Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-05 / 28. szám
1 1 ţi 4 4 február ELLENEK it _ Szirénhangok... Valami váratlan és előttünk még isme- rellen megrendülés lehet az oka, hogy Bosca-Malin, a Curentul közkedvelt „erdélyi s* a kéri ö. je“ leguitóbbii megnyilatkozása a lka Imával szokatlan 'sziivbangjokait pendített meg. . ' Cikkében egy általa, meg nem nevezett magyar jogi folyóiratban megjelent és a magyarországi nemzetiségek problémájára vonatkozó tanulmánnyal foglalkozik, amelyben szerinte a magyar szerző hangoztatja, hogy egy egész magyar nemzedék áll készen baráti kezet, nyújtani' a joibbérzésü erdélyieknek s főleg a román, kisebbségnek. Mi, akik Erdélyben születtünk és ott éltünk — írja Bosca-Malin —, a ma.jidnem negyedszázados román uralom alatt nem tettünk másít, mint a legnagyobb megértésben együtt áldoztunk a • magyar ifjúsággal a kultúra oltárán. Nem ■kértünk senkitől mást, csak annyit, hogy ismerje el nekünk, mint jó és megsértő gazdának, jogainkat. So«ha sem állítottuk, how az egyesillés előtt nem lettek volna Erdélyben olyanok, akik nem tanúsítottak volna, megértést az erdélyi román kétrdés megoldása ügyében. Mi, az ittélő erdélyi román ifjak megértjük a kolors- váii és budapesti magyar intellektuelek eme megmozduláfát (?). de határozottan kijelentjük, hogy. a mi szivünkhöz vezető ut tuloilldlali és könnyező .román testvéreink szivén keresztül vezet. A továbbiakban pedálg azt követeli a román közi ró, teremtsünk olyan állapotokat, hogy még most, azi átmenetileg zavaros időkben is élvezhessék az Északer- délyben élő románok a jogegyenlőséget. A nemzetiséi kérdést — írja — egyéni utón, egyéni eszmékkel, ml magyarok, úgysem oldhatjuk meg. lkába adnak ugyanis a ma avarok az erdélyi románságnak, illetve az egyénnek bármilyen széleskörű jogaikat, ha megtiltják neki, hogy nemzeti öntudatát ápolja és hogy kulturális és szellemi, kapcsolatokat tartson fenn fajtává törpével. 1 JélleíikíO ez a román míegnyilatkoTí'js többféle szí íjmpo írtból. Elsősorban azért, mert a túloldalon követett megszokott gyakorlat, szerint bizonyára szándékosan nem említi hogy milyen folyóiratban és kinek a tollából olvasta az említett cikket! A dokumentációt, amely pedig hasonló természetű eszme fül at ásóknak nél- külözünetetlen kellék?, szokott lenni, nagy előszeretettel mellőzik a túloldalon. Ennek a kérdésnek egész technikáját emelték tökélyre a .román közírók. Számtalan előnye yan ugyanis a dokumentáció mellőzésének. A pontosabb megjelölés nélkül felhasznált; könyvből vagy cikkből kedvükre idézhetnek, sőt önkényesen idéznek is, sokszor félmondatok kihagyásával kapcsolva össze a szerző egyes mondatait, oly módion, hogy ezáltal a. szöveg ereder- • tije meghamisít ódik. Igaz, hogy olvastunk a román közíróktól nem is olyan régen olyan magyar forrásból vett idézetet is, amelynek eredetijére, ha fáradtságosán felkutattuk, rá sem ismertünk. Az idéző elferdítette ara eredeti szöveget. Nem kicsinyesség ezzel a kérdéssel foglalkozni^ mert ez a dokumentációt nélkülöző. ok és mód nélküli folytonos iídéziet- közlés, miig egyfelől a propaganda alantasabb fogásai közé tartozik, másfelől rávilágít e közírók szellemi és erkölcsi felfogására is. Aki utánajár, az. látja a dolgokat s a mögöttük meghúzódó csalfa játékot, ám e hírverés