Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-14 / 282. szám

1X3 december ig ELLENZÉK Szabó Dezsőnek ajánlották fel a Magyar Iroda­lompártoló Társaság 10 000pengős nagy diját Erdélyi ír ék miivel a dijaaott munkák között BUDAPEST, december 14 (MÖT.) A Magyar Irodalompártoló Társaság: választmánya most tartotta ülését, amelyen a Társaság 10.000 pengős nagyd'iját. iS-zabó Dezsőnek ajánlotta, aki élete főmüveiben; tisztán irodák mi eszközökkel a legnagyobb szolgá­latokat. tette. 3000'—3000 pengővel a következő müveket dijazta: Bibó La­jos „Anyám“, Erdélyi József „Em­lők“, Kod alanyi János uliánus ba­rát“, „Vas fiai“, „Boldog Margit“, Németh László „Kisebbségben“, Sín­ka István „Vád“, Szabó Lőrinc ősjz- szes költeményei, Szabó Pál „Keresz­telő“, „Bölcső“ és Tamási Áron „Bá­rom játék“ cinül müveit. A választmány még 1500'—1500 pengős tisztelet dijat ítélt Asztalos István „Uj esztendő“, B-arsi Dénes „Mezei füst“,- Bözödi György „'Szé­kely bánja“, Gulyás Pál „Az Alföld' csendjében“, Kádár Lajos „Csukasz Péter“, Tatay Sándor „Zápor“, \\ áss Albert „Farkaisverem“ című müvei- n ek. Megnyílt a kézdivásárhelyi bábaképzö és szülészeti intézet KÉZDIVASARHELY, december 14. (MTI) A kultuszkormányzat a Székelyföld felszaba­dulása után azonnal elhatározta, hogy Három­szék vármegyében bábák£pző és szülészeti intézetet létesít és annak helyéül Kezdi vásár­helyt jelölte ki. Az intézet tulajdonképpen már szeptember ty-én megnyílt!, mert ezen a napon vették fél aa első beteget. Az ünne pélyes megnyitás azonban csak most zaj­lott le. Szirtyei-Merste Jenő kultuszminiszter nevé­ben Molnár Andor dr. miniszteri tanácsos megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a Székelyföldön az Egyke mindig ismeretlen volt.' Az egészséges népszaporodásnak volt köszönhető, hogy a székelység & történelem minden viharát kiállítatta, hogy templomai a legzordabb időkben is megteltek hívekkel és iskolái tanulókkal, és hogy nem némuRak el Hirt adtunk arról a borzalmas rablógyilkos­ságról, amelyet még december e’sején kö­vettek el a tompái tanyavidéken. Mint isme. «retes, fejszecsapásokkal meggyilkolták Rombola János 76 éves gagzdálkcdót és fiát, a 42 éves Rombola Mihályt, majd a tetiesek ki­fosztották a tanyát s a lopott kocsival és lóval elmenekülik A rendőrség gyanúja arra a két drótosáé,, gényre terelődött’., akik a gyilkosság előesté jén szállást kértek és kaptak Rombola János házában s a gyilkosság után rádiókörözést adtak ki ellenük s ennek alapján a menekülő gyilkosokat az utolsó pillanat­ban sikerült elfogni, amint éppen a román harangjaik a. templomtornyokban. Ezért érezte .a kormány parancsoló szükségét annak, hogy a Székelyföldet önálló bábaképzőintézettel ajándékozza meg. Molnár Andor dr. megnyitó beszéde után Lőrinczy Ernő dr., az intézet igaizgatófőorvosa vázolta az intézet feladatait, utána vitéz Ba­rabás Andor, a vármegye alispánja mondóit köszönetét a kultuszminiszternek az intéz, meny «létrehívásáért. Végű! vitéz Páll Gábor, kolozsvári egye­temi tanár üdvözölte a kolozsvári egyetem orvoskarának nevében az uj intézményt és arra kérte a jelenlévő alispánt, hogy 6Ürgős lépéseket tegyen a belügyminisztériumban, hogy mielőbb létrejöjjön Sepsziszentgyörgyön Csecsemőgondozó intézet, amely kiegészíti a most felállított intézet működését. határ felé igyekeztek, hogy mielőbb it- szökjenek. A rendőrség gyanúja beigazolódott. A tettes valóban az a- két fiatalember vo't, akik szállás'ti kértek Rombola Jánostól. Az egyiket Lukács Jánosnak, a másikat Vincze Jánosnak hívják s mindkettő mezőkovács- házi illetőségű. Töredelmes beismerő vallomásuk után Tompára szállították őket. azokkal együtt, akiknél a lopott holmit elhelyezték s itt utol­jára eljátsz.aiiták velük a borzalmas rémdrá­mát. A csendőrség megállapítása szerint tet­tüket az elsötétítés, alatt követték el s igy a fennálló statárium rendelkezései értelmében aligha kei ülik el az akasztóiét. Pyramidon tabletták meg­nyugtatóan hatnak a fájdalmak agyi központjára és ilykép megszűnnek a panaszok is \ i Megindult a msádá&a % Hetn upfátnalt tzáni íiá& a fövá szwi&íis nak etyp dac%(fká^á(iát KOLOZSVÁR, december 14. (Az Ellen­zék munkatársától.) Minél sem volna egy­szerűbb riportot írni arról, hogy a Tizes Sezr vezet megkezdte a hetek munkája árán összegyűjtött ruhanemüek kiosztá­sát. Az újságíró számára hálásabb „anyag“ aligha adódhat. Hiszen irhát a tizedesek mimikájáról, az adakozók jó szi­véről, a vezetők áldozatkészségéről, arról, hiogy X vagy Y előkelőség mit és meny­nyit adott. Irhiat arról, hogy kik, mit kap­tak és milyen hálásan köszönték meg azt, amit kaptak. A gyűjtőhelyek színes"3 for­gatagában annvi kedves és szivetfájditó jelenet játszódik le, hogy tucatnyi „ri­port“ számára elegendő volna. Lehetne írni gyermekekről, akik először kaptak cipőt, menekültekről, akiknek kitűnő szö­vetből készült ruha jutott, asszonyokról, akik immár kabátban nézhetnek szembe a téllel és öregekkel, akiknek fázós tes­tét , olyan gyapjuszvetter melegíti, ami­lyenről soha nem álmodhattak volna. Úgy gondoljuk azonban, ez alkalommal előkeli, hogy tekintsünk a „riporttól“. Félre kell dobjuk a „kaptafát“, amelyre annyi újságíró nemzedék húzta eddig a „jéitékonvkodási“ beszámolókat és sutba kell vessük az ö-szes frázisokat, amelyek­kel eddig dicsértük a „nemesszivü“ ada­kozókat, akik lehaioUak a misera plebs contribuenshez és kegyesen vetettek ne­kik garasokat, nem egy esetben saját szó­rakozásuk adófilléreként. Mert ezúttal nem erről van szó. S ezért bocsássanak meg a tizedesek, akiket nem dicsérünk agyon, bocsássanak me£ adakozók, akiknek nem említjük nevét, r a szegények, akik meleg ruhához jutottak. Mert különös dolog történt és némi büszkeseggel mondhatjuk el, hogy ilyen „különös dolog ‘ nálunk történt és talán csak nálunk történhetett. .Itt Kolozsvárt... Erdélyben. A helyzet, gondoljuk, világszerte nem más, mint nálunk. Van igen sok szegény és igen kevés gazdag ember. Adódik vi­lágszerte úgy is, hogy a gazdag ad a sze­génynek, bár gyakoribb, hogy a szegény ad a még szegényebbnek. De nálunk nem ez történt. Itt mindenki adott, aki adha­tott. Nem kegyes ajándék volt ez és nem alamizsna. Sem azok részéről, akik ad­ták, sem azok részéről, akik kapták. Kö­telességet teljesített mindenki Kolozsvárt, hogy segítsen a nincsteleneken. így történt, hogy a téliruh.agyüjités so­rán óriási mennyiség gyűlt fel az elosztó helyeken. De nem lom ám és nem kacat, nem kiselejtezett rongy. Hanem holmi, ép holmi, jó holmi, békebeli holmi. Alig van közte mürostos, de annál több az olyan, amelyet még igen előkelő urak és hölgyek is vígan elhordhatnának. A Tizes Szervezet rendkívül aláértékelte az ado­mányokat, de igy is majd félmillió pen­gő értékű holmi gyűlt össze. Csak példát mondjunk, hogy gyermekcipőt 15 pengő­be vettek be. holott boltban a kétszerese, vagy háromszorosa és a rongyoiacon az ötszöröse, vagy tízszerese, így van min­den darabbal. Férfiing 40 pengő, valódi békebeli, finom anyag . .. Az értékelésnek azonban különös oka volt. Az, hogy a szegény ne kapjon ala­mizsnát, hanem . . . vásároljon. A főtize­des ugyanis vásárlási ülalvánnval látja el a rászorultat és az az utalvánnyal a gyűjtőhelyen „levásárolja“ azt, amire szüksége van. A tizedesek és főtizedesek jól ismerik az embereiket. Tudják, kinek mire és mennyire van szüksége. Aszerint szabják az utalványt. Nézzük a forgatagot. Tizedesek és fele­ségeik. meg családtagjaik állanak az asz­tal mögött. Jönnék a „vásárlók“. Sorra veszik őket. Naponta 25 családot. Megin­dul az alku. A gyermeknek ingecske ké­ne, a nagyobbnak lábbeli, a leánykának cipő. Az öreg anyának meleg ruha, a férj­nek kabát. Persze nem egyszerű a ren­geteg halmazból kiválogatni azt, ami kell. S szépen válogat mindenki. Még a színre is alkusznak. S nem tetszik ez vpgv amaz. A „kiszolgáló személyzet“ rohangál, mint a legelőkelőbb üzletekben a segéd. Szed­nek elő mindent, s válogatnak a „.vásár­lók“. Ilyet, olvat, emilyet, amolvat. Hal­mazzal zsúfolódik fel az „áru“ az asztal­ra, amíg véget ér a „bevásárlás“. De az­tán mindenki boldogan távozik. Nincs megalázva. Nem kell kezet csókoljon semmiféle dámának. Nem kell köszönetét rebegjen semmiféle méltóságnak. A tize­desekkel tárgval, alkuszik. A tizedesek­kel. akik között középiskolai tanártól kezdve van mindenféle foglalkozású, ren­dű és rangú ember, felfelé s lefelé egy­aránt. azon a létrán, amelyet társadalom­nak nevezünk. S a tizedes ismer minden­kit, ugv oszt tanácsot, mint a kiváló üz­leti segéd a régi vevőknek. Ő már tudja, hogy Mari néninek mi kell, s mi kell Pis­tikének. Jolánnak. Panninak Ferinek. Tudja, hogv az öregasszonynak iobb len­ne egv kabát. mint. egv egész ruha. s „le­beszéli“ a Balsac-koru „hölgyet“, aki mindenkénoen virágos pongyolát akar. Ad neki jó meleg harisnyát helyette és egy lélekmelegitőt. Mindtgz tehát igv folvik és a becslés szerint ötezer kolozsvári család iut ruhá­hoz. Nagy dolog ez, túl nagy dolog ahhoz, hogy bárkit is megdicsérjünk. Akik ezt tették és ahogvan tették, a gyűjtők, az adakozók, a gondolat képviselői és az ak­ció támogat ói, azok nem es^y újság hasáb­jain nyerik el méltó jutalmukat, hanem egészen másutt... Mint emberek ott. ahol a végső jutalmat osztják, s mint ma­gyarok ott . . . ahol örökkétartó betűkkel jegyzik fjal azoknak a nevét, akik az igazi szociális Magyarországért küzdöttek é' cselekedtek ... ) GARANTÁLT Tekintse meg Jókai-u. 17. sz. alatti helyiségemet, ahol kész bútorokat állandóan raktáron tartok ü Megrendeléseket a leg­pontosabban eszközlök. mm oii BÚTOROKAT KAPHAT András dános műbútorasztalos Jókai-u'ca L7. szám. Telefon : 27—87. Üzem : Deák F.-ut a 4. Telefon : 43—87. Elfogták a tompái rablógyilkosokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents