Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-13 / 281. szám

194 3 dBcembef 13, ellenzék A FALU SZEMÉVEL Őszi barázdák: Irta: KASSAY GÉZA — Azoknak is lehet csudájuk, akik az idén könyv utam gazdá’kodtak — vágott a szemé­vel hamiskásan Mihály gazda. Csak úgy vé­letlenül jött át a szomszédból, legalább igy mondta, pedig tudom, hogy segíteni akart. Vetni készültem és a telezsák búzával mere- kedtern a padlás lejáróján. Feltettük a zsá­kokat a szekérre, az ekét é6 boronát a zsá­kok tetejére. Ekkor mondta' az Ítéletet azok­ról. akik könyvből szoktak gazdálkodni. Elértettem a célzást A .tavaszi ezüstkalá­szos tanfolyamon nagy vitánk volt a hala- dógazda felkészültségét illetőleg. Ő az* mond­ta, gyakorlat teszi a gazdát, és azt bizony­gattam, hogy a könyv az első a gazda kezé­ben. A tanfolyam hatása alatt természetesen a többi gazdák nekem adtak igazat és igy Mihály gazda alul maradt a vitában. Ezt nem tudta elfe’ejteni és azóta várta az al­kalmat, hogy visszaadja a kölcsönt. Az al­kalom itt volt. A könyv szerint szeptember második felére araszos kel’ legyen az őszi­vetés és olyan tömött, mint az ecset. Most pedig novemberben vagyunk éfe én még nem vetettem. Mihály gazda örvendett, hogy fe­jemre olvashatta a régi közmondást: — Az időjárás tara uraság, mi csak ispá­nok vagyunk! Ebben neki adtam igazat- Az ugarom olyan kemény volt, hogy sajnáltam a jószágot a szántással kínozni, gondoltam, csak lesz eső. Eső nem lett és igy történt, hogy tovább már nem várhattam az esőre és ide könyv, oda tanfo’yam, novemberben vetek. — Nem araiért mondtam no — szerénvke- kedett Mihály giazda, amikor kezetuyujtof- tam annak jeléül, bogy elismerem gazdasági tudását fölöttem, de azért láttam becsületes kemény aicán, hogy az elismerés jólesett, j Menten meg is Ígérte, hogy eljön a mezőre is segíteni. Ennek é;n örvendtem meg, mert tegnap elsötétedtem és egy darabka szántat- j lanul maradt, azonkívül senki a faluban nem tud olyan áhitatos, de mégis büszke szertar­tással vetni, mint ő. Valami ősi, dacos büsz­keség vaií egész lényében, ahogy nyakában a zsákkal lép a barázdák fölött és áhítat a mozdulatában, amikor nagy, kemény marka elszórja a magot. Mihály gazda elment meg- je’enfeenf otthon, hogy jön velem, én meg bementem a konyhába megmondani felesé­gemnek, hogy kát személyre szabja a déli kenyeret. Ekkor történt, hogy nyikordult a kiskapu és egy urféle tanácstalankodott be- Csík úgy vállamon keresztül láttam a szomorú alakot, nem álltam meg, majd bejön, gondol. tam­— Könyvügynök lesz — mondtam felesé­gemnek bosszúsan és nem éppen nyomda- festékre való kijelentéssel kísértem a meg­állapítást. Ezért a kiszólásomért most bocsá­natot kérek a nyomtatott betűtől, belátom végre is nem a betű a hibéls. Ara ilyen kifa. leadásokért azok a hibásak, akik olyan sok szór és olyan rutul éltek vissza a betű türel­mével, amikor a betű mögé a lélek, a szép­ség. az igazság közlésének eme külső selyem- ruhája alatt ragadozó farkasokat eresztettek a betűnek vakon hivő bárányleltkek közé. A jövevény nem könyvügynök volt, hanem eoy régi barátom. Az aktatáskájában volt könw a hálóinge és a fogkeféje mellett és amikor megmondtam, hogy- könyvügynöknek néztem, megmutatta olvasnivalóját. Egy nép- sze'-ü orvosi könyv volt az álmatlanság és idegösszeroppanás gyógykezeléséről. —■ Ne bámuljatok igy rám, nem vagyok beteg, sem a családdal nem történt semmi — mondotta szinte gorombán, .amikor fele­ségemmel egyetemben nem győztük faggaf- n: sápadt arca és C6üggeteg, nyomorult ki­nézesse miatt. —• Nem tudok aludni, nem tudok enni, nem fog a munka, utálom az embereket, az éle­tet és nyakig vagyok magammal, ennyi az egész. — adta meg a fe'vi’ágositást. Leült, cigarettára gyújtott, nézte a cipője orrát és hiába kérdeztük, nem volt hajlandó egyetlen ezót is szólni. Kivettem aktatáskájából a könyvet, megnéztem mégegy6zer a cimet és megcsóváltam a fejem. Aki ilyen könyveket olvas, annak rég rossz­Miért nem fekszel be egy szanatórium­ba? — kVdeztem. Cßak a fejével intette hogy próbálta, de nem ért semmit. Feleségem Kneip-ku-át, vegetárius étrendet, hideg. és me’egrnosá-.okat ajánlott, mert volt neki egv nagynénikéje... Barátom idegesen az asztalra csapott ök­lével, hogy feleségem hagyja abba. Közben megérkezett Mihály gazda és már kinyitotta a kaput. Nekem mennem kell vetni. Jó gon­dolatom támadt: (— Te, Jóska — álltam meg előtte — én téged meggyógyítalak! — Furcsán nézett rám. Ekkor feleségemhez fordultam: — Még egy sarkolat kenyérrel és még egy fej hagymával többet a tarisznyába, Jóska velünk jön vetíti! — Természetesen nem akart jönni. Ráadtam egy kopott zekémet markába nyomtam a tarisznyát és erőszakká’ kicipeltem az ajtón. Mihály gazda elől ment a tehenekkel, mi a szekér után. Hallgattunk. Ő nem szolt, én se. Majd megunja — gon­doltam. így értünk ki a tagba. Itt megszó­lalt: — Miért vetsz ilyen későn? — kérdezte unottan.-4 Mert későn szántottam — feleltem ugyanolyan unottan. Megmérgelődqtt. — Jó vicc mordult rám bosszúsan — de miért szántottál későn? A vackorfa alatt álltunk. Sárgalevél kari­ka íott a vállamra. Tenyerembe vettem, néztem, simogattam és útjára bocsátottam- Csak ezután válaszoltam: — Mert Isten a gazda. Az övé minden, ő parancsol mindennek. Áthúzza az emberi számításokat, felbontja a2t, amit mi meg* másithatatlan törvénynek tudtunk, az erőset porbadönti, a gyöngét felemeli és mindezt azért, hogy ne felejtsük el, hogy ó a gaz­da ás mi csak szolgák vagyunk. Barátom grimaszt csinált és azt mondta, hogy. úgy beszélek, mint egy öreg sirásó, aki hosszú gyakorlatban megtanulta a temetési beszédek frázisait. A vitatkozás egészséget jelent — gondoltam és nem hagytam békéb Azt mondtam, félreértett, mert én a szolgát úgy értettem, amiképpen itt falun használ, ják. Az apa szokta mondani legkedvesebb fiának: szógám. * Fiák vagyunk mi is, min­den ember és minden nép. Annak ellenére, hogy 'ölünk, annak ejenére, hogy feléget­jük egymás hajlékát, betévő falatunkat má­sok kenyeréből törjük le és talán örömün­ket mások könnyeinek igazgyöngyeivel fizet­tetjük meg. Mindennek ellenére fiák va­gyunk. Nyughatatlanok és tékozlók, akik be­csapjuk magunk után az atyai ház ajtaját, fittyethányunk arra, amikről feketekendős anyánk öreg ajkai azt mondták: nemes, jó, j szép, becsü’etes. És mégis fiák vagyunk, akik számára a szétdult otthonok üszkei, szétdult templomok és műemlékek romjai, sebesültek kiáltásai, halottak dermedt sírjai fölött már terítik ara igazmegértésnek, az álarcmentes jószándéknak, a salakmentes szépségnek asztalát. Barátom faképnél akart hagyni. Megra­gadtam a karját és Mihály gazdára mutat­tam: — Tőle tanultam, nézd, a jobb karja béna, a mult háborúban lőtték el, nagyobbik fia a téli visszavonuláskor tűnt el, egy másik fiát a mult héten vitték ki a harctérre. Bátorsá­got és jövőbevetett hitét a magyar föltdtől tanulta, Nézd ezeket az őszi barázdákat. Milyen erős hit kell ahhoz, bogy trezorjuk a magot, a ez«p, tiszta buraezemet ebbe a sáros, fekete bafftzdába. De mi tudjuk, bogy a nedvesség elrothas-ztja, a hideg tor­lasztja, elpattan a héj, szétesik a bi-^a teste és «■/ azért van, hogy ebbő’ « látszólagos halálból egy uj és megsokasodott élet hul­lámzó kalásza legyen jövőre. Mikor láttam, hogy barátom unalma csak nem akar 'eolvadni szivéről, Mihály gazda mellé komm a ndi ráztam, hogy menjen a mag szélén. Ebédre elizzadt a sok járkálástól, de ■annyi haszon volt, hogy jóízűen ette a le- ketekenyeret. és a hagymát. Eűte már csak pár oldalt o’vásott az ideggyógyászati könyv­ből és reggel már ő kérdezte, hogy mikor megyünk vetni. Több napon át vetettünk- A hideg miatt fuj tűk a -körmünket, mutattam neki, hogy a felkelő nap enyhe csókjától az éjjeli dér gyöngyszemei miképpen gurulnak végig a ga’.agonyabokrok ágain. Befogtam minden munkára. Metanitottam fejni, apró­fát vágattam a konyhára, kisepertettem vele a disznóólát, malomba küldtem. Keménygal- lérja eipiszkolódott még az első napokban és igy egy régi sá’amat tekerte nyakakoré. Zsevrócipőjének lejött a talpa, nadrágja pe­cséttől éktelenkedett, tenyerén vérhólyig lett a lapáttól. Feleségem ijedezett, hogy miért csinálok Jóskából csúfok de én csak nevet­tem, mert észrevettem, hogy barátomnak megjött az étvágya és olyanokat aludt hogy reggel ki1 kellett ráncigálnom az ágyból. Két napra jött és két hétig maradt. Mikor el­ment utána kiáltottam: — Megállj, itt felejtettél valamit! — utá­navittem könyvét az álmatlanságról é6 az idegösszeroppanás gyógyításáról. Mosa’yagva megforgatta, majd úgy bevágta a sarokba, hogy ezer darabba szakadt. — Mondd csak fordult feléin —, még van egy pár olyan bukólikás városon, amilyen én voltam: a csüggedés, a reménytelenség és a fcle’em miatt nem tudnak. aludni, mint én, ne küldjem ide hozzád gyógyulni? — Jsfe! tiltakoztam septibe —. mert at­tól felek, hogy akkor 6enki nem marad vá­roson. Megegyeztünk, hogy nem árulja lel senkinek, hol gyógyult meg, csak azt, hogy mitől: a magyar földre hullatott verítéktől, a magyar barázdák reménységétől és a föld­bevetett magyar kenyér ígéretétől. A gