Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-15 / 11. szám

1344 január 15.

ELLENZÉK

GAÁL OLGA SZÉKELYFÖLDI LEVELE:

\

ASSZGNYHÁBORÚ KO V

Sepsrszevitgyörgy, január hó.

Utolsókból lesznek az elsők és elsőkből az utolsók, — tanítja a Szent írás. De . ' akármilyen szép és miélyértieimü intést is foglalnak magokban a Szientirás fenti szavai, valluk be, igen kevesen akadnak közöttünk, akáik szívesein vállalnák ezt az utolsó helyet a mai tülekedő életben. Még a<z Isten megszentelt hajlékában is akárhányszor vetélkedés folyik az első helyért. És ha egészen őszinték akarunk lenni, azt is meg kell mondanunk, hogy ezeknek a vetélkedéseknek a szereplői csaknem mindig nők.

Ha megírnák a nők között támadt érzékenység történetét, kezdve az elsőitől az utolsóig, a kicsinyességnek micsoda gyűjteménye lenne az! Mekkora regényt tudnak elképzelni egy közönséges jelből, — írja valahol az egvik jeles francia iró.

Bármennyire is fájdalmas dolog, .de kénytelenek vagyunk igazat adni a francia írónak, amikor a Székely Nemzeti Muzeum irattárának egyik régi, kifakult, alig olvasható vonásokkal és helyesírással irt periratát olvassuk.

Az 1756. juiliuis 17-ről kelt peri rat a kovásznai református egyházi bíróság előtt lefolyt pert tartalmazza. A per tárgyát képező bonyodalom abból származott, hogy Bogüány Antalné kovásznál asszony első „classzisu“ ülőhelyét, amely régtől fogva a Bőgd árny-család tuladonát képező, megszokott hely volt, egyik vasárnapon más asszonyság foglalta el.

Tudjam, látta-e ?

A kovásznál református egyházi bíróság a tanuk seregét idézte meg a köz- megbotránkoztatást és nagy izgalmat keltő ügy tisztázása végett.

Az alábbiakban szószerint idézzük a tanukihpilgatáscfcról szóló iratok tartalmát:

— Tudjae, láttáé, hall ott a e a Tanú bizonyosan és nyilván, hogy amikor K. M. Zsuzsanna Nob. Bogdány Antalné a ko- vászmrt templomban a maga tulajdona, s eddigi uzuscs ülő helyiségére kémen t volna, mellyet már tel akart foglalni, annak odavaló ülést nem engedte volna és hogy ő aikko\r őkegyeiméhez ridigé (ridegen, szeric.) szólott volna? Tudja-e a» tanú, ki volt az az asszony ember, aki a Bogdány Antalné asszonyom ülőhelyét el akarta foglalni?

— Hát az, aki' szállott Bogdány Antalné asszonyomhoz prédikáció alatt volté, vagy éneklés alatt és nem a prédikál ószé'kbol szólott, aiki szól lőtt, s ki volt az, aki ridigé szólíott Bogdány Anta inéhoz?

— Hát azt tudjae, hallottae a tanú, hogy azt mondotta volna valaki: elég

■ pénze vagyon Bogdány Anta Inénak, bosz- szontom, míg valami nagy kárba ejtem,

s az első classzist véremmel is tőle elveszem? S ki volna az név szerint, aki ezt mondotta volna?

— Hát azt tudjae, láttáé, hallottae a Tanú, hogy Bogdány Antalné asszonyorh akkor a templomé Ah, az előtt, s az után is azon Asszony embert, aki Székit s ülő- helyit el akarta foglalni, s másokat is megtaszigált, megkarmolt, vagy csipde- sett volna? Hát Bogdány Antalné asszonyomat azon: Asszony ember csipedte fogával meg, vagy diffáméivá in juri altae ugyan akkor mindjárt a Templomból kijővén Bogdány Antalné asszonyom mutogatta a farán a csipedések helyét, klikk, s kit láttak, mondják meg!

— Hát tudjae, láttre a tanú, hogy -azon Asszony ember Bogdány né asszonyom

székibe ült volt bosszújára, hogy férfi egyet-másba öltözött, házanként járt, guzsalyba forgolódott, leányt kért és Erős Mózesnek nevezte magát, s éktelenül káromkodott volna? Hát varázsláshoz, bü- vös-bájosekboz folyianliodott-e, azokkal egy Szóval botránko'Ztaíckéip viselte magát a kovásznál eklézsiáiban és gyülekezetben?

Így hangzottak tehát a kovásznál református egyházi bíró kérdései, amelyek után sorban és egyenkint, majd csoportosam hallgatták ki a megidézett tanukat.

Az első tanú. Ugrón Tamás Ur Nob. 60 éves, törvényesen megidézte tett, a következőket vallja:

— Láttam a csipkedésnek helyét Bogdány Antalné asszonyom tgstén, de ki csel ekedé, nem tudom.

Férfikönlösbe öltözött az asszony

Csutak György igy vall D ák Kelemenné ellen:

— Én láttám, hogy Deák Kelemenné asszonyom még leánkorában férfi köntösbe öltözött és úgy sksamdialozé viselte

Lön nagy zenebona ...

Id. Deme János lófő, Olbsz Mihály lófő, id. Csutak István, Soéikely Györgyné, Köves Borica tanuk a következőket vallják:

:— Tudjuk, hegy egy alkalmatossággal bejövén Bogdány Antalné asszonyom a templomba és méné >$<?, asszonyrjenden lévő első classzisbia, de minthogy már előre Deák Kelemenné asszonyom, Török Miklós né és Deák Ferencné asszonyemék elfoglalták vala a classzist, nem téré be Bogdány Antalné asszonyom- amelynek cslkalmatosságával lön olyan zenebona a templomban, hogy tiszteletes helyi lelki- pásztor uram is szála, de mit, azt nem érthettük. Láttuk Bogdány Antalné asz- szonyom testén a kékeknek helyeit a csipkedések mi ám.

A következő tanuk: Kozma István, Kozma Simorimé nemesek, D me Maris, Deme Lídia lófők, Forró Miklós lófő, továbbá Vén István az alábbiakat vallják:

— Tudjuk, hogy az első classzisban Deák Kelemenné asszonyom azelőtt nem ott ült, hanem most nemrégen kezdé odaülni. Bogdány Antalné asszonyom pedig azon classzist elejétől fogván obszer- válván egy alkalmittossággál látók, hogy odamene a classzishoz Deák Kelemenné asszonyom. Bogdány Antalné asszonyom bébocsájitotta ugyan, de nem irala hely, ahová üljön, hanem ölökbe kény szeritették leülni. S úgy lön aztán a szó.

Deme Mária igy vall:

— Egykor Deák Tamás né asszonyom házánál valék, odajőve Deák Kelemenné asszonyom, s igy szóla: a Tamásné asz- szonyom leányának, Rebekának foglaljuk el atyafiakul azt az első classzist, ne hagyjuk másnak. Véremet is kész vagyok érte ki ontani az oltár előtt. Vegyünk egy nagy tüt és üssük a hátuljába tervig, ha adajő Bogdány Antalné.

— így szoktuk, — mondta vállatvonva —- aztán ki is találjuk, melyik milyen legyen.

Nagyon erősen kezdtem vágyakozni, a bot után.

— Nem adnád-e el nekem? — kérdeztem reménykedve. — Annyit adok érte, amennyit akarsz.

— Nem eladó, — mondta határozottan,

és máris kivette kezemből a botot. Erősen fogta. v

ígérhettem, amennyit akartam. A szempillája se rebbait a pénzre. Szorította a botot, mint valami szentséget.

Semmire sem mentünk vele. Akkor mentő ötletem• támadt.

— Tudnál-e másik ilyent csinálni? Egy hét múlva eljönnék érte. Akkor clvinném.

Már indult vissza a juhok hoz. Hajtani kellett delelésre. Tűnődve szólt vissza;

— Lehet, hogy megcsinálom. De nem baj, h(i nem lesz macsukája?

Én nem tudtam, hogy mi az a macsuka. De azért habozás nélkül feleltem:

— Hát ha már egyszer csinálsz, csak legyen rajta minden, macsuka is.

Azóta’ tudom, hogy a bot bunkóját nevezik macsukának.

Nagyon számoltam a napokat a következő vasárnapig. Nincs olyan földi kincs, amire jobban vágyakoztam volna, mint arra a macsukas botra. Benne volt abban a nyár szépsége, a táj varázsa, a hegyek illata, a szív boldogsága, édes melege. &

Nehezen kerítettük elő a kis legényt. Csak délben, a kalyiba mellett találtunk reá, amikor a juhokat behajtotta.

— Kész-e a bot? — kérdeztem lelkendezve. I

— Az nincs, — mondta csendesen.

Rettentően elszomorodtam.

— Hát te mért nem csináltál, ha egyszer ígérted? Látod, elvittem volna a városba, mindenkinek megmutattam volna, hogy miyen botot ró cülöp Pista itt a Kisbükkhavas

oldalán. Még talán az újságba is bekerült volna a neved.

Csendesen ingatta a fejét.

— Édesanyámat vártam, osztán nem jött. Hát nem vét kedvem. Ahhó meg a kell.

— Mikor láttad anyádat? — kérdeztem döbbent szívvel ennyi művészi öntudat hallatára.

/— Én biza husvétkor, — mondta csendesen. É.s ahogy ott állt az augusztusi fényben, konokul földre szegzett szemmel, nagy, árnyékos pillái sarkában megcsillant valami nedves fény. Meg kellett öt simogatnom.

— Nem baj, Pista, —- mondtam — hát nem- csináltál. De azért vedd el, amit hoztam. —r Egy, kis sütemény, alma, s néhány fényes pengő került ki a hátizsákból.

Pista elnyiló szemmel nézte az almát és menten beleharapott.

— Ennagyon jó, — mondta -— sze anyám is ígérte husvétkor. Még nem ettem ezidén.

Az alma édes leve már megcsurrant a gyer- niekszáj két sarkán és az elborult szempár két mély fekete gyémántja újra nevető fényben úszott.

Elbúcsúztunk. Mehettünk vagy száz lépést, amikor a bokrok között utánunk csörtetett Pista. A botját a kezében szorongatta. A magarótta, drága macsukás botját, Aztán hirtelen kezembe nyomta.

— Na, itt van, vigye, a magáéi

Azzal sarkon)ordült és leszegett fejjel visz- szacsörtetett. Messziről még odakiáltotta:

— Csak vigyázzon rá, hallja!

Gyenge voltam. Gyarló voltam, mert nem adtam vissza Fülöp Pistának a macsukás botot. Itt van az asztalom mellett a sarokban és nagyon rosszul megy a dolga. Nem simogatja a bárányok fehér szőrét, nem érzi egy izmos kis kéz melegét, nem lendül vígan a kék levegőbe, nem, a napot sem érzi sima fején ez a macsukás bot.

A jövő nyáron visszaviszem a Ki biikk- havasra Pistának.

Vájná Zsigmond és Butyka Györgyné tanuk az alábbiakat vallják:

—■ Látók, hogy bejöve Bogdány Antalné asszonyom a templomiba és midőn a sziékben nem adatik ökleimének hely, leüle a Deák Kelemenné, öli be. Azalatt aztán szó esett, de mit szóllottiafk, nem érthetem. Ekkor aztán a tiszteletes uram is hózzászóla, hogy Isten házában ne bot- ránkoztassanak. Ez pedig éneklés alatt volt.

magát.

Vájná Boldizsárné alábbi vallomása is súlyosan terhelő Deák Kelemen nőre:

— Azt tudom, hogy Deák Rebeka nékem atyámfaíaj lévén hozzám jőve és ezt mondák neki: Rebeka, ne ülj azon elasz- S'Zisba, amelyben most láttalak, miért azon classzist zálogjára eladták és vaLan mtt ki nem váltod, nem a tied. Melyre feleli Rebeka: én nem ültem volna, s nem is ü’nék különben, ha ni?m Deák Kelemenné ángyom asszony kényszerít, hogy üljünk bele azon székbe és foglaljuk el. Azután Rebekával hozzám jőve Deák Kelemenné ?ssacnyom is és én akkor igy szólék hozzá: ugyan, Deák Kelem," nné komámasszony, miért ülnek kegyelmetek abba a székbe, melyre igy felele: beleülök a disznáadtái, mert egy familia, egy tőke, én is elférek úgy. mint Bogdány Antalné. Köz az ülőhely, nincsen senkinek bizonyos ülőhelye. Deák Kelemenné a miacp- szájával tett nékem vallomást, hogy fér fi köntös be öltözött és egy ifjú legényt elhajtott, hogy vigye leányt nézni.

így folyik még hosszú oldalakon át a tanuk tömegének vallomása. Ki-ki a maga módj® cs tudomása szerint vallott a perbeícgott Deák Kelemenné asszony . ellen. És mindez csak azért történt, mert a kovásznál református templomban, az Uir hajlékában két asszony viszálykodott . egymással az első helyért. ..

Ismét egy térképhamisítás nyomában

A magyar közvélemény már nem lepődik meg rajta, ha arról értesül, hogy különböző helyeken ismét hazugságokkal küzdenek ellene. Csak nemrégiben kellett foglalkozni a román nyelvtérkép ferdítéseivel, amely fölött egyáltalán nem is lehet napirendre térni és ugyanakkor a magyar tudománynak újabb feladatot szolgáltat a Petrov-féle térképhami- sitás, amelyen a szlovák-magyar nyelvhatár és általában a szlovák-magyar terület kialakulásának és változásainak menete felől igyekeznek félrevezetni a nemzetközi közvéleményt. A Pázmány Péter Tudományegyetem Kisebbségi Intézete most adta ki Jócsik Lajos dr.-nak egy alapos "'tanulmányát, amelynek a cime; ,.A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken'. Ebben a tanulmányban 48 oldalnyi nagyon tömör szöveg mellett 16 folio alakú színes térképlapot találunk kivétel nélkül valamennyit annak az illusztrálás sára, hogy az eredeti térkép szerzőjének ugyanazzal a technikával, forrásokkal és színekkel miként kellett volna rajzolnia, ha tudatosan nem hamisít.

Ennek a térképnek az eredetijét egy Petrov nevű orosz demográfus készítette el a csehek szolgálatában. Petrov Magyarországon nem ismeretlen ember és müvének hitelét éppen az alapozta meg, hogy annak idején még az első világháború előtt hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon, igy tanulmányozta a rutének néprajzi helyzetét és 1941-ben Szentpéter- várott igen tárgyilagos tanulmányban fel is dolgozta a gyűjtött anyagot. Tanulmányának cime: „A magyarországi rutén nyelv határai i773-banií. Ekkor dolgozott ő elsőizben azzal a Mária Terézia számára készült helység- lexikonnal, amely/ abból az időből igen érdekes, bár minden jel szerint, már önmagában is meglehetősen elfogult képét adja az akkori hazai nyelvterületeknek.

Később Petrovnak a Szovjet elől menekülnie kellett és Prágában talált otthonra, ahol a cseh vendégszeretet hálaadásának azt a módját találta meg, hogy ismét elővette az J773- évbeli helységnévtárat és most régi tárgyilagosságát tökéletesen félretéve, vakmerőén és tudatosan addig ment az adatok meghamisításában, ameddig csak 'mehetett anélkül, hogy a magyarok jelenlétét egyáltalában le kellett volna tagadnia.

mánynak hozzá kellett fognia és újra elvégeznie azt a munkát, amit Petrov már egy ízben politikai hamisítás célzatával megcsinált. Jócsik Lajos a következő ferdítéseket állapította meg az orosz tudós térképén. Először is Petrov a magyar etnikumból kivesz tiszta magyar községeket és azokat szlovákoknak tünteti fel. Udvard az az első község, amelynél Jócsik a ferdítést észrevette, Érsekújvártól keletre fekszik, Udvard óriási határú' nagyközség. Halára egy egész csomó községgel érintkezik és nagyságát jellemzi az, hogy nem kevesebb, mint 11 község jelé jelent átmenetet. Petrovnak tehat rendkívül nagy szükségé volt arra, hogy ebből a nagy- határú községből olyan kapcsolatot teremtsen, amely a szlovák szórványokat egy közös nagy szlovák folttá egyesíti.

Petrov hamisít

Az orosz tudós neve eredetileg a magyar kutatók számára -is szinte biztonságot jelentett abban v az irányban, hogy müvében nagyobb hiba aligha fordulhat elő. Jócsik Lajos szinte véletlen ül vette elő kritikai szemmel a térképet, amidőn a Nagysurány-vidéki szlovákság fejlődésével kellett foglalkoznia. A Petrov-féle térkép adatait egybevetve az eredeti helységnévtárral, megdöbbenve tapasztalta, hogy Petrov a komárommegyei Udvard nevű községet szlováknak tünteti fel, holott Udvard alapítása óta mindig magvar volt. így kezdődött el az orosz demográfus leleplezése egy nagyszabású munka következetes ellenőrzéseképpen, mert hiszen elég volt egy pillantás a helységnévtárba és kitűnt, hogy abban Udvard tiszta magyar községként szerepel. Petrov részéről egyszerű hamisítás történt. Miután a hasonló elrajtolások sorozata szinte kimeríthetetlen, a magvar rudo„Elrajzolt44 magyar területek

Ezt a technikát Petrov számos esetben ah’ kalmazza, igy pl. a Surány környéki terület ten, amelyet a szlovákok rendkívül nagy makacssággal állandóan vitatnak Bicske faluval kapcsolatban is. De eljárását meg azzal is súlyosbítja, hogy az egyes községek eredeti térképi határait sehol sem tartja meg, hanem azt mindig módosítja, mégpedig mindig a szlovák községek javára. Ha nej» látja szitka ségét annak, hogy teljes magyar községeket tüntessen el a térképről, akkor elegendő szoh gálatot tesz neki az is, ha a magyar községek határát olyan módon kerítheti el, hogy a szlovák szórván vökből a térképen egységes szlovák nyelvterületeket alakíthasson ki. Minél több egységes szlovák íoltot alkot, tér-* mészetesen annál jobban szaporodik a látszó^ lagos magvar szórványok száma egészen ad** dig, amíg a magyarság ezen a térképen csak véletlenül előforduló kisebbségnek marad meg. Petrov ezt a technikát kiegészíti azzal is, hogy az egyes községeket lakatlanoknak tüntet jel, mert jobb neki ha pl. a mindig né- "pes Csallóközben lakatlannak tüntet fel egyes területeket, miután ezzel, ha már nem rajzolhat oda szlovák foltokat, legalább a magyarság szamát és szinbcli súlyát kisebbnek mutatta. Ezzel és többi technikai eljárásaival a végig elemezett 3600 knr-nyi területen száz meg száz kivr-nyi területet vesz el 'a magyarságtól. S hogy eljárásának nagyobb hitelt adjon s hogv a szlovákságot azon a területen is régi lakosoknak tüntesse fel, holott azoknak beszivárgása egészen újkeletű volt, még olyan községeknek is a jóval később• szlovák nevét használja, amelyeknek ilyen nevét az általa, forrásul feltüntetett lexikon nem is ismer,

A cseh politika Trianonnal kapcsolatban mindig az volt, bog}- utólag gyártja a bizonyítékokat az elért eredményekhez. A magyar tudomány most egy ilyen utólagos bizo- nyitékgyártót ’epicvett le, fajdalom, a leleplezés erejét nemcsak az gyón gin. hogy a cáfolat ritkán jut d mindazokra a helyekre, amelyeket az eredeti ferdítés megmételyezett, hanem az is, hogy a Petrov-jéU munkának, ez az első kom, csak egészen ki< részét elemezhette végig. A hasonló kötetek hosszú sorozatához lesz szükség ahhoz, hogy a nagyszabású történelemhamisitás teljes tisztaságiban álljon előttünk es a világ közvéleménye előtt. (Stud.)

I