Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-09 / 31. szám
r. ?/1. r N 7. t fc l f) í i f thru hr A — ^ Mi mily I őszit» írja: Hogy an láttam az olasz összeomlást XX'. Augusztus 12. A „Messag^d'o' és i többi lapok is. első oldalon, ma sfél-fkethasábos terjedelemben s hangzatos ctmek'kol kö'- Ji'k mint na.iiy szenzációt, hogy Riva Car* done-.ben — külföldre való szökés köziben — letartóztatták Duminit, a Matte- otti-^yilkossá:ii per füvúdloltját . . . Mat- teotli-ügy. „De hol van a tavalyi hó?“ — kérdezhetném Villonnal, a ..Grand Testament“ költőjével. Igaz. annak idején nagy port vert tél az. egész európai sajtóban Ma tikot ti olasz s ocialista vezér meggyilkolásának az. ügye. Az egészet azonban nem szabad normális mértékkel mérni. A fasiszták es a vörösök 1919-töl a ,,Marci i su Roma“-ig, sőt még azon túl is jó darabon — a ..nézeteltéréseiket“ fegyveres utón intézték el ... S ha a mérleg egyik serpenyőjébe beledobjuk Malteotti-t, a másikból ki ne feledjük a kétezer fasiszta vértanút, akik életüket áldozták az. eszméért ... Ne feledjük el azt a 15 éves fasiszta fiút, akit Firenzében az Arno-ba dobtak a vörösök s amikor a szerencsétlen esés közben félkézzel megkapaszkodott a hid alsó karfáján, nagy ké:S 1 vágták le a karját. S azokat se, akiket ele- ! vénén a mo donv izzó kürtőjébe hánytak.. Ar.i üt. az ne zokogjon azért, amiért - v aszaütnek ... Az ügy egyébként akkor szabályszerű bírósági tárgyalás elé került, a fasisztaeüenes olasz politikai köröknek azonban kitűnő alkalom volt ez, hogy a I MaUeotti-ügy tű énél megsüssék a ma- j guk pecsenyéjét. A meste ségesen felka- i vart hírlapi lárma egyenesen Mussolinit vádolta a felbujtással és az ellenzéki pártok (akkor még Mussolini rencizs paria- i menttel kormányzott) kivonultak az Aventinusra, hogy a fasiszta kormányt megfosszák a törvényesség látszatától . . . (Ez a kivonulás nem tévesztené > össze a J lázongó római plebsnek a Monte S3cro- t ra való kivonulásával, ahonnan Ivlemenius Agrippa csalogatta haza őket.) Ez volt az első nagy alkalom a fasizmus me6buk- j tatására és ha a Duce nem áll kellő eréiy- | íyel és hivatástudat’al a helyén, sikerül J is ! Mi szükség volt azonban m'st ennek a : magposhadt levesnek a felmelegítésére? Az olasz sajtó pár sorban, a renrőri vagy törvényszéki rovatban (nem úgy mint egynémely szenzációéhes bulvárlapunk) intéz el véres bűnügyeket s igen csodálatos, hogy a két oldalra soványodott lapok most bőven tálalgatják ki a bujkálás részleteit, hogy Duminit hol, melyik szeretőjénél és hány karabinieri tartóztatta le és mennyi arany kézelőgombot és zsilett-pengét találtak nála. Elmondják azt is, ho.gy mit müveit Abesszíniában, stb. Vajjen. a létharcát küzdő Itáliának az-e a legfontosabb problémája —, amelynek érdekében ismert olasz jogászokat is megszólaltatnak pro meg kontra —, hogy lehetséges-e a Matteotti-gyilkossági per uj- nafelvétele?! (Dumini ugyanis annakidején szabályszerűen kitöltötte a reá kirótt büntetést.) Grandi szökik ? cl w amerikai gépek i bombáikkal, mint I ju'lius 19-én . . Ha egy kicsit ,,errébb“ jönnek, mi is beleesünk. I >y is egyik ham- ha tőlünk mintegy 300 lépésntiire. u mi ;• iiti sínek mentén vágott le. (Utólagos bejegyzés: amitől akkor tartottam, az mostanában, Róma harmadik bombázása alkalmával vált valma. ,,A piazaa Bologna környékén több húz rombadölt“ — a/d«ta hírül a hivatalos jelentés. Nos, a ,,mi“ utcánk, a via Michele d.i Lando éppen a pia/za Bologna-ba torkollik és a „mi" házunk, alig 50 lépésnyire van a tértől. . Rómának most ezt a gyönyörű Navecento- stihisu modem negxjedét tarolták le az ellenséges bombák. Vájjon, áll-e még a via Michele di Lando 33. számú háza, amelynek jogilag még most is a föbérlöje vagyok? S vájjon, élnek-e derék Amadeo baráit’omík. akikre ottmaradt bútoraimat rábíztam? Szivemnek a f/le, jaj, Rómá- an maradt . . . S kérdem: jobb-e ez így, hoev most nyugodtan ii.om ezeket a sorokat?) A támadás második és harmadik hulláma köVi viharszünetben német ka- t nák hozzák az első híreket. A via Michele di Lando vére felöl, a vasúti sínek irányából jönnek hárnvn. meglátnak többünket a kapualjban s odajönnek. Ma d élelőtt «'érkeztek «meg a szicíliai arcvonalról (rövid vászonnadrág zubbony rajtuk, ircuk, mellük, lábszáruk pirosra leperzselve a forró s-iciliai naptól) éopen a tiburtini pályaudvarra s ott kaota őket a támadás első hulláma. Egyik bajtársuk megsebesült a térdén a bombaszdlánktói, annak kellene első segély ... A katonák nem tudnak olaszul, a házbeliek németül s igv nehezen kezdődik az érintkezés. Magam állok be tolmácsnak. A házbeliekben Julius 19 a fasizmusnak szólt és — sikerült... Augusztus 13 Bad jglioéknak és — szintén sikerült. De ki jön utánuk? Augusztus 14. A Badoglio-kormány Rómát egyoldalúan nyilt városnak nyilvánította . . . „Roma. Cittá Aperta“ harsogják a lapok kiadásának kövér cimibelüi. Ennél örvendetesebb ajándékot aztán nem adhattak volna ,.Ferragosto‘‘-ra a rómaiaknak. Az „Örök“ város népe má- 1 moros az örömtől. Ki törődik azzal, hogy ez a nyilt várossá nyilvánítás még nem ..kétoldalú“, hanem csak ,,egyoldalú“. Az esetleges aggodalmaskodókat menten letorkolják, d: pisszenni is alig mer valaki ebben a románt lelkesedésben. Az utcákon, piazzákon hullámzanak a tömegek. Ostromállapot van? Három embernél többnek nem szabad együvé verődnie az utcán? Ugyan ki törődnék ezzel a csekélységgel. Valaki kiadja a jelszót: Gyerünk a Vatikán elé! (A római utca kizálrólagosan a pápának tulajdonítja ezt a tényt; XII. Pius Róma szülötte.) Alkonyaikor százCigaretta a ládafiában Rövid cáfolat a lapokban arról, hogy conte Grandi a Radoglio-kormány megbízásából, hivatalos minőségben egyik dálamerikai államba utazott. A „Stampa Est.era“-ban (külföldi sajtóklub) azonban tartja magát a hdír, sőt rnég erősítgetik azt is, hogy tekintélyes vagyonának nagyrészét is értékpapírokban kimentette. Ez a „honorárium“ — mondogatják a külföldi kollegák — azért a pompás filippi- káért, amellyel a Dúcét a fasiszta nagytanács emlékezetes 10 órás ülésén ledöfte... Ciano gróf — pletykázzák ugyanitt — szintén ezt kérte Baidbglio-tól, aki azonban azzal utasította el őt, hogy „az olasz hazának itthon van szüksége szolgálataira“ . . . Szóval: Grandi — szökik... De kik elől? Mert a jesiszták ezrével kerülnek börtönbe és — mint suttogják — százával ,,tüntetik el“ őket. Egy piaci kofa újságolta ma bizalmasan a feleségemnek, hogy a fasiszták a Tiberis parton. Róma közelében titkos gyűlést tartottak, azonban ennek a helyét felfedezitek s a katonaság körülvette és legépfiegyverezte őket . . . igaz-e? Ki tudja. .4 brit repülők gép- fegyverezik a mene* kiilő lakosságot Augusztus 13. Péntek (Nem vagyok babonás, csak éppen megállapitom.) Ma másodszor bombázták Rómát az amerikai gépek: délelőtt 11 órától fél 1-ig. A légiriadó otthon talált. Levonultam a „rieo- vero-“-ba, majd a támadás egy-égy hullámának a lecsillapultával felmentem a kapualjiba. Ugyanaz a borzasztó kép, mint a multke,r, de már — megszoktuk . . . Nagyjából ugyanazt a körzetet árasztják (Stud.) A pénzügyminiszter nemrégiben azt I mondta a képviselőházban: Nem érti egészen ! a nagyközönség logikáját. Ez a közönség nagyon fél a pengő értékének hanyatlásától, de ugyanakkor egy milliárd értékű bankjegyet rejtett el a ládafiában és vont ki a gazdasági élet vérkeringéséből. Már azt csak nem azért teszi, mintha a niem bíznék a pengőben? A pengő azonban csak pengő és kis helyen is elfér. De minek rejtegetik a dohányosok a cigarettát a ládafiába? Mégpedig a szó szoros értelmében a cigarettát és a ládafiába* mert a falvakon a borjuszáju ingujj után lassan- kiint elmegy a pipa is. A dohányjövedék 1932-ben 1.8 milliard cigarettát gyártott, tiz év múlva, 1941 ben meg már 5.4 milliárdot. Igaz, közben nőtt is az ország, de bár ilyen arányban nőtt volna. A szivarok száma meg 93 millióról 1936-ig 13 millióra zuhant le — világgazdasági válságnak oiyan mérőszáma ez, amit eddig nem is figyeltünk meg — de 1940-ben már 105 millióra ugrott, hogy a következő évben ismét a szerény 63 millión álljon meg. Vagyis ha ezt az egy kivételes esztendőt — az 1940. évet — nem tekintjük, a szivargyártás a világgazdasági válság és a régi területek egy részének hazatérése után sem érte el többé a régi szintnek még a kétharmadát sem. A pipa és a cigarettadohány 71.400 q-ról 45.000 q-ra hanyatlott le (1937- ben), azután újra nőtt, de 1941-ben éppen- csak megközelkette az 1932. évi szintet. 1938-ban azonban még ötvenezer métermázsái sem ért el egészen. S ebből a dohányból is mindig nagyobb hányad a cigarettadohány és mindig kevesebb a pipába való. Sőt a gyanakvó statisztika szerint még ennek is jó részét cigarettapapirosból füstöli el a nép és nem pipából. Amiről egyébként a pipakész.itő ipar beszélhetne eleget. A vege az lesz, hogy mint I hajdanán az angol csattkészitők céhe, felseg- ! folyamodvány és díszes küldöttség utján is 1 arra kérte a királyt- hogy példájával és tekintélyével lépjen fe! a cipői űző átkos divatja ellen, nálunk is fellázadnak a pípagyártók a cigarettapapiros kibírhatatlan nyomása miatt. A valóság az. hogy bár az utóbbi években a dohánytermés nem volt jó. a g}rartas nálunk még nem csökkent lényeges mértekben. 1940-ben 17.200 hektéron termett dohány az ország területén, de az átlagos termés alig volt 9 métermázsa dohánylevél egy hektárról, 1935-ben 15.400 hektár volt a terület de 14 mázsa a dohány átlagos termése. A kivitel es a behozatal nálunk nagyjából rendesen ki- * egyenlitete egymást, igy a belső fogyasztás nagyságát a termés alapján meg lehet állapítani. így 1935 és 1940 között volt olyan esztendőnek is, mikor 301.460 q dohánylevelet váltottak be, meg olyan is, amikor ennek éppen a felét. De a gyártás nagyjából egyenletes maradt és Magyarország a világ dohány- fogyasztó államainak a sorában a negyedik helyen áll. Első helyen a nagyon pipás Belgium — az 1938—1940 évek átlagát véve alapul — ahol fejenkint egy esztendő alatt minden lakosra 3.3 kiló dohány elfüstölésének feladata hárul — kapcsolatban a megfelelő önkéntes adók lerovásával — Hollaadiában, ahol szintén a pipa a divat. 3.2 kg. az "átlag, az USA-ban 3 kg. és nálunk 2.2 kiló. Velünk egv sorban áll Dánia, de Nagybritannia és a Német Birodalom csak 1.7 k.dó dohányt fogyaszt lakosonkint, Olaszország meg éppen- csak 60 dekát. A század elején nagyobb dohányosok voltunk. Az 1900—1905 esztendők átlagában még 2.7 kiló dohányfejátiaggal dicsekedett az akkor csakugyan pipás Magyar- ország, Csakhogy azóta igen jó dohánytermő területeket ragadtak el tőlünk Trianonban a /old .i'./i.d mellett c/ckiirk •'U-nii oy r< - v/i 1 111a mi tértek m - 1 1/> A l'r/yj /t apudé .1 túlin r/./cl e, kupcsol.ithun l< <*t. Ii mégis inkább a/ tűnik ki ebből .1/ udu' >' hogy a pipa nag\obbtönicgii dohányt nşrb cl mint az aránylag ok „kézi munkái' kiv.,: ó cigaretta. Az 19^2 41. évek átlagában .1 magyar doliányjövedék mindennap 7.760.000 cigarettával, 154.000 darab szivarral é többsz íz m- termázsa dohánnyal tömi a dohányo t i l at é. zsebeket S a közönség még > fél é „tartalékol“. Azaz. rontja a többi dohé yo- sok hangulatai. Mert ha igaz hogy 3 dohány azért kedve,, mert lelki mt-gnyu < c'zköz, akkor az. aki a többi dohányosok elöl ezt a iehetőséget elvonja, kisebbfajta lázim ban volna vétkesnek található. S a sok kicsi sokra megy: a dohány mind több embernek lelki menedéke. Ma már a szakemberek szerűit minden négy lélek közül dohányos egy. A dohányosok fele vásárolja a cigarettát, a másik — talan valamivel nagyobbik feie — vagy sodorja vagy pipázik. A szivaro ok is ebben a csoportban vannak, do aránvuk minden száz lélek közül Csak egy. Ezek a számok ped'g nagyjából olyasmit jelentenek, hogy a férfiaknak a kétharmada, a nőknek egyharmada dohányzik. Csakhogy az arány még azzal is nagyobb, hogy ebben az átlagban a csecsemők i > benne vannak, akik dohányt legfeljebb csak közvetve fogyasztanak: a felnőttek között tehát a közvetett, fogyasztók már csak törpe kisebbségben lőhetnek. Vagyis a fejátlag ugyan a század eleje óta cökkent de a dohányzás szokása terjedt és a régi kevés, de erős pipás ember helyett sok könnyű cigaret- tás visel- azt a tekintélye, adót. amit a dohány kékes füstjén át a köz javára fizet. A vége pedig az; a magyar föld még nem vesztette el termeőerejét, sem a magvar gazda régi szaktudá it. A dohánvjövedék gépei egyre tökéletesebbek és a szánvonal sem ,.mü- rostos“. Hát miért gyűjtik a dohányosok a cigarettát a szivart és a pipadohányt a ládafiába? Kamatozik? Dehogy, csak szárad, s a gyűjtőszóm vedéi vnek ;ti ts megvan a maga rendszere. Bizonyos fajtákat élraknak, másokat nem; például különösen értékállónak 'tartják a Symphoniát, a Leventét, a Királyt a rövidszivart, a középfinom pipadohányt. Miért éppen ezeket? A biztosító társaságok ezekért sem fizetnek több kártéritést. mint a többi dohányokért — tűzkár esetén. Ha ugyanis el méltóztatnak szívni őket . . . Me-nyllt a nagyváradi magyar-német lulturhét NAGYVÁRAD, február 9. Kedden dé ben nyilt meg ünnepélyesen a nagyváradi német lektorátus épületében a magyar-német ku!íur- hét. A kulturhét alkalmából az épü'et több helyiségében reproduktiv képkiá’ütást rendeztek a XIX. századbeli világhírű német festmények reprodukcióiból. A másolatok a ég- utóbbi német technikai eljárás színnyomásaival készültek. Ennek az eljárásnak a cé ja az, hogy az eredeti k. pékét vásáro ni nem tudó közönség is olcsóbban jusson értékes művészi munkákhoz. Különben a képek eredetijei? Németországban bombabiztos heiyen elraktározták, Az ünnepi megnyitó alkalmából Marianne Sievers dr. tanárnő, a lektorátus vezetője köszöntötte az egy begy ült előkelőségeket és megköszönte a város vezetőségének, hogy ’ehetővé tette a kiállítás és a kulturhét megrendezését. I H atkty Endre dr. főispán megnyitó beszé dében köszönetét nyilvánította a müncheni német akadémiának, hogy gyűjteménye bemutatásával lehetővé tette a nagyváradi közönség számára a XIX- századbeli német festészet remekeinek meglepően szép szinlenvo- maíokban való szemlélését. Felhívta a közönséget. hogy kettős figye’eramaL szemléljék a kiállítást, mert az aifcotó művészetet és a reproduktiv technika fejlettségét egyaránt bemutatja. Lurtz Eduart német konzul beszédében utalt a két nép évszázados kulturkap- csolatarra, majd hangoztatta, hogy mig a harcmezőn a két nemzet fiai fegyverrel védik az európai kultúrát, itthon munkával ke‘l a kulturkapcsoiatokat fejleszteni és elmélyíteni. A kiállításon kívül a kulturhét fo'ya- mán több tudományos előadást, valamint két hangversenyt is tartanak. Az előadások részben magyar, részben német nyelvűek. Az e’őadások keretében Berger Kurt professzor, budapesti egyetemi tanár, Klein K. profesz- szori, kolozsvári egyetemi tanár is eiőadást tart, valamint Gerlach kolozsvári egyetem1 lektor. UJ MICHELANGELO-KÉPET FEDEZTEK FEL. Svájci lapjelentések szerint az olaszországi Amuresióban a község sekrestyése Ecce homo képet fedezett fel amely a következő jelzést viseli: „Michelangelo Buoneloţti 1525.“ A festmény egy és fél- méter magas, PAPÍRBAN, írószerben, irodai felszerelési tárgyakban teljes raktárt talál az „Ellenzék" könyvesboltban. Kolozsvár, Mátyás király tér 9. Töl®* ion ti—99. ,,Evriva il nana re!“ a sebesült látásúm feloldódik a német ' lens/.env. Orvos kerül, aki bekötözi a n bet Cigarettát hoznak, friss vizet, py; müle üt: amijük van. Az olaszok nagy jós/.ivüek és emberségesek... A katonái tói halljuk borzadó:: ra, hogy milyen tr gédia érte a négus uralma ulá angolszá segítséggel vissza,került Abesszíniából h zatért olaszokul. Már örültek, h így ann hányattatás, szenvedés után hazai föld ér a lábuk s éppen akkor, amikor vom juk berobogott a liburtini pályaujdvairr zugiitt le reájuk félelmetesen az ellei séges gépek első támadási hulláma . . Mondják: az elpusztult „Sânt' Elena texnnlom plébánosa kiment a púlyaudva ra gyóntatni a haldoklókat es a másod támadási hullám odalent ette öl is a vér holtuk közé ... A Tor Pignattara, a Por Maggiore közelében az am -rikai gép: egészen alacsonyra leereszkedve gépfeg verrel lőtték a ,.ricovero“-ba szia 1 adókat Ezúttal kevesebb robbanó és több gyű tó bombát dobtak le, úgy. hogy tömén,t len tűz keletkezett, főiként a külső négy« delében. A Mente Celio-ról vagy a Giai, pólóról késő este jól lehetett látni meggyűlt üzemek, házak felcsapó Ián1 jóit . . . Róma égett! . . . (Csak éppen cg Nero hiányzott, hogy ..Trója pusztulásé kantádj-a lanttal a kezében, szinpadiasar Délután várt a Stampa Estera“-han pesti telefon. Bemegyek a fülkébe a ce1 zura által is már leszűrt jó anyaggal egyszerre felüvölt a légiiradó. A von m gszakadt. Vége . . A hangulat ny< mott és elkeseredett. A julius 19-i bo zalmak után ugyanis mindenki biztosi vette, hogv ..Rómát többé nem boxnbú zik" . . . Ecco! és százezer ember szorong, tolong, kiabál, ..Evviva"-zik e> Szent Péter téren. Az Angyalvár hidjáig feketéllő néptenger s a környező utcák is tele. Kórusban kiáltják — nem, üvöltik: ..Vogliamo vedere il Papa!“ (,.A pápát akarjuk látni!“) S megtörténik a Rómában már nagyon régen nem esett dolog: kitárul a vatikáni palota egyik ablaka s az ablakszárnyaktól keretezve egy fehérreverendás alak jelenik meg: XII. Pius ..........Evviva il Papa!“ — zug fel. A tomboló ö ömmámor leírhatatlan. A nők fátylakat, kendőket lengetnek, a férfiak szinte őrjöngve dobálják fel a kalapjaikat. ,.Evviva il papa re!“ — ..Éljen a pápa király!“ — ordítja el mz- gát valaki mellettem s kiáltását többen átveszik. Reájuk nézek s mindjárt magyarázzák: igen. igen. jobb lenne a ..Venii settembre“ előtti állapot, amikor a pápa volt az ur Rómában... Vájjon meghail- ják-e ezt a kiáltást a Quirinálban és mit szólna hozzá a caprerai sírjában nyugvó — Garibaldi?!