nemcsak felénk szól, de elsősorban a világ közvélemf£(nyén.ek aduessálta.tik. Azoknak szól, akikről e hírverés eleve feltételezi, hogy rokonszenv vagy jóhiszeműség folytán magiáévá teszik közölt állításait. Sokan vannak a túloldalon, akik e hírverő technikát egészen a bűvészeiig fejlesztették. A bűvészeket mindig elismertük. A1 kalmlazésának ezt a formáját azonban kénytelen vagyunk isméit alantasnak minősíteni és visszautasítani. Ami pedig Bosca-Malin cikkének érdemi részét illeti, megjegyezni kívánjuk a következőket: , Nem az az állítólagos magyar folyóirat cikkírója hangoztatta először, hogy egy egésiz magyar nemzedék áll készen baráti jobbot nyújtani az erdélyi románság jobb- érzésű egyediéinek, vagy akár tömegének. E baráti jobb nyújtására korszakoktól és nemzedékektől függetlenül, állandó, mintegy átörökölt készség élt és él a magyarság! minden nemzedékében és minden egyes tagjában. Ez a készség a magyar államalkotó és szervező gondolatnak mimNőikalapcjyár keres gyakorlattal rencl el k evő k al apk észitőné két Budapestre, Úgyszintén egy na gyobb vidéki városba, magas fizetéssel és teljes ellátással. Muller kalapgyár, Budapest, ÍV. kor. Sommelweis.z-utca 9. dérikor egyik legfontosabb együtthatója volt és marad. Csak közeg kell hoeaá, amely e folyt.nno.san megnyit vénülő készségre rezeméi ni t ud és a.töar. Ha a románság a múltban ritkán, napjainkban pedig egyáttalán nem rezonai rá, énről nem mi tehetünk. A kettőnk dolga bár, de ezek szerint a kérdés rajtuk múlik. Ami a másik kérdést illeti: kiváncsiak volnánk közelebbről azokra, a mozzanatokra, amikor és ahol — amint Bosca- Malin i-rjia — ő a legnagyobb megértésben együtt áldozott a magyar ifjúsággal a kuliura oltárán. Md sízintén átéltük az általa emlegetett időket, melyeknek közvetlen; közelből voltunk részesei és tanúi. Az általuk felállított oltárt azonban sehol sem láttuk és semmiféle együttáldiozásról A Kisfaludy Társaság Voinovich Géza elnökletével kedden délután tartotta tagválasztó ülését, amelyek, a betölthetőnek határozott három rendes tagsági helyre választottak uj tagokat. A választás eredményeként két írói és egy költői helyei töltöttek be. Hegedűs Lóránt helyére Cs. Szabó Lászlót, Papp Ferenc helyére Kárpáti Aurélt, Harsányt Zsolt helyéire pedig. Fekete Istvánt választották meg. A zárt ülés egyben összeállította <37. ünnepélyes közülés programját is. A köz- ülést; február 6-án, vasárnap délelőtt 11 órakor rendezik a Tudományos Akadémia heti üléstermében. Az elnöki megnyitót Csathó y/hém akácunk p&ÜUzáini" j Másfél esztendővel ezelőtt egyik budapesti j politikai párt , beszervezte‘‘ a jóvárosban elő j székely iparosok és munkástömegek egyrészt t. Azt ígérték a székelyeknek, hogy politikamentes keretek között fogják képviselni az érdekeiket és minden ügyes-bajos dolgaikban eljárnak az illetékes hatóságoknál. így történhetett meg, hogy a székely kisemberek egyideig hitelt adtak a hangzatos jelszavaknak és erősítették a párt táborát A székely népet azonban nem lehet sokáig hitegetni. Hamarosan rájöttek arra, hogy politikai kortesfogás áldozatául estek és a napokban testületileg otthagyták a pártot. Visszatértek a „Llargitaváralja"’ jelképes székely községbe amelyet a szülőföldjüktől elszakadt székely^ intellektuelek azért alapítottak' hogy állandó kapcsolatot tarthassanak fenn a Székelyfölddel. A jelképes község keretei közé visszatért székelyek őszintén beismerték tévedésüket. Megmondták, hogy nem akarnak politizálni és jövőben jobban vigyáznak, nehogy hangzatos csábításokkal ismét meg lehessen téveszteni őket. A Hargitaváralja vezetősége szeretettel visszafogadta a székely testvéreket. Így most ismét teljes a Budapesten élő székelyek egysége és a jelképes községvezetőség a közelmúltban tartott értekezletén eredményes munkáról számolhatott be. Érdekes ennek a jelképes községnek szervezete, amelyet a szülőföld iránti olthatatlan ragaszkodás hivott .életre. Van főbírája, bírája, jegyzője és képviselőtestületi tagjai, akik azt tűzték ki céljukul, hogy tanácsokkal, segítséggel és utba- ' igazítással szolgáljanak az idegenbeszakadr székelyeknek. U gyanakkor állandóan foglal- ( koznak a Székelyföld kérdéseivel és legfontosabb tervük, hogy a budapesti székely kisem- 1 bereknek otthont biztosítsanak. A Hargitaváralja az őszi hónapokban 800 székely asz* szonyt szervezett meg, akik egyik konzerv* gyárbah dolgoztak. A község nőtitábora gondoskodott az elszállásolásukról állandóan figyelemmel kisérte az életüket és a munkaadóval szemben is képviselte érdekeiket. Egyik Budapesten született újszülöttnek keresztapaságát a jelképes község vállalta, amely a gyermek neveltetéséről is gondoskodni fog. jóleső érzéssel olvassuk a jelképen székely község működéséről szóló beszámolót. A testvéri szeretet melegsége és az áldozatkész munka felelősségvállalása sugárzik ki a sorokból. Céljait akkor tudja maradéktalanul megvalósítani, ha minden Budapesten élő székely sorsát számontartja és megőrzi az idegenben élő székelyek egységét. Főleg pedig vigyáz arra, hogy a nagyváros rohanó élete ne tnételyezze meg a székely kisemberek lelkét, hogy falujukba visszatérve, az otthonidk irányítói és öntudatos vezetői lehessenek. fa máh* M%ÍS &&U! A filmgyártás szomorú kulisszatitkaira mindennél beszédesebben világit Szőts István ismert magyar filmíró nyilatkozata, aki sajtónincs tudomásunk. Az áldozás, illetve a cikkíró részéről az -egész csak frázis. Sriv- hang; mondhatnánk szirénhang, amelynek nem lehet foganatja, mert szeszélyesen váltakozó légámaímil'a tokiban hangzott el. Egészen bizonytalan az a mondat is, amelyben a román cikkíró a kolocBvári 1 és budapesti magyar .inteltek/tuelek „megmozdulásáról“ beszél. Cso-dálat-oöképpen m,i semmiféle megmozdulásról ne<m tudunk. Ez a hang, pz az értesülés s ez a közlés ismét — hamis. A szép és megHató mondatokat leiró román szerzőnek figyelmébe ajánljuk az érem másik oldalát: gondolja meg, hogy a mi szivünkhöz vezető ut a túloldali1 és könnyező magyar testvéreink szivén keresztül vezet. A tétel igen egyszerű, ő azonban nem gondolt arra, hogy nekünk valóban van mit fájlalnunk túloldali testvéreink sorsán.'Avagy talán ők élvezhetik a jogegyenlőséget?... (ón) Kálmán, másodelnök tartja a titkári jelentést Rédey Tivadar terjeszti be, Harsányi Lajos költeményeket mutat be, gróf Bánffy Miklós „LovakrulT címmel cseveg. Szabó Lőrinc ugyancsak költeményeiből olvas fel, majd Tóth László mutatja t>c tanulmányát „Együtt vagy egymás ellen“ címmel. Az ünnepélyes közülés az elnöki zárszóval fejeződik be. A zárt ülés megáll apróit a, hogy Szabó Franciska nevét viselő történelmi tárgyú színműre S7.Ó1Ó pályázat eredménytelen maradt, mert 1943-baa történelmi tárgyú szinrnü nem jelent meg. A pályázatot így az 1944. évre is megujtitották. közleményekben tartotta szükségesnek nyilvánosságra hozni, hogy „Kádár Kata'* című filmjével1 minden közösséget megtagad. A filmet most készítette el egyik budapesti filmgyártó, de úgy megváltoztatta a szerző elgondolásait hogy ^ szülő nem ismert rá a gyermekére“ és a filmet lényegében kivetkőz- tette eredetiségéből. Azt is kifogásolta a filmíró, hogy a címszerepet játszó operaénekesnő „énekstílusa mesterkélt, szövegmondása sok helyen érthetetlenV Á szerző végül felkérte a lapokat arra, hogy a Kádár Kata cimíi filmmel kacsolatban az ő nevét ne is emlegessék mert nem vállal semmi közösséget darabjával. Eddig is sokat hallottunk a filmgyártás dzsungeljéről. Legutóbb Dövényi Nagy Lajos, a jeles közíró, az Ország kolozsvári előadóestjén az őszinte bírálat komoly hangján rnondótta el a kolozsvári közönség előtt, hogy a magyar filmgyártást alapjaiban kell megreformálni, mert a legtöbb magyar filmgyártó a tömegizlésre való hivatkozással a legször- nyübb merényleteket követi el az igazi művészet ellen. Voltak, akik késsé túlzottnak tartották Dövényi Nagy Lajos megállapításait és arra gondoltak hogy vájjon tényleg lehet se ge-e ennek a mindent leromboló üzleti szellemnek uralkodása a gazdasági őrségváltás idején. A most megjelent tiltakozás azután meggyőzheti a kétkedőket arról, hogy a kitűnő köziró korántsem túlzott. Nem lehet elég kemény kifejezéseket találni a filmvilág berkeiben uralkodó visszásságok hűségei ismertetésére. A filmgyáriók elleni végső elke- senedés kény szentelte annakidején Zilahy Lajost is arra, hogy saját vállalkozásában hozza ki a filmjeit. Amikor a „Halálos ta- vas/'-t az író anyagi rizikójában filmezték. Zilahy Lajos egész vagyonát, kockára tette sőt az a veszély fenyegette, hogy élete végéig adóságokkal kell küzködnie, ha a film megbukik. A fényes erkölcsi es anyagi siker azután bebizonyította, hogy az író is ért ahhoz a bizonyos „tömegizléshez:: és a hiba nem a közönségben, hanem a filmgyártók rövidlátásában van. Sajnos a helyzet azóta sem javult. Ami mostanában történik, csakugyan felülmúl minden képzeletet. Úgy látszik, segíteni csak akkor lehetne, ha a kormányzat a legerélyesebben belenyúlna a filmvilág irányításába. Erre elérkezett a huszonnegyedik ára. Bizonyos, hogy ilyen kezdeményezést a magyar irók és a közvélemény egyaránt a legnagyobb örömmel támogatna. HALÁLT OKOZOTT AZ ÉRETLEN TE.ÉFA. Újvidékről jelentik: Éretlen tréfa áldozata lett Knübl Antal ke rés kedö- segéid. Egyik barátja, Schtenner Ádám, tréfából drótot vezetett az áramforrásból az ajtókilincsbe, sőt, hogy tréfája jobban sikerüljön, vitáét iis- öntött az ajtó elé. Amikor Knübl belépett és megfogta a kilincset, összeesett. Mire orvost kerítettek, meg is halt. A boncolás megállapította, hogy szavibénulás végzett vele. A rossz tréfa okozóját őrizetbe vette a rendőrség. A Kisfaludy Társaság uj tagakat választott l égh József Amitől étdemto íhtni... Előkelő nagy váll adat keres kolozsvári telepére képzett, az adminisztráció minden ágában jártas, erélyes, önálló expeditiv „ és körültekiintö iroda- vezetőt! őskereszténiy, magyar áEiampoL igárok ajánlatát kérjük