Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-19 / 40. szám

■* 1944 február 19« BLLENZfil 9,_ Egy elfelejteti erdélyi magyar tudós: Fogarasi Pap József születé­sének kétszázadik évfordulója sS Senki sem lehet jó próféta saját hazá­jában: ennek a közmondásnak igaza s a benne rejlő szomorú tanulság talán sehol a világon nem érvényesült erőteljeseb­ben az idők folyamán, mint éippen ná­lunk, erdélyi magyaroknál, különösen ha életüket tudományra szentelő nagyjainkra gondol link. Nemcsak a köztudott, de az elmélyülő tudományosság is szinte ért­hetetlen méltánytalansággal Ítéli meg- nemérdiemielt felediésre sok olyan jeles magyar, közelebbről erdélyi magyar fér­fiú életművét, aki kora szellemiségének alakítója volt, jelentős mértékben hozzá­járult a magyar tudományosság fejlődé­séhez s eléírt eredményeiben ismert és megbecsült volt külföldön. Az erdélyi tudós-sors mostobaságát éppen az jel­lemzi. hogy kora ellenberzésével, megnemértésével s környezete kicsinyességével, müve- letlenségével küzd s ha a külföld el­ismerése láttán feléje is fordul pilla­natokra a magyar idegenimádó figye­lem, ha külföldi felfedeztetésének hire néha-néha felvillanyozza is kevés időre itthoni ismerőit, a csoda csak irta : Ma k ti Ernő háromnapos, rövid tömjénezés után annál sötétebb homályba merül a tu­dományért életet áldozónak még az emléke is. Sokszor egyenesen üldözés és vádol tat ás, legjobb esetben elhallgatás és gyors fele­dés volt a sorsa, hogy csak filozófusokat említsünk, Apáczaitól kezdve Böhm Ká­rolyi g az erdélyi tudósok egész sorának s még jól jártak azok, akiknek érdemeit, időtálló értékeikre rádöbbenve, a késő utókor kellő méltánylásban részesítette s alakjaikat beállította a magyar szellem- történetben jól megérdemelt helyükre. Ilyen eltemetett ei'délyi magyar tudós Fogarasi Pap József is, a marosvásárhelyi református kollégium egykori filozófia és matematika professzora, akinek születése kétszázadik évfordulóját ebben az esz­tendőben ünnepeljük, hacsak az illetéke­sek ez alkalommal el nem felejtik emlé­kéről lerázni a feledés porát. Életének története még kuriózumokban sem él a köztudatban, pedig ez az életút bővelke­dett érdekes fordulatokban s tudós egyé­nisége sem a hétköznapi ember szürke jellemvonásait tükrözi. AKI A TUDOMÁNY MEZEJî T „BÁMULÁSIG ELCIRKÁLTA1­Szászvároson született 1744 augusztus 26-án. Mostohalapja, Abacs János gerendi tudós pap gondos nevelése után a nagy- enyedi református kiöliégiumba került, ahol csakhamar tanul ótárs aimak pél dia— képe lett mind belsőségekben, mind kül­sőségekben: ,,a Hisztéria mezejét, a Teologia edénnyéi, a Filozofia tükörét és a Mathez.is- magosra s mélyre vezető ösvényeit csak hamar a bámulásig elcirikálta, s nagyra született elméjének annyi1 dicséretes jeleit adta, hogy Tanítói csodálkoznának, tanuló tár­sai pedig bamu’nának rajta, s őt mint kö­vetésre méltó exemplárt magok eleibe úgy tennék; de minthogy ez a nagy Genie ma­gáról, köntösséről, s maga viseletéről ke­veset gondolt, annyira, hogy néha kön- tö&sét fonákul is vette, s gombolatlan vi­selte, az ő buzgó kővetői, mint a millye- ndk az Enyedi Kollégyiomban majd min- j denkor találtatnak, egyebben őt el nem j érhetvén, mind negligében kezdettenek { járni, a mint őt járni látták",-- irjia róla későbbi tanítványa és élet- j rajzának összeállítója, Szigethi Gyula Mi- ! hály. Ez a bálványozás, bár növelte ön- ; érzetét, nem vált éppen hasznára: túlzott \ önbizalommal egyik professzoránál, Za- j bolai Kovács Józsefnél is többet tudónak j hirdette magát s ezzel súlyos összeütkö- ' zés központjába került. Komoly vitán, az > egyházi fő ti-: n ács által kiküldött tisztes bizottság előtt kellett helytállnia állítása védelmében s a felvetett kérdésekre adott eszes feleletei után ügye azon dőlt vesztére, ho:?y egy mély kút megmérésé­nek problémáját professzora, aki külön­beni neves matematikus volt, sikereseb­ben oldotta meg, mint ő. Távoznia kellett hát Enyedről, de nem minden útra valló nélkül: 1768-ban már osztálytanító volt a kollégiumban, végzett diák s megnyilt előtte a külföld is patrónusai jóvoltából. A nagy könyvtárszervező gr. Teleki Sá­muel ajánlólevelével zsebében érkezett Baselbe, hogy a nágyhirü matematikus Bernoulli előadásait hallgassa; innen Oderafrankfurtba, majd Grönimgenbe ment, végül hosszabb időre Utrechtben, ai protestáns teológia és filozófia fellegvá­rában telepedett meg. Tanáraival, Hahn és Hennert professzor okkal inkább bizal­mas baráti, mint mester — tanítvány vi­szonyban volt, gyermekeiket nevelte s nagy tudománya ismertté tette nevét, hogy az indiai alkirály, kinek fia tanítvá­nyai között volt, fényes igererbßkkel Indiába hívta tanárnak. Ö azonban a szerencse révénél többre be­csülte a boldogság szigetét: nagy elődje, Apáczai nyomdokába lépve megházaso­dott és holland asszonyt hozott hazai, aki­vel házasságuk tiz esztendejében boldog egyetértésben élt. Öt évig tartott kül­földi tanulmányul ja s ezalatt rövid egy­másutánban pappá szentelték, kitünte­téssel bölcseleti doktorrá avatták s nem hiában, mert már azelőtt. 1772-ben ér­tékes aranyérmet nyert a flessingi tudós társaságtól, az első. dijat, egy bölcseleti tárgyú értekezésével. 1773-ban az elsőt más pályatétel megoldása' követte s ez is becsületet hozott nevére, bár csak a má­sodik dijat, a kinyomtatást Ítélték érde­mére. A BERLINI AKADÉMIA Di JNVERTESE Hazatért 1774-ben: hire megelőzte jöt­tét s nem kisebb hivatal, mint a szász­városi papi ekklézsda várta, — bő jöve­delmű egyházközség, — ahol alkalom nyílott volna az anyagi vagyonban való gazdagodásra is; Fogarasi azonban ami­lyen gonddal öntözte a lelkek kertjét, éppen olyan hanyagsággal fordult saját gazdasági ügyei felé. „Mit akarnak — szólt egyszer a pincéit szimültig boros- hordókkal megrakó emberekhez — hiszen látják, hogy már nem fér a pincébe, vi­gyék akárhová.“ Ilyen lelkülettel nem gyarapodhatott anyagilag, hanem annál inkább szellemileg: papságának negyedik évében a ber­lini királyi akadémia pályát ét el éneik ötven aranyat érő első diját nyerte meg sok neves külföldi pályázó előtt. Egyházközségét sem hanyagolta el s kap­csolatot tartott sok neves főu-ri családdal; nagy gonddal irtai halotti, beszédeit, eze­ket az érdekes és irodalomtörténeti szem­pontból műfajilag elhanyagolt munkákat, melyekben a szerzők koruk politikai és társadalmi viszonyaik között talán a leg- szaba d abb an beszélhettek. Deutsches Wissenschaftliches Institut Lektorat der Deutschen Akademie Kolozsvár, Jokai-u. Z I. em. Telefon 27—-48 Ingyenes német nyelvtanfolyamok Beiratkozások mindennaD, hétköznapokon délutná 4—7-ig az intézetben, beiratko­zási dij io pengő. Megüresedett 1779-ben a marosvásár- helyi református kollégium filozófiai és matematikai tanszéke: a választás egy­hangúlag Fogmrasira esett. Uj tanítási szellemet vitt a főiskolába: nem követelte meg a szószerint ma­golást, hanem jegyzetkészitési rend­szert vezetett bei. Emelkedett szel­lemű és tisztahangu bölcseleti elő­adásainak anyagát több tanítványa jegyzete őrzi. Fejből magyarázott s nem követte az unalomig diktáló, ké­nyelemszerető tanárok példáját. Mód­szerrévei azt érte el, hogy diákjai ra­jongásig szerették s halála után ren­deletileg kellett megszüntetni az if­júság hosszúra nyúló gyászát. Kollégiumi óráin kívül saját házában is tanított: diákjai között ott találjuk gr. Teleki József fiát, Lászlót, gr. Bethlen Sámuelt, Szigethi Gyula Mihályt s má­sokat is: közölök néhánnyal, igy gr. Te­leki Lászlóval később is szoros barátság­ban és levelezésben állott. A tanításon kívül nagy szerepet vállalt iskolája és egyházit szellemi életében is: egyike volt azoknak a professzoroknak, akik 1783- ban tüzetesen megvizsgálták II. József Ratio educationisának rendelkezéseit s nagy része volt az egyező és ellenvéle­mények kidolgozásában, fölvilágosult szellemről tévén tanúságot akkor, amikor a hazai történetem tanítására vonatkozó j rendelkezést örömmel fogadta s a vallás és bölcselet előadásában modern elméle­tek érvényesítését követelte. Érdekes, hogy mig a fér euerem di szerzetes Sartori Bermát, aki különben elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar filozófia területén azzal, hogy mondhatni Apá­czai óta először szólaltatta meg ezt a tudományt magyarul, 1772-ben ki­adott könyvében komoly érveket igyekszik gyűjteni a geocentrikus vi­lágkép igazsága mellett, addigi Foga- msi Pap ugyanebben az időben már­tó madhat atl annak tartja a „Crper­nicana hypothesist“ s nyugodt lélek­kel vezeti be hallgatóságát annak is­meretébe, „salva religionis libertate“, amint 5 mondja egyik levelében. Kora és hazája politikai és társadalmi viszonyainak alakulását minőig nagy figyelemmel követte és soha. még halá­los ágyán sem mulasztotta el aggodalom­mal emlegetni a Hora-láziad ás Erdélyre szakadó szomorú következményeit. Külö­nösen gr. Teleki Lászlóhoz és apjához, Józsefhez írott leveleiben emileíkezik rész­letes pontossággal a parasztforradalom eseményeiről. Sikeres nevelői és tudományos műkö­dése sok igaz tisztelőt, de talán még több irigységet támasztott körében: sokan, fél­tékenyen nézték külföldi hírének öregbe - dését, hiszen élete utolsó négy évében még hét Ízben pályázott különböző ide­gen tudományos társaságok dijaira s azok közül három esetben első dijat, értékes aranyérmet nyert, három pályázatát ki­nyomtatták, egynek elbírálásáról pedig, halála közbejötté miatt nincs tudomá­sunk. Ezeken kivül van egy félbemaradt pályairata a berlini tudományos akadé­mia kérdésére. Versenytársai között sok hires név szerepel, igy Hennert utrechti professzor és Castilion berlini tudós, aki­vel egyizben osztozkodott az első díj fe­lett. Ilyen sikerek nyomán egyénisége egyre megnyerőbb színben és követendő példa gyanánt állott tanát ványai előtt s tudományának híre egyre több hivet to­borzott a müveit közönség, a középosz­tály, a papok é& tanárok táborában, de ellenségeket is szerzett különösen pro- fesszortávsai körében, .akik közül főleg Kovásznai. Sándor tüntetett ellenszenvé­vel. Aranka György sem sokra becsülte képességeit: halála után éles pasquil- lusokra hegyzett tollal támadt. egyéni­sége s különös jelleme ellen. A PESTI EGYETEM ELSŐ PROTESTÁNS PROFESSZORA Kétségtelen, hogy Fogarasiban is volt sok hiba: heves vérmérsékletű, élesen tá­madni tudó, de a támogatásra' szorulók­kal szemben nyugodt és biztató modorú férfiú volt, valóságos atyja az ifjúság­nak, aki belátta, hogy a jóakaratu segít­ség könnyebben kiváltja az ifjuember tu­dását, mint a minden tévedést szigorúan sújtó büntetés. Nagy tudását és nevelői érdemiéit, különben élete utolsó évében ma?as elismerés érte: 1784. október 11-én királyi leirattal kineveztetett a pesti egyetem logikai, metafizikai és erkölcs- tani katedrájára, az akkori viszonyok közt hatalmi-is, évi ezer forint fizetéssel. Kinevezését nem nagy örömmel, mond­hatni kelletlenül fogadta, igyekezett ki­bújni a megtiszteltetés alól. apró-cseprö kifogásokkal szóban és Írásban mentege­tőzött minden fórumnál. Visszavonuló természete irtózott a kimozdulástól, az idegen környezettől, még uj papi palást­jának beszerzése is gondot okozott neki, nem tudván, hogy Pesten milyen van di­vatban. Pedig kinevezésének meg volt az az érdekes és erdélyi szempontból is ne­vezetes jelentősége, hogy ő lett volna o.z első protestáns egyetemi tanár a pesti egyetemen. Ekkor már felfigyelt rá a két magyar haza közönsége s a felvilágosult uralkodó szép gesztusát örömmel üd.vö zölté'k protestáns körökben. A kimenetel fölött azonban végiül is nem Fogarasi ag- gályoskodásta vagy a parancsoló szó dön­tött, hanem: a halál. Mikor már hajlott volna katedrája elfogadására s a kiuta­záson gondolkodott, sőt felesége egész­ségének kímélése végett kölcsön is kérte gr. Teleki József egyik kocsiját a? útra, hirtelen tüdőgyulladásba esett s a beteg­ség rövid két hét alatt végzett is külön­ben erős fizikumával. Hü tanítványa, Szi­gethi Gyula Mihály, aki asszisztensként kísérte volna' Pestre, utolsó perceit igy írja le: ,,Elénk ezek már az ! 784-dik esztendő, és a mi Jósefünk életének is Vége, ki életé­nek 41-ik, Professori hívatafíának 5-ig esz­tendejében, mínekutánna 14 napokig küsz­ködött volna a terhes nyavalyával. De­cember hónap vége felé éjfél után egy óra fajban, fejét bal karomra eresztve, teste alkotmányának nagy retaegése köz­ben lelkét kibocsátotta, vidám tekintetet hagyván ábrázattyán." Betegségéről s vérmes természetéről Szigethi igy számol be: ,,Az ő nyavalyáját szülte egyfelől az ő ételben való telhetetlensége; mert nem tudván ügyelni a maga /körül levő dol­gokra, a beszéd s tréfa közt az ételben úgy elmerült, hogy ha felesége meg nem szólította, vagy^ vendégek jelenlétében kaputtyát meg nem rántotta volna, az utolsó falatig mind végig ette volna, teli— jességgel nem tudván mi az elég, más­felől az 6 heves forró természete, mel’y szerént a nyári héveég idején kertyében egy fának árnyékában térdig érő gödröt ásatván, Strumpf léjét lehúzva lábát térdig mezítelen a nyers hidegü gödörbe hive- sitgette; ezekhez járult az ő gondolkodása búrjainak mindig kifeszült állapotban tar­tása." Fogarasi „tes.fi alkotmányáról“ pedig el- képzeltető portrét állít elénk: ,,Az ő teste zömök, potrohos, középsza- báísu, nagy fejű, széles vállu, hosszú de­rekú, rövid lábú vala; haja fekete, süni, szemöldöke vastag fekete, szemei feketék, ajaka vastag piros, lepittyedt, ábrázattya bama-piro6." Fogarasi Pap József életművének fő je­lentősége abban van, hogy ő meg tudott szabadulni kora- alacsonyrendüségü érzé­sétől s kemény munkával, megfeszített akarattal ki tudta vívni magának s nem­zetének a külföld tudományosságának megbecsülését. Csak egy erővel nem tu­dott eredményesen megbirkózni: nemzete előítéleteivel, azzal a kicsinyességgel és szűklátókörűé ég gél, mely együk fiatalabb kortársát., Sipos Pált is eltanácsolta a külföld előtt való szerepléstől, mondván, hogy messze járunk mi annak tudomá­nyos eredményeitől s egy külföldi köze­pes tudásu matematikus kisujjában több van, mint az egész magyar tudóstársa­dalom fejében: (Mindkettőjük példája ékes cáfolata ennek ® pesszimista felfo­gásnak.) SIKERÉNEK TITKA Mindenek előtt a megfeszített tanulás, a rendszeres tudományos munka, a tü­dős! mag Utax tás maradéktalan elsajátí­tása és annak az eszmének törhetetlen hite, hogy az igazság keresése mindenek előtt való kötelesség. Nem kismértékben segítette tudományos életformájának és meggyőződésének kialakulását az ai tény sem, hogy ő nem zárkózott el a haladás lehetősége elöl, hogy figyelemmel követte úgy a magyar szellemi és politikai élet, mint a külföld eszmei mozgalmadnak miniden rezdülését. Ma még nehéz objek­tiv értékítéletet mondani filozófiai mun­kássága felett, hiszen nagyhírű pálya­munkái közül talán csak kettő van hozzu- férhető helyen s néhány iskolai jegyze­tén kívül csupán egy-két levelét ismer­jük. Talán az idők változásával s a tudo­mányos kutatás megkönnyebbedésév-1 alkalmunk lesz közelebbről megvizsgálni tudományos eredményeit s akkor talán az is kiderül majd. hogy ö volt az egyet­len olyan magyar filozófus, aki Leibniz bölcseletét, Theodíceá iának magasan szárnyaló szellemét a maga tisztaságában érvényesítette a magyar gondolatkörben és egyike volt az elsőknek azok közül, okik komoly kísérleteket tettek a keresz­tyén teológia és bölcselet egyeztetésére. Fogarasi Pap József, az „oltsó értzeket arannyá változtató erdélyi álkimista“ születésének kétszázadik évfordulóján ke­gyelettel fordulunk nemes egyénisége felé és azt kívánjuk, hogy az ő és a• hozzá hasonló erdélyi elfeledettek emléke, akik szellemük fényét nem aprópémre, hanem aranyra váltották, ne csak hibásan ke­resztelt uccanevekben. hanem a közösség megbecsülésében éljen. „ ... DIÁKJAI RAJONGÁSIG SZERETTÉK . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents