Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-16 / 61. szám
■1 LS gq A z 1 ft 4 i iü ú ici ii » I & BOBÉI ääfi E L L E rít2 £ K ^eiiBlídi A Kormányzó Ur beszédet intézett a Horthy István Kollégium diákjaihoz ,, Î diákság tanuljon örömmel es odaadással a nem%et nagy céljainak érdekében“ OÁ sv A Magyar Távira ii, Iroda- jelenti: Vitéz nagybányai Horlhy Miklós, M a.gymvorseÁg kormányzója kedden délelőtt lát'Og'atá.sií tett a beosiütet mezőijén hősi hal állít halt k'Cirmániyzóhe- ' lyettes névéit viselő kollégiumban. A •iHorthy >1 istván-koI légium a magas vendég tiszteletére záisz.1 ód'iszt öltött. ■A Főméitóságm Ur a •kol.légrm'n elő- csantnoká.han a kiíraitiernuim tagjainak tiP'izjt.elg'sét tíogadita, él-ükön Sz ínyei* 'Merse Jenő -vallás- és közioktatasiügyi in >n iszterre 1 • Ma gyarorszá g kormán y- z-ója. az üclvözláis után a kuratórium tagjainak kíséretében a kollégium .naigyfermiébé ment, ahol az intézet prefektusai- és öszilönidiijasai várakoztak. A .Főméitósáigu Ur egymás után bnmutaétatíai magának az ország min ide n r. s-zébő! egylbegereglie 11. diákokat, mindenkibez volt egy-két kedves szava, melegen érdeklődött az ösztöinidiija'so-k életviszonyai és jövő cé I j ai iránt. A bemutat k ozás 11 tán vüéz nagybányai Horthy Miklós koi- má.nyizió közvetlen meleg szavaikkal fordult a. diáksághoz és hangoztatta, az intézet feláHUásánál az a gondolat vezérelte, hogy a magyar diákság közül azok, akik tanáraik véleménye szerint különösen tehetségesek, ebben az intézetben képezzék ki azokra a pályákra, amelyekhez kedvük van. Mindig szükségesnek tartotta, hogy a tintát magyar generáció oda jusson, «hova szive és kedve viszi, Nem elég azonban, hogy valaki jó tanuló legyen. Arra is szükség van, hogy az életnek bármely vonalán, ahol elhelyezkedni kíván, talpig em- brr legyen és megállja a helyét. Végül arra kérte a diákságot, tanuljon örömmel és odaadással a nemzet nagy céljainak érdekében. A Főméit ósága Ur a továbbiakban | megtekintene a knltiuriniézményt, ; amelyet a Horthy Mi kilós jubileumi i alaipiitványból a Kormányzó Uir húszéves o-rszaglásának emlékére a Magyar Nemzeti Bauk, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a TÉtBE, a Szövetkezetiek .Szövetsége, a Budapesti lveros Ivedé! mi és Ipar kamara, valamin! a Pesti Afagyar Kereskedelmi Bank létesített. Az alapítványnak az a rendeltetése, hogy jellemes fiatalembereket válogasson ki és felelősségérzetük elmélyítésével, szociális érzékük fejlesztésével, szemhatáruk szélesbilésével és hivatásukhoz szükséges szaktudásuk gyarapításával nagy feladatuk elvégzésére nevelje őkel. A Kormányzó Ur a 'látottak felett a legteljesebb magéi ége,(l;élsének- adó át kifejezési. Hz egyetemi ifjúság felemeltei szép ünnepségeit emlékezett meg március idusáról r J R A KELL TEREMTENI AZ ÖL E T E T t « KOLOZSVÁR, március 16. A Mátyás Király diátkiháU zsúfolásig megtelt nagytermében imnepelte rrr.p a kolozsvári egyetemi ifjúság március tizenöt ökM keit* Az ünnepség délelőtt fél 12-kor kezdődött s az egyetemi ifjúságion kivik megjelent ■ pzón Búza László dr. rektorral élén az egyetemi tea ács is. A műsort a Hiszekegy .nyitotta meg, amelyet az Egyetemi Énekkar vegyes-kara énekelt el, majd Major László, a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetségének elnöke üdvözölte ? mcgjelmt ■professzorokat, az ifjúságot és Erdély vib* rasztóját: Tamási Áront. — Régiekről emlékezünk és a máról beszélünk — mondotta rövid megnyitó beszédében Major László, majd igy folytatta: Erdélyi módon, józan beszéddel, magyar énekkel, kemény magyar verssel fejezzük ki azt, amit gondolunk. , MagyarorszQ&ctn akarunk élni magyarok. A legnagyobb áldozatra is fel kell 1 észülnünk, ha ebben az országban igazságos emberi életet, Petőfivel szólva: reformot akarunk. Ellene szegülünk a pénz, születés, a kaszt minden érdekének. Március 15-én a szabadság ígéretét hirdetjük. Maradjon szabad ez az ország, ho\gy egyszer jelenthessük a nemzetnek: a reformot végrehajiotuk. Major Lász'ó elnök üdvözlő szavai után Nagy Rózsa bölcsészhoűlgatónö elszavalta Ady Endre ,,A tűz márciusa“ cimü költeményét, majd az Egyetemi Énekkar férfikara Farkas Ferenc katonadialslt énekelte Benedek Kálmán vezényletével. Ezután Tamási Áron- mondotta el ünnepi beszédét. Tamási Áron ünnepi beszéde A lélek, mely a lesi gyarló hüvelyében vergődik, minden ünnepen megkóstolja a reménység örömét. Meglobban benne a tisztaság fénye s annak világánál tisztán emklékszik az isteni eredetre. Szolid mámor ejti meg. melv nek szárnyain felröppen az anyagi világ tér hei közül s ott ünnepel ég és föld között. Lebeg fehér kedvébe, vagy láthatatlan fákra száll, melyeknek ágain csillagok rügyeznek. Sokan fészket is raknak egy-egv mennyei virágfán, mintha sokáig ott akarnának maradni. Jó is volna ott maradni, csakugyan. De egy-kettőre minden ünnepnek vége van s akkor vissza kell szállni újból a földi világba: emberek vagyunk, akik halál nélkül nem bujhatunk ki az anyagi törvények hatalma alól. S azonfelül most a földet és az emberi nemet háború dúlja, melyben résztvenni sorsunk s benne megállni akaratunk; országunk van, melyért egy ezredéven át apáink vére folyt; s hazánk, mely egyetlen otthonunk. S odatartozunk egy nemzethez, mely uj ezredévre készül; és egy néphez, mely ebben a nemzetben méltó helyére kívánkozik. Rengeteg dolgunk van a földön. Es mind olyan dolog, melyet bölcsen kell meggondolni s bátran végbevinni. A helytelen ítélet, vagy festett ábránd csupa veszedelem. Ha az elméletek zűrzavarából és a gyakorlat kavargó részletei közül mégis felszáll ünnepelni a lélek, hát azért szálljon fel, hogv az isteni eredet örörnéhen lehetőleg tisztán és igazságosan tudjon a földre tekinteni. Ünnepeljen ott a magasban, de erős fénnyel mutassa meg nekünk, hogy az ige magyar földön hol és miképpen lészen testié. Legyen éber, kedvében és erejében megújuló; s eltökélt az ünneputáni munkára, tökéletes népet készítendő az Urnák . . . Szálljunk a mindennapi világ fölé, de el mélkedjiink róla. Itt az iihepi magasban a lélek mámora hátha nyelvünkre adja a szavakat, amelyek Isten szándékában vannak. Gondoljuk el a háborút, mely egyszerre sujf és tisztit, már csaknem mindenütt és minden népet. Keressük lélekkel a magyarázatot, melyet ésszel megtalálni nem tudunk, mert amit oly sok elméletben vélnek megtalálni. az el van rejtve az okoskodó ész elöl. Háborút vinni földi sors, melynek terhét mindig és mindenkor viselni fogjuk. Aki erős, még erősebb szeretne lenni; máskor a gyengébb testben lázad fél- az igazságosabb lélek. De a legvégze- tesebb háború nem halalmi kérdésből születik. hanem ugyanarról a fáról szakad az emberekre. amelynek gyümölcséből esett az első emberpár. Nagyravágyás készili és kevélység, s a földi élet értelmének meghamisítása lob- banlja tiizzé. Hamis elmélet torz életet szül, melyben az ember nagyobb hibával véti gyógyítani a kisebbet, míg végül tűzzel kénytelen elpusztítani, amit feje fölé hordott, mert különben megfullad. Íme a tisztítótűz, melyben a bűnöknek már itt a földön el kell égniük! Ilyen háború szakadt az emberekre, úgy hiszi a lélek. Az anyag, melyből a kapzsi vágy egyikfelöl vagyont gyűjteni óhajtott, mig másfelől a test kényelmére hódította őt; végül igája alá hajtotta az emberi életet és az ő bosszúálló jegyébe fordította a világot. Hatalmas városokat épített az ember, lehetőleg egyforma és célszerű házakkal; tömegben gyártott embert és szerszámokat; olcsó mutatványokkal vaki- tota a népet, hogy közben a kalmárok gazdagodni jobban tudjanak. Hódított az „egyenlőség", melyben a vagyon a vagyonnal, a cím a cimmel és a szegény a szegénységgel volt egyenlő; ránkszakadt a „Testvériség", mely elválasztotta azokat, akik test és vér szerint tartoztak volna együvé, de a jogos vagy a jogtalan érdek szálaival egybekötötte azokat, akik vagy uralkodni akarlak, vagy feltörni jobb anyagi létre. Es megigézett a „szabadság”. mely mindent engedett az egyik helyen, hogy máshol egyedül tiltson. A sZavak elárulták a fogalmat, az ember íz anyagból „szellemet” teremtett, mely kultúra helyett társadalmi műveltséget adott nekünk, csillagok helyeit géppel kápráztatott, nyugalom helyett rohanást ajándékozott, bölcsesség helyet tudományt, természet helyett parkot és állatkertet. Isten helyett aranvat. Lélek és lest között felhorult&nz egyensúly, mely szenvedések nélkül úgy látszik, nero állhat helyre. Vigyázzunk azonban, nehogy hiába szenvedjünk újból! Gondolkozzunk hát a nagy kérdésen, hogy mit és hogyan kel! cselekednünk, ha a szenvedések árán valóban uj eletet akarunk teremteni. Teljességgel bizonyos, hogy a megváltás csak belülről jöhet, amiképpen a kegyelem felülről. Mindenkinek önmagát kell megváltania; egyénnek az egyént, családnak a családot, nemzetnek a nemzetet. Megújult telkekből ál! a megújult közöség. Ez minden nevelésnek az alapja, a nemzetnevelésnek is. Eszmények nélkül azonban puszta és céltalan a vágy meg kell keresnünk tehát az eszményeket. melyeknek jegyében a megújulást hirdetni és cselekedni kell Vannak örök eszmények. melvekPt a kereszténység hordoz; az emberi lélek ezekhez a forgásokhoz szom ja'l saidban fog visszatérni, mint ahogy vélnék azok a politikai és társadalmi rendszerek, amelyek csupán az anyagi jólét igazságosabb rendezését akarják végbevinni most is. Az örök eszmények mellett azonban meg kell találnunk azt a nemzeti eszmét is. amely nemcsak erős közösséggé tud egybeforrasztani minket. hanem a magyarságnak a nemzetek között méltó helyet biztosit. Ez a nemzeti eszme nem lehet más, mint a magyar haza határai között újrateremteni az életet. Az élet pedig lélek és test; kultúra és anyagi rend. Újrateremteni?! Ne féljünk a szótól, mert jobb idejében egészet vállalni és mindenre felkészülni, mint később szenvedni a mulasztás miatt. S meg se ütőd- jiink ezen a szón,, túlzottnak találván, hiszen attól jobb magyarok biztosan nem leszünk, a kérdés pedig nem szűnik meg azáltal, ha nem beszélünk róla. Mi baj van lát a lélekkel, melynek megnyilatkozása a kultúrát jelenti; és mi baj van az anyagi renddel, melyet a társadalom tükröz? Egyedül a lélek tesz emberré minket, tartalmánál fogva. A tartalomnak azonban színe és jellege van- egyéni színe és magyar jellege. Válságban van a lélek, akár emberi tartalmát tekintem, akár egyéni színét, vagy magyar jellegét. Ezen se ütődjünk meg, mert a lélek betegsége korszerű tünet; nemcsak mi szenvedünk benne, hanem más nemzetek fiai is. Sajnos, ma ez az egyetlen és valóságos bizonyítéka az „emberi közösség” létezésének, s legfőképpen az európai egységnek. Beteg a lélek, mert az anyagiasság olyan világnézetet kényszeritett rá, amelyben meg kellett nvomo- rodnia. Az egészséges és termékeny világnézetnek ugyanis három örök tényezője van az emberi lélek számára; az Isten, a természet és a társadalom. Emberhez méltó élet csak akkor képzelhető, el, ha a lélek e három tényezőhöz való kapcsolatát megnyugtató modort rendezni tudja. Az anvagelvü korszak úgy rendezte ezeket a kapcsolatokat, hogy az Istent és a természetet kiűzte a lelki világunk képéből s élete szinteréül egyedül a társadalmat tette meg, amelyben egyenlőtlen és gyakran méltatlan fegyverekkel folyt a küzdelem: ,,Sorúra derű...” Vákozékony időjárásr■ á lokozotí elővigyázst ajánlatos. A meghűlés első jeleinél 1 jobb megelőzni a nagyobb^ bajt Aspirin tablettákkal. ti ember és ember, osztály és osztály, nemzet; és nemzet között. A lélek, mely tartalmát egyrészt elveszítette, másrészt pedig a meglévőt gondozni nem tud* tu; színében is elhervadott, jellege pedig bizonytalan és erőtlen lett. Így történt, hogy a színes és erkölcsös egyéniség helyébe a tő-* megember lépett, az értelmes és sokszor mii-, veit szolga, ki felülről veszi azokat a véleményeket, amelyekre dühös meggyőződését alas pltja. S igv történt, hogy a nemzeti kultúra helyett, melyet az egészséges lélek jellegének megfelelően teremt, a társadalmi műveltség köszöntött reánk. Lélek és test; együtt a földi élet. Ha a>, kettő közül válságban van a lélek, mert sza> bad és természetes életformáját elvesztette, akkor a test világában is bizonyára zavarok, vannak. A nyugalom hiánya és a beteges ies gvelmezetlenség csakugyan feltűnő a minden-s napi élet folyamán. A nemzeti test: maga társadalom is fegyelmezetlen. Erős kézre var* szükség és az erős kéznek törvényekre még olyan dolgokban is. amelyeket egészséges társadalom önkéntes fegyelemmel rendez. Sokan azt hiszik, hogy a háború miatt. Mi azt gondoljuk, hogy a háború maga is következmény, mely a végső fokon teszi próbára a küzdő társadalmat, Bajosan is' lehetne elképzelni, hogy jól rendezett társadalom jöjjön létra olyan világban, mely a lélek kultúráját „produkciókká]” akarja helyettesíteni; más felől pedig az anyagi javak elosztásában olyan ig^z-t sággal mér, amely azoknak az igazsága, akik-t nek legtöbb van az anyagi javakból. Először az egyén békéje borul fel ilyen világban, az-* után a közösség békéje, majd a földrészeké sţ az egész világé. Meg is történt. Az elveszett békével együtt az igazságot é4 a természetes rendet is újból meg kell szerez-t niink. mert érdemes élet máskülönben nincs* Az anyagi javak elosztásában — földrészek és! nemzetek között éppen úgy, mint a társadalomban —, az emberi eszmével összecsendülő nemzeti igazságnak kell döntenie. Mert egye-* dűl ebben az igazságban van megnyugtató és rendteremtő értelem, mely a kevesek helyett a sokat jutalmazza és a kivételeket érték szerint válogatja meg. Ezért látja úgy a lélek, hogy a jövő társadalma a szociálizmus elvére épül s hogy olyan értékrendet teremt, melyben a lélek, a szellem és a tehetség megillető helyére jut. Tehát újra kell teremteni az életei! Újrateremteni azonban emberi erővel csali azt lehet, amit valamilyen formában megőriz-* tünk és a veszélyben megvédelmeztünk. ! Ebben a védelemben mind egyek vagyunk* Eltet az ünnepi reménység, hogy az újrateremtésben is egyek leszünk. Tamási Áron hosszantartó tapssal és izzó ’.elkietsedéssel fogadott beszéde után, Kin da Kálmán orvostanhallgató Petőfi „Föltámadott a tenger“ cimü költeményét szavalta- el, majd a Himnusz hangjaivá«! ért véget az ünnepély, amelyet az Egye-* térni Énekkar énekelt. így Ünnepelték március 15.-ét a Vöröskereszt hadi kórház ban sebesült és beteg honvédeink KOLOZSVÁR, március 16. Március tizenötödike alkalmából lélekemelőén szép ünnepséget rendezett a kolozsvári helyőrségi kórház és Vöröskereszt hadikórház parancsnoksága a beteg és sebesült honvédek számára. Délelőtt fél 12 órakor az első ünnepség a Zá- polva-utcai kórházban folyt le. majd délután 3- órakor a régi Tanitókháza épületében levő Vöröskereszt hadikórházban ismételték meg a műsoros ünnepséget. A mindvégig hazafias jellegű, igen szép ünnepély műsorát 'nagy gonddal és választékosán Sturm Vilmos főhadnagy, egészségügyi .századparancsnok álii tolta össze és rendezte meg munkatársaival. Miilei Ferenc zászlóssal és Deák Viktor kar- paszományos szakaszvezetővel. Külön meg kell említenünk azt is, hogy a műsoros ünnepély szereplői is egytől-egyig honvédek voltak s jól esett látni az igazi bajtársias szellemnek ezt a sokat kifejező megnyilvánulását, hogy tisztek és legénységi állományúak együtt Szerepeltek a pódiumon. Mindkét ünnepségen zsúfolásig megtel! előbb a helyőrségi kórház, majd a Vöröskereszt hadikórház díszterme hallgatósággal. Sturm Vilmos főhadnagy szép ünnepi beszédében vázolta a március lő-e jelentőségét, visszapillantást vetett a történelmi negyvennyolcas időkre a mai világhelyzetről szólva, hitet leit amellett, hogy ha a régi nagyok: Kossalh, Petőfi és Széchenyi szelleme hatja át ma haJ zánk minden fiát, ugv a régi szabadságharo nem volt hiábavaló áldozat s Magyarországnak meg kell találnia méltó helyét az uj Európában. A nagy lelkesedéssel fogadott iin- nepi beszéd után Bölöni Zoltán előbb a Nemzeti Dalt, majd Gyónh Géza; „Csak egy éjszakára” cimü köiteménvét szavalta el nagy hatással. Utána a ..lladak utján” cimü. hazafias tárgyú egvfelvonásos kis színdarabot ját- szojták el Bölöni Zoltán Bokor Ferenc, László János, Kis József és Gábor Sándor. A jelenlevő sebesült és beteg honvédek nagy lelkesedéssel hallgatták végig a szép előadást -s sok tapssal köszöntötték a kitűnő szereplőket. A műsor további részén Botos Ferenc, dr. Szűcs László és Suki Rudolf jól sikerült éneit és zeneszámokat adtak elő majd Sántha Ferenc . tárogatómiivész szórakoztatta néhány dallal a Italigatóságot. légül a Magyar Hiszekeggyel ért véget -,a lelkes. szép ünnepélv, amely mindenkit meggyőzhetett arról, hogy sebesült és beteg honvédeink lelkében is töret-; lenül él és lobog a bájtársias szellemtől és kas fonás fegyelemtől áthatott magyar öntudat. PAPIBBAN, írószerben, irodai fel«» szerelési tárgyakban teljes raktárt talál az „Ellenzék" könvvesboltbatfa