Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-27 / 69. szám

Vitézek a Jombi tetőn oii'ozni az óla.'"/ bor vagyok, de tűm a mostani ;k Hat éti uj áf/'I vftaó <.m- ilyenről még nem olvftf háborúban. * Moltó. A tábor tt vitézek helye. ollau cxy- mástól tanul, ottan élesedik tu elmeje. Ottan ismeri meg a K;.|.ilán>at s a Ka­pitány ötét. Ottan eg.v kiállásra a Kapi­tánynak rendben állítat. ^ ^ ile/lo tinid ha egvütt nincsen, ebes/ti ai <> nevei I Zrínyi.) KOLOZSVÁR, március 27. (Az Ellen­zék munkatársit’!ól.) Vág a szél és csípős a márciusi hideg. A Dombi Tetőn itt-ott még fehér csomókban tüntet a tél hu va, de a völgyben mar vidám traktor húzza a/ ekét o’'fekete barázdában. 0reg vitézeik táborában vagyunk. . A m. ki”. ,,Mátyás Király“ IX. Vitézi Törzszék vitézi törzskapitányának, vitéz Benkő BA'a vezérőrnagynak hivá.sára' szálltak táborba az első világháború öreg harcosai, hogy számot adjanak a lelkűk mélyén égő hazaszeretetről, áldozatva!há­lásról és a vitézeket megtartó erős hit­ről. Hárem vármegye: Szilágy, Szolnok- Doboka és Beszterce vitézei négynapos táborozáson kaptak uj indítást és útmu­tatást nemzet építő és nemzetmegtartó munkájukhoz. Miért a vitézi cím, ha egy­általán címnek lehet nevezni, nem üres formaság és nem sej lang, nem a cimkór- ság kinövése, mint más, hanem nagy és magasztos elhivatottság. Vitéz Vattay Ferenc ezredes, vitézi székkapitány Volt a tábor parancsnoka. Március 20-án ez ő és segédtisztjének. Dobri Lajos tartalékos tábori fölei késznek a jelenlétében vonták fel a zászlót a tá­bor zászlórudjára. Könnyek szöktek az öreg vitézek szemébe, amikor annyi év után ismét mpgukra öltötték a katona- mundért és száznegyvenen, csaknem egy századnyin ott álltak feszes vigyázz-ban. a friss hajnali szélben csattogó zászló alatt Négy népig tartott a tábor és ez a négy nap zsúfolt volt. Az öreg vitézek, akik j között nem egy hatvanöt esztendős, ép­pen úgy kijártak reggeli tornára, mint az egynapos újonc, éppen olyan frissen' vé­gezték a hjarcszerü gyakorlatokat, éppen ugv gyakorolták a tájékozódást a terepen tájolóval és térképpel a kézben, mint a tisztes-iskola növendékei. Laktanya rend, zártrendi gyakorlatok, kézigránátdobás, uj fegyverek ismertetése, mind benne volt a négynapos táborozás foglalkozási tervezetében. Az öreg vitézek határtalan lelkesedés- j sei végezték a munkát. Végighallgattak | egész sereg előadást. Vitéz Biró Gyula, a i Mezőgazdasági Akadémia dékánja arról j beszélt, hogyan gazdálkodjék a telkes vá- : téz. Borcsiczkv Imre őrnagy ..Fegyelem, j erkölcs és becsület“, Kemecíh'ey Jenő v. k. í alezredes ..Erdélyi sorskérdések“. vitéz \ Benkő Béla vezérőrnagy „Vitézi jogok és I kötelességek“, „Rendi felvetem é° cs °1 * d i | tűzhelyt', Simon Jenő ezredes „Kémelhá- ; vitás“. Pogány Sándor ezredes „Nemzet- J védelmi feladatok" elmen adott elő a vi- } tézeknek. Öt a ran vérmes vitéz volt az öreg har­cosok között. Vitéz Mózes Mihállyal beszélgetünk. Ott csillog a mellén neki is a legnagyobb legénységi kitüntetés, az arany vifézségi érem, utána egész sereg más medália. Nagybajuszu. piros-arcú ember az öreg. Udvarhelyi születésű. Most éppen ötven­nyolcéves. Büszkén vágja oda: — Hat családom van odahaza, négy fiú és két lány. Mind a négy gyerek katona. Hogy kedég én es felvettem esmer.t az ! angyalbőrt, ötön ippen kiteszünk egy fél rajt. Mostanság mán csak az öregasszon van otthon. I — Mióta nem volt katona? — 1918-ban szereltem le. A romámyok nem bántottak. Most ippeg jókor jött ez a behívás, csak az a kár, hogy pénteken már le is szerelünk. — Hogy érzi magát ismét katonaruhá- ban? Ragyog a szeme az öregnek, ahogv ki­böki, de még a társai is megneveták: — Ippeg, mint égy legény. — És a gyakorlatok mentnek? — Mennek hát. Nazy különbség nincs/ Csak ippeg a vezényszó más. Vitéz Tóth Imre Szamossósmezőről. Ö is aranyVitézséei érmes. — Ennyi mamdt meg nekem a román uralom alatt. Be is zártak érte, mert M volt akasztva az almárium tetejére. Sá­báénál kaptam, ott is sebesültem meg elő­ször s utána még kétszer súlyosan, egy­szer a Kárpátokban és egyszer az olasz fronton. Hej, más világ volt akkor. A gyerekek ma váltig arról panaszkodnak, hogy ritka a szabadság. Mi akkor két- hárorn évig egyfolytában kint voltunk és haza se jöttünk. Amikor a kórházból ki­jöttem, egynapi szabadságot kaptam és máris beosztottak a menetszázadba. Ben­ne voltunk trenden rohamban, egy perc pihenésünk nem volt és mégse- oaarasz- kodtíunk Vi 1 é,/. Kádár Mihály veszi át a szót. Ki- lene gyermeke van. _ Adtam anyát és adtam katonát a hozónak — mondja egyszerűen. Mi meg­harcoltunk akkor is. de most is meghar­colnánk, ha kellene. Öreg már a csont, ] de __ mellére üt öklével fiatal még a szív. * — Mihály bácsi, milyen, különbséget, lát a régi háború és a mai között? E1 go n d o 1 k o / i k, a ztán f el el: — 1-Iát... Akkor sok volt a szuronyro- lvm. Mikor kint voltam az Isonzónál, négy vonalunk volt. Mi a másodikban, voltunk, az elsőben a bosnyákok voltak. Jön egyszer egy félórás pergőtűz, végig­veri az első vonalat, egyszer csak látjuk, hogy már jönnek is az olaszok, a bosnyá­kok meg dobálják cl a puskát és tartják ég felé a kezüket. Ebből baj lesz, gondol­tuk, hát egyszeresek látjuk, hogy amint az olaszok beértek az'első vonalba, rán- cigálják elő a bosnyák atyafiak a zub­bony ujjából a rohamkést és kezdik tran­t'éntekeri rege. 1 szereltek le a/, ö'C'í vitézek. Előző este tábortűz volt és lég­gel bevonták a zászlót, utána pedig bu sí rak óztak, levonultai: a Mátyás király­térre és megkoszorúzták Mátyás kiró Ív szobrát. A lélekemelő ünnepségen Meg­jeleni nemes dálnoki Veress Lajos altá­bornagy, a kolozsvári hadtest p rancs.no- k,a is, kíséretével együtt. Vitéz Vattay Ferenc ezredes rövid ünnepi beszéde udku elhelyezték a koszorút, majd a világhábo­rú hős katonái diszjnenetben vonultak el a hadtmstprrancsnok előtt, utána pedig, 'fölsorakoztak a Mátyás-szobor ^ mellett. Ezután az ifjú honvédség disz-zamda le­pett el di-zmentriben. szimbolikusan fe­jezve ki a h nvédség tiszteletét a régi vi­lágháborús kjatonab’jt’ársnk iránt. Az öreg vitézek ezután hazautaztak fa­luikba, hogy továbbra is éber őrei, vir­rasztói és megtar t ól legyenek a magyaló­ságnak és a jó vitézi szellemnek. óvAri-óss József. Ünnepélyesen nyitották meg Csíkszeredán a Vöröskereszt Hadikórházat CSÍKSZEREDA, március 2/. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) Nemcsak Csíksze­reda, hanem-az egész Székelyföld cs közvetve egész Erdély ünnepe volt a Csíkszeredái Vö­rös-kereszt Hadikórház megnyitása. Székely­föld magyar asszonyai és leányai már hosszú hónapokkal ezelőtt lázasan készülődtek s a méhek szorgalmával gyűjtögették az adomá- nvokat és mindazt, ami cay ilyen sok anyagi áldozatot, de talán még, több munkát igénylő 'intézmény megteremtéséhez szükséges. Hosszú hónapokkal ezelőtt indult meg a lelkes munka az ápolónők kiképzésére. Gondot fordítottak arra, hogy a konyhába Ls megfelelő átképzett és szakképzett gazdasszonvok kerüljenek s mindezt a székely asszonyok és leányok kö­réből toborozták. Fáradhatatlanul gyűjtöget­ték az anyagiakat is, hogy adott pillanatban minden készen álljon a Hazánk védelmében megsérült honvédeink gyógykezelésére. Éppen ezért a sok szorgalom, lelkesedés és kitartás miatt vált olyan bensőséges ünnepévé a Szé­kelyt öldnek a szombati megnyitó. Erre lázas izgalommal készülődtek mindazok, akik az intézmény létrehozásában bármiképpen is !k őz rem ü ködtek. Már jóval a kitűző't ide előtt ott sürögrek-forogtak a fehér fők ötős vörös­keresztes ápoló nővérek, igyekezett mindenki tisztába és rendbe tenni a reá bizott emelet­vagy szobarészt. A megnyitóra meghívón elő­kelőségek valamivel 9 óra előtt érkeztek meg. Az épület egyik nagytermét rendezték be erre az alkalomra, de a nagy érdeklődés miatt ez is szűknek bizonyuk. A teremben ott szo­rongtak az összes ápoló nővérek és mindazok a mesteremberek, iparosok és kereskedők, akik közreműködtek a hatalmas épületrész átala­kítási és berendezési munkálataiban. De meg­jelentek azok is szép számmal, akik ado­mányaikkal, vagy ágyalapitványaikkal1 segí­tették létrehozni az intézményt. A bensőséges ünnepséget ár. Kovács Károly, Csik vármegye főispánjá­nak megnyitó beszéde nyitotta meg. Beszédé­ben a főispán bejelentette, hogy a megnyitót szélesebb körűre tervezték ugyan, de annak megrendezésében nem az időközben beállott események akadályozták meg a Vöröskeresz­tet, hanem belátták azt. hogy a mai időkben nem időszerű az ünnepségek rendezése, inkább csöndes munkálkodással kell népünk, nemze­tünk és hazánk érdekeit szolgálni. Bejelentette továbbá, hogy most csak rendeltetésszerűen adják át az épületet céljának, a jogszerű át­adás csak később fog megtörténni, amikor az épület teljesen elkészül. A megnyitójában megemlékezett továbbá a főispán mindazoknak a fáradhatatlan munkájáról és szorgalmáról, akik közreműködtek az intézmény létrehozá­sában. A Hiszekegy elmondása után Szász Ferenc, vk. ezredes, dandárparancsnok a hon­védség nevében rövid beszéddel vette át az épületet. Beszédében megköszönte azt az ál­dozatkészséget, amit a székely nép hozott ennek az intézménynek a megteremtése ér­dekében. — A honvédség kórházat bármikor létesít­het, mert végeredményben nem olyan nagy dolog az, de hogy abban a kórházban lélek is legyen,' ami elsősorban az ápolásra szoruló katonák gyógyulásánál fontos, az csak az ilyen szívvel és lélekkel megteremtett intéz­ményben lehetséges. A formai átvétel után a meghívott előkelő­ségek megtekintették az épületet, ahol min­denütt példás rend. tisztaság uralkodott. Á Státus tulajdonát képező a római katolikus főgimnázium épületének egvi.k szárnyéban elhelyezett kórtermek és egyéb tartozékaik bemutatásakor .derült c-ak I ki az. hogy miiven hatalmas munkát is vég­zett itt a Magyar Vöröskereszt Erdélyi kiren- 1 deltsege a székelyek közreműködésével. A Vöröskereszt nagyszabású munkával és anyagi támogatásával nehéz munkák árán korszerűen átalakíttatta cs berendezte e/t az épületrészt. A berendezési munkálatok eddig kb. 6ţ0.000 pengőt emésztettek meg. Ennek ellenében sikerült a Csíkszeredái Vörös- kereszt hadikórhizat Erdély egyik legjobban felszerelt egészségügyi intézményévé tenni. A Vöröskereszt szervezete lehetővé tette, hogy a legkorszerűbb or\osi berendezéseken kivül hideg-melegvizes mosdóval, 11 fürdőszobával, közös zuhanyozóhelyiséggel, korszerű kony­hával láthatták el az intézményt. A lelke« adományok adtak módot arra is, hogv külön tiszti cs legénységi fürdőállomást álhthattak fel, amelyet nemcsak a hadikórház hetesei, hanem az egesz,séges katonák is használhat­nak. Ezenkívül külön járóbeteg rendelő he­lyiségeket is készítettek, amelyek nemcsak a honvédegyenek, hanem a polgári személyek gyógykezelését ls elláthatja. Hasonló céllal létesítették a zuhanyozó helyiségeket is, ame- lvck tulajdoni-épen a népfürdő célját is szol­gálják. Nemcsak ez újítás a Vöröskereszt hadikórházaknál, hanem még az is, hogv fo­gászati rendelőt és laboratóriumot is rendez­tek, ahol szintén a polgári személyeket is gyógykezelni lehet. A megnyitón megjelent előkelőségek megelégedéssel tekintet­ték meg a korszerűen berendezett járóbeteg kezelohelyiséget, a fogászatot, a röntgen-be­rendezéseket, a gyógyszertárat, a különleges svájci mintára készült műtőasztallal berende­zett miitőszobát, a konyhát, a fürdőt, a mos­dókat és mindazt a tartozékot, amire egy ilyen intézmény fenntartásánál szükség van. Kellemes meglepetést keltett a kórtermek be­rendezése, ahol a lélek és a szív első megnyil­vánulásával találkozhattunk, amikor nem a rideg egyszerűséggel berendezett kórtermeket találtuk, hanem a minden éjjeliszekrényen és a szoba közepén lévő asztalon székely lányok es asszonyok kézimunkáit találtuk mindenütt egy kis cserép vagy váza virággal. Ez mu- tatta_ meg azt, hogy a székely asszonyok és lányok szívvel és lélekkel készülnek fogadni a gyógykezelés miatt ide beutalt honvédeinket. A szemle után azzal a megnyugtató érzés*- sel távozunk az épületből, hogy a magyar Vöröskeresztnek juttatott adománvok való­ban azt a kitűzött nemes nemzeti célt szolgál­ják, amelyre azokat összegyűjtötték. De egy­úttal meg kell vallanunk, szeretnénk, ha szé­kely asszonyainknak és leányainknak minél kevesebb dolguk akadna itt és az uj intéz­mény inkább azt a célt szolgálná, amelyre háború utáni Időkben szánják: uj magyar éle­tek induló állomása legyen ez a fehérre fes­tett épület. (b a) FELSZENTELTÉK A NEMRÉG KINE­VEZETT KATOLIKUS PÜSPÖKÖKET. Esztergomból jelentik: Az esztergomi bazili­kában Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás Gyümölcsoltó Boldog Asszony napján püs­pökké szentelte Mindszenthy József veszpré­mi, Kovács Sándor szombathelyi és Hamvas Endre Csanádi püspököt. (MTI.) MEGGYILKOLTÁK AZ EGYEDÜL ÉLŐ ÚRI ASSZONYT NAGYBANYÁN. Nagy­bányáról jelentik: Égly Mihály vöt nagybá­nyai főjegyző özvegyét, aki egyedül ált villá­jában, ismeretlen tettesek meggyilkolták és ki­rabolták. A' jótékonyságáról ismert özvegyasz- szony Égly Sári festőmüvésznő anyja volt. Erélyes nyomozás indult a tettesek kezreken- té ere. (MTI.) I 1 í 1 9 ’ 4 Ip 4 t w í D I 2 7» . dtúin a nők váco-sa Berlinre ráillik ez 1 k.ih jehof/y * ,,nök váj Oivi Meri. .ikárinr 1 ic jrc-gy(ín»' akármerre nézünk, mindenütt csak n<< ij 1 '»! Öreg'').; I: ajá* íjhái / '■ >-*£V egyenruháb n nemcsak napp; munkahelyükön, hu "m í < ■ . g ■ dtlrad zolgálatb (Uak a - gyobb c.:s!n( :»v hangján iri.-at unk a b< - 1 ni nőkről, a« k telj/:-, egé: -zem-n l< u- jak e.s átérzik a mai Bök szavát, Kern * pipiskeür:ok és r:em tölteni k 61 ál korzón meg a fodrásznál, a .szubónőrői h nc*m is bőszé vé. Efelyett dolgozna ' I Jé rí: one ig. «val és türelemmel, sok u szony kettős munkát v''-*"-/. < Hhon •. <• /! / ti a ha/.ta' ; é. Inn do,g'zik va la • melyik h .diüzemben. Minden tőrön ö : E helyette it < a harcié ■ n küzrt/í j>-j nemcsak gyárakban én irodákban, ha non: f a mezőgazdaságban is. Hat-tizhetes tanfo-I lyamokon képezik ki őket, az utcán V n ’Tybetüs falragaszok tudatják, hogy me-1 lyik tanfolvam m’kor kezdődik és milyro I komáknak kell jelentkezniök. N-'-mrégen | több mint száz diáklány: vizsgáztattak lej a traktor és más mezőgazdasági gépek kezeléséből, s ezek már el ü indultak a 1 kijelölt gazdaságokba, hogy a férfi ka* meghazudtoló ügyességükkel és munka­bírásukkal folytassák a mezőgazdaság: | továbbtermclést. De ne higyjük azt, hogy ,j a német nők elférfiasodtak! óh nem! A | fiatalok éppen olyan bájosak, üdék és l mosolygósak a kék munkanadrágban, a f szürke légvédelmi öltönyben, vagy a vi- * torLavászon mezögiazdPsági felszerelésben, ■; mint régen. Szép!tőszert is használnak, . pudert, csöpp rúzst, csak éppen fodrász­hoz nem járnak. Nem azért, mert a leg­több fodrászüzletet bezárták, hanem , azért, mert nincs reá idejük. Még vasár- | nap sem, mert ekkor meg a sebesült kór- ; házaikat látogatják végig. Nemes'k az Is- t merős katonáknak visznek virágot, süte- [ ményt meg cigarettát, hanem az idege­neknek is. * Egy percig sem hiányoznak a bezárt, mulatók, bárok és luxuskávéházak. Semmiféle zavar nem maradt nyomuk­ban, az állam megtéríti a bezárt üzletük j bérének 80 százalékát, s arról is gondos­kodott, hogy mind'en tulajdonos és alkat- ■ mázott, képességeinek megfelelő exisz- tenciához jusson. így tehá‘ ezeknek a iuxusüzemeknek a megszűnésével senki T< se maradt kenyér nélkül, még az artisták se, mert ha kedvük tartja, a régi gázsi ellenében végiglátogathatják a frontszin- házakat. Ha itthon szeretnének maradni, átképzik őket valamilyen polgári foglal­kozásra. Sok dizőz és táncosnő, régi csil­logó tüllruhájával együtt a régi énjét is „eltette“ a jobb időkre és beállt a „K/-uí- h 'Usz des Westensz“ pultja mögé kiszol­gálónőnek. vagy átképeztette magát vala­melyik gyárüzembe. De ne higyjük, hogy' Berlin nem szórakozik! A színházak, mo­zik tovább játszanak, még pedig telt (há­zak mellett. Az emberek főként a vidám do gokat kedvelik, egy-egv sikeres vígjá­tékhoz már napokkal előbb kell jegyet szerezni. Az összes színházakban és mo­zikban külön helyet tartanak fent a se­besült katonák részére, s msEgható az a szeretet, amellyel a közösség körülveszi őket. Cukorkát, perecet vesznek a ré­szükre, rájuk adják a kabátot stb. A gyáraikban dolgozók részére, ott helyben rendeznek szinielőadásokat és Work- kontzerteket, nemcsak vasárnap, hanem szombaton délután is. Ezek az előadások (teljesen ingyenesek. Jellemző a német ál­lam nagylelkűségére, hogy az angol fog­lyoknak is gyakran rendeznek angol- : nyelvű elő dást. A Németországban dol­gozó francia munkásoknak, hetenként kétszer tartanak szinielőadást, mikor is francia színészek és artisták szórakoztat­ják őket. Berlinben — éppen úgy mint régen — minden -társadalmi réteg meg­találja még ma is a szórakozását, sőt az alsóbb néposztály még többet kap és ol­csóbban, mint azelőtt. Csak éppen pezsgő­zés nincs és hajnalig folyó bárélet, és nin­csenek kiváltságosak, akik ezeket élvezik. A totális mozgósítás nemcsak a nőket állította szolgálatába, hanem az összes diákfiukat is. Minden iskolában csak 18 is­kolai órát tartanak hetenként, a többi időt a haza szolgálatának szentelik a diákfiuk. Nemcsak irodsi és híradó szol­gálatra képezik ki -a tizenhárom—tizenhét éves fiukat, hanem a légvédelmi ágyuk kezelésére is. És hogy milyen nagysze­rűen megállják ezek a ki£- katonák a he­lyüket, az is bizonyítja, hogy a legutóbbi légi tárna dióskor 31 vesztette az életét. Nem bújtak el rettegő és gyerekes féle­lemmel a pincékbe, hanem egy felnőtt katona bátorságával néztek a he!álve­szély elé,» Ott voltak a sebesültek kötözé­sénél, a romok eltakarításánál, a tüzek eloltásánál és az emberi életek megmen­tésénél. Helyt álltak mindaddig, míg ifjú és bátor kis testüket szét- nem roncsolta egy gyilkos bomba szilánk ... S. Na \

Next

/
Thumbnails
Contents