Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-13 / 281. szám
19 4 3 december 13, ELLENZÉK Végh József riportja: Í3S Â 3üJ ÍU{ E?3 13J bv í'rb 13Î M 3Í3 EV Eb-f.T «S BíJ 'Cl 31 3J *cf m sí ß ;b m D A n tr A Haldoklik a művészi élet a nagybányai festőiskolában Súlyos belső ellentétek a festőművészek között Harminc festő 1 harca — a műteremért % NAGYBÁNYA, december 13. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától'.) „Nagybánya a festők és az arany varosa.“ Általában ennyit tudnak Nagybányáról azok, akik sohasem jutottak el a gyönyörű fekvésű városba es csak hallomásból ismerik a gazdag aranyié) mő vidék életét. A középiskolai tankönyvek is erre a két nevezetességre tanitják a diákságot. Két ellentétes végletre. Az aranytermelés tizenkétezer embernek ad kenyeret Nagybányán és környékén. Sok szenvedéssel, éietvcszedelmmel és verejtékes küzködéssel van összekapcsolva a bányászat, amely gazdasági vonalon hatalmas fejlődési lehetőségeket biztosit Nagybánya számára. Milyen ,iás ezzel szemben a művészet birodalma. A zsenik diadalát, az örök szépséget, h'rdeti és a kultúra szempontjából legalább annyira fontos, hogy a város azt a varázsát megtarthassa, amelyet a festőkolónia névén szerzett, mint ahogy a gazdasági élet követelményei megkívánják a bányatermelés fokozottabb ki- épité'rt. hogyan áll ma Nagybányán a művészetek ügye -.s milyen jövendő vár a nagymultu festőiskoláraf Érdemes részletesen és őszintén foglalkozni ezzel a kérdéssel. H.i teljesen tárgyilagos választ akarunk adni, meg kell állapítanunk, hogy egyenetlenség és széthúzás ütötte fi’ fejét a nagybányai festők soraiban, ameiv nemcsak a festőiskola fejlődését veszélyezteti. hanem a város idegenforgalmára is káros befolyást gyakorolhat. Hcgyan alakult meg a festökolórva? Vessünk egy pillantást a \ múltba. A nagybányai festőkolónia 1896-ban létesült. Holló- syval kezdődött és országszerte nevezetesseg- re tett szert, mert olyan művészek telepedtek le Nagybányán, mint Réti István, Thorma János, Ferenczy, Grünwald és mások. 1911- hen Nagybányán élő festők elhatároztak, hegy megalakítják a Festők Társaságát, amely most már törvényesen elismert jogi személy lett és azóta is változatlanul fennáll, habar a román uralom utolsó éve'ben heves támadások sorozatát indították ellene. A jogi személyiség egykori alapiról közül Réti István, Csők István, Benkbardt Ágoston, Boldizsár István és Belvényi Miklós Budapesten élnek, mig Krizsán János és Mikola András ázota is megmaradtak nagybányai lakosoknak. A jelen leg Nagybányán élő festők közül Mikola András, Krizsán János. K. Csikós Antónia, Fülöp Jenő, Jván Szilárd, Szlavenszky Lajos, Pnk János, Vidéki Brigitta, Agrikola Lídia, Kiss Károly, Klein József, Kovács Géza, Weith László, Gy. Kovács Gábor, Olajnik Janka, Thormáné Kiss Margit és Vida Géza most is tagjai a Festők Társaságának, amelynek Mikola András a jelenlegi elnöke. Ezzel szemben Sterek Norbert, Deák Nándor, Nagy Oszkár,''E- Gáli Ferenc, Ziffer Sándor, Hu- sovszky János, Kovács Ferenc és Kádár Géza nem tagjai a társaságnak, hanem kolónián kívüliek. A Festők Társasága tartja fenn Nagybánya városának és a minisztériumnak támogatásával a nagybányai festőiskolát. Ezalatt a meghatározás alatt, hogy „festőiskola“, avatatlan olvasók bizonyára azt értik, hogy molyán középiskolaszerü intézményről van szó, ahol szabályszerű beiratkozással kezdődik a tanév, elméleti és gyakorlati előadásokat tartanak, a tanév vizsgákkal fejeződik be, bizonyítványt adnak ki, egyszóval olyan rendes tanítás folyik, mint a többi iskolákban. Végezetül pedig az lenne a természetes következtetés, begy aki a nagybányai festőiskolát elvégzi, müvészoklevelet kap és hivatásos festőnek tekintendő. székkel is összeköttetést szerezni, ^okan személyi- indokokkal magyarázzák ezt a vetélkedést, de ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor a viszály okát nagyon prózai okokban kell meghatároznunk. A Festők Társaságának megalakulása után a város festőtelppet létesített, amelyen hat gyönyörű műtermet és egyben lakást is építettek a festők számára. Ezért a hat műteremért folyik a harc. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Hat műterem van és harminc festő. Azok, akik nem laknak a festő telep épületeiben és nem használhatják a festőiskola műtermeit, szívós küzdelmet folytatnak a müte- remtulajdonosok szerzett jogai ellen. Mindehhez még személyi ellentétek is tetőzik a bajokat, úgy, hogy Nagybányán, a festők Az új polgármester tervei városában a művészet ügye jelenleg nagyon rosszul áll. Lovaglás üggyel és rágalma- zási perrel végződött a festők értekezlete ’ Nemes Tamássy Károly, Nagybánya polgármestere maga is látta ezeket a bajokat és megkísérelte az egység megteremtését. Október 8-án értekezletre hívta össze a nagybányai festőket és azt remélte, hogy a tanácskozások eredményeképpen egységes szervezetet hívnak majd életre. Ehelyett az történt, hogy az értekezleten a személyi ellentétek teljes erővel kirobbantak. Annyira kiéleződött c* helyzet, hogy az értekezleten elhangzott kijelentésekért még most is folyamatban van egy komplikált lovagins ügy, ezenkívül pedig egy rágalmazási per is megindult a nagybányai járásbíróságon. Mikola András nyilatkozata Beszélgetést folytattam a festőiskola jövőjéről Mikola Andrással, az iskola jelenlegi igazgatójával. A neves művész nem nyilatkozott az ellentétek személyi részéről, elmondotta azonban, hogy a festőiskola céljaira két év alatt kiutalt negyvenezer pengő ma is érintetlenül fekszik a város kasszájában, mert az ellentétek miatt nem lehetett felhasználni. Ha nem történik valami változás, az iskola halála előtt all. Ezt mondotta teljes őszinteséggel Mikola András, aki maga is érzi, hogy a jobb jövendő érdekében sürgős beavatkozásra van szükség, Ä festőiskola A valóságban nem így néz ki a nagybányai festőiskola. Mindössze két tanára van: Mi- kóla András és Krizsán János személyében, akik igen szerény tiszteletdij mellett felváltva vezetik a tanítást. Szó sincs állandó tanévről. A nagybányai festőiskolának nyáron van a „szezonja“. Ekkor az ország minden részéből ídesereglenek a művészek, akiknek nagy- . része a Képzőművészeti Főiskola, vagy a kormányzat ösztöndíjasa. Két-három hónapig tartózkodnak Nagybányán és az iskola vezetőinek útmutatása mellett folytatják tanulmányaikat. Az év többi szakaszában működik ugyan az iskola, de alig egy-két állandó tanítványa van. Tulajdonképpen tehát nem lehet olyan intézményről beszélni, amilyent az iskola kifejezés alatt nagy általánosságban érteni szoktunk és nem lennénk tulmerészek akkor sem, ha azt állítanánk, hogy a szó szoros értelmében vett festőiskola nincs is Nagybányán. A város most is megmaradt a festők városának, hiszen közel harminc neves festőművész él a városban. A festők között azonban olyan súlyos belső egyenetlenségek dúlnak, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a művészek bajtársias közösségben éljenek és talán ennek leket tulajdonítani, hogy egy esztendő óta a festők városában nem lehetett kollektiv tárlatot rendezni. Ennek a beavatkozásnak gondolatával a nagybányai városvezetőség már régóta foglalkozik. Szabó Miklós dr., Nagybánya volt polgármestere. nagyszabású reformot dolgozott ki a festőiskola régi hírnevének feltámasztására, amelyet azonban a háborús nehézségek miatt nem lehetett megvalósítaná/ Most nemes Tamássy Károly dr., Nagybánya uj polgármestere, teljesen modern aláookra akarja helyezni a nagybányai festőiskola ügyét. Hosszasan beszélgettem a polgármesterrel a festőiskolával kapcsolatos tervekről. Elmondotta, hogy a Kovács Lőrinc-féle a'a- pitványt a szegényekházával akarja egyesíteni és igy megszerzi a festők számára a Kovács Lőrinc által hagyományozott ingatlant. A Klastrom-rétre néző telek a festőknek a legszebb terület és itt akarják felépíteni a teljesen korszerű, pj festőiskolát. Az iskola növendékei kétesztendős javadalmazással Nagybányára küldött művész- növendékekből kerülnének ki. Évente húsz ösztöndíjas helyet biztositanának az uj müvésznemzedék számára. Az ösztöndíjasok ezalatt az idő alatt lakást és műtermet kapnának az uj festőiskolában. Bizonyos, hogy a hiusz ösztöndíjas közül többen végleg letelépednének Nagybányán és belőlük alakulna ki az egészséges, uj festőkolónia. A terv mindenesetre szép és életrevaló, csak az a félős, hogy sok idő eltelik, ámig valóra lehet váltani. Addig azonban átmeneti megoldásra van szükség, mert nagyon elszomorító lenne, ha lassankínt teljesen elsorvadna a művészi élet a festők nagyhírű városában. A fejede’mi Erdély zenéje csendült fel a Collegium Musicum második előadásán utókor számára. Az előadás után megszólaltak Bakfark Bálint lantra irt fantáziái, Tinódi Lantos Sebestyén hi'tóriás énekei és a Kájoni- kódexhen feljegyzett, páratlanul szép népi táncok. Századokkal röpített vissza a magyar múltba a Collégium Musicum hangversenye. Feltámadt képzeletünkben a fejedelmi Erdély világa, mert varázslatos módon megszólalt az a muzsika, •amelyet János Zsigmond hallgatott egy- kbr, vagy Bethlen Gábor zenészei játszottak lakoma közben. Bakfark Bálint lantra irt IX. fantáziáját operánk olasz művésznője: Pasquah Liana adta elő hárfára átírva. Elragadóan szép Bakfark szerzeménye s a műhöz mindenben méltó, ösztönösen muzikális, ellenállhatatlanul szép előadásban hallottuk Pasquali Lianáitól. Lebeda Gyula gitáron adta elő igen ügyesen Bakfark II. fantáziáját. Ezután Jakoby Antal, konzervatóriumunk tanára énekelt Tinódi dalaiból Pasquali Liana hárfakiséfretével. Bizonyosan Jakoby Antal pompás technikájú, stilusos előadása is jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekeiben annyi szépHat műterem vész harminc müMi 3.z oka a^ szehuzásnak- és egyenetlenségnek? Nagybanyai tartózkodásom alatt nagyon sok közéleti vezetővel beszélgettem erről a kérdésről és alkalmam volt a miivéKarto32Ä likőr- és szeszesiía'^Idf/iben szerezze be Széchenyi tér ló. szám. Távbe zélő 16- 8, 16 34. Füicp 6 izff-cégná*. séget és zenei élvezetei találtunk Farkas Forftvc a Kájoni-kódexból és a soproni leéBiKitból já'tstxM. r táncokat t ihráeában. a vjálboraho« írtm u sn 4* friss ds.119 merő vásű f.éjatok rí- meglepte % kór-öné éget F*rks.~ Fű- rene művészi zongorajáféikí is, «I.As'íök hallottuk Kolozsvárt. Torok Erzsébet ‘tökéletesen biztos stil us érzék kel adott Hő 17. századi régi magyar dalokat Marcali Gabriella zongorákigéretével. Befejezésül a konzervatórium tápáraiból alakult ka- .marazenekar a lőcsei tabu 1 a t ur ás kön y v bő l játszott hét choreáf. azaz népi táncot. Mindnyájan megérdemlik, aká-k ebben a zenei produkcióban közreműködtek, hogy nevüket idejegyezzük: első hegedűt játszott Budaházi Fehér Miklós és Bálint Dezső, második, hegedűt Weiland János és Kaveczky Ferenc, brácsázoft Lehedu Gyula és Markon Albert, csellózott Boga László, Major Ferenc játszott nagybőgőn. Herr Ferenc klarinéton, Török Béla és Sztojka Pál fuvolázott. A tabulaturás- könvvből a vezénylő Farkas Ferenc irta át és hangszerelte igen sikerültén a bét népi táncot. Annyira nagyjelentőségűnek tartjuk a Collegium Musicum második előadását, hogy megismétlését szélesebbkörü hallgatóság előtt teljesen biztosra vesszük K. B. A föld értéke Irta Teleki Géza gróf Minden ember vágya, hogy otthonában élhessen. Minden nemzet vágya, hogy hazája legyen. Nemzet és társadalom e hazáját két tényezőből alkotja: a tőidből és az emberből. Emberi vágyak és erők teszik a földet hazává, országgá. Emberi hit és kitartás építik ki állammá. De a hazát, az országot meg is kell tartani tudni, s az államot, mely élelnyilvánulásaink tükre, védeni keil testileg és magasra enulni szellemileg. Hogy ezt lehessük, ahhoz birtokolni kell a földet, — a magyar anyaföJ- det. Mert akié a föld, azé az ország. Ez a föld valódi értéke mindenki számára, ki egy nemzet tagja kivan lenni, ki nemzetet kíván alkotni, államot épFeni. S ezt a földet meg is kell, hogy becsüljük. Nemcsak minden áldozat árán megtartanunk, de körömszakadtun- kig védenünk is kell, utolsó óránkig megművelve egy jövő nemzedek és hazája javára. Földünket e magas céloknak megfelelően, hogy meg is művelhessük, ismernünk keik a talajt s a rajta élő növényeket, állatokat, embereket. Tehát azokat is, melyek rajta élnek s azt termékennyé teszik, közvetve vagy közvetlenül. Mert az életben, a természetien minden összefügg, minden egymástól függ, minden egymásba kapcsolódik. S minél szorosabban kapcsolódik, annál jobban biztosítja az egyént és a nemzetet a nagy világegyetemben. A magyar föld is várja gazdáját, hogy a mai világt.ermelési ütemben szolgálhassa nemzetét. De mindeddig inkább csak várja- Mert ahhoz, hogy a föld teremni tudjon, bőségesen és nemzetszolgálóan, — ahhoz magyar ember, magyar gazdakéz is kell. Magyar gazdakez és müveit magyar gazdaíej. Nem puszta szólam az, hogy fokozzuk a termelést. Azt meg is kívánjuk teremteni, hogy élni és boldogulni tudjunk. A boldogulást és élet- lehetőséget pedig elsősorban a termelési reform adja meg. Országunk felemelése a termelés nagyságától és minőségétől függ. Ezért kell tudományos talajkutatás, talaj, ismeret a gazda számára. Ezért szükséges a növénynemesités és a tenyészállatok nevelési. Mindehhez pedig kell közösségérzet és együttműködés. Keli hozzá hit, de nem remény. Hitünk kell legyen abban, hogy uj es uj kísérletek és áldozatok termelésünket és jólétünket fokozni fogják, hogy minden egyes tulajdon holdunk bővebben hozza meg gyümölcsét. Áldozzunk a kísérletre és hallgassunk azokra, kik ebben tapasztaltak és ered. menyesek. Egy ország és nemzet elsőrendű szükségeit, az élelmet és ruházatot, vagy ezek alapanyagát a gazda adja. Az a gazda, akié a töld. Az ő keze aló! nő ki a mindennapi kenyér, a szalonna és bor. Az övé alól a gyapjú, a kender és a len. Minden érték csak akkor valódi, ha meg is tudjuk tartani. Egy nemzet fiaival, uj és uj nemzedékével tartja meg földjét és amit reá épit. És aki a föld valódi nemzetalkotó és összetartó értékét felismeri, az a családra épit, s családját szaporítja. Éppoly gondosan, mint termését. A nemzet és ország alapját a gondosan és tudományosan müveit föld és a gazdagvermek adja. A gyermek az ősi rögön felnőve hódítja meg majdan az ipart, a kereskedelmet, a közigazgatást, a közoktatást — és a/ államvezetíst. Jól müveit földje termékeivel hódit országot a gazda. így hordja kezein hazáját, igy az államot és nemzetet vállain. Ha nem hordozza, akkor összeomlik. Ha nem viseli s ivén a földet és annak leikéi, annak termékeit és életét, melyeken az ország élete és jövője nyugszik, úgy elvesz a földdel »együtt haza, ország, nemzet, állam. (Erdélyi Gazda) Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldogulásáért az LEU uu.cz. rutka zenei élvezetben volt része vasárnap délelőtt annak a körülbelül százfőnyi hallgatóságnak, amely részt vett a Collegium Musicum második előadásán. A régi magyar hangszeres zénével találkozott ezalkalommpr a Cd. e0ium Mu~i- cum közönsége. A találkozót Farkas Ferenc, zenekonzervatóriumunk kitűnő igazgatója rendezte. Lakatos István, aki főként Erdély zenetörténetének föltárásával szerzett komoly érdemeket, tartott, bevezető előiadást a magyar zene múltjáról. A 10. és 17. század magyar zenészei közül háromnak: Tinódi Lantos Sebestyénnek, Bakfark Bálintnak és a aíiki ferences barát, Kájoni Jánosnak az arcképét rajzolta meg Lakatos István. Nem érdektelen, hogy mind a hármat erős kapcsolatok fűzik Erdélyhez. Tinódi Kolozsvárt nyomatta ki 1553-ban históriás énekeit, Bakfark Bálint Brassóból került János Zsigmond udvarába, s onnan a fejedelem halála után nekivágott a világnak, bejárta csaknem az egész Európát, mint korának leghíresebb és legünnepeltebb lantművésze. Kájoni pedig eléggé nem értékelhető kódexében az egyházi és világi dallamok egész tömegét mentette át az
