. Csupor Sándor; 7 hónapi bör­tönre és1 3 évi jogvesztésre ítélte. J\4GYBÁ\YA ÉS VIDÉKE Péter János nagybányai munkás tűzifát szállított szekeren özv. Jeremiás Károlyné nagybányai lakos részére. Az alaposan meg­rakott szekér tetején ült Péter János, amik.r az udvarra beforduló szekérről a hasábtól? kezdtek lehu' ani s magukkal sodorták Pétert is. Ezután a tö dre zuhant Péter Jánosra he ­lot;, egy csomó fa © mellkasát teljesen össze- roncsolták. özv. Jeremiás Károlyné, aki szemtanúja volt a szerencsétlenségnek, azon­nal te’efonáü a mentőknek, de már nem tud­tak rajta. segíteni, mert kórházbaszállitás köbben megha't­Ferenczi Antal 58 éves erdőhegyi földmű­ves lakásában az. egyik gerendára felakasz-' tóttá magát. Amikor rátaláltak, már halo‘; volt. Tettének oka ismeretlen. A csendőrség bevezette a nyomozást. A nagybányai Á lami Kincstár keresvthegyi bányái-ná'! ifj. Kincza János vájár egy süri- tet* levegőve telt csapot zárt el, miközben az erős légnyomás a csapot kiszakította s az oda beszorult kavicsdarab olyan nagy erővel csapódott Kincza orrához, hogy súlyos sérü­léseket okozott. .-trtí. ágitás miatt eljárás indult Chira György a sófernezelvi lakos el en, mer; egy szekér fát a piacon a törvényes 63 pengő helyett 120 pengőért adott el. Tamássv Károly polgármester 35 mázsa zsiradékot, biztositott Nagybánya város kö­zönsége részére. A zsiradék, amely o’ajbó' és margarinból áll, a napokban fog megérkezni Nagybányára s igy most már Nagybánya kö­zönsége egy ideig ei lesz látva zsiradékka'. Török Erzsébet, az ismert rádiócnekesnő március 5-ére tervezett nagybányai hangver­senyét közbejött akadályok miatt csak már­cius 25-én iogja megtartani. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents