Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-21 / 16. szám

iama KLLÜNÍÍIC ii iiiiMiiwnnirnTiMMn 1 9 < i Január 21. I Mihtih I itsx-Jo írja: Hogyan láttam az olasz összeomlást XIII. Jl l.Jl'S i'ti Amitől tartottunk, már bni-ve vagyunk".. - idézhetném .szinten idegenbe bolvjgott nagy székely föJdimet: Mrkt-s Kelement, ho lenne kedvem és modom az idezgetésre. Az elmúlt éjszaka U' mwn hiwiyt.uk a szemünket, de alig ahull valaki Rómáiban ezen a fiiWtH.it ju- li US végi éj se "kan. Az utca állandó iap- scxiástól, zűrzavaros kiáltoz.ásóktól volt hangos és az elsötétítés, az „oscuramen- to" rendelkezéseinek fittyet hányva, ha­talmas villany fénysávok csondogáJitak az úttestre... (Csodáiaitos véletlen, hegy az ellenséges repülőgépeknek löszük ágaiba se jutott ez alkalommal Róma fölé láto­gatni!...) Jövés-menés, leptek dübörgése es a nyitott erkélyajtónkon felszür. mlö hangzavarból tisztán kitetszett néha Vit­torio Emanuele, Badoglio és u Duce neve. Az utóbbi szitkokká] körülcifrázva... Oly­kor egy-egy puskailöcés dörrent óele az éjszakába... Megindult a nagy ..átmenet". Mibe? Azt még az se tudta, tiki elindí­totta. Kétségtelen: a Duce é<s a fasizmus meg­bukott. Forradalom az. ami most tombol odakünn. Forradalom, amely a király ne­vét irja a zászlójára és amelyet a Savo- iai-ház támogat. A szellemeket azonoan könnyű elszabaditani lányaikról, de meg nehezebb őket kormányozni, vagy vissza­parancsolni az odvaikba. Egy ember ua- géöiuja az, ami most végbemegy. fis egy nép tragédiája. Tragédia, amely küisó meg nyilván utasai ban karneváli és tragi­komikus... Hajnaltájt megverik az ajtómat: „Sig- nore, signore, jöjjön... Ég a palazzo \’e- nezia...“ Megismerem a hangot. Carzorati, a Milánóból a rettentő légíbombázások miatt idemcnekült festő hív. Az ötödik emeleten laknak a feleségével és ott a műterme is. Az erkélyéről jó messze le­het Látni; onnan bámészkodott le, figyel­te az utcát és a távolban hatalmas töl­tényeket látott felvillanni.... Úgy gon­dolja, hogy a palazzo Venezia éghet, mert az elébb hallotta valamelyik házbelitöl, hogy a tüntető tömeg behatolt a palazzo Venezia belsejébe s magatartása meglehe­tősen fenyegető volt... Hogy kedvét ne szegjem, felmegyek magam is az erké­lyére, s ormán csakugyan látok valame­lyes pirosságot az égte felvillódzni... Nem bizonyos azcnban, hogy' éppen a Duce (volt) rezidenciája ég... Sőt bármibe mer­nék fogadni, hogy' nem az. Ilyenkor azon ■ ban az emberek az.t látják, amit éppen — látni szeretnének... „Itália a muga részéről befejezte a háborútii A festő és a felesége igen kedves. Bár enyhén vitáztam velük olykor, mv-rt nem titkolták antifasiszta érzelmieket. Most pedig? Valósággal ujjongani látszanak az örömtől. Cinzano- val kínálnak meg. ,,Csin-csin — mondja az asszony, ahogy' az olaszok szokták a koccintásnál. — Él­jen a béke!“ — Éljen a béke? — lepődöm meg. — Hiszen Badoglio azrt mondotta az este a kiáltványában, hogy: „La guerra si contin.ua“... „a háboi\ru folyik tovább“... Ellenvetésemre utánozhatatlan kézmozdu­lattal legyintenek min dák ette n, hogy „ez nem komoly, csak éppen úgy van mond­vamert „Itália a maga részéről befejez­te a háborút“... A festő még hozzáteszi, hogy ezt minden bizonnyal a „németek megnyugtatására“ hangoztatta Badoglio... Hm, hát igy volnánk? Reggel a közeli „latteria“-ba megyek át, hogy megkapjam azt az egy-két cieci tejet, ami jár. Fiatal „portinaio'‘-nk (ház­mester) a nyitott kapuban és éppen azzal foglalatoskodik, hogy a kapu fölé kitűzze az olasz nemzeti zászlót. Meglát és mo­solygósán köszön. A szokás hatalmánál fogva a jobbját akarja magasba lendíteni, mint máskor „saluíto romano“-ra, azon­ban feleuton visszakapja é scsak annyit mond. hogy: „Buon giorno“... S rögtön meg is jegyzi, hogy „ezentúl igy lesz“... Érdeklődöm, hogy miért tűzi ki a zászlót? Szinte megrovólag tekint reám. ..Hát ho­gyan, negn tudja ezt, signore?... Örömün­nepünk van... Végre itt a szabadság... Megbukott a zsarnok“.., így mondja: zsarnok... Olyan harmatos naivsággal, mint ahogy a mult századbeli Risorgimento idején ejíegették ezt a szót. 3 azzal a hévvel és meggyőződéssel, Mingy szrgény Holdoritslan Copci. Lajost neve,'gették a jakobinus' k. F.\ ahogy ké­sőbb Rohcspicrrc-t a thormidonsták.. Mos, hu úgy tetszik, itt u olasz Thermi­dor, amelyet nevezhetnénk júliusba té­vedt Karneválnak is... Rettentő Karne- ' al! W il He! M îl Dure! Az érdemes „latteriás“ szintén ..Buon giorno"-val üdvözöl kurlendites helyett. A Duce kepét már eltávolította, a helyé­ről (olyan szomorúan ásít a falon a keret-, hug’da nyom...), csak az olasz király képe van künn. Bntusiasmusában — véletle­nül-e vagy szándékosan, azt nem tudom — megtoldja a rendes adagunkat. Sugár­zik az arra az övömtől. De mindenkié, aki­sei csak tallákozom. A házak zás/iodis/- Pen. Mintha csak az olasz birodalom meg­nyerte volna a háborút az angolszász ha­talmak felett! Csak ha a szénnel és piros ceruzával teleirkált 'hátfalakra téved a gyanútlan szem, állapíthatja meg, hogy egészen másról van szó ,,W VItalia.' tv' il Re! VV Badoglio!“ (Éljen Itália! Éljen a király! Éljen Badoglio!) A Duce nevét is felfedezem. Előtte a „W“ szára meg van fordítva, ami olaszul az „éljen“-nek éppen az ellenkezőjét jelenti... S egy szarkaiáb- betükkel falra firkált mondás arról kí­vánja meggyőzni az olvasót, hogy „el­ment az a fej. amely bűzössé tette egész Itáliát“... Ej, itt, a külső villanegyedben keveset látunk! Gyerünk csak be a városba Ve­lem a feleségem is. akit nem mini asz­szonyt., hanem mini egyik pesti lap ró­mai tudósítóját hajt az ez esetben elég veszélyesnek látszó kíváncsiság. Hál oda­benn aztán látunk. És hallunk! A 8-as „Iram" éppen a „Termini“ pá­lyaudvarig visz. Itt autóbuszra svállnánk, ha lehetne tovább haladni a tömegtől, averi gyalogosan haladunk tovább. Előbb darabig :i via Naváonale-n megyünk, az­tán visszafordulunk és átvágunk a via Vittorio Veneto felé. A zászlódisz kábító, a morajlás fülsi­ketítő. A civilekkel vegyesen elég sok katona lézeng felszereléssel vagy anélkül az utcákon. Tüntető csoportok szágulda­nak végig az úttesten A menetek ólén az clasz nemzeti zászlót, az olasz király és Badoglio kópét \ V^úk. A kirakatokban mindenütt a király képe, s ahol szeren­csétlenségre nem volna ott, csörömpölve repül be az üvegtábla. Az. ember önkén­telen 1918 október 31-re gondol... Kivált, amikor meglátja a rengeteg, látszólag cél nélkül ide-oda robogó nyitott teherautó­kat, amelyek megrakva zászlót lobog­tató, ,.evviva“-zó és a Dúcét szidalmazó tüntetőkkel. (Jórészt fiatal suhancok.) A teherautók oldalai teleragasztva apró plakátokkal, amelyek éltetik « királyt, Itáliát. Badogliot. az olasz hadseregei és annak különböző fegyvernemeit És a Du­ce? „Abasso!“ — „Le vele!" („Mii Duee!“) Imitt-amott egy katonát a vállára emel valamelyik csoport és cipeli lelkesedve. Csupa felsőfok. égigf el csapó mámor. Mintha egy ellenséges megszállás lidérc- nvomásától szabadult volna fel az Urbs... Egy festő halála I írtor Emanuel a forradalom vesére A via Vittorio Veneto alján bezúzzák az „Impero" nagyszálló kirakatait, mert nem tette ki a király képét... A király, íz eddig ^elnyomott“ ViJctok Emjamiei — akiről tegnap azt hirelték, hogy lemonT dott az unokája javára — ennek a gro­teszk forradalomnak a vezére. Az utcá­kon törmeléken jár az ember. Az abla­kokból nyílt utcába vetik a Duce fény­képét. Egy-egv fasiszta párt helyiség előtt valóságos lomhalmaz. Némelyik fasiszta vezető (squdrista) lakásából a lent állók zajos helyeslése közben dobálják utcára a bútorokat. A via Tritoné egyik palotá­jának emeleti ablakaiból (a „Luce“ helyi­ségei) tompa puffanással potyognak a földre a füzetek, könyvek, fényképek, dossziék, úgyhogy az úttest szinte hzár szemétdombnak tetszik. A lentállók tap­solnak és zajosan biztatják a fennievo- ket: „Forza! Forza!“ (Rajta! Rajta!) A piazza Barberini sarkán levő ősi palazzo homlokzatáról most tördelik le a vessző­nyalábokat, s lenn, az összeröffent tömeg tapsol, ,,evviva“-zik. amikor a vesszőnya­láb egyes darabjai földet érnek, mrintna csak színházban lenne... S más régi palo­ták erkély-rácsozatáról is most döntik le az érc-kandelábereket, mert rajtuk a gyű­lölt .,fasces“, s a szép, artisztikus dara­bok sorra lehullanak a kövezetre, de még ott sem találnak kegyelmet, mert néme­lyek nekimennek és a lábukkal továob rugdalják. Ez a romboló kedv annyira nem néz semmire, hogy ledöntenek egy hirdetőtáblát is, amelynek homlokzatán az ..SPOR“ díszeleg... Az olasz náp pusz­tája múltját, pusztítja önmagát. A régi római birodalom hatalmi jelvénye, a ,.Fasces" után hadd vesszen a másiK, az SPOR is... Miért várnák be ezzel az an­golszászokat?! A „Messagero“ újságpalotájának a fa­láról kövér plakátbetük harsognak: „W VItalia libera!“ „Éljen a szabad Olaszország!" Vájjon, ez-e az? Ó, még keveset láttunk! Négyezer pengő pénzbüntetésre ítélték Rajniss Ferencet a Peyer—Györki-ügyben A budapesti ítélőtábla tegnap hirdetett íté­letet abban a sajtóperben, amelyet Peyer Károiy és Györki Imre feljelentése alapján indítottak Rajniss Fereßc országgyűlési kép­viselő ellen. Rajniss még 1939-ben az Álta lános Fogyasztási Szövetkezet üzletvitelét bírálta két hírlapi cikkében igen éles han­gon és a közleménynek több kitétele miatt tett felje entést sajtó utján elkövetett rágal­mazás vétsége címén Peyer és Györki, akik vezetőségi tagjai voltak a szövetkezetnek. A budapesti büntető törvényszék felmentette Rajnisst azzal az indokkal, hogy a valódiság bizonyítása nagyrészt sikerült. A tábla a törvényszék ítéletét megsemmisítve bűnös­nek mondotta ki Rajniss Ferencet sajtó ut­ján elkövetet! rágalmazás vétségében és ezért négyezer pengő pénzbüntetésre ítélte. Az in­dokolás szerint csak elenyészően csekély rísz az, melyet a vádlott sikeresen bizonyí­tott az eljárás során. A felek semmiségi pa­naszt jelentettek be az ítélet ellen. (MOT.) Műves/, volt, aki jKWity, m * > ..illírt.ír« lanul nirsérr/u- a nagy p llaiutot .uníkor már halav/tha/tatlinná vált .1/ utaz.l A in­kor valrmi lecyürhftfrlcn re/ton <’• I vagy tíz, * ki kell szaladni VWé a világba, I tclrrlkízni t■ tanulni A lívr-.ő mr/rru I 'brimI körülötte, ez: /rx e'ó. r!nr ,t i I menetjegy rcxlába, megnézte .t u.ip-utó'u - I színű és tengerkékbe hirdetett pro.pri.tu'O* I kai. A/ egyik a sz/elid hullámosban Lom pölygő Arno völgyei ábrázolta, a iiiáv.koii az Uffizzi-palota oromlou a magasba. 1 ulajdonkcppcn erre kiV/ülőiiört már gyermekkora óta. Régi vándorlegények, míves és művész mesterek /cp gyakorlata clt benne, s a/ úti ké zségei nagy gonddal és. szeretettel már évekkel ezelőtt előkészí­tette. Ott állt a becses cókmók a nagyab­lakos szobában, festékszagu volt. s az ősz s/ecsavart pokrócból hosszú vékony ecsei vegek álltak ki. Doby Imre tudra, hogy veszélyes mos­tanság az utazás de azt is tudra, hogy voltaképpen sohasem volt kevésbé veszé­lyes ebben folytonosan indulattal és tűz­zel pusztított európai térben, amelynek lényegi történetét az épülő és égő székes­egyházak évkönyvei mondják cl. Különben is olvasta Erasmust és ismerte Hans Holbeint. A művész időtlen áthallá­sával érzékelte és elsajátította Leonardo gyakorlatát, aki füstölgő gyertyalángnál a Hajnali órákba nyúlva, tanulmányozta a nagv és egyetlen mosolyt, miközben az An­gyalvárban dörögtek az ágyuk. Nagybányáról sietett Olaszországba, mert hallotta, hogy Szicíliából már hord­ják a vás7j.akat. a szobrokat, s elpusztult San Műbele kolostora is. El akart jutni legalább a Trberisig és sjetett, mintha előre veneţie volna, hogy keveset mértek ki neki a végtelen időből. Éppen Rómában volt egy fülledt délutá­non. Csend volt a városban, szinte tömeg­gé sűrűsödött csend. Megállt egy utcasar­kon, elővette zsebkönyvét, s nagy sebtiben egy vázlatot rajzolt bele, amikor fclüvöl- töttek a szirénák. S megjelent a Colosseum felől egy repülőgép. S benne egy ember, aki nem volt művész. Nem tudni ponto­son mi vök a mestersége azelőtt, s nem tudni, honnan származott. A festő már nem is gondolkozhatott ezen, a szertartás pillanatok alatt ment régbe, s erről már csak mi adhatunk számot a távolból. Ez a repülőgépben ülő ismeretlen ember a vég­zet rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere volt, aki ezen a fülledt római délutánon minden ünnepélyességet nélkü­lözve, nyújtotta át neki megbízólevelét. Később még annyi derült ki a festőről, hogy Erasmus, Holbein és Leonardo lelki testvéréről, hogy nagyon szerette az orszá­got, s a tájat, ahol született. Azt tervezte, hogy ha telerajzolt vázlatkönyvvel, szeme Íriszében uj és derűsen villogó színekkel meggazdagodva hazatér, kertet vásárol ma­gának. Kertet és egy kis házikót, keletre néző, nagy napos ablakokkal, csendes kis műtermet, hatalmas és élő vász.nakkal, s át­ható festékszaggal tele. Már kiszemelte a társát, a azt hitte, hogy eg}-’ békés és napos őszi délutánon, bevezeti őt a kertes házba, s feltesz egy szint a vászonra. A vászonra, amelyről öreg fejjel azt mondta volna; ezért érde­mes volt ... (ón) Az állam minden körülmények között visszafizeti a búzakötvény árát Manapság gyakran törik a fej ükéi* azok, akik pénzfeleslegekkel rendelkeznek, hogy mire költsék fölös tőkéjüket. Sajnos, van­nak olyanok, akik — nagyon helytelenül — minden áron szabadulni kiváamak pénzfeleslegeáktől s miniden lim-lomot felvásárolnak, hogy „áruhoz“ jussanak. Persze, az ilyen erőszakolt vásárlások gyenge eredménnyel járnak, mert a pen­gő elfogy ugyan, de cserébe olyan méreg­drága és gyakran teljesen használhatat­lan himmi-hummá kerül, . amiből aztán csak lom lesz a lakásban, vagy a gazda­ságban. A pénz ,,megmentésének‘‘ ez a 1 egügyetlenebb és legkártékonyabb módja. Azok, akiknek van manapság annyi pénzük, hogy a tökéj ük több annál, mint amennyi rendes életmódjukhoz, vagy mű­helyük, üzletük, gazdaságuk sima tovább­viteléhez szükséges, kétségtelenül a leg­jobban járnak, ha buzakötvényt vásárol­nak. Ez az uj értékpapír a búzára támasz­kodik s éppen ezért tökéletes biztonságot nyújt. Az állam ugyanis minden körül­mények között visszafizeti ezt az összeget, amit a buzakötvény ellenében beszed. Még ha esnék is a buza ára, a kincstár a köt­vényeket és a szelvényeket 40 pengős métermázsánkénti áron váltja be. Az évi 3 százalékos kamatozás és a 25 éves tör: lesztő-terve szerint való visszafizetés fel­tételei is általában előnyösek, de nem vi­tás, hogy a buzakötvény igazi előnye ép­pen abban a tényben van, amiről elneve­zését kapta; búzára szól. Közgyűlést tartott Dés város képviselőtestülete DÉS, január 21. Dós varos képviselőtestü­lete a tagok nagy érdeklődése mellett tar­totta meg rendkivü'i közgyűlését, melyet K. Weress Jenő polgármester nyitott meg. A közgyűlés a 36. pontból álló tárgysorozat fo­lyamán foglalkozott az évi zárszámadással, amiből kitűnik, hogy a város költségvetése kiegyensu'yozott. Dés város jelenlegi ingó és ingatlan vagyona összesen 6 millió 702 ezer és 510 pengőt tesz ki. Támogatást sza­vazott meg a város a zeneiskolának, a 6zéki gazdasági iskolának, az Emkének. Dés és Désakna egyesi',ése folytén felmerült a kér­dés — mi legyen az egyesített nagyobb vá­ros címe: Deés. Désvár stb. A közgyűlés a Dés elnevezés me'lett döntött. Letárgyalták az alapítványok kérdését — a drágulás folytán a. víz- es csatornadíjakat, valamint a szemétkihordási dijat mintegy ötven százalékkal emelte a közgyűlés A városfő bejelentette hogy a Műegyetem kikü'dtötsége most tanulmányozza a város', hogy a város átrendezése célszerűen oldód­jon meg. Szóba került a piactér rende­zése Í6. A közgyűlést a poigáxmester rekesztette be. MATHIAS W IBM AN KOLOZSVÁRON. A kolozsvári Magyar—Német Társaság rendezésében 1944. évi január hó 26-án (szerdán) d. u. 6 órakor a vármegyeház dísztermében előadást tart. Mathias W:e- mian, a berlini állami színházak népszerű művésze, „Rezitationen aus deutschen Mär Oben und Balladc-n“ amen. Az elő­adás iránt a közismert művész kiváló elő­adó készsége és az előadásra kerülő szá­mok érdekes összeállítására vialó tekin­tettel nagy érdeklődés nyilvánul meg. s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents