Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-08 / 55. szám
15 i í m ärc I a ft ft. ELLENZ«» BWVW.1 «mimau ÍJ i é 0 h it é A s ti ß 1 9 V £ 4 J Ul IX I if K n (I n » 9 n if 8 b T 1 B Í 9 i I i A háborít egyre jobbíts felénk közeli lő viharában kötelességünknek tartjuk felszólalni egy olyan tévedés ellen, amely alkalmas arra, hog*' a nemzet önbizalmát csökkentse, a külföld'előtt pedig teljesen hamis színben állítson be bennünket, Ko- ^ rank egyik sokat használt műszavával élve a tévedés az, hogy „lemaradunk az autóbuszról'*, amely az uj élet felé szállítja Európa népeit. Ezt o tételt külföldön és belföldön jóindulat« all és rosszakara*tftl, megfon- tcl’an és megfontolatlanul egyaránt és egyre gyakrabban hangoztatják- időszerűnek tartjuk, hogy ezzel a kérdéssel végre nyíltan szembenézzünk. Tulajdonképpen könyvet kellene Írni róla és kötetekre menő bizonyító anyagot halmozni melléje. Az igazság azonban talán lényegesen rövi- riebb fogalmazásban is igazság ma- • rád, és így vállalkozunk arra, hogy egy cikk keretében foglalkozzunk vele. A hol vád, hol figyelmeztetés, hol aggodalom formájában jelentkező tétellel kapcsolatban elsősorban azt kellene megállapítani, hogy melyik uj Európára kellett volna, vagy kellene felkészülnünk, nehogy „lehessük az autóbuszt“. A válasz nehéz, szinte lehetetlen. Az első világháború felbontotta R XIX. század Európájának rendjét és az ujjárendezés felé — nyugodtan mondhatjuk, hogy — a fehér faj három nagy eszmekor által szabott utón: a demokrácia, a bolsevizmus és a fasizmus utján indult meg. Ennek a három eszmekörnek az összeütközése eredményezte végső fokon a második világháború*, amely minden bizonnyal megszüli a várt uj Európát, de valószínűen teljesen más formák és körülmények között, mint ahogy azt bárki elgondolta, remélte, vagy hirdeti. A kérdés lényegének megértéséhez előre keil bocsátanunk, hogy mindhárom említett eszniekör — ma élő formájában — nem egyéb, mint expedient a kitűzött cél: az uj emberi életforma elérésére- A legdemokratábbak is tisztában vannak azzal, hegy a XIX. század demokráciája túlélte magát és győzelme a niai vi- askodásban nem jelenthet többet, mint hogy néhány alapvető elvét sikerülne teljesen megváltozott formák és körülmények között átmentenie a jövő számára. Ezek az alapvető elvek azonban feltalálhatók a demokrácia ellentáborában is, nem egyszer sokkal világosabb megfogalmazásban és gyakorlatilag lényegesen alkalmazhatóbb módon. A „dik- taturás“ rendszerékben a bolseviz- must illedi meg az időrendi elsőség. Diktatúra két esetben születhetík. Az egyik a végveszély pillanata, amikor legfelsőbb utasításra kev^k ragadják magukhoz a vezetést, hogy a közösséget megmentsék a pusztulástól vagy a súlyos zavaroktól. Ennek az esetnek jellegzetes formája a katonai diktatúra. A másik ese*, amikor diktatúrának helyet és lehetősége van az, ha egy közösséget távolabbi cél elérése érdekében kell parancs- uralmi eszközökkel összefogni és harcba állítani. A bolsevizmus, a fasizmus és a nemzeti szocializmus ez utóbbi körülmények közölt jött létre- Â bolsevizmus azért, hogy egy óriási nemzet példátlan erőfeszítése árán az egész emberiséget „megváltsa“ a lícmmim;sta elvek által; a fasizmus, hogy megteremtse az uj olasz „ímpe- rio“-t; a nemzeti szocializmus, hogy összetörve a Versailles! bilincseket, biztosítsa Németországnak az öt megillető helyet a népek sorában és általa formálja újjá Európát. Ehhez a lényeghez természetesen rengeteg minden egyéb járulhat, de számunkra e pillanatban mindössze aimak a megállapítása a fontos, hogy az említett rendszerek valamennyien bizonyos célok érdekében teremtődtek meg és ennélfogva nyilvánvalóan, abban a pillanatban befejezik hivatásukat, ha a kitűzött célt elérték, hogy azután — kétségkívül a maguk arcára — teremtsék meg a végleges „béke-életformát“, amely alkalmas valamennyi európai nép számára. Itt tehát annál az egyszerű oknál fogva aligha késtünk le valamiről, mert nem volt miről lekésnünk, hacsak nem akartunk volna angolszász demokraták, olasz fasiszták, szláv bolsevisták, vagy német nemzeti szocialisták lenni. Ügy hisszük ezt némely ellenségünkön kívül, komolyan senki nem köve’elheti tőlünk. Miután a sokat emlegetett uj Európa nem alakulhat ki tarlósán másképpen, mint ha a független és szabad népek Önkéntes együttműködésére építik fel, a kétezer éves kereszténység nagy renaissanceával, vagy egy olyan uj eszmével, amely azt he- lyefesitheí*, minden nép annál jelentősebben vehet riszt az újjáalakításban, minél inkább sikerül megőriznie az átalakítás pillanatáig sajátos habitusát. A sajáí „lelki ruha * ugyanis a döntő pillanatban lényegesen többet ér, ha még olyan foltos vagy kopott is, mint az akármilyen fénylő, ha az „uraságoktól levételt“, vagy éppen „bálra kölcsönző*!“, amilyen nem egy „tündököl“ mostanában a világpolitika színpadán, Nem az a döntő tehát, hogy csatla- koztunk-e és milyen mértékben egyik vagy másik eszme kor hoz, hanem hogy mennyiben vagyunk alkalmasak arra, hogy elfoglaljuk helyünket az eszmék harcából megszületődé uj Európában és mennyivel tudunk hozzájárulni megteremtéséhez. Am nézzük, milyen követelményeknek kell eleget tennünk ahhoz, hogy megmaradhassunk, hogy ne késsük le azt a bizonyos „autóbuszt4*? Gondoljuk, az első követelmény a nemzet egysége, amellyel hajlandó és képes szembeszáliani minden olyan külső akarattal, amely létét veszélyezteti, vagy íejlődését gátolja. Ez az egység minden kétségei kizáróan megvan, éspedig Magyarország Kormányzójának személye körül szilárdan kijegeceseilve. Az ő akarata ma a nemzet feltétlen akaraté* jelenti és döntéseinek a nemzet minden egyes tagja ellentmondás nélkül aláveti magát. Hogy javarészt a kulisszák mögött párt- és érdekharcok folynak, az adott pillanatban semmiféle jelentőséggel nem bír, mert minden azonnal alárendelődik a legfelsőbb akaratnak, másfelől az erőviszonyok úgy oszlanak meg, hogy egyik csoport sem posszibilis magában a nemzet vezetésére és iyy törvényszerűen ki kell hogy alakuljon adott pillanatban ez a másodlagos egység is az alkotmányos tényező körül, mint ahogy javarészt máris tényleg kialakult és az ellentétek inkább formaiak, mint lényegbeliek, A második követelmény, hogy a nemzet akarja-e az úgynevezett uj Európát, azaz kiván-e változásokat? Erre is igennel kell hogy feleljünk — mégpedig nagyon is határozott igennel. Egy negyedszázad valamennyi belső küzdelme a változásokért folyt évszázados alapokon és ma nincsen egyetlen olyan párt, közéleti frakció, vagy csoport sem a néhány tucatnyi túlságosan is „bene p ess! den ti'1 érdekközösségén kívül —amelynek zászlaján ne első helyen, állana a reform szó. A hivatalos kormányprogramtól a legszélsőbb ellenzékig, mindenki és meglehetősen csodálatos azonossággal és egyöntetűséggel — gyakran szószerint egyezően — hirdeti és követeli a reformokat, amelyek közül az elmúlt negyedszázad során egyébként igen sok ténylet] meg is valósult. A kérdés csupán annyi lehet, hOg} miért nem valósult meg a többi? Ha előítélet és harag nélkül igyekszünk erre a kérdésre felelni, úgy azt kel] mondanunk, hogy: nyilvánvaióar azárt, mert nem valósulhatott meg valamilyen elháríthatatlan oknál fogva. A nagy és szuverén forradalmaknak sem sikerült programjukat maradéktalanul végrehajtani s ebben rejlik a forradalmak tragédiája — megoldatlan kérdésekkel vajúdik és bíbelődik az angolszász világbirodalom és. a bolsevizmus kénytelen volt nem egy „reformot“ visszacsinálni. Okunk tehát nekünk sincsen a szégyenkezésre és változatlanul arra keli ügyelnünk, bogy a reíor mok közül a végrehajthatókat végrehajtsuk és a többire vigyázzunk, nehogy azokat idegenek és idegenül, hajtsák végre. Mindez azonban csak külsőség. Nem azon múlik egy nemzet élete, hogy ilyen vagy amolyan törvényes, vayy törvényes látszatai újítást hajt végre a maga életében, hanem, hogy mekkora a kivánalom a nép leikében az újítások iránt és mennyiben képes azt valóban befogadni. A lelki és. gyakorlati reformokat nemigen leheb egymástól szétválasztani, hiszen egyik folyik a másikból, de mégis csak az a lényeg, hogy a „lélek készen álljon“, ha a test pillanatnyilag esetleg mindjárt erőtlen is. Ez pedig Magyarországon kétségkívül megvan. Végül akár vádol bennünket valaki, akár önmagunk aggodalmaskodunk sorsunk felett, egyet ne felejtsünk el! Az igazi magyar életformát négyszáz év pora és keserve alól kellett és kell kiásnunk. Valószínű, hogy sok talmi kincset ástunk ki és sok igazi értéket nem ismertünk íei. Bizonyára elkövettünk taktikai hibákat és nem egy kérdést tévesen Ítélteink meg. Az vesse azonban ránk az első követ, aki másképpen, vagy jobban tudta volna ugyanazt megtenni, amit mi megtettünk. A most folyó mérhetetlen kiizde lemben csak korlátolt erőinkhez képes1, de hűséggel és becsülettel veszünk részt. Nagyon is meyfoyhatóan és láthatóan duzzadnak azonban azok az erők, amelyek Magyarorszá- í got a megújuló életben az őt megillető helyre emelik, a nemzet egyetemének töretlenül egységes akaratából és azért, mert magyarság és Európa mindig azonos fogalmak voltak. Ezért nem vihet az egyiktől a másikhoz semmiféle „autóbusz“, amelyről ennélfogva le sem késhetünk. ,,4s események tovább 44 — jelenti a Neue Zürcher Zeitung llehtinhibof Zürichből jelen+i a Búd. Tud.: A Neue Zürcher Zeitung helsinki tudósítója jelenti: A finn közvélemény még mindig nem tud arróG, mi játszódik le a finn békekérdés színfalai mögött. Most azonban már az a határozott benyomás alakult ki, hogy az események tovább fejlődnek, mégpedig gyorsított ütemben., amióta Stockholmon át arról értesültek, hogy Guillon helsinki amerikai ügyvivő újból közben járt a békék érdesben. A finn lapok ebben az irányban közlik a Svenska D'gbladed washingtoni jelentését, amely szerint ez a lépés azután történt, miután az amerikai ko'rmány értesült, hogy a finnek kifogásokat emeltek az Észak- Finnországiban lévő német csapatok internálására és ez 1940 márciusi békeszerződés helyreállítására irányuló orosz követelés éllen. A hirt Helsinkiben nem cáfoltaik, de meg sem erősítették. Mint a Basier Nachrichten stockholmi tudósítója jelenti, a stockholmi finn követség cáfolta a brit hirszolgálatnak azt a jelentését, amely szerint állítólag finn küldöttség tartózkodnék Berlinben. Mint az Aftonbladed levelezője Helsinkiből jelenti, tájékozott finn parlamenti körökben az.t hiszik, hogy a fegyverszünet kérdése még nem haladt előre any- íiydra, hogy a kormány már a parlament keddi ülésén további közléseket tehetett yolna. Ezzel szemben arra várnak, hogy Ramsay külügyminiszter a külügyi bizottság szokásos szerdai ülésén áttekintést ad atz eseményekről. A Német Távirati Iroda jelenti: A finn kérdésben kedden állástfoglalt a külföldet tájékoztató félhivatalos szó1 gálát. Az Ausland Inf arm azi ones Dienst egyebek kőzett ezeket írja: A finn kérdésben az utóbbi napokban nem merült fel uj mozzanat, hacsak a türelmetlenség nem, amellyel Washington Itt a tavasz Védje meg téli holmijait atolykár ellen UNIÓ MOLYZSÁKBAN!!! Egyetlen biztos mo’y-megóvás! 130N/75 cm. nagyságú molyzsák kabátnak ára 5.90 peng’. l'OX »5 cm. nagyságu molyzsá í ruh- knakára 4.S0 pengő. Minuen zsák külső-celso akasztóval ellátóit és oldalt nyíló.- Kaphatók az „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mályás király-iér 9. Vidékre utánvé’tel is azonnal küldjük. és London a finn döntést várja. A szovjet sajtó magatartása éppen igy nem enged kétséget abban a tekintetben, hogy Moszkvában jobbpn szeretnének ma diadalmaskodni Finnország felett, mint holnap. Ez -a sietség — hogy ne mondjuk idegesség — teljességgel ér'hető. Éz a háború általános helyzetéből adódik, úgy, amint ez a szövetségesek számára már-- cius elején kialakult. Ezt a helyzetet az jellemzi, hogy a vörös hadsereg továbbrea is ér ugyan el helyi sikereket a német arciiona.1 ellen, de a Balti- és a Fekete- tenger közötti hatalmas harcmezőn sehol Sem került sor döntésre. Ezt a helyzetet jellemzi, hogy a nyugati- invázió. amelyet február 20-tól kezdődően jelenhettek be, de minden esetre ..még március idusa előtt“, néhány nap-. pal ez időpont előtt, semmiképpen sem következhetik be, hanem ugv látszik, hogv azt eltolják legkorábban májusra. Erre a helyzetre való tekintettel Finnország fegyverletétele az ellenfélnek felhajtó erőt adna. Ami magát Finnországot illeti, számára nincsenek uj mozzanatok ebben a létért folyó háborúban, amelyben csali túlélők és megsemmisültek lesznek. Minden- nép a mágia sorsának ura. Olaszország példája mutatja, mit jelent, ha a háborúba belekeveredett nemzetek valamelyike elveszti az önuralmát. Finnország számára e példa követése sokkal szörnyűbb következményekkel járna, mert Finnország ellenfelei nem az angolok és az amerikaiak, hanem a szovjet oroszok: A finn válság lefolyása világosan mutatja, hogy a finn nemzetnek csak egv igazi barátja van, amely segíthet rajta és védelmet nvujthat neki s ez Nénié: - ország. A Szovjetunió halálos ellenségéi marad a finn nemzetnek teljes meghó’do-» lása esetén is. Nem késtünk le semmiről! írlits ZaţHiireezky (*yuta
