Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-08 / 5. szám

E L I. T. N Z t K

104 4 Január 8.

mám

Az éríaimiség és művelődésünk

•^uivapság i.sinvt sokai szidjak ortolmi- Ii * * jvkut. .»kannak özelőtt s.\iz, «'.-'.i.'.ot- \ jn évvel. A u\ma tehát nem uj. i‘- nk

formai változnak a kor kovotclnu-nyvi «Amint. Az idegen szokások inajnvlá. á- na-k és az id'eg'e-n besséd divatjának védj* nem uj, hanem mindegyre meqiismótlö- dik irodalmunkban, amióta a nytigatj német mÜN'eltat'vi'.el való kapcsolataink SBOro6ak’ká váltak. Az ordé'vi fej 'delem* "ép bukása után Apor Peter bosszúsan zsörtölődik, amikor a „náj módi“-! behozó fiatalabb nemzedék életét figyeli, a nemzeti nyelv megújhodásának idején, a XVIII. d I Igén Gvajdiáinyi József • peleskei nótáriussal gunyoltatja ki a német viseletben járó, németből és franciából kevert nyelven beszélő magyar urakat. És a Széchenyi nyomán fejlépő magyar irónemzedek egyik legfőbb célja, hogy a nemesi és polgári tár aságban a magyar könyvet megkedveldrsse, magyar beszédre és magyar gondolkozássá szoktassa értelmiségünket. Nem ok nélkül válik jelszóvá, hogy „Nyelviben él a nemzet“, hiszen íróink éz művelődésünk vezérei keservesen látják, hogy a magyar műveltségnek, nemzeti nyelvünknek elsősorban a társadalom felsőbb rétegeit kell meghódítania, csak úgy tudja majd az egész nemzetet átaljámi és ör-sz fogni. Széchenyi é- Wesselényi nem ok nélkül ostorozta a magyar főnemességet és nemességet, hiszen a század első évtizedeiben valóban még csak a francia és német társalgási nyelvet tartották előkelőnek e> 3 nemzeti kötelességek még csak egy ugyancsak szűk ré‘eg lelkében éltek.

Bölőni Farkas Sándor írja, h gy a Széchenyi első munkái olyan körökkel szeretteiitek meg a magvar könyvet, melyek addig hírét sem hallották a ma* rvar irodalomnak. Ezek a felsőbb réte- >ek még akkoriban csak francia é- német regényeket olvastak, nem is sejtetek, hogy a magyar irók is tudnak érdekes és meggondolkoztató, dolgokat Írni. 'la Széchenyi gazdasági munkáival a tudományos jellegű, nemzetne velő m gyár 'rrJa!om is betört előkelő köreinkbe, Vörösmarty viszont egész nemzeti költészetünket gyökerezhette meg értelmiségünk

I szivéb n. Az előkelő,'l.iidö és ;i magyar I nyelvet csak fanyalogva beszélő Szé'házy bárók mellett a mult >zi id yo-u.s éveiben már i',;y umtudatuaun gondolkozó fiatal értelmiség kezd ('eltűnni, amelynek Széchenyi az ideálja. Ez u íudaloág led keton olvassa a Vörösmarty és Kölcsey ver .1 it és nagy rom "ntikus költőink tü- z,étol h vitve nenn l elhatározásokkal készül a jövőre. A korabeli naplók, feljegyzések é_ versgytljtr inonyek ma is eleven bizonyítékai annak, hcv_y romantikus költő1 nk versei a fiatalság szivében erős visszh) ngot ébreszt ottek. Ezekben az években verik fel a hangos országgyűlési vitatkozások Kolozvár addigi nyugalmát. ezekben az időkben alakulnak ki egy-egy vendégszerető nemesi vagy polgári háznál az uj eszméket terjesztő iród körök és a vidéki városok koszán óiban, önképzőköreiben összecs. ipnak a haladó és a maradi elemek,

Volt t hát magvar értelmisó'»' az előítéleteiben megc-sontosodott. minden társadalmi újítástól irtózó, néme'ül beszélő főúri körökön kivid és különösen volt Erdélyben, ahol a magyar beszédhez mindig ragaszkodtak. Erdély nem hiába adta a XVIII, század folyamán, a legjelesebb műfordítóikat a magyar irodalomnak, a magyar nyelvhez való ragaszkodást vezető körei a legnehezebb időkben is mindig megtartották. Ha a műfordítás az idegen alkotásnak a magyar szellembe való átültetését, magyarítását jelenti, ükkor azt az erdélyiek hosszas tanulmányaik során valóban megtanulhatták. Nőm Bárócü volt az első, aki a francia szellem titkaiba belemélyedt, hogy a magvar irodalmat gazdagítsa. A bujdosó diákok hosszú sora járta meg ö előtte w nyugati egyetemeket é mint a nemzeti * műveltség apostolai tértek vissza. Egv . Apáczai, egy Pápai Páriz, egy Rácz Sámuel okkor irtuk magyarul tudományos : munkákat, "imikor egész Középeurópában I mé<j latinul Írtak. Az erdélyi magyar értelmiség az ő hagyományaikat vitte tovább cs frissítette föl a mult század első felében.

A Széchenyit és Vörö rmartyt olvasó Ifjúság az 1840-es években szerteszéled a <z J " ". . J SL^'V LTTiUBfMR'. 1 ..'je- IT .ifi-i1 ;rrogot vizsgálóbíró évtársa volt Elervé r lequinuek a hllei egyetemen. Most, hogy -■ gnézett Hervé testvérén, Noéi Annequinen, kit azzal vádoltak, hogy éjnek idején megüt feleségét, Isabelic Tortequcnne-t, egy* évi e fejidézte a volt szegény egyetemi hallató alakját, ruházatát. Hisz ismerte mind íervet, mind Noéit. Emlékezett csokor- uk kendőjére, fölötte rövid nadrágjára, eset- r. mozdulataira ...

iDélután három óra volt. Hajnal óta, ami- or hirtelen fölzavarta a távbeszélő csen* és a főügyésztől meghallotta Annequin ’vét, megmagyarázhatatlan rossz érzés vett őt rajta. Délelőtt elolvasta a rendőrségi je- -r.vést. Amit olvasott, lelke mélyéig felzak- tta. Most itt áll a gyilkos előtte. De lám, rumi hasonlatosság az ügyvéddé lett egyéni hallgató és az ügyvédből gyilkossá lett .póer között. Igaz, hogy mindkettő sovány i csontos, de az egyik szőke volt, ez pedig io«t barna. Annak erős álkapcsai, vékony kai voltak. Ennek keskeny az álla, szája le- ógyesztett, gyerekes.

/Zsugorodott arccal állott előtte a vádlott s regi vonásokat csak úgy tudta felfedezni íjta. hogy gondolatban eltüntette róla az ál- latlanság és a rémület szántotta árkokat.

ián csak a szürke, mélyen bentülő szemek gyeztek a két emberen.

\ b ró, szemlélődéséből hirtelen felocsúdva, nt aki álmodozáson kapta magár, a jegyző- \y. fordult. A jegyző átadta az iratokat.- Ugy-e Annequin Noel Gedefroidnak

vrák? — Fieulaincben született, 1889 decibe r íz-én.-- Igen.

Apja Dominique Vital Annequin volt. oglalkozásg: tanító. Meghalt 1917-ben.

1 nvja még él. Született; Antoinette Alexan- b’ine Bcthousart.- Igen.

— 191 o-ben, március io-én feleségül vettem •.igenné Isabelle-t, áldozatát. Igaz-e?

1910-ben., március 10-én feleségül vettem a be! let.

A bíró hirtelen kérdezte;

— Vannak-e testvérei?

— Van három testvérem.

— Hol vannak? Mivel foglalkoznak?

Noel hallgatott«

— Miért nem felel a kérdésre? Vagy inkább azt akarja, hogy a rendőrség utján szerezzek felvilágosítás^? Egyszerű, de időveszteséget jelent.

Noel összeszedte magát.

— Mi köze a bíróságnak, hogy kik az én testvéreim? Mi keresnivalójuk lenne itten? Gyámság alatt levő kiskorú vagyok-e? A tetteimről akarok számot adni! Kérdezzen és legyen vége már!

— Ahogy tetszik — mondotta Pierregot.

Azonban ez a lázongás meghatotta. „Van

benne valami fölemelő“ — mondogatta magában. Mindenképpen. Akár szeretetből teszi, hogy az övéit megóvja a szégyentől, akár gyűlöletből, talán hogy annyira elhagyták az övéi. . . Ismét merengésen kapta magát,

— Ahogy tetszik —- ismételte a biró. Csupán személyi adatait vettem fel. Termesze* tesen, Annequin, mielőtt tovább mennénk, kiván-e védőügyvédet?

Noel rászögezte szürkés-borús tekintet^:

— Nem, — mondotta. — Kevés mondanivalóm van. Azt is egyedül akarom elmondani.

Pierregot vizsgálóbíró a furcsa ember felé hajolt. Gyöngéd volt;

—. Noel Annequin,, mondotta — egyáltalán nem reám tartozik, hogy tanácsokat adjak a védelme érdekében. És mégis meg kell mondanom: jobb lenne, ha holnapig várna a válasszal. Ma reggel vallomást tett a rendőrségen. Elolvastam. Ha védője lesz, könnyebben fog tudni felelni azokra a kérdésekre, amelyeket fel kell tennem. Mit gondol, melyik ügyvédet akarja vedőjeként választani?

— Nem választottam egyiket sem és nem is kívánok választani.

Nőd vállat vont. A biró látta, hogy kezei remegnek.

— Azonnal beszélni szeretnék — mondotta. — Könyörgöm, hallgasson meg tüstént!

— Hát jó, — felelte a biró.

Úgy tetszett, mintha fény borította volna e! Noel arcát. Mintha valami felszabadulás* féle történt volna vele. Mintha kábulatából tért volna magához. Szembogarai megnőttek, kezeit leeresztette. Megszűnt reszketni. Hozzákezdett a beszédhez. A biró intett a jegyzőnek.

országiban (■: I.W»U u m-inzH napszámo- salnuk rorébu. Belőle k vilinek ki a/ cr- ilí-lvi papok, lanái ><k, tunMók, megyei tisztviselők As gazdák. Útink maadt könyviül.H.k eleven omlókéi müvelGé- g,üknek. Ezekben a könyvtárakban a Corpus Juris, az erdélyi türvénygyüjite- nrwínyek es I lot aims moll -U jelenték» helyet foglalnak el a Bbd F'é'.er, vagy Pray György történeti munkál, a prédikáció« kötetek és a Széchenyi, Wesselényi, Bö- ; lőni Farkrq, Jósika Miklós, Vörösmarty, stb. müvei is. A magyar gondolkozásnak 1 ma is eleven, időket formáló alkotásai- Es a gazdag könyvtárakból előkerülő I .kéziratos füzetekből sokszor egy-egy ts- i moros népdal üti me* fülűnket. Érteimi- * «égünk ízáése most kés/ül Petőfi befog a- j dúsára..

Ha a romantikus nemzedék gazdag ! könyvtárai után a századvégi úri társa- j dalom könyvtáraiba is bepillantunk,

. szembeszökő a különbség. A német regények uj bb áradata most már egészen maga alá temette az igazi ma'gyar irodalmat és a dísznek kitett aranyos kötésű klasszikusok mellett egy Kiss Tózsef- I kötet jelzi, hogy itt nrvagy «r könyvet is olvasnak néha. Amikor Jókai és részben Mikszáth is leszáll ott az ifjúsághoz és az i igénytelenebb közönséghez a némcl tömegáru. Kis? József. Szomuházy, Her- cze?g; sfb foglalta el helyüket a finnyá- j sabb olvasóknál.

j A divatos irodalomról, a felületes,

] könnyei, a gon nőik ozást ól megmentő

; o1 vasmányckról nehéz leszokni. De a ma- 1 gvar olvasó ma nem juthat hozzá a '■ ponyvához és szükségképpen művelődébe igazi értékeihez kell fordulnia. Egy ; Zrínyi, egy Széchenyi, egy Petőfi fényé- j nél látja meg a magat igazi lényét, miive* j lödése hiányait, hasadékait és feladatait. ' És ezért küzd az újabb magyar népi szellemű írod’ 'lom is. amely a magyar nép ! életét, szellemiségének sajátos mivoltát í kifejezi é? a magyar szemet önmagának I újrafelfedezésére szoktatja. A magyar I értelmiség ennek az irodalomnak fényé- j nél 1 áthartja meg, hogy művelődése

mennyire eltávolodott ősi szellemétől és nemzete életétől. Ezért látszrik olyan szo— Feleségemnek rákja volt. közel a vakbélhez. Sokáig az orvos azt hitte, hogy idült vakbélgyulladásról van szó és olyan értelemben kezelte. Eleinte keveset szenvedett. Csak egyszer-egyszer voltak éiesen nyilaló fájdalmai. Ezek nagyon megviselték. Siettem megoperáltatni. De talán itt meg kell jegyeznem, hogy feleségen munkáscsaladból származott és sohasem tudott megszabadulni az egyszerű ember buta előítéleteitől. Már az a gondolat is rémületbe kergette, hogy valaki fel fogja nyitni a hasát. Azt mondogatta, hogy én kórházba akarom őt küldeni, mert meg akarok szabadulni tőle egy operáció árán. Nem volt sem apja, sem anyja. Szenvedtem igaztalan gyanúsítása miatt, de ami* kor olyan szerencsétlennek láttam, én is vele együtt sírtam és megbocsátottam mindent. . .

Noel Annequin lassan beszélt, színtelen hangon. Tekintetét a ial egy pontjára szögezte s onnan le sem vette. Úgy tetszett, mintha várta volna vallomásának ezt a részét. Homlokát összeráncolta. Láthatólag törekedett, hogy semmit se felejtsen el.

Eli bâtlan volt a beszéde, mégis úgy mesélt, mintha félálomban lenne.

—- Jól megfértünk egymás mellett. Mivel a házunkról lmtt a szomorúság, senki sem kívánt meglátogatni minket. De mi sem vágytunk arra, hogy valakit is lássunk. Egy falusi asszony járt be hozzánk takarítani. Még egy szoka is segédkezett, aki a magtár melletti kis házikóban lakott.

A vizsgálóbiró előtt lassanként egy szegényes, sivár élet bontakozott ki. Előtte volt a csendőrőrmcster vázlata és leltára is, amelyet a házról készített. Egy mező közepén a tanyai ház, alacsony és rozzant gazdasági épületekkel, magtárral, istállóval, disznóóllal. A ház előtt .ut vezet. Az úthoz közel egy nagy diófa áll. Törzse körül fapad. A konyhában — a leltár szerint — asztal, tölgyfából faragott székek, dagasztó volt. A falon sok edény és virágos tányér- A szoba köz-epe táján flamand kandalló. A hálószoba ablakai a kertre és a mezőkre nyilottak. Az. ágyról el lehet látni a charmellesi toronyig csészémmel lehet kisérni a folyó mentén tekervénye- sen haladó füzfasort.

— Egyedül gondoztam a feleségemet, folytatta a gyilkos. — A tanya nem nagy: öt hold legelő, öt tehén, tiz hold búzaföld és egy répaültetvény. Egyedül dolgoztam. Délelőtt és délután mindig hazajöttem, hogy tejet adjak feleségemnek.

A bírót idegesítette az ilyen kitérés;

— Hol volt a vadászfegyvere? — kérdezte hirtelen.

A vádlott, mintha nem is hallotta volna a kérdést, merev szemekkel vontatott hangon mondotta;

GYÓGVSZEkiA/tBAN KaRHaTÓ

katlanul újnak a Bartók, a Kodály művészete, vagy a Tárnáéi Írásmódja, mint ahogy a tiszta fórrá víz sem izéik először annak, aki a limonádéra, vagy más mesterséges italokra szokott rá.

Pedig az újabb magyar irodalom és művészet nem ha gy orrú. n y r o m b ol ó és erőszakosan ujutó, hanem a mélyben élő hagyományainkból merit és a népi műveltség ŐKi elemeit az ég felé törő szellem örök lázadásába viszi belé.

Az erdélyi értelmiségnek meg kell hallgatnia a figyelmeztetéseket, Itorholá- sokat, de azt is tudnia kell, hogy önmagához, művelődési hagyomány,étihez marad hű, ha a népi irodalom törekvéseit magáévá téve küzd egy teljesebb magyar műveltségért. Az értelmiső» műveltség- terjesztő és alakitó feladata nem válik kisebbé azz/l, hogy a népi műveltség értékeit megláttuk, sőt még egyre szélesebb területet ölel fel és mind nagyobb felkészültséget kivan. Neki kell az igazi értékeket kiválasztania és a nemzet életébe beleépítenie, neki kell művelődésünk egysége, ősi tiszta szelleme fölött őrködnie. Ezért a népi műveltség tanulmányozásának idején súlyos ezámonkérö szavakkal szólunk értelmiségünkhöz. A nemzet életében egyre növekvő feladataira, magába szállásra és keményebb kötél ességvállalásra figyelmeztetjük. fV. Zs.j

— Január elsején Babellenek váratlanul erős rohama volt.

A biró érezte, hogy elpirul. Szégyelte magát.

— Elmentem, hogy boldog újévet kívánjak anyámnak és testvéreimnek. Családom nem egyezett bele Isabellel kötött házasságomba. Tudta, hogy feleségem tiz évvel idősebb nálam, a nép leánya, és lehetőség szerint minél kevesebbszer igyekezett arra, hogy őt lássa. Amikor hazajöttem, este hat órakor, Celestine, a bejárónő, várt az utón. Éppen akkor érkezett az orvos is, Uabellet ágyban találtam, a fájdalomtól eltorzult arccal. Azt nyöszörögte, hogy nemsokára meghal. Akkor kezdődött az

*gö*.

A biró látta, hogy könnyek peregnek alá a Noel arcán. Szomorúság szállt a szivébe Megkérdezte:

— Akar-e pihenni? Üljön le.

— Az orvos megijedt, — folytatta zavar* talanul Noel — és’ még egy orvos jelenlétét javasolta. Kötötte magát ahhoz, hogy Blaise testvérem véleményét hallja.

— Egyik testvére orvos? — kérdezte a biró.

— Blaise testvérem belgyógyász. Eljött és gyomorrákot állapított meg. A daganatot olyan nagynak vélte, hogy az minden operáció útját elvágja.

Noel Annequin elhallgatott és kezét a biró Asztalára tette.

— Akkor — mondta végre — megtudtam, hogy Isabelle meg fog halni. „Bátorság, öregem, mondotta Blaise. Jobb igy.-i Ezt szokta minden orvos mondani, ők csak számokat, görbéket látnak. Talán igazuk van. ó, szenvedni, hogy élhessünk — az semmi! De szenvedni, hogy meghaljunk! Az borzalmas. „Hat hónap, nyolc hónap ... Tíz hónap .. . Egy év már nem biztos.. ,iC mondotta Blaise. Azt is mondotta még: .Jó lenne, ha Isabelle minél kevesebbet szenvedne“. És ideadta Pravaz- fecskendőjéc.,.

„Pravaz-fecskendőjét“ — gondolta Pierregot. — Tehát ennek az embernek sóit egy ilyen gyilkos szerszám' a kezében. Hát akkor minek a vadászfegyver? A golyó a mellben? Miért az a vadorzó kegyetlenség?“

Noel a szeme sarkábóll figyelte a bírót. Vájjon kiolvasta-e a gondolatait?

Azután beszélni kezdett ismét, de mintha önmagához szólott volna:

— Akkor az orvos fecskendezéseket kezdett. De képes volt-e minden nap kétszer a tanyára jönni? ^Megtanultam én is a kezelést. Isabelle kevesebbet szenvedett. De már egyáltalán nem evett. Naponta tiz órát aludt. Néha nevetett. Tavasszal lefeküdt és nem is kelt fj többé. Gondolom, boldog volt, A nyitott ablakon keresztül látta a virágba boruló mezőt. Érezte a tavasz illatát. Szolgát fogadtam, aki állandóan mellette volt. Sohasem