kor, gya- • korlat, német) nyelv tudás és fíze- g tési igény megjelölésével „Azonnali belépés“ jeligére Központi .. Hírdétő Irodába Budapest VII., Erzs-ébet-köru.t 23, _____ ...J [Szigorított doiogházba utalták a többszörösen büntetett betörőt KOLOZSVÁR, február 5. A kolozsvári törvényszék büntető hármas tanácsa, Szenczei József törvényszéki tanácselnök elnöklésével tárgyalta pénteken Körözsi Márton, Széna-tér 10. szám alatt lakó munkanélküli napszámos, többszörösen büntetett betörő bűnügyét. Körözsi Mártont az utóbbi három évben kétszet büntették meg betörésért és az utóbbi tiz évben ötször ítélték el vagyon elleni bűncselekmények elköv éréséé r t. Körözsi Márton ellen ezúttal az ügy-szség három rendbeli betöréses lopásért imivott eljárást. A vádirat szerint Körözsi mult év december 14-én betört Tóth Gézáné, Eötvös- utca 36. szám alatti házába és egy kamrácskából ellopta Tóth Gézáné 150 pengő értékű ház.ptt libáját. Ugyanaznap Román Lukács. Mikes-utca 17. szám alatt udvarára is behatolt Körözsi és két ládát akart elvinuk, azonban a tulajdonos tettenérte és átadta a rendőrségnek. A vádirat szerint Körözsi Márton egy harmadik bűncselekményt is elkövetett dr. Grois László törvényszéki tanácselnök sérelmére. December egyik éjszakjáit állítólag dr. Grois tanácselnök udvarára -is behatolt Körözsi Márton és ellopott négy- darab majorságot. A törvényszéki tárgyaláson Körözsi Márton a terhére rótt bűncselekmények közül a két elsőt beismerte, de tagadta, hogy ő követte volna el a harmadik lopást. A bizonyítási eljárás befejezése után a törvényszék. Daróczi Tibor dr. ügyész vádbeszéde után Körözsi Mártont szigorított dologházba utalta, amelynek legkisebb időtartamát három évben állapította meg a bíróság. Az Ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott enyhités- ért fellebbezett. Próbák is asszony volt Budapest legveszedelmesebb keritőnöje,akit most tizen bét rendbeli kerítés miatt letar« tóztafiak BUDAPEST, február 5. (Az Ellenzék tudósítójától.) A rendőrség hosszas nyomozás után letartóztatta a belvárosi mulatókban és dunaparti kávéházakban „Szép Böske“ néven ismert Szabó Erzsébet budapesti háztulajdonosnőt. A vád 17 rendbeli kerítés. Szabó Erzsébet Mányckl-uti villalakásában sűrűn látott vendégül főként gazdag c\ idősebb urakat, akikkel együtt vagy külön feltűnően szép, fiatal leányok érkeztek a lakására. A „Szép Bösket; évekkel ezelőtt varróleányként kezdte Budapesten, majd próbakisasszony lett, bekerült a jó társaságba és ismeretségeit kihasználta, I akísán a detektívek rengeteg fői és férfi névsort és a vádat bizonyító feljegyzéseket találtak. A nagyszabású erkölcs>- botrány óriási feltűnést keltett Budapesten. HATHÓNAPI FOGHÁZ IZGATÁSÉRT. Ujkécskéről jelentik: Szabó Sándor kertész a bo-rbálvmühelyben politizálás közben a fegyveres erőik ellen izgatott cs. nemzetgyalázó kijelentéseket tett, A bi-. róság 6 'hónapi fogházra Ítélte VITÉZI ÉRTEKEZLET. Kolozs vármegye és Kolozsvár thj. sz. kir. vár os Vitézé Ez éke februárhavi vitézi értekezletét február 7-én, hétfőn 19 órakor tartja az Erdélyi Párt Farkas-utca 7. szám alatti nagytermében. Fjoarióst tart vitéz Or czágh József m. kir. ezredes. Az értekezlet előtt 18 órakor a Vitézi Társad .rimi Bizottság tart megbeszélést ugyancsak au Erdélyi Pari helyiségében.
