Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-16 / 61. szám

■1 LS gq A z 1 ft 4 i iü ú ici ii » I & BOBÉI ääfi E L L E rít2 £ K ^eiiBlídi A Kormányzó Ur beszédet intézett a Horthy István Kollégium diákjaihoz ,, Î diákság tanuljon örömmel es odaadással a nem%et nagy céljainak érdekében“ OÁ sv A Magyar Távira ii, Iroda- jelenti: Vitéz nagybányai Horlhy Miklós, M a.­gymvorseÁg kormányzója kedden dél­előtt lát'Og'atá.sií tett a beosiütet mező­ijén hősi hal állít halt k'Cirmániyzóhe- ' lyettes névéit viselő kollégiumban. A •iHorthy >1 istván-koI légium a magas vendég tiszteletére záisz.1 ód'iszt öltött. ■A Főméitóságm Ur a •kol.légrm'n elő- csantnoká.han a kiíraitiernuim tagjainak tiP'izjt.elg'sét tíogadita, él-ükön Sz ínyei* 'Merse Jenő -vallás- és közioktatasiügyi in >n iszterre 1 • Ma gyarorszá g kormán y- z-ója. az üclvözláis után a kuratórium tagjainak kíséretében a kollégium .naigyfermiébé ment, ahol az intézet prefektusai- és öszilönidiijasai várakoz­tak. A .Főméitósáigu Ur egymás után bnmutaétatíai magának az ország min ide n r. s-zébő! egylbegereglie 11. diá­kokat, mindenkibez volt egy-két ked­ves szava, melegen érdeklődött az ösztöinidiija'so-k életviszonyai és jövő cé I j ai iránt. A bemutat k ozás 11 tán vüéz nagybányai Horthy Miklós koi- má.nyizió közvetlen meleg szavaikkal fordult a. diáksághoz és hangoztatta, az intézet feláHUásánál az a gondolat vezérelte, hogy a magyar diákság közül azok, akik tanáraik véleménye szerint különösen tehetségesek, eb­ben az intézetben képezzék ki azok­ra a pályákra, amelyekhez kedvük van. Mindig szükségesnek tartotta, hogy a tintát magyar generáció oda jusson, «hova szive és kedve viszi, Nem elég azonban, hogy valaki jó ta­nuló legyen. Arra is szükség van, hogy az életnek bármely vonalán, ahol elhelyezkedni kíván, talpig em- brr legyen és megállja a helyét. Vé­gül arra kérte a diákságot, tanuljon örömmel és odaadással a nemzet nagy céljainak érdekében. A Főméit ósága Ur a továbbiakban | megtekintene a knltiuriniézményt, ; amelyet a Horthy Mi kilós jubileumi i alaipiitványból a Kormányzó Uir húsz­éves o-rszaglásának emlékére a Ma­gyar Nemzeti Bauk, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a TÉtBE, a Szö­vetkezetiek .Szövetsége, a Budapesti lveros Ivedé! mi és Ipar kamara, vala­min! a Pesti Afagyar Kereskedelmi Bank létesített. Az alapítványnak az a rendeltetése, hogy jellemes fiatal­embereket válogasson ki és felelős­ségérzetük elmélyítésével, szociális érzékük fejlesztésével, szemhatáruk szélesbilésével és hivatásukhoz szük­séges szaktudásuk gyarapításával nagy feladatuk elvégzésére nevelje őkel. A Kormányzó Ur a 'látottak fe­lett a legteljesebb magéi ége,(l;élsének- adó át kifejezési. Hz egyetemi ifjúság felemeltei szép ünnepségeit emlékezett meg március idusáról r J R A KELL TEREMTENI AZ ÖL E T E T t « KOLOZSVÁR, március 16. A Mátyás Király diátkiháU zsúfolásig megtelt nagy­termében imnepelte rrr.p a kolozsvári egyetemi ifjúság március tizenöt ökM keit* Az ünnepség délelőtt fél 12-kor kezdődött s az egyetemi ifjúságion kivik megjelent ■ pzón Búza László dr. rektorral élén az egyetemi tea ács is. A műsort a Hiszekegy .nyitotta meg, amelyet az Egyetemi Ének­kar vegyes-kara énekelt el, majd Major László, a Kolozsvári Magyar Diákok Szö­vetségének elnöke üdvözölte ? mcgjelmt ■professzorokat, az ifjúságot és Erdély vib* rasztóját: Tamási Áront. — Régiekről emlékezünk és a máról beszélünk — mondotta rövid megnyitó beszédében Major László, majd igy foly­tatta: Erdélyi módon, józan beszéddel, magyar énekkel, kemény magyar verssel fejezzük ki azt, amit gondolunk. , MagyarorszQ&ctn akarunk élni ma­gyarok. A legnagyobb áldozatra is fel kell 1 észülnünk, ha ebben az országban igaz­ságos emberi életet, Petőfivel szólva: re­formot akarunk. Ellene szegülünk a pénz, születés, a kaszt minden érdekének. Már­cius 15-én a szabadság ígéretét hirdetjük. Maradjon szabad ez az ország, ho\gy egy­szer jelenthessük a nemzetnek: a refor­mot végrehajiotuk. Major Lász'ó elnök üdvözlő szavai után Nagy Rózsa bölcsészhoűlgatónö elszaval­ta Ady Endre ,,A tűz márciusa“ cimü köl­teményét, majd az Egyetemi Énekkar férfikara Farkas Ferenc katonadialslt énekelte Benedek Kálmán vezényletével. Ezután Tamási Áron- mondotta el ünnepi beszédét. Tamási Áron ünnepi beszéde A lélek, mely a lesi gyarló hüvelyében ver­gődik, minden ünnepen megkóstolja a re­ménység örömét. Meglobban benne a tisztaság fénye s annak világánál tisztán emklékszik az isteni eredetre. Szolid mámor ejti meg. melv nek szárnyain felröppen az anyagi világ tér hei közül s ott ünnepel ég és föld között. Le­beg fehér kedvébe, vagy láthatatlan fákra száll, melyeknek ágain csillagok rügyeznek. Sokan fészket is raknak egy-egv mennyei vi­rágfán, mintha sokáig ott akarnának ma­radni. Jó is volna ott maradni, csakugyan. De egy-kettőre minden ünnepnek vége van s akkor vissza kell szállni újból a földi vi­lágba: emberek vagyunk, akik halál nélkül nem bujhatunk ki az anyagi törvények hatal­ma alól. S azonfelül most a földet és az em­beri nemet háború dúlja, melyben résztvenni sorsunk s benne megállni akaratunk; orszá­gunk van, melyért egy ezredéven át apáink vére folyt; s hazánk, mely egyetlen ottho­nunk. S odatartozunk egy nemzethez, mely uj ezredévre készül; és egy néphez, mely ebben a nemzetben méltó helyére kívánkozik. Rengeteg dolgunk van a földön. Es mind olyan dolog, melyet bölcsen kell meggondolni s bátran végbevinni. A helytelen ítélet, vagy festett ábránd csupa veszedelem. Ha az elméletek zűrzavarából és a gyakorlat kavargó részletei közül mégis felszáll ünne­pelni a lélek, hát azért szálljon fel, hogv az isteni eredet örörnéhen lehetőleg tisztán és igazságosan tudjon a földre tekinteni. Ünne­peljen ott a magasban, de erős fénnyel mu­tassa meg nekünk, hogy az ige magyar föl­dön hol és miképpen lészen testié. Legyen éber, kedvében és erejében megújuló; s eltö­kélt az ünneputáni munkára, tökéletes népet készítendő az Urnák . . . Szálljunk a mindennapi világ fölé, de el mélkedjiink róla. Itt az iihepi magasban a lé­lek mámora hátha nyelvünkre adja a szava­kat, amelyek Isten szándékában vannak. Gon­doljuk el a háborút, mely egyszerre sujf és tisztit, már csaknem mindenütt és minden népet. Keressük lélekkel a magyarázatot, me­lyet ésszel megtalálni nem tudunk, mert amit oly sok elméletben vélnek megtalálni. az el van rejtve az okoskodó ész elöl. Háborút vin­ni földi sors, melynek terhét mindig és min­denkor viselni fogjuk. Aki erős, még erősebb szeretne lenni; máskor a gyengébb testben lá­zad fél- az igazságosabb lélek. De a legvégze- tesebb háború nem halalmi kérdésből szüle­tik. hanem ugyanarról a fáról szakad az em­berekre. amelynek gyümölcséből esett az első emberpár. Nagyravágyás készili és kevélység, s a földi élet értelmének meghamisítása lob- banlja tiizzé. Hamis elmélet torz életet szül, melyben az ember nagyobb hibával véti gyó­gyítani a kisebbet, míg végül tűzzel kénytelen elpusztítani, amit feje fölé hordott, mert kü­lönben megfullad. Íme a tisztítótűz, melyben a bűnöknek már itt a földön el kell égniük! Ilyen háború szakadt az emberekre, úgy hi­szi a lélek. Az anyag, melyből a kapzsi vágy egyikfelöl vagyont gyűjteni óhajtott, mig másfelől a test kényelmére hódította őt; végül igája alá haj­totta az emberi életet és az ő bosszúálló je­gyébe fordította a világot. Hatalmas városo­kat épített az ember, lehetőleg egyforma és célszerű házakkal; tömegben gyártott embert és szerszámokat; olcsó mutatványokkal vaki- tota a népet, hogy közben a kalmárok gazda­godni jobban tudjanak. Hódított az „egyenlő­ség", melyben a vagyon a vagyonnal, a cím a cimmel és a szegény a szegénységgel volt egyenlő; ránkszakadt a „Testvériség", mely elválasztotta azokat, akik test és vér szerint tartoztak volna együvé, de a jogos vagy a jogtalan érdek szálaival egybekötötte azokat, akik vagy uralkodni akarlak, vagy feltörni jobb anyagi létre. Es megigézett a „szabad­ság”. mely mindent engedett az egyik helyen, hogy máshol egyedül tiltson. A sZavak elárulták a fogalmat, az ember íz anyagból „szellemet” teremtett, mely kultúra helyett társadalmi műveltséget adott nekünk, csillagok helyeit géppel kápráztatott, nyugalom helyett rohanást ajándékozott, bölcsesség he­lyet tudományt, természet helyett parkot és állatkertet. Isten helyett aranvat. Lélek és lest között felhorult&nz egyensúly, mely szenvedések nélkül úgy látszik, nero áll­hat helyre. Vigyázzunk azonban, nehogy hiába szenved­jünk újból! Gondolkozzunk hát a nagy kérdésen, hogy mit és hogyan kel! cselekednünk, ha a szen­vedések árán valóban uj eletet akarunk te­remteni. Teljességgel bizonyos, hogy a meg­váltás csak belülről jöhet, amiképpen a ke­gyelem felülről. Mindenkinek önmagát kell megváltania; egyénnek az egyént, családnak a családot, nemzetnek a nemzetet. Megújult telkekből ál! a megújult közöség. Ez minden nevelésnek az alapja, a nemzetnevelésnek is. Eszmények nélkül azonban puszta és céltalan a vágy meg kell keresnünk tehát az eszmé­nyeket. melyeknek jegyében a megújulást hirdetni és cselekedni kell Vannak örök esz­mények. melvekPt a kereszténység hordoz; az emberi lélek ezekhez a forgásokhoz szom ja­'l saidban fog visszatérni, mint ahogy vélnék azok a politikai és társadalmi rendszerek, amelyek csupán az anyagi jólét igazságosabb rendezését akarják végbevinni most is. Az örök eszmények mellett azonban meg kell ta­lálnunk azt a nemzeti eszmét is. amely nem­csak erős közösséggé tud egybeforrasztani minket. hanem a magyarságnak a nemzetek között méltó helyet biztosit. Ez a nemzeti eszme nem lehet más, mint a magyar haza határai között újra­teremteni az életet. Az élet pedig lélek és test; kultúra és anyagi rend. Újrateremteni?! Ne féljünk a szótól, mert jobb idejében egészet vállalni és mindenre felkészülni, mint később szenvedni a mulasztás miatt. S meg se ütőd- jiink ezen a szón,, túlzottnak találván, hiszen attól jobb magyarok biztosan nem leszünk, a kérdés pedig nem szűnik meg azáltal, ha nem beszélünk róla. Mi baj van lát a lélekkel, melynek megnyilatkozása a kultúrát jelenti; és mi baj van az anyagi renddel, melyet a társadalom tükröz? Egyedül a lélek tesz emberré minket, tar­talmánál fogva. A tartalomnak azonban színe és jellege van- egyéni színe és magyar jellege. Válságban van a lélek, akár emberi tartalmát tekintem, akár egyéni színét, vagy magyar jel­legét. Ezen se ütődjünk meg, mert a lélek betegsége korszerű tünet; nemcsak mi szen­vedünk benne, hanem más nemzetek fiai is. Sajnos, ma ez az egyetlen és valóságos bizo­nyítéka az „emberi közösség” létezésének, s legfőképpen az európai egységnek. Beteg a lélek, mert az anyagiasság olyan világnézetet kényszeritett rá, amelyben meg kellett nvomo- rodnia. Az egészséges és termékeny világné­zetnek ugyanis három örök tényezője van az emberi lélek számára; az Isten, a természet és a társadalom. Emberhez méltó élet csak ak­kor képzelhető, el, ha a lélek e három ténye­zőhöz való kapcsolatát megnyugtató modort rendezni tudja. Az anvagelvü korszak úgy rendezte ezeket a kapcsolatokat, hogy az Is­tent és a természetet kiűzte a lelki világunk képéből s élete szinteréül egyedül a társadal­mat tette meg, amelyben egyenlőtlen és gyak­ran méltatlan fegyverekkel folyt a küzdelem: ,,Sorúra derű...” Vákozékony időjárásr■ á lokozotí elővigyázst ajánlatos. A meghűlés első jeleinél 1 jobb megelőzni a nagyobb^ bajt Aspirin tablettákkal. ti ember és ember, osztály és osztály, nemzet; és nemzet között. A lélek, mely tartalmát egyrészt elveszítette, másrészt pedig a meglévőt gondozni nem tud* tu; színében is elhervadott, jellege pedig bi­zonytalan és erőtlen lett. Így történt, hogy a színes és erkölcsös egyéniség helyébe a tő-* megember lépett, az értelmes és sokszor mii-, veit szolga, ki felülről veszi azokat a vélemé­nyeket, amelyekre dühös meggyőződését alas pltja. S igv történt, hogy a nemzeti kultúra helyett, melyet az egészséges lélek jellegének megfelelően teremt, a társadalmi műveltség köszöntött reánk. Lélek és test; együtt a földi élet. Ha a>, kettő közül válságban van a lélek, mert sza> bad és természetes életformáját elvesztette, akkor a test világában is bizonyára zavarok, vannak. A nyugalom hiánya és a beteges ies gvelmezetlenség csakugyan feltűnő a minden-s napi élet folyamán. A nemzeti test: maga társadalom is fegyelmezetlen. Erős kézre var* szükség és az erős kéznek törvényekre még olyan dolgokban is. amelyeket egészséges tár­sadalom önkéntes fegyelemmel rendez. Sokan azt hiszik, hogy a háború miatt. Mi azt gon­doljuk, hogy a háború maga is következmény, mely a végső fokon teszi próbára a küzdő társadalmat, Bajosan is' lehetne elképzelni, hogy jól rendezett társadalom jöjjön létra olyan világban, mely a lélek kultúráját „pro­dukciókká]” akarja helyettesíteni; más felől pedig az anyagi javak elosztásában olyan ig^z-t sággal mér, amely azoknak az igazsága, akik-t nek legtöbb van az anyagi javakból. Először az egyén békéje borul fel ilyen világban, az-* után a közösség békéje, majd a földrészeké sţ az egész világé. Meg is történt. Az elveszett békével együtt az igazságot é4 a természetes rendet is újból meg kell szerez-t niink. mert érdemes élet máskülönben nincs* Az anyagi javak elosztásában — földrészek és! nemzetek között éppen úgy, mint a társada­lomban —, az emberi eszmével összecsendülő nemzeti igazságnak kell döntenie. Mert egye-* dűl ebben az igazságban van megnyugtató és rendteremtő értelem, mely a kevesek helyett a sokat jutalmazza és a kivételeket érték sze­rint válogatja meg. Ezért látja úgy a lélek, hogy a jövő társadalma a szociálizmus elvére épül s hogy olyan értékrendet teremt, mely­ben a lélek, a szellem és a tehetség megillető helyére jut. Tehát újra kell teremteni az életei! Újrateremteni azonban emberi erővel csali azt lehet, amit valamilyen formában megőriz-* tünk és a veszélyben megvédelmeztünk. ! Ebben a védelemben mind egyek vagyunk* Eltet az ünnepi reménység, hogy az újrate­remtésben is egyek leszünk. Tamási Áron hosszantartó tapssal és izzó ’.elkietsedéssel fogadott beszéde után, Kin da Kálmán orvostanhallgató Petőfi „Föltámadott a tenger“ cimü költeményét szavalta- el, majd a Himnusz hangjaivá«! ért véget az ünnepély, amelyet az Egye-* térni Énekkar énekelt. így Ünnepelték március 15.-ét a Vöröskereszt hadi kórház ban sebesült és beteg honvédeink KOLOZSVÁR, március 16. Március tizen­ötödike alkalmából lélekemelőén szép ünnep­séget rendezett a kolozsvári helyőrségi kór­ház és Vöröskereszt hadikórház parancsnok­sága a beteg és sebesült honvédek számára. Délelőtt fél 12 órakor az első ünnepség a Zá- polva-utcai kórházban folyt le. majd délután 3- órakor a régi Tanitókháza épületében levő Vöröskereszt hadikórházban ismételték meg a műsoros ünnepséget. A mindvégig hazafias jellegű, igen szép ünnepély műsorát 'nagy gonddal és választékosán Sturm Vilmos fő­hadnagy, egészségügyi .századparancsnok álii tolta össze és rendezte meg munkatársaival. Miilei Ferenc zászlóssal és Deák Viktor kar- paszományos szakaszvezetővel. Külön meg kell említenünk azt is, hogy a műsoros ünne­pély szereplői is egytől-egyig honvédek voltak s jól esett látni az igazi bajtársias szellem­nek ezt a sokat kifejező megnyilvánulását, hogy tisztek és legénységi állományúak együtt Szerepeltek a pódiumon. Mindkét ünnepségen zsúfolásig megtel! előbb a helyőrségi kórház, majd a Vöröskereszt hadikórház díszterme hallgatósággal. Sturm Vilmos főhadnagy szép ünnepi beszédében vázolta a március lő-e jelentőségét, vissza­pillantást vetett a történelmi negyvennyolcas időkre a mai világhelyzetről szólva, hitet leit amellett, hogy ha a régi nagyok: Kossalh, Petőfi és Széchenyi szelleme hatja át ma haJ zánk minden fiát, ugv a régi szabadságharo nem volt hiábavaló áldozat s Magyarország­nak meg kell találnia méltó helyét az uj Európában. A nagy lelkesedéssel fogadott iin- nepi beszéd után Bölöni Zoltán előbb a Nem­zeti Dalt, majd Gyónh Géza; „Csak egy éj­szakára” cimü köiteménvét szavalta el nagy hatással. Utána a ..lladak utján” cimü. haza­fias tárgyú egvfelvonásos kis színdarabot ját- szojták el Bölöni Zoltán Bokor Ferenc, László János, Kis József és Gábor Sándor. A jelenlevő sebesült és beteg honvédek nagy lel­kesedéssel hallgatták végig a szép előadást -s sok tapssal köszöntötték a kitűnő szereplőket. A műsor további részén Botos Ferenc, dr. Szűcs László és Suki Rudolf jól sikerült éneit és zeneszámokat adtak elő majd Sántha Fe­renc . tárogatómiivész szórakoztatta néhány dallal a Italigatóságot. légül a Magyar Hi­szekeggyel ért véget -,a lelkes. szép ünnepélv, amely mindenkit meggyőzhetett arról, hogy sebesült és beteg honvédeink lelkében is töret-; lenül él és lobog a bájtársias szellemtől és kas fonás fegyelemtől áthatott magyar öntudat. PAPIBBAN, írószerben, irodai fel«» szerelési tárgyakban teljes raktárt talál az „Ellenzék" könvvesboltbatfa

Next

/
Thumbnails
Contents