Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-18 / 39. szám
•> n t T n T t K í J.I. / v I ászló I rja : Hogyan láttam az olasz összeomlást tórium kapui b A rádióközvetitÓM'ls to.q- ! nap osto óta megszakadtak. Ki tudja, j meddig?-.. Jelentősön mogkevesebbodott • a dolgom... A bezárt kapu előtt ott sétál néhány külföldi újságíró, ugyanarra várnak, mint én és bőszedbe elegyedünk. Az. egyre hevesebben idehallatszó dörgéseken kívül, melyekhez már hozzászokott a fülünk, nincs más sommá nyugtalanító. Néhány katonai teherautó végigrobog úgy,in a Venetón, azonban ez sem újság éppen, hiszen elég ilyen teherautót láttunk végigrobogni Rómán az elmúlt ív pókban. De ha jobban megnézzük ezeket a teherautókat, ezek már nem olyan békés szállító jármüvek: a kocsi elejére gépfegyver van szerelve, a katonák lüze- löállásban, s egy-egy teherautón a katonák mellett puskás civileket is látunk. Ig.ac volna hát az, amit a svájci kolléga az imént mond: saját szemével látta, hogy l Icai sajtóértekezlci A külföldi sajtó rokonszenves vezetője most egészen másí. mond, mint a tegnap: — Signori, sajtóértekezlet nincs... Szolgálat sincs belátható ideig. Amit mondok, azt csak mint magámmber mondom. Az olasz és német csapatok között ellen- ségeskedés folyik. A német csapatok elfoglalták Ostiát és onnan törnek befelé a> Városba, amelyet egyébként mindenle- 151 körülzártak... Legújabb értesülés szerint a német csapatok a „San Paolo fuori Vájjon, mit ért azon, hogy „minden rendbe jön“? Róma s Itália sorsa most a» fegyverekre van feltéve. A spanyol kolléga azt mondja, hogy a németek oldalán már M-zászlóaljak, v^agyis olasz fe- ketemges alakulatok harcolnak. Tehát: polgárháború... A rikkancsok a déli lapokat ki lát ózzák. Sok fehér folt ásitozik bennük. A „Giornale d Thalia“ vezércikkéből alig maradt több a cimnél s ez pedig igy szól: „II cannone si tuona“... Az ágyú dörög... Igen, az ágyú dörög... De azt, hogy az ágyú dörög, úgyis halljuk minduntalan. Az ember másra kiváncsi az újságokban. Másra, ami felvilágosítja. megnyugtatja. De éppen ezt nem találja meg. Több lapot: ,,Messagero“-t, „Tribuna'‘-t, „Popolo di Roma“-t megvásárolok. A julius 25-e utáni hetekben tagadhatatlanul változás állott be a római s általában az itáliai sajtóban. Mindenütt más és más anyag, eltekintve a feltálalásnak különböző módjaitól. A katonai cenzura belenyirbált ugyan olykor az oldalakba, de még mindig elég érdekes doPESTI LEVEL XXV. „SZkPTlUm.R !>. A feltétlen megadást jelentő fogy verlöt ét ,'lnek amelynek már hat napja, szeptember 3-án, a cala brun partraszállás hivatalos kó/zé'éte- lenek a napján megkötöttek már műtőt koznak minden józanul gondolkodó ember előtt előrelátható kóvetk /.menyei: Italia kettészakadt. Szállongó hírek szerint északi rés ét — Genováit, Milánót, Bolognát, Modenát beleértve megszállták a németek. Délen. Nápolvt szintén. (Komolytalan, de különös makacssággal terjesztett hírek szerint ugyanis Nápolyban már az angolszász k ülnek benn, ebből azonban csak annyi az igaz. hogy Nápolyiéi délre partraszálltak az amerikaiak... Éhes disznó makkal álmodik.) Dalmáciát pedig, a németekkel egyetértve, a horvát csapatok szállták meg... Az olasz birodalom az ..armistizio“ nyil- vánosságrahozatalától számító11 órákon beiül összeomlott, darabokra hullott! Kezdjük azonban az elején... Ma hajnalban -nemcsak én. hanem más korán ébredők is, szintén figyelmesek lettek azokra a dörrenésekre, .melyeket a tenger felöl jövő szél sodort szét Róma utcáin. Egv-egy katenaviselt férfi rögtön kimondotta erre a véleményt: „Ágyúzás... Róma környéken ágyuharc folyik...” Igen, ez kétségtelen. A dörgések egyre fenyegetőbben és sűrűbben visszhangzanak a 2700 éves Róma házsorai költött. De mi tört érik? Ki az ellenség? Ezt senki sem tudta, legfeljebb sejtette. „Közvetlen ellenséges támadás veszélye4* Az emberek első pillanatban nem is érnek rá ezzel törődni. Annyira elfoglalja őket a Róma környékén elkezdődött harcnak annyi kellemetlen következménye: a háziasszonyok — köztük a feleségem is — sírva tértek haza hosszú syrbanállás után a piacról, ahová ma egyetlen levél zöldség és szem gyümölcs sem érkezett, éppen most, a gyümölcsév.ad idején. Újabban a zöldség és a gyümölcs volt a római konyha főtápláléka, s most ennek is vége. A pékboltok előtt is — amire eddig nem volt példa! — rengetegen ácsorog- nak. Dulakodás, szitkozódás; mindenki szeretne hozzájutni ® „tessera“ által biztosított adagjához, mert a készlet fogytán s újabb szállítmányra kilátás sincs ilyen körülmények között... A sorbanállók között suttogás indul meg arról, hogy a király és a kormány elnöke: Badoglio, az éjjel elhagyta Romát... Badoglio távozását a Stefani-iroda jelzésével ellátott plakátok adták tudomására Róma lakóinak, ezt a plakátot azonban kiragasztása után pár órával, mint apokrif valamit, eltávolították a házfalakról. Lehet, hogy a plakát formailag hamis volt, azonban a benne foglalt tény mégis igaz: Róma ott állott király nélkül, kormányfő nélkül, irányítás, kenyér és élelem nélkül szeptember 9-én... S letépett plakátok helyébe másokat ragasztottak a római katonai parancsnokság aláírásával, s ezek hirüldták, hogy a város „Stato di emergenza“-ban van^ vagyis „közvetlen ellenséges támadás veszélye“ fenyegeti... Ezekben a mozgalmas napokban igy ismerte meg az ember gyakorlatilag az egyik fogalmat a másik után-: Badoglio- kormány által életbeléptetett ..coprifuoco“ („íüiztakaró“) után a „stato di emergen- za“-t... A villamosok, autóbuszok még járnak, -a«z üzletek egy részét azonban már bezárták, s a hivatalok, bankok szintén zárva. Ez az előírás. Ennek a másik felét azonban, vagyis, hogy mindenki üljön otthon, senki se tartja' be. Az utcák tele néppel s egy-egy újonnan érkezőt kői dlfognak és izgatott hangon tárgyalják az eshetőségeket. Biztosat senki sem tud. Az ágyudörgés pedig egyre közelibb és ijesztőbb... A szokásosnál is későbben, s fehér foltokkal éktelenkedve jelennek meg a lapok. Az árusitó pultoknál megrohanják és egymás kezéből tépik ki a példányokat, hogy aztán ernyedten, csalódottan gyűrjék össze. Nincs bennük semmi sem, ami uj, amit már ne tudnának. Badoglio tegnapesti bejelentését köz- lik, amelynek az utolsó mondata igy hangzik: „Az olasz hadsereg beszünteti az ellenségeskedést a szövetségesekkel szemben, viszont reagál mindern máshonnan jövő támadásra.“ Gépfegyverek a teherautókon A piazza San Silvestro, a főposta közelében levő Stampa Estera-ba, a külföldi uiságiróklubba megyek. A kapuja zárva. Ugyancsak zárv.a vannak a via Vittorio Veneto-n levő ..Ministere della Cultura Popolare“, az olasz népművelési minJsz__ PÉNZ NEM BOLDOGÍT. Az Andrássv Színház Vaszary János igaz- gaió-háziszcrző-rendező produkcióját játsza Pénz nem boldogít címmel. A darab furcsa kevereke a vígjátéknak, színműnek, bohózatnak s a legvégén operett lesz belőle, mert szereplői kórusban éneklik a „Pénz nem boldogít“ című erre az alkalomra irt slágert. Mondom, a darab vegyes érzelmeket kelt a nézőben, aki azonban pompásan mulat, el- érzékenyedik s ha sáros fajta, bizony sir is. Fényes Aliceval voltam a házifőpróbán, s Aliceka, aki hires színházban-sóró, valósággal zokogott mellettem a megható jeleneteden. A darabban kétségtelenül csillog valami Vaszary tehetségének fényéből, azonban mégsem a legsikerültebb darabja a szerzőnek. A Házasság című szatíra mellett például mérth földekkel marad el. Ami legszebb és legkedvesebb benne, az a kis árvalánynak (Muráti) és csavargó nagypapájának (Csortos) végtelen egymásiránti szeretete. Remek két másik figura a dúsgazdag vénkisasszony (Vaszary Piri) és a rendíthetetlen nyugalmu inas (Dénes György). Élet árad minden szavukból. Persze siker van. A darab sokszázszor megy majd, mert olyan szinészek játszák, akik mindent elhitetnek az emberrel. Itt van Gsortos toprongyosan, amint hamisan kártyázik és virágot lop s az ember mégis érzi benne a grand-seigneurt, a leszegényedett úriembert. Van egy jelenete, mikor csak a kulcslyukon át szabad megnéznie az unokáját — úgy csinálja, hogy sir az egész nézőtér. Aztán Muráti. Vadóc Tacskó-szerű kislányt játszik, tökmagot eszik, szembeköpi az inast, neveletlen és zabolátlan, aztán felolvad, megváltozik tündér! urikisasszony lesz, aki szerelmes. Nagy színésznő, szive van, humora, ezer hangja. Óriási egyéni sikere van neki is. Róma proletár lakosai hö ölt fegyvereket es löszért osztottál: la... A via* Vitlono Ve no to bán asztalainál látszólag nyug dtan ülnek az emberek. Cirkáló katonák golyószórós puskával oszlatják az összeverődőket. A minisztérium előtt csendesen várakozó újságíró- csoportúnkra is ez a sörs várakoznék, ha meg nem jelenik u végszóra közöttünk a „portavoce“, az olasz ktvmány véleményének a hivatalos tolmácsolója, s mindjárt a bezárt kapu elölt tartunk rögitön- zött „sajtóértekezletet“. A „portavoce“ arca sápadt és dúlt... Tegnap még azt mondotta nekünk, hogy „bár a calabriai helyzetet nem szabad túlságos derűlátással megítélni, nincs azoriban szó arról, hogy Itália reménytelennek látná a. harcot, sőt az olasz és német katonai érdekek még keményebbre kovácsolódtak ezekben a napokban“... Ecoo! le mura“ bazilika környékét és a „Mórért i Generali‘‘-t (római központi vásárcsarnok) tartják megszállva. Az „Airete“ olasz páncélos hadosztály osztagai állanak velük szemben... A német előretörés iránya? Nem tudok róla semmit... Hogy ejtőernyős amerikai csapatok állanának harcban a német kkel a littoriai repülőtéren? Erről sincs tudomásom. Türelem uraim. türelem! Reméljük, rövidesen minden rendbejön... log maradt. Ebben bizakodva« vettem meg most is több újságot, de ezúttal valamennyi egyszínű. Ugyanaz a bizonytalanság ásitozik fehér foltokkal teli hasábjaikról. A ,.L*a>- voro Italiano“, amely „Lavoro Fascista“- ból vedlett át s éppen a napokban kapott szoci ál demokrata vezetést, a Risorgimento osztrákénenes jelszav>ait eleveniti fel a Ráma körül dúló harccal vonatkozásban. Mindegyik lap „óvja“ nyomatékosan a közönséget, ho?y „na üljön fel a felelőtlen rémhíreknek, főként azoknak, amelyek a közvetlen Róma közelében tomboló csatával állanak vonatkozásbanEzek a hirek sokszor egymásnak ellentmondók. Egyik a Nápolyban végrehajtott kemény rendszabályokról szól, ® másik pedig — megint — arról, hogy Nápolyt puskalövés nélkül elfoglalták az angolok... S makacsul tartja magát az » hir, hogy az amerikai harckocsi osztagok ott állanak már Terracina-Jiál, Rómától 120—130 kilométernyire... Arra, hogy m/iként kerültek egyszerre oda Calabriából, senki sem gondol józanul.“ Remek Vaszary Piroska és Dénes György. Rokonszenves az uj szerelmes színész, So- mogyvárv Rudolf is. Kellemesen tűnik fel a darabban két Ko^ lozsváron is játszott futal színésznő; Tahv Anna Mária és Járay Teri. Az örökbefogadott kis külvárosi lány történetét a zseniális főszereplők miatt mindenki megnézi majd. VENDÉGLŐK Mult héten kétszer vacsoráztunk társasággal vendéglőben. Elrettentőnek s tanulságnak írom le mindkét esetet. Az egyik helyen az Andrássy-uton menüt ettünk. A társaság egyik tagja kijelentette, hogy ő nem eszik húst. — Elát akkor mit parancsol? — kérdezte a pincér. — Tudja mit? — szólt barátunk — hozzon nekem is egy menüt, ugyanazt, amit a többieknek, csak hús nélkül. így. is történt. S akkor következett a fizetés. Mindenki kifizette a menüjét az étlapon feltüntetett áron. A hústalan vendéghez oda- állt a főpincér és elkezdett számolni. — Menü hús nélkül — mondta a vendég gyanútlanul. — Igenis kérem — mormogta a pincér és ceruzája villámgyorsan siklott a papiroson — szóval egy buillon, egy adag burgonya és tészta — tessék ... és nemes eleganciával átnyújtotta a cehet. Barátunk öt pengő hússzal többet fizetett, mint a többiek. Mert nem evett host. . . Más. Szombat este. Minden hely zsúfolt. Duna- parti vendéglőről szó sem lehet. Belvárosban sincs hely a számunkra. Menjünk Budára — szól valaki —, tudok egy vendéglőt, ott sohasem keli asztak rendelni, mégis kap az ember. Barátunk nemrég él Pesten. Szerencséje, mert azt hiszem, agyonvertük voina. HU február 18. Elvitt bennünket egy ko/rpe cn <-!-■>/. «I licit re a Margit-köruton. A//.d biztató ,| hogy valódi KiíIn és fehérkenyeret lehet ott kapni, i s általában mindent. A vendéglőben zene volt ugyan, de nn 11 voll j mi sor, semmisem volt. Ellenben cyy öt | pengős nagyságú , kissé elégett körteié'./' < ; bit pengőbe kérült. I izéiét ft hé - < nyer I egy jx*iigő, egy adag bécsiv/.elet lm / pengő j Es minden hasonló cs ll.ig.e./ati /ám azon I ban sem különösen jó, sem különlegesen izle-ic* * I bböí a pénzből színházba mehettünk--* volna s utána megnézhettük volna Rivclséket. . Itt nem láttunk semmit ellenben egy kar- rkaturhta kéretlenül lerajzolt s neki is kellett adni valamit. Társaságunk férfitagjai ájuldozva léptek ki a koromsötét utcara. Szidták vendéglőt ajánló barátunkat, mint a bokrot. — Nem tudtam — dadogta —, csak azt I láttám, hogy itt még ünnepnap is kevesen vannak. Nem tudtam miért... Hát ezért. KEDVES HÁZFELÜGYELŐ A barátnőm meséli: ' — Tarsasagban voltunk s alighogy hazaértem, a társaságunk egyik tagja felcsengetett értem, hogy ne haragudjak, nálam hagyta a kenyér jegyeit, szaladjak le és hozzam le neki j az utcara, o nem jön fel, tudja, hogy a többiek alszanak, nem akar zavarni. A jegyek csakugyan nálam maradtak, még nem feküdtem le, niszen tiz perc telhetett el hazaérkezésem óta. Csak bundát kaptam magamra és szaladtam le a lépcsőn. Ismerősöm a késői órára való tekintettel öt pengőt adott a házmesternek. Kiszaladtam az utcára, ahol ismerősöm taxival várt, s közben odaszóltam a házmesternek: Ne csukja a/- ajtót, máris jövök \isz- sza! Felperc alatt visszamentem — a kapu zárva. Persze becsöngettem. A házmester nagysokára előjön, kaput nyit, visz a liftig. Mikor beszállok (régi lakó vagyok a házDan, egyedül megyek fel mindig) rámszól: — Hát a kapupénzzel mi lesz? Hogy öt pengőt kapott, arról bölcsen hallgatott. Még ha nem mondtam volna neki, hogy hagyja nyitva a kaput! MARTON LILI Halál leit a bíliárdjáhzma vége KOLOZSVÁR, február i8. Lingurar István kolozsvári illetőségű cigány, baromfikereské- dő, 1943 március 22-én egyik Monoston-utí korcsmádon italozott Csillag György, szintén baromfikereskedő barátjával. Néhány üveg bor elfogyasztása után biliárdozni kezditek. Két pengőbe játszottak egy játszmát, amelyet minden alkalommal a szerencsésebb kezű Lingurar István nyert meg. Efelett annyira ösz- szevesztek, hogy rövidesen kéz-itusára kerüit a sor közöttük. Miután a vendéglős kirakta őket az. utcára, a koraesti szürkületben az utcán folytatták a dulakodást. Csillag György leteperte Lingurárt a földre, sőt a nyakát is alaposan megszorongatta, de amikor jajgatni kezdett Lingurar, mégis szabadon eresztette s látszólag békésen indultak meg egymás mellett hazafelé. Lingurar István azonban felhasznál- ■ ta az alkalmat, s amikor társa hátat forth- j lőtt, előkapta zsebkését és markolatig döfte Csillag György hátába. A szerencsétlen ember azonnal összeesett és harmadnapra a kórházban meghalt. Lmgurár Istvánt március 26-án letartóztatták. A törvényszék 1943 május 27-én tárgyalta Lingurar bűnügyét. Bizonyítottnak vették, hogy erős felindulásban követte el az emberölést, ezért 2 évi és 6 hónapi börtönre, vila- mint 5 évi jogvesztésre ítélték. Az ítélőtábla megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és Lingurar büntetését 2 évre szállították le. Harmad- fokon a Kúria is foglalkozott a bűnesettel. Mindkét előző ítéletet megváltoztatta a legfelsőbb bíróság és Ungur ár Istvánt 4 évi f egyházra. valamint 10 évi jogvesztésre ítélték. A jogerős ítéletet csütörtökön hirdette ki a törvényszék büntető tanácsa Lingurar István előtt. Fabro Henrik emlékezete BUDAPEST, február Í8. (MTI) Február 16-án vo't húsz éve annak, hogy Fabro Henrik dr. kora legkiválóbb gyorsírója, az országgyűlés’ gyorsiroda főnöke és a MTI igazgatója e'- hunyt. Ebből az alkalomból a gyakorló gyorsírók társasága, amelynek az elhunyt alapitc emöke voli, a Kerepesi-uti temetőben lévő sírnál kegyeletes emlékünnepet rendezett. Az ünnepen a társaság tagjain kívül küldöttség, gél képvise'tette magát az országgyűlési gyorsiroda és a Magyar Távirati Iroda szei kesztosége. A sirnál Téglás Géza dr. a gyorsírók társaságának elnöke mondott beszédet, amelyben megemlékezett a hazájában és külföldön egyaránt nagy hírnévre szert tett Fabro Henrikről, akinek újításai ma is élnek az azóta kifejlődött egységes magyar gyorsírásban. A sírra a gyakorló gyorsírók :á:sa • sága, az országgyűlési gyorsiroda, valamint a Magyar Távirati Iroda küldöttsége koszmut helyezett el. Az ágyú ti ö rög
