Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-22 / 42. szám

o

r T. T, r. N 7. f. r

1944 fAliruâr 21

LATSZATÖNKORMANYZA î TÓL — LÁTSZ AT ÖNÁLLÓSÁG, G

HOGYAN SZÜLETETT MEG AZ U.S.S.R.

Mór ré.'vn mm fogklkoz atta politikai esemény annyit* a vila**- közvéleményét, mint az emlékezetes februar elsejei szovjet alkotmánymódosítás. A legfelsőbb zzon’Jet tanács elé Molotov terjesz.itett javaslatot^ amely szerint a szövetkezett közi ár' súgok külön-külön katonai alakulat "tea* 'étesitenek és ezek a vörös hadsereg önálló alkotórészeiként szerepelnek; külpolitikai viszonylatban pedig a köztársaságok Moszkvától függetlenek: kii kill a mokkái felvehetik a diplomádat viszonyt és kölcsönös magállapodásokat köthetnek. E nagyjelentőségű alkotmárny- módositást a legfelsőbb szovjet tanács elfogad t a. s A hadügyi és külügyi népbiztosság 'feladatkörének módosítása tehát nem. egyszerű átváltoztatást, hanem, a látszat szerint, a Szovjetunió bel- és külpolitikájának mélyreható újjászervezését jelenti.

Hogy jelentőségének súlyát felmérjük, nem érdektelen a Szovjetunió kialakulásának és fejlődéséinek soronkövetése.

Az orosz összeomlás

Az első világháború következménye volt a cári Oroszország belpolitikai ösz- szv omlása. Az ország peremterületel sorra leszakadtak és a cári birodalom lényeges területeket át kellett engedjen az ut ód állam o knak. Grose-Lengyelbrszagból a köz<ponti hatalmak ,,önálló királyságot“ (1916) alkottak, Finnország (1917) függetlenítette magát, Litvánia (1918), Észtország (1918), Lettország (1918), majd Besszarábia (1919) követte Lengyelországot és Finnországot a függetlenség kikiáltásában. Végül független nemzeti államokká nyilvánították Ukrajnát és Georgiát is, mig az orosz-török .háborúban elhódított délkaukázusi határvidék Törökország fennhatósága alá került.

A szovjet tanácsköztársasággá akkuit Oroszország (1917 november 7) három évig tartó sikertelen küzdelem után kénytelen volt lemondani ezekről a területekről. Ezután kezdődött meg Szovjet- cyroszország föderativ újjászervezése a nemzetiségi kérdés figyelembevételével. Az ország újjáépítésének elméleti alapját még’ Benin fektette le,; de a gyakorlati megvalósítás utódjára, Sztálinra várt, aki

• a már kidolgozott tervezetet lépé.sröl-lépésre követte.

I

Tagállamok csatlakozása a Tanácsköztársaságok Szövetségéhez

A széf bomlott cári birodalom részei közül először a két legnagyobb állam: az orosz és az ukrán tanácsköztársaságok léptek szövetségre (1921), majd Fehéroroszország és a dél kaukázusi államszövetség csatlakozásával (1922) megalakult a Szociális Tanácsköztársaságok Szövetsége, melyhez ötödik és hatodik tagállamként özbégia és Turko-mánia (1925) is csatlakozott. A csatlakozás egyik leg- jelentő6'?bb feltétele .volt: az egyes köz- j társaságok lemondanak a külpolitikai szuverenitásukról és hadseregük beolvad az egységes vörös hadsereg keretébe. Ezt a nagyjelentőségű áldozatot, a Szociálisba Tanácsköztársaságok Szövetsége azzal az elméleti, de a gyakorlatban keveset érő joggal honorálta, hogy „szabad kilépési jogot, biztosit" a tagállamoknak a tanács- köztársaságok szövetségéből való kilépésre.

A lenin-sztalini elgondolás a fenti tagállamokon belül autonóm köztársaságokra és önkormányzati területekre osztotta fel a „szovjet-paradicsomot". Mig a tagállamoknak ..széleskörű jogokat" biztosit a Szövetség, az autonóm köztársaságok nem szuverének, nincs kilépési jo>- guk a Tanácsköztársaságból és az a tagállam, şmelyik alá tartoznak, fh-Uígyeleti jogot gyakorol felettük. Az önkormányzati területek jogköre még szükebb. ismérveik elsősorban nemzeti jellegűek és a közigazgatásuk élén saját nemzetiségük i tanácsa áll.

A szovjet alkotmány biztosította a fejlődés lehetőségét. Hosszú ideig a kislét- számu és teljesen mások közé ékelt nemzetiségek nem jutottak önkormányzathoz, de a lehetőség, hogy önkormányzaT- hoz jussanak, sőt hogy a<utcnóm köztársasággá alakuljanak, ezek pedig tagállamokká egyesüljenek, előttük állt. így lett tagállam Tadzsiksztán (1929). Kazal és \ Kirgiz (1930). majd Aszerbaidzsán. Geor- : g*a és Örményország (1936).

A tagállamoknak alárendelt autonóm köztársaságok közjogi helyzetével máig jóval szükebb ci> önkormányzati területek jogköre. Közvetlen, felettesük nem a tagállam kormánya, hanem annak a régiónak közigazgatási szervei, amelyeknek körzetébe tartoznak, A fokozódo fejlődés alapján 1936-ban 5 köztársaság vált önálló tagállammá és ugyancsak 5 önkormányzati terület' lett köztársasággá. Ezután az Orosz Tagállam keretén belül csak 6 önkormányzati terület maradt.

ÁZ orosz tagÁllam ÖNKORMÁNYZATI TERÜLETEI önkormányzati terület Lak-O^ág (ezre'ék) Ajrat (aJtai) 161

Ad ige-cserkesz 242

Cserkész 93

Keracsai l.so

Khakaez 271

Zsidó (Biro-Bidzsán) 108

A helyzet ugyan az nemzetiségi szempontból, mint a köztársaságoknál: a nemzetiség arányszámáitt mi’Yghaladja az oroszé, vagy más törzseké. Az ojrat^ Adige- cserkesz, cserkesz és karacsi/ctk területének lakossága hatalmas arányokban duzzadt, olyannyira, hogy .vzok raját terű • tűkön is kisebbségibe szorultak. Erűn kt* oka a bevándorlás, amit a szovjet Siyj n jó szemmel néz, mzirt gyengíti a nrm^t ségj erőviszonyokat.

Az r«nkormútiyz-ati b-rijbetr-k közül ]«■•; *

• ndt'k^sebb Biro-Hidzsán, > k/iloli zr.-ui*.« (xrszág, amely 1934-ben kapott ön kormányzatot. Az 1039-es n épszámi áh íí i

ugyan 3 millió zsidói vett számba, azxir ban ezekmik csak egy töredéke élt önjcoi-t- minyzati területükön én talán azóM se.’u kerültek a zsidók többségbe, bár újat h hirek szerint Biro-B: dzsán. is auton/mv köztársasággá fejlődött.

E világos statisztikai adatok elapjánti a népek fokozódó mértékű elkeveredem » és más összetartó tényyzők az egyre messzebbmenő közjogi különállást nyerő nemzetiségi területeket is mindig rohamosabban teszik orosszá. ... i

A Szociális Tanácsköztársaságok Szövetségének 16 tagállama eljutott a látszatönkormányzattól a látszatönállóságig. Nem kétséges a svéd) sajtó megáll api tás»»!, Molotov javaslatáról: az uj alkotmány le-, hetővé teszi a „békés behatolás“ intenzivebb folytatását; sőt végső következményében az alkotmánymódosítás oda irányul, hogy az esetleges nemzetközi értekezleteken és béke-tárgyalásokon megjelenő-ssenek mind a 16 tagállam képviselői és a szavazatok többségét Moszkva számára biztosítsák... (—)

VEGH JÓZSEF

Abviiaí íide-mts Leni...

t menekülte!: JeAentkexé&e

A második világháború területi nyereségei

A második világháború folyamán az i első világháborút követő forradalmakban . kialakult Szovjetunió uj területekkel j gyarapodott. Ezt a területgyarapcdást az ) alábbi táblázat szemlélteti: :

Terii'et

Lénekszám (

(1000 km2)

(ezrekben) ;

Lengyelországtól

:

Nyugat ukrán? a és Nyugatíehérorosc- ország (a Vilma, vidékkel együtt)

201 8

< t

I

13.500 j

Finnországtól

KaréSia

Románjától

44.4

(

500 j

Bessz azábia és Eazakbukovina

50 4

3.700 j

Észtország

47.5

1.100 1

Lettország

Litvánia

65.8

2.000 j

(a Vilna. vidék nélkül)

52.8

2.400 1

Összegen: 462.7

23.200 j

Ezek a területek katonai meghódításuk után szintén „csatlakoztak“ a Szövetséghez: >az ukrán és a fehérorosz tanácsköztársaság (1939), a karéliai köztársaság (1940), mint az Unió 12-ik tagállama. Nemsokára a Szovjetnek átengediett Besszarábiát és ^Bukovánát nyilvánították -a Tan ácsközt árs as áglok Szövetségének

újabb tagállamává; Végül Litvánia, Lettország és Észtország nemzetgyűlése „kérte“ felvételét tagállamként a Szövetségbe — s igy a Szovjetuniót alkotó tagállamok száma tizenhatra emelkedett.

A 16 tagállam területi és népességi viszonyát az alábbi táblázat mutatja:

Mint már említettük, a Szovjetunió népiéinek rangsorában a tagállam-alkotó nemzetek után azok a népek következnek, melyeknek nermjöti területe autonóm köztársasággá lett. Különösen a legnépesebb és legváltozatosabb nemzetiségi- összetételű Orosz- Föderativ Tagállamon belül •alakult sok autonóm köztársaság. Ezek közül Kazák és Kirgiz 1936-ban, a Karéliai köztársaság pedig 1940-ben tagállammá . lépett elő. Ide kebelezték be az elcsatolt finn területeket is, amelyekről Finnországnak le kellett mondania és az uj tagállam Finn-Karéüia nevet kapta (lásd a fenti táblázatot.)

Adataink is főleg ezekre az autonóm köztársaságokra vonatkoznak. (A többi, az ázsiai Oroszországot illetően, bizonytalanok és jelentőségük is csekélyebb.)

AZ OROSZ TAGÁLLAMHOZ TARTOZÓ AUTONÓM KÖZTÁRSASAGOK

Terület

Lakossá;

Tagá'lam

(100 négyzetkilométer)

(millió)

Oroszország

16,374.1

108.8

Ukrajna

556.0

40.3

Fehérorosz

228.6

10.S

Aszerbaidzsán

86.0

3.2

Georgia

69.6

3.5

Örményország

30.0

1.3

Turkomániá

443.6

1.2

özbégia

378.3

6.3

Tádzsikisztán

143.9

1.5

Kazal

2744.5

6.1

Kirgiz.a

196.7

1.5

Firm Karéiia

180.8

1.0

Moldva

32.7

2.4

Litvánia

59.3

2.9

Lettország

65.8

2.0

Észtország

47.5

1.1

Szovjetunió

21,637.9

Í93.7

Köztársaság

Lakosság fe? Lilékben)

Karjai ai

469

Baskír

3.145

Tatár

2.919

Krimi

1.127 <

Da gh észtéin

931

Jakut

401

Csnvaos

1.078

Mordvn (Mordvén)

1.189

Udmturt) (Voijék)

1.220

Kalmük

221

Mari (Cseremisz)

579

Komi (Zűrjén)

319

Kabardo (Balkér)

359

Cscseno (Ingus) Északi Ossz ét

697

329

Déli Osezét

109 Ha az ember a rendelkezésére álló statisztikai adatokat figyelemmel kiséri és összehasonlítja a köztársaságok lakosságával, reájön, hogy itt is csak „látszatáról van szó. A csuvacsok és mordvin.ok köztársaságainak jóval kevesebb „nemzeti“ lakosa van, mint amennyi „számarányuknak“ megfelel: az udmurtok (votjákok) és a kalmükök oly bőkezűen, megszabott köztársaságain belül szintén kisebbségben vannak a Szovjetunió népeinek egyre fokozódó elkeveredése következtében. De ez a sors vár a mari (cseremisz) nép kevésbé túlméretezett köztársaságára' is.

Az urak tehát itt sem a nemzetiségek,

hanem az oro§z

Egyik legégetőbb és legfájóbb magyar kér- oiés: Dél-Erdclybul menekül: magyar testve* reink sorsa. Nem hisszük, hogy akadna olyan, magyar ember az országban, aki ne erezné magúénak ezt a problémát. A bécsi, döntés után egyre többen kényszerűitek arra, hogy elhagyjuk otthonukat, családjukat, vagyonúkat és a magyar haza oltalma alatt próbálja- r.ak uj' életet kezdeni. Azt a fájdalmat és veszteséget, melyet a menekültek éreznek szülőföldjük és otthonuk után. csak akkor tudjuk enyhíteni, ha a testvéri szeretet legteljesebb melegségével fogadjuk őket és nehéz helyzetükben műiden lehetőséget felhasználunk a megsegítésükre. A menekültek elhelyezése és megélhetéshez való juttatása egyre súlyosabb feladatok elé állította a kormányzatot. Az Erdélyi Párt és a felszabadult erdélyi területek magyar társadalma kötelességének tartotta. hogy felajánlja segítségét ebben a munkában. így alakult meg a közelmúltban az Erdélyi Párt menekültügyi szakosztálya, amely szeretetteljes gondoskodással támogatja minden ügyes-bajos dolgaikban a menekülteket. Azt szeretnénk elérni, hogy az elvesztett otthon helyett a mai nehéz viszonyok között is uj otthont és tisztességes megélhetést tudjunk biztosítani a számukra, mert ezzel nemcsak testvér segít a testvéren, hanem nemzeti kötelességet is teljesítünk. A kormányzat a közelmúltban elhatározta, hogy pontos kimutatást készít a romániai menekültekről és ezért elrendelte, hogy mindazok, akik I9j8 január t-e óta Romániából magyar területre menekültek, jelentkezzenek a rendőrhatóságoknál. A jelentkezések befejezése után az eddigi menekültügyi igazolványokat kicserélik és április i-éiől kezdődőleg az összeírás alapján kibocsátott uj igazolványokkal látják el a menekülteket.

Nagy érdeklődéssel és várakozással' tekintettünk a Kolozsváron élő menekültek összeírása elé. Kolozsváron hétfőn reggel 8 órakor az Ipar-utcai toloncház irodahelyiségeiben kezdődött meg a menekültek összeírása. A rendőrkapitányság rendeletet bocsátott ki, amely betűrendes sorrendben felsorolja, hogy milyen napokon kötelesek jelentkezni a menekültek. Őszintén szólva, a toloncházat nem tartottuk jelentkezésre alkalmas helyiségnek. Kivülesik a város középpontjától és befogadó- képessége nem teszi lehetővé, hogy télviz idején még a leggyorsabb ügymenet mellett is az érdekeltek százai nyugodtan várakozzanak addig, amíg sorra kerülnek. Sokkal helyesebb lett volna a jelentkezést ^a város középpontjába irányítani. Bármelyik magyar közéletünk készséggel rendelkezésre bocsátotta volna erre a célra helyiségét a rendőrhatóságnak. Tudomásunk szerint az Erdélyi Párt felajánlotta, hogy a menekültek összeírását a kolozsvári tagozat tágas irodahelyiségeiben bonyolítsák le és a Mátyás Király Diákházat is szívesen átadták volna az összeírás napjaira.

Távol áll azonban tőlünk az a szándék, hogy gáncsoskodjunk. Amikor a helyiség- kérdését mégis szóvátesszük, az az érzésünk, hogy a legönzetlenebb magyar kötelességet teljesítjük, mert a hatóságok éppen úgy át kell érezzék, mint az egész magyar társadalom, hogy a menekültekkel szemben mindannyiunknak a legelőzékenyebb bánásmódot kell tanúsítanunk. Tulajdonképpen riport keretében kellene beszámolnom arról a látogatásról, amelyet hétfőn délelőtt n óra tájban az Ipar-utca toloncházban tettem, ahol már javában folyt a menekültek összeírása. Lázár Ferenccel, az Erdélyi Párt menekültügyi szakosztályának fáradhatatlan központi vezetőjével együtt mentünk ki az Ipar-utcába, hogy

személyes tapasztalatok alapján számolhassunk be az összeírás első napjáról. Az illetékes hatósági közegek mindent megteltek az összeírás zökkenőmentes és gyors lebonyolítása érdekében. Tizennyolc tisztviselő négy szobában végzi az összeírást. Guráth József rendőrtanácsos, a tolcmcház vezetője személyesen ellenőrzi, hogy a jelentkezőkkel szemben az összes hatósági közegek a legnagyobb előzékenységet és udvariasságot tanúsítsak. Hiszen az a cél, hogy a menekülték egy pillanatra se lássanak bürokratikus intézkedést az összeírásban, hanem azt érezzék, hogy a menekültügyi kataszter elkészítése éppen sorsuknak végleges rendezése érdekében történik. Megértésben és szeretetben igazán nincs hiány. Kétségtelen azonban, hogy már az első nap• beigazolódott: a toloncház helyisége nem alkalmas nagy tömegek befogadására. Délelőtt ii órakor a folyosók zsúfolásig megteltek menekültekkel, akik fegyelmezetten felsorakoztak a szolgálatos rendőrök útbaigazításai alapján azok előtt a szobák előtt, ame- lekben a tisztviselők az összeírást végzik. Bár az első napon, csupán az A, C és Cs kezdóbetiis menekültek kellett jelentkezzenek, olyan nagy tömeg vonult fel a toloncházba, hogy legalább száz ember állandóan az udvaron várakozott. Szerencsére nem volt túlságosán hideg és a menekültek nem is panaszkodtak emiatt, de mindeneseire szerencsésebb lett volna, ha az adott helyzetei figyelembe- véve, a rendőrhatóságok valamelyik magyar közti let alkalmasabb és készséggel felajánlott helyisége mellett döntenek.

Maga a jelentkezés gyors ütemben történik. A rendőrtisztviselők a menekültek adatai alapján kitöltik az előre elkészített nyomtatványokat, majd igazolást adnak arról, hogy a menekült eleget tett jelentkezési kötelezettségének. Mennyi megdöbbentő tragédia, szomorú életregény fér el néhány sorban! A menekültek számára egy világösszeomlást jelentett, hogy el kellett jöjjenek otthonukból, ahol a föld minden rögéhez ezernyi emlék fűzte őket. Itt, ebben a táborban igazán nincsenek társadalmi különbségek. Ahogy végignézünk a jelentkezők tömegén, meghatva láthatjuk, hogy egy szivvel-lélekkel viselik a sorsközösséget és minden áldozatra hajlandók egymásért. Mennyi könnycsepp szökött a szemekbe már az összeírás első délelőttjén! Milyen megható találkozások játszódtak le a toloncház épületében! Régi barátok és ismerősök, akik valaha egy városban, vagy egy faluban laktak, egymásnak minden gondolatát ismerték, most ismét felelevenítik a régi emlékeket. Az egyetlen beszédtéma az elhagyott szülőföld, az elvesztett otthon. Mindegyiknek maradt valakije Dél-Erdélyben. akiről hirt szeretne hallani. Egymást kérdezgetik, egymást biztatják. Lehetetlen úgy nézni ezeket a jeleneteket, hogy ne szoruljon össze a szivünk. Azok, akiié már biztos megélhetéshez jutottak a felszabadult magyar életben, tanácsokkal és biztatásokkal látják el közelmúltban jött társaikat, akiknek elhelyezése most van folyamatban. A közösségi szellem töretlen és maradéktalan éppen úgy, mint az a kívánságuk, hogy teljes munkaerejükkel szolgálhassák a magyar hazát. Ide kellene elhozni mindazokat, akik nem tudják megérteni, hogy milyen áldozat- készséget követelnek tőlünk a mai megpróbál- tatásos idők! Így lehetne a legjobban minden kicsinyességet száműzni a szivekből. Egyéni siker, hiúság, gazdagság, rang és kitüntetés milyen semminek tűnik fel akkor, ha a menekültek életébe belepillantunk! Az kell legyen a legfőbb feladatunk, hogy biztosítsuk a kenyerünket és a legnagyobb áldozatkészséggel dolgozzunk velük együtt a boldogabb magyar jövendőért„