Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-24 / 18. szám

o tLLENZtl ii iám Mihály Lumii* írja t Hogyan láttam az olasz összeomlást KOIvOZSVÁR, 1944 január hó ! A „Messaggero** újságpalotájának a be- ; ja.at« előtt katonai őrség. aminthogy Imiiden szvrk.esv.tőséget katonaság őri/. g>- lyoszórós puskával. Kőrőakorul roppant embergomoJyag: a lap rendkívüli kiadá­sát varjúk, amely bejelenti az olasz po­litika stoi'sdöm.to vad tónusút. A fascista i jpárt jelvény mindegyiküknek eltűnt a ( gomblyukából, pedig tegnap ilyenkor még j legalább három negyedrészük viselte. (A villamoson is az tűnt fel nekem mia leg­előbb.) Tegnap mindenki fasiszta volt (legalább is külsőleg), ma pedig senki­ibe . . . Alessandro Parolini már nem ül a ..Messggţgero" főszerkesztői székében. Ál­lítólag Spanyolországba menekült. Virgi- nio Gayda, a „Gio-rnale d'Itadia“ főszer­kesztője szintén. Egy másik változat sze­rint rrágyújtották a házát és bennégett. A ólma egy htaumtaldik is, de azt nem érek reá meghallgatni.) Az egesz szerkesztőség kicserélődött. A fasisztaellenes elemek még az éjszaka birtokba vették a szer­kesztőséget s a fasiszta újságírókat erő­szakkal távolították el a helyükről. Hire -terjed hirtelen, hogy a belügyminiszté­rium körül csata folyik: az ottlevö fa- .siszták fegyveresen állanak ellen Badog- 3ió-ék karhatalmának . . , ,. (2 az ember66 A ..Messsiggero" hirdetőtábláján egy ■piakát, amelynek félhivatalos jellegű, nehány mondatos szö\ege magyarázni kí­vánja az elmúlt 24 óra alatt történteket: ,„ltáMa népére húsz év után végre felvir- radt a szabadság . . . Sikerült eltávolítani azt az embert (Mussolini nincs név szerint [megne vezve), aki nagyra vágyásába n kellő előkészület nélkül kilátástalan és végze­tes háborúba vitte bele Olaszországot“ . . . Egyik tüntetőkkel megrakott teherautó a másikait éri. Zászló, töméntelen plakát, I röpcédula. A járás életveszélyes nemcsak la roppant emberáradat, hanem az abla- jkokból állandóan kidobált tárgyaik miatt. Szabad Olaszország“? Most minden sza­bad. A Piazza San Síi vest ro-ra sodortatjuk magunkat. Ide torkollik bele. a föposta közelében, a via della Mércédé, ahol a ..Stampa Esteray a külföldi ujságiróklub helyiségei vannak. Jól sejtettem: zárva van! További intézkedésig lehetetlen kül­földre telefonálni, táviratozni és a sajtó- szolgálatot ellátni. A lehető legnagyobb i tragédia ilyesmi egy újságíró számára .ilyen rendkívüli események közepette: látni, hallani mindent, sokszor saját testi épségének a vészélyezstetésével is és hírül neon adhatni semmit! A Via Vittorio Vé­nét ón — mint az elébb Láttam — a „Mi- nistero della Cultura Popolare“ szintén zár va, előtte fegyveres katonák. A mai sajtóér tekezlet — és valószínűleg a holnapi is — .elmarad. Tehát nemcsak híradást nem küldhetünk haza, hanem még hiteles tá­jékozódást sem nyerhetünk ezekben a .napokban. A ..Stampa E&tera“ kapualjában mégis i kialakul valami rögtönzött sajtóértekez­let-féle. A kollegák közül ideverődtek össze nehiányan. Valamennyien izgatot­tak, sápadtak. A kedves, szőke Kaartunen asszony, a finn kolléganőm, most megfe­ledkezik a „mio eugino“ becézgető meg­szólításról, amely kijár a finn rokon- föl a magyar rokonnak. Itt van a hosz- fszuszáru, gesztenyeszin hajú svéd kollé­gáim, dr. Rumlin is, akivel a tavalyi ve­lencei filmversenyen annyit elbeszélget­nünk olaszul az erdélyi fejedelemség és a svédek szövetségi kapcsolatairól. Popov bolgár kollegám se hiányzik, a japán ,,Döméi“-iroda tudósitója és, egy délame- yikai ujságjirónő sem, akit általában ,,Do- lores“mek. nevezünk. S befut Sganzixmi, egy kövér svájci olasz, a „Stampa“ titkára is. A német újságírók külön csoportba ve­rődnek; arcuk olyan nyugodt, mint a vas. Pedig bőséges okuk lehetne az izgalom­ra . . . Tu ([uoque mi fill Brutus? A kapualjban tárgyaljuk meg a kiszi­várgott híreket a fasiszta nagytanács tiz órákig tartó, vasárnap hajnalba belenyúló és szenvedélyes vita jegyében lezajlott '■üléséről, amely a Dúcéval együtt elsodor­ta a fasiszta rendszert és következmé- .nyedkben még beláthatatlan eseményeket .indított el az útjukon ... A nagytanács ■ülésén 7-en szavaztak Mussolini mellett, 19-en ellene, köztük Ciano gróf, a Duce ,v.eje is, amint meglepetéssel halljuk . . . Felért ez egy Brutus-i tőr szúr ássál . . . 'De ennél sokkal nagyobb tőrdöfés volt Grav di gróf éles. támadó beszéde Musso­lini ellen, mely filippikja mindent eldün lőtt . . . ,,Tu quoque mi fiii Brule?" . . . kérdezhette volna a Duce Granditól, aki öt meg nem is olyan régen ,,második aty- j<i“-nak nevezte . . . A Dúcéi tegnap köz­vetlen a királyi kihallgatás után a Villa Savóin küszöbén fogták el és vöröske­resztes anton elhurcolták. Vájjon hol az olasz, nép, amelyet a Du­ce felemelt a szennyből, az elmaradott­ságból és a koldusságból?! Vájjon, hol az. az. ifjúság, amely a sztemefémye volt?! Hát húsz év műiden nevelését csak úgy rázták volna le magukról, mint a kutya a vizet?! A Galleria, a Piazza Golonna és a Cor­sa Umberto körül gomolyodiik le ez a tragi­komikus júliusi farsang. A halhatatlan római plebs ki játszadozhat ja magát ked­vére a megbukott rendszer rovására . . . ,,Ne menjetek arra — figyelmeztet egy fatlangista spanyol kollégám — az ember­„Forzx11 Egyszerre mégjobban fr féléinkül a taps, az ,,evviva“. A feleségem odanéz, hogy mi van és iszonyodva kapja el a fejét,: a Corso Umberto-n teherautóra hátul oda- köti'e a Duce valamelyik pérthelyiségből vagy minisztériumból elhurcolt bronzfeje i’onszolódik csúfnak az vt porában . . . A mellszobor már négy-öt darabra van hasadozvai, mellett.? azonban mégis két hórihorgas subanc szalüdozik és nagy bottal husángolja, veri s károgva, szét­freccsenő nyállal bőg a művelet közben. A tömeg kétoldalt sorekozik, tapsol, rö­hög és biztatja a sihedereket: „Forza! Farza!" (Rajta! Rajta!) így hurcolják a Duce képmását a Por­ta del Popolótól a Piazza Veneziáig és vissza . . Eszembe jut Cola di Ráenzo, a nagy néptribun, akit annak idején a felbujtott nép meggyilkolt és véres tete­mét végigvonszolta Róma utcáin . . . nek nem bírja el a gyomra“ . . . Mi mégis megyünk, jobbam mondva, az. áradat hömpölyögltet . . . Teherautó to­ller kocsi után robog végig a Corso Um- beilo-n. Olasz, lobogókat visznek rajtuk és a király képét, Budoglio képét. Szóta- golva ordítják: „Ba-dog-lio! Ba-dog'lio!" IX* az. olasz nemzeti színek kábító orgiá­jából mint figyelmeztető kihars :g egy vörös zászló, rajta a felírással: „/ lavora- tori del monda unitevi!" (Világ proletár­jai egyesüljetek!) Két-három tucatnyi fia­talember a Piazza Colommá in rekedten üvöltözi Ma.ttectti nevét és a kommunis­ta köszönés módjára, felemelt öklét rázo- gaitja. Egy másik hasonló összetételű cso­port az egykori szabadkőműves „Mondo“ pla-kátjlait hordozza körül. Az olasz par­lament közeiéiben a „Piazza Costanba Cia­no“ má.rvámy műt a tótábláját előttünk zúzzák öeasae pörölycsapásokkal s helyébe szénnel odaírják: „Piazza Mattéi“. Forza !“ Semmi sem változott az olasz ég alatti! j Nem, még mindig nincs vége a kom*?- . diának: egy másik teherautó következik, | amelyre meg a fekete fasiszta zászló van Statul reákötözve és azzal seprik az ut­cát. Majd egy gyalogos tüntető menet élén vászonplakáitra feszítve a Duce karika­túrája s a Laitta a következő szöveg: „Ohz- zontale ti vigliamo“. (Vízszintesen aka­runk láitni!“) A palazzo Sciiarra, a „Gior- nale d'Italia“ újságpalotája előtt elége­tett és megszenesedett ujsághalmaz. A Piazza Veneziáit katonai kordon zárja el. A palazzo Venezia történelmi erkélyének, | ahonnan a Duce szónokolni szokott,^ két- oldalról leszedték már a bronz vesszőnya­lábokat. Az éjjel a felizgatott tömeg va­lóban benyomult az őrizetlenül maradt palota udvarára és rombolást kísérelt meg. Tűzről szó sincs, ellenben egy tras- te véréi fasiszta párthelyiséget valóban felgyújtottak . . . ..Xálmtl; Oroszőrszálban ugyanígy kezdődött“ A tér és a Corso Umberto sarkán, ott a Napoleon-palota közelében, két fiatal né­met katona tűnik fel a> járdán. A tolongó embergcwmiol y a gból valaki vérbenforgó szemmel elorditja magát: ,,Ahasso i te- deschi!“ („Le a németekkel") S egyszerre már felemelt botok suhognak feléjük . . . Az utolsó pillanatban szalad oda futólé­pésben néhány karabinieri, hogv elhárít­sa a vérontást, mert a nemet katonáknak már a revolverükön volt a kezük. A Galleria sarkán találkozom egy uk­rán kollégámmal. A népművelési minisz­tériumnál végzi az ukrán nyelvű ráliió- köavertitéseket s gyakran beszélgetünk. Most mindent látott. A Badoglio-kormány szerinte Kerenszki-kormány és az egész­re ez az egyetlen megjegyzése: — Nálunk Oroszországban 1917-ben ugyanígy kezdődött . . . Otthon, dolgozószobámban megállók a Duce k°oe előtt. Fametszet. Pa táv Mi­hály, kitűnő magyar művész barátom ajándékozta nekem ..az együtt töltött sz.ap t római nap’ k emlékére még a római Ma- j gv3-r Akadémián“ ... A feleségem egy babér gályát szúr a kép mellé . . . Merem mondani: a Dvcének ma ez az egyetlen j künnlevő képmása Rómában, mégpedig — i egy magyar költő hajlékában ... S ez itt marad — amig én itt maradok! Az Árpádházi Boldog Margit szenttéavatá-1 sával kapcsolatos budapesti Istentiszte-; ieten Kállay miniszterelnök is résztvett Mint minden időben, úgy mo6t is az örök Róma sietett Magyarország megerősítésére amikor IV- Béla magyar király boldogként tiszteli 6zentő!ietü leányát, Margitot a szentek sorába emelte, hogy ezzel is bizonyságot te­gyen amellett, hogy Szűz Mária ^országa. Magyarország a Nyugat és Ke’et közöm erős bástyaként 'áll a kereszténység és a nyugati kultúra védelmében. Árpádházi Boldog Margitot Szentként tisz teii nemcsak Magyarország, hanem most már az egész világ és ez oly dicsőséget jelent a nemzet számára, amelyet mai szemmel felmérni alig lehet. Az egész keresztény Magyarország lelkesült örömmel vette Árpádházi Boldog Margit szentként való tiszteletét és a szentek sorá­ba való emelését. A háborús időkre va-’ó tekintettel Rómában a Szent Péter Baziliká­ban nem tartottak ünnepélyes szenttéavatást és Magyarországon sem volt külső fény és pompa, de a templomokban és kápolnákban Tedeumokka! emlékeztek meg Á.rpádházi Szent Margit szenttéavatásáró’. Budapesten a Szent Domonkos Rend, amelynek második rendjéhez uj szentünk tartozott, Thököli-uti templomában január 16-án kezdődtek meg az egyházi ünnepségek és vasárnap január 23-án fejeződtek, be. A nemzeti, pápai és fő­városi lobogókkal és bibordrapéViiákkal, va­lamint örökzölddel díszített templomban egy héten keresztül minden, nap ünnepé'yes szent misét, délután pedig szentbeszédet és litá­niát tartottak. Az egyházi ünnepségek befe­jezéseként vasárnap délelőtt 10 órakor Serédi Jusztinián biboxnok, Magyarország hercegprimáüa fényes papi segédlettel ün­nep lves szentmisét pontifikáit és szenţ­beszédet mondott. Az ünnepségen a honvédség egy diszszáza- da zászlóval és zeneszóvá' vonult ki. A meg­jelent előkelőségek soraiban ott volt Ma­gyarország minden számottevő, katolikus té­nyezője. A szentélyben a hercegprímással szemben foglalt he’yet külön eme vényen Kállay Miklós miniszterelnök, az ország Fő- méltóságu Kormányzójának képviselője, to­vábbá Angelo Rótta éTsek budapesti apostoli nuncius- A temp’om főhajójában közvetlen a szentély előtt piros bársonnyal leteriteO imazsámolyok előtt foglalt helyet vitéz nagy­bányai Horthy Miklósné, Magyarország kor- mányzójáak Főmé'toságu hitvese, vit. Nagy­bányai Horthy Istváinné, a Kormányzóhelyet­tes Főméltóságu özvegye, Albrecht főherceg, József főheirceg tábornagy, Auguszta- főher- cegasszonv. a következő sorokban pedig szá­mos közéleti előkelőség. Az evangélium el­hangzása után a hercegprimás a főoltártól szentbeszédet mondott. A szentbeszéd e - hangzása után Magyarország bíboros főpász­tora tovább -folytatta az ünnépé1 yes szén1- mise pontifikáiását, melynek befejeztével a hercegprimás Te-Deumoí infonált, amelynek eléneklése után felzengett a pápai és a ma­gyar Himnusz, me’.lyeí' az Árpádházi Szent Margit szenttéavatásával kapcsolatos ma­gyarországi egyházi ünnepségek véget értek. Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldogu­lásáért az Ellenzék. 1914 ]iauar iwiMiii n n ini iiti Ismét tömet Kolozsvár. Igazi ma- , qynr nagyatszonyt temetünk. Vri'-ár- I n;.p délelolt tercbesi Hory Béláné, 1 szentháromság! Mayyary Ilona életé nek külcncvenkettedik esztendejében I visszaadta nomes lelkét az Urnák. Nagy magyar időkre esett az ékto. 1 Első yyermekemlékei a Bach-kor- i szakra nyúltak vissza- Negyvennyolc tragikus dicsősége eleven lánggal ] égett a magyar lelkekben. Magyary I Ilona ebben a szellemben nevelke- I dett és amikor Hory Bélának nyuj- I tóttá kezét, a Belmagyar utcai Hory- I ház a függetlenségi eszme egyik vá- I * lett. Hory Béla kezdeményezésére I ártották meg 1873-tól kezdve Ko- ! íezsvárt a márciusi ünnepségeket. A Eory-házban alapította meg Barlha M: klós, Hory Béla és Magyary Mi- 1 háiy az Ellenzéket, a magyar füg- ] gctlenséyi gondolat orgánumát. Hory i Béla a függetlenségi párt egyik veze- | tötagja volt g mint ilyen, lankadat- \ lan buzgalommal vett részt minden magyar ügyben. Egyik alapítója az j Erdélyi Magyar Közművelődési Egy­letnek s direktóriumának tagja- Fia- ] talon halt meg 19Ü9-ben. Hory Béláné, aki férje oldalán te­vékeny részt vett a közéletben, öz­vegyen sem vonult vissza, hanem háza továbbra is a magyar szellemi íiet otthona maradt. Sokoldalú ér­deklődésével foglalkozott a köz­ügyekkel, főleg kulturális kérdések­kel. Műkedvelő előadásokat rende­zett és egyik éltetője volt Kolozsvárt a Kossuth-kultusznak. Háza tovább­ra is nyitva állott férje barátai előtt. Barlha Miklós (Hory András kereszt­apja), Ugrón Gábor, Eoi sy Pál, Eöt­vös Károly, Hermann Ottó és Hege­dűs Sándor tartoztak állandó bará­ti köréhez. A világháborút követő időkben Hory Béláné nem hagyta el a Hory- házat és vállalta ő is az erdélyi ma­gyar sorsot. A régi idők ragyogása megkopott, de ő tovább ápolta a ma- ísvpt szellemet. A közéletben egyre ritkábban jelent meg, de érdeklődése a legulelsó időkig is kiterjedt m'n- den magyar ügyre. Egy hosszú élet áldásos tevékenysége, számos ala­pítványa s izzó magyar szelleme örö­kítik meg nevét. Halálát kiterjedt rokonságán kívül fia, Hory András, Magyarország volt római követe, aki egyébként a máso­dik bécsi döntést megelőző turnusze- vorni tárgyalások magyar főm-’«hí­zottja volt, valamint leánya, Háry Etelka iró és müforditónő gyászolja. Sarki hideg közeledik Európa felé Mig a keleti arc-vonalon feltűnően enyhe az időjárás, a Nov-aja Zemlja szi­getek vizeit vastag jégkéreg fedi. A Novira orosz kutatóhajó, amelynek fel­adata az északi vizeken a mélységek el­lenőrzése és az angols-asz hajókaravá­nok irányítása volt, megkésett a tél elől való meneküléssel és hóviharba került. A megvastagodott jégkéreg végül is összeroppantotta a hajót. A személyzet mentőcsónakokba szállt és a mentő csó­nakok alá szántalpat épített. Így el is érték a mintegy 170 km-re fekvő par­tokat. Addig rádiójelzést is adtak, de néhány hét óta semmi hir a negyven főnyi társaságról. Nekünk annyiban fontos ez a jelentős, amely a moszkvai Pravda-ban látott napvilágot, mert a dráma színhelye az a terület, amelyről a dermesztő téli időjárás elindulni szo­kott. A kutatóhajc tragédiájából kö­vetkezik, hogy sarki hideg közeledik Európa felé. S>zépnövésű, egyenes-szálu gyer­tyán- és jávor (juhar)-rönköt szá- lankint is, tölgyfát és bükkfát vagon tét eíben. Megkereséseket az Marostor dia megye címre kérünk. í.

Next

/
Thumbnails
Contents