Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-20 / 64. szám

Ft,î.rN7fi

1 *M < iu U f c 1 li ft 2 I

Megajánlás helyett jövedelem alapján veti |c| a rám. kát. egyházközség az egyházi adót

Március 26-án avatják fel n rijal»! o^száí^zági!ó r'u^U- ívuivct

_2

_________ ■ —

Március 26-án avatják fel

i\ rijgi»} í>f's.^áp,záail6

IHÜVOÍ

/II All. tit.írcivis ’o, /il.ih város os s'/il.igv

var meg ve Közönsége or«.\u;os ii.mop'Zg kereteken tartja meg március 26 .01 clolc*!i»tt ;i váró- országz.is/ló emlékműveitek lelavarását. Az emlékmiiver ! vie r Dezső szobrá'-z.müvész.- főiskolai tanár művészi tervei alapján a varos közönsége készíttette es az ünnepélyes lel- avatás országos jelentőségére jellemző, hogy azon Antal István ilr. nemzetvédelmi propa- gandaminisztermond ünnebélycs avaió beszedet. A törhetetlen magyar helytállt ás magasztos nj jelképet felavatást ünnepségének sorrendjét az alábbiakban közöljük:

Az ünnepség a Himnusszal kezdődik mehet a W csselénvi-kollégium énekkara énekel. Az ünnepséget báró Jósika János, Szilágy vármegye főispánja nyitja meg. Érsekújvár • városa által felajánlott országzászlót j 7 'un hány 1 Imre dr., országgyűlési képviselő j adja ár. A lobogónak ünnepélyes felvonása után az országzdszló körül feláll az első disz- őrség. Ezután kerül sor Antal István nemzet- védelmi propaganda miniszter ünnepélyes avató beszédére. Az Ereklvés Országzászló Nagybizottság nevében Danid Áron dr. elnöki tanácstag, az Országos Magyar Sajtóka- njara lőügycsze mond beszédet. Ezután az egyliázak lelkészei megáldják az országzászló emlékművet, majd Sri tér János dr., Zilah város polgármestere a város közönsége nevében arveszi az. ország*/ászlót. A koszorúk elhelyezése és a Szózat eléneklése után a kivonult csapatok d Tsz men erben menetelnek el az országzászló előtt.

45 százalékkal felemeli a segélyeket a Vonatkísérők Országos Otthona

A Magyar Országos TuGíósi-tó jelenti: A Vonatkísérők Országos Otthona nagy érdeklődés mellett tartotta meg évi közgyűlését, amelyen elhatározták. hogy ez évben 45 százalékkal felemelik a segélyeket.

KOLOZSVÁR, má cius 20. A kolozsvá- ! ri be’városi róm. kát. egyházközség tegnap délelőtt tartótul meg szokásos évi közgyűlését Bariíth Bein dr. kanoruk- plébános elnöklete alatt. A közgyűlésen az. egyházközség tagj i majdnem teljes srnrnmal vettek részt s élénk fi gyeimmel és érdeklődéssel kísérték a közgyűlés napirendjére tűzött n'gy fontosságú ügyek tárgyalását.

X közgyűlés imával vette kezdetét, utána az elnöklő Barátéi Béla dr kegye’etes Szávákkal emlékezett meg az °gyházk*jz- ség halót Iáiról, közöttük Merza Gyuláról, aki tekintélyes vagyonát az egyházközségre hagyományozta. Az elnöki megnyitó után Kedven Andrást dr., egyház- községi gondnok részletesen ismertette az egyházközség föv-agyonának és kii’önböző ah pjainak zárszámadását és költségvetését, molvet a közgyűlés egyhangúlag elKOLOZSVÁR, március 20. A kolozsvári református teológia ifjúsága vasárnap délután 6 órai kezdette' akadémiai <?s- télyt rendezett, amelyet az intézet volt nagynevű professzorának, Kecskeméthy Istvám dr. emlékének szenteltek. Az aka- j dérrüai estély a teológiai ifjúság énrkka- I rának énekszámaival kezdődött, amelyet I Benedek Kálmán zenetanár vezénylésé- 1 ve a megszokott rutinnal adtak elő. Az- Î után Nagy András teológiai professzor, aki Kecskeméthy István dr. utódja a teológián, nagyhatású megemlékezést mondott a kiváló professzorról, aki egyike volt. a mult évtizedek legjellegzetesebb erdélyi iránvitó szekem/rinek.

Kecskeméthy István Dunántúlról származott és Szász Domokos püspök meghifiótíi tag, a róm. ka' státus titkára ism,,r- tette a/ egyházközség súlyos any. gt helyzetét. indiiványozt-', hogy az. egyházközség az érvényben lévő törvények alapjait .az egyházi adót az eddigi megajánlás hevet r a jövedelem alapja- vesse ki s köz- adók módjára hajtsa be. A közgyűlés az. indítványt elfogadta s felhatalmazta az elnökséget, hogy az uj rendszer alapján állapítsa m°g a minden tagra nézve kőtelező egyházi adói.

Ezután a megüresedett váHsz'mányl tagok helyébe a közgyűlés Balogh Gyula Bidló Ödön. Blanár Gvitla. Dali M. János, dr. Fogarasi István. Hosszú József, dr. Nappendruk Kálmán, Smke Gyula. Forgács Pál dr. és Urbán Gusztáv egyházközségi tagok';!, a Merza Gyula ha á- lával megüresedett státust képviselőnek pedig Leitersdorfer Sándor indítványára cgv' in gulag dr. óvári Flemért választotta meg. Az egyházközség közgyűlése imával ért véget.

I vására jött a kolozsvári teológiára, mely- 1 nek 41 éven keresztül volt professzora. Dunántúli származása ellenére a egerdé- lyibb emberré vált és a teológus ifjúságot az erdélyi hagyományok szellemében nevelte. Ngy része volt az erdélyi református elkésznemzedéknek a XVI.. XVII. századi erdélyi református hitvallás alapelemeire való visszavezetésében.

Méltatta a továbbiakban N így András professzor nagynevű elődjének jgehirde- töi. evangélizátori működését. teológiai munkásságát, amelynek legnagyobb tudományos megnyilvánulása volt a teljes Szentirás újból való lefordítást. Halálai pillanatáig, amely 1938-ban következett be, munkás életet élt és a halál is íróasztalánál találta, amikor a Szentirás fordit'ogadott.

Ezután P. Jánosi Béla dr., egyházközKecskeméthy István dr. emlékezete a Református Teológián

tibiun

1 dolgoz.»

1 .

Kgyhá/.ép, ö

iii 1 ifikéi, ó

gán

kívül n

<’.y ü

lentőf.égü vo

ll H toOlögiát

r é) I.S//U íj.

:.LtÄ

murik Ve ága

ér* az. 1 ij 1 j

tdiy.v

1.1 foglall

r 07.Ó

rmunk

1 A t»*oló

fftal

ifjirúg v

. I ÓZ :

ViP.nl rajong»

itt a kiváló

profi

éri,

aki

legjobban

rn g1 alált

az u ‘

al ;i 1 :a1

ni b

'•ki' /.nomy.' ■ <

►k *"o!o

gus

ifjúság lelkiAz.

akadém

i Ü i c

’Mély végén

a közon.v

elénekelte Kecském"' hy István dr. .,T<- vagy ri-’ipvilágom’ kezdetű éneké' am' a re for inát u* egyházi önök es könyv egyik legszebb gyöngye.

Itt írjuk meg, hogy a következő vasárnap. március 2fi-án Kenem y Béla dr., vöt teológiai tanár és érdé!y református püspo ; emJ' k* zz-téj-e rendezn< ,: :. kadémiai estélyt a teológián. Az estélyen Gövezy Lajost dr., . teolóy a •'>izgató.;a mond megemlékező beszédei a volt püspökről.

I Nagypénteken is osztannk úrvacsorát a kolozsvári református templomokban

KOLOZSVAB. március 20 \ kolozsvári ref egyházközség presbitériuma iJeál: lercnc I'1 kész-elnök f’InökléM'vi'l fiI«'-vt birlott A presbi téri gyűlésen Deák Perene elnöki megnyitója után jelentési leli a presbiteri választások eredményről, ma jd az uj presbiterek, között ik \ ríj/y Jenő kollégiumi tanár, esküt tellek \ presbitérium azután halározalilag kim on dotla, hogy a Királyliágónduli szokásokhoz híven, Kolozsváron is bevezetik a nagypénteki urvacsoraoszlást. Nagyobb ünnepeken, hús vétkor, pünkösdkor és karácsonykor az ünnep elsönapján délelőtt két istentiszteletet tarla nak. Erre az elhatározásra az a körűimére, adót okot. hogy nagy ünnepeken a hívek nags része kiszorul a templomokbéd. Midiikét dél előtti istentisztelen úrvacsorát is osztanak.

Légvédelmi lövedék hullott a Vatikánra

Rómából jelenti az .MTI: Pénteken toggol egy légvédelmi lövedék hullott a Vatikán város területére. Két utas súlyosan megsebesült- A pápai székhely semlegessége é- az egyházi műkincsek oltalma ellenére újabb találat érte a Vatikánt — állapítja meg az Oss érv atom

Polgár é

Csodálatosan szép erdélyi ősz. volt. A nap sütött jókra, rosszakra egyaránt és elüzee a felleceket az Őrhegy , fölül. Indulófélben voltam, zsebemben szűkén mért utravaló, karomon felöltő, kezemben sétabot. Egyetlen kézitáskám a rokoncsaládnál arra várt, hogy az állomásra vigye a lapádi szolgalegény. Már mindenkitől elbúcsúztam, mehettem volna könnyűszerrel, akár a nagy vándorok, akik még annyi utravalót sem vittek magukkal, amennyi egv kézitáskába belefér és ralán zseb re vágott kézzel, talán fütyörészve indultak el megkeresni azt. ama nincs ezen a földön: nyugtalan leikül békességét. Ki a Himalája jégcsucsai közelében, ki hollandus földön, tulipár.szagu vidékeken, nyugati emberséget tanulva, vagy Londonban egy szál karddal és bibliával kezében töltve küldetését, mint Páriz-Pápai.

A kollégium előtt, amely útnak engedte őket, a fák nagy kékeres levelei talán akkor is éppen olyan messzire szálltak a kavargó szélben, mintha a búcsúzó nyár izent volna Nyelük.

Meg volt másfél órám az elillant évek városában a vonatindulásig, délidőben, amikor asztalnál ültek városunk polgárai, akiktől megtanultam elnézést kérni az egyetemes emberiség számára. A kihalt utcákon sehol egy lélek, csak a város bolondjai közül akadt járókelő, akikre az ebédidő nyilván nem minden napon vonatkozott. A kávéház tükörab- laka mögül György tanár ur, mindennapi feketéjét kavargatva, hosszan nézett a szép Szálka Rózsi karcsú termete után, amint sietve lépkedett át a Magyar-utcai átjárónál. (Ezen a helyen köszönt kezitcsókolomot egy bivalynak a rövidlátó Bartha Zsiga bác és pardon-t dormögött, amikor észrevette tévedését.)

— Az ott a Kollégium és a tanárok utcája. Azon a kapun naponta belépett apád. — Elekes, a főpedellus, két méter magas, szálfa termetű magyar, ott köszöntötte minden reggel a rektor-professzor urat. Mint kisdiákot, Elekes sokszor beleültetett a tenyerébe és egy kézmozdulattal föl rakott a lépcsők tetejére. De jó volt egyszerre fenn lenni táskástól, könyvestől.

Arrvkpr meghalt az apám, a kivételes állapot megszűnését Gödri Gábor jelentette be •ilyenképpen: ejsze vége vig Andrásnak, met nem él mán az apád.

Lassanként tudtam meg, hogy igaza volt. Kivétel voltam. Tabu. A rektor-professzor fia. Szabad volt a tornacsarnokba menni és szabadon rendelkezni a tornaszerekkel, buzogányokkal és vívó felszerelésekkel. Megverni a dobot és megfujr.i a trombitát. A tornate- nem volt az elvesztett paradicsom, amelynek kapui külön azv én számomra már nem nyíl5 bolond

tak meg többé.

De egyszer, jóval később, mégis elém állt az Öreg Elekes. Hátratette a kezét, nem szólt semmit, csak nézett komolvan. vizsgálódva a nagy magasságból. Lehet, hogy fényesek voltak a szemeim é; valami kaparászott a torkomban. Akkor kézen fogott. Emlékszem, jó meleg, biztos fogása volt a tenyerének. Átvezetett a gyermekzsivajtól hangos udvaron a tornateremig, aztán elővette a kulcsait és kinyitotta az ajtót nekem úgy, mint azelőtt.

Rég meghalt az öreg Elekes, de én nem hiszem. Az olyan emberek, mint ő, nem halnak meg soha. Ö most is ott áll a kollégium kapujában szálegyenesen, délcegen és várja a rektor-professzor urakat, hogy jó reggelt köszöntsön nekik. Éppen csak szép nagy, fehér szárnya van.

De a kollégium kapuja üres volt. A tanárok utcáján zörgő falevelek között csak egy rózsaszín plakátdarabot sodort a szél es a labancverő diákok síremlékén túl. a fasorban (az első szerelmes séta helyén) szikár, fekete kabátos alak állt, mint valami fantóm és magasra emelt esernyőjével diszlépést vezényelt az ősz temetési menetéhez glédában álló fáknak.

—• Vigyázz, utánam indulj! — hadarta és előre intett az esernyővel.

Bolond Boross volt. Óvakodtam attól, hogy megzavarjam. Öszidőben, amikor fuj a szél, a bolondok ingerlékenyebbek. Mondják, hogy meghalt egy tizenhatéves viruló szépségű leánya és akkor zavarodott meg. Az<z rögeszméje, hogy vissza lehetne hozni. Sokféle történetet hallottam Boross Veráról, egyikben női szivén tipró szénfeketet bajuszu és idegen nevű kapitány is szerepel, akivel egy szép napon elment volna Boross Vera. Azt is beszélték, hogy két évvel később távirati értesítés érkezett arról, hogy Verácska most már n,em is fog többé visszajönni, de az öreg Boross nem hitte el. Ösz-szakállas, fekete szemüveges, szikár alakját gyakran látni, amint a megszállottak sápadtságával, magába merül- ten ró j ja a csendes utcákat, vagy felemelt esernyővel rohan vásott utcagyerekek után, akik oktalan köhécseléssel felingerelték. Egy városi potentát leánykáját is megkergette egyszer és akkor zárt intézetbe utalására tettek javaslatot. Pedig nem ütött meg soha senkit. Dehát a polgári társadalom íme, nem tűr magában bolondokat és Borosst a családja elvitette gyógykezelni. Csak hónapok múlva tért vissza városunkba. Nyomban ki is próbáltuk, csakugyan meggyógyult-e? De alig köhögtem néhányat a háta mögött, félelmesen hadonászni kezdett az esernyőjével. Bolondabb volt, mint valaha. Még Szatmári Gyuricát is megkergette volna, de Gvurica bácsi nem futott el. Azért néni, mert asztmás volt, tehát

nem Boros, boszanti-úra köhögött és mert az asztmája miatt nem is tudott volna elfutni.

— Bolond — legyintett párnás kezével és az öntudatos polgár nyugalmával tovább ment. Kiss vörös orra volt, szederjes arca és alacsony, gömbölyű termete, mint az öreg R. vay Gyulának, ö v.clt a Polgár. Polgár és bolond. ketten képviselik az emberiség nagyobb felét czzal a külön- külön, rögeszmének is beillő makacssággal, amelyet meggyőzni úgy érzem, ezen a földön nincs hatalom. Kettőjük fölött jelképes, fehér tógában áll a bölcsesség és életfilozófia aty amestere. Fogarassy tárnát ur, azaz Jarci bácsi, aki csaknem egy évszázaddal ezelőtt látta meg először a napot s még megőrizte ép szellemét. Élő Matuzsálem, irdatlan magányosságában, akit magára hagytak kortársai. Még néhány évve ezelőtt negyvenszer körülusz- ta az uszoda medencéjét. Azután valahogy elmaradt rz öreg ur. Nem tudták mire vélni, hogy sok évtizedes szokását miért változtatta meg. És meglesték. Kiderült, hogy a békés öregkor éveiben szűkre szabott kenyér mellett uszodajegyre már nem futotta és az öreg filozófus az országút melletti tavacskába jár fürdeni naponta. Küldtek neki egy bérletjegyet a tiszte ői, de csak akkor nyugodott meg és fogadta el, amikor azt mondták, hogy a véres küldötte. Dehát, az őt nagyon tisztelő polgárok szemében, síz országút melletti fürdések után. csak a/kkor oszlott el a gyanú, amikor megtudták, hogy miért járt fürödni uszoda helyett az országúit melletti pocsolyába a nyugalmazott rektor-professzor ur.

Vájjon akadt volna-e gyermeki tisztaságú Lélek, aki megvédi Jarci bácsit úgy, mint ahogy ón egyszer megvédtem Bo- rosst, mondván: nem bolond, csak nem szereti, ha zavarják séta közben. Pali bácsi a. mult’kor a kávéházi ablakon keresztül dobott ki valakit az utcára, akkor már inkább Pali bácsi bolond. Apám elmosolyodott a bajusza alatt és hogy elterelje figyelmemet a bolondokról, mesélni kezdett. Velence, Firenze, Róma., Nápoly, Páns, Svájc és a genfi tó, Monatier- Moiraex, ahonnan a lVfont-Blanoot tiszta időben még holdfénynél is látni lehet: azok a vidékek, n. amelyeket bejárt, fél- álom, fél-ébrenlét félében vonultak el szemeim előtt apám meséiben és évek múlva, azon a magános bucsusétáp már tudtam, hogy én is végigjárom ezexet a helyeket. Monatier-Mornexben a Siaiéve- hegy oldalán épült Belle vue-szálló ablakából. e lemenő nap fényében rózsaszínben csillogó Mont-Blanc tömbjét megpillantva, eszembe jutott egy rózsaszín pla- káídarab, amelyet a tanárok utcáján nagy, kék-eres platánlevelek között vitt a szél. A Mont-Blanc színe, formája

olyan volt, mint a látóhatár szélén ragyogó roppant fagylalthalom. És a pla- kátd£/rab színéhez a gyermekévek felejthetetlen izei illantak vissza távoli pernye tüzek füstjével keverten, emlékfoszlányok között, épp oly időtlenül, mint ahogy a Mont-Blanc áll a helyén.. És ime, ez elilant évek f agvlaltárusának csengője

szólt végig a hőségtől kókadt, poros levelő gömbakácok alatt, amiknek árnyékában megáll a vándor fagylaltárus s egy kék üvegtálra kiméri nekünk a Mont-Blancot- Az u’ca szegletén pedig elmaradhatatlan esernyővel a vállán, fekete furulya nadrággal szikár lábszárain, gyors léptekkel jött bolond Borcss.

Ott, Monatier-Mornexben. egy vadcik- lámenekke] teli tisztáson, (ahonnan kivételesen nem lehet látni a Mont-Blancot), érzelmes búcsút vettem valakitől, aki másap elutazott. Genfbe még elkísértem, aztán be’épett a vonatba és örökre eltűnt a szemeim elől Tudtam, hogy nincs az a hatalom, amivel vissza lehetne hozni.

A látóhatár azóta egyre szűkül. Majd nem olyan zárt és kicsiny, mint a megszállottáiké. Külön világ, köze ebb a csillagokhoz, mint ai földhöz. Valamikor ez a nemzedék azt hitte, elég a Nagy Kalauz tenyerébe nyomni a szivét és ezzel az örökre váltott jeggyel; övé a nagyvilág. Nem igy van. A kör egyre szűkül s mint a. szaladó vonat ablakából, egv láthat ail an pont körül forog a. takarótan kora tavaszi mező, csillogó díérh armat cseppekkel a fűszálakon; a rét. ahol először lépett, a fürs a lábunk, a domb. amely mögött kilátszik, mint egy elsüllyedt világból, a templomtorony csillagos gömbje.

A völgyben a város, a. dombon a temető.

Vajon azóíri bolond Boross befejezte már csodálatos serege megszervezését, hogy elinduljon velük legyőzni a halált és megszálltai a céhibástyákat, amiknek védelméről a polgárok elfeledkeztek?

Lehet, hogy most is ott áll a sétatéren. Alakja megjnö, földöntúli méreteket ölt. Szinte belenő a halhatatlanságba, hogy elfoglalja helyét azok között, akik rettentő küzdelmeket vívtak idelepn reménytelenül . . .

Felemeld az esernyőjét és int . „ s

A tanárok utcáján ebédutáni unalommal ásítottak 'a boltíves kapuk, a von atom már valahol Tövis körül járt, a félszemmel szundikáló város ébredezett. A lépések koppanva visszhangzottak a házak fai- ián, egy ablakon fehér leánykéz lebben- tette meg a függönyt, mintha csodá’ko- zón megrebbent volna a ház alvó .ablak- szeme:

Különös, valaki erre ment? Talán egy bolond a sok köziül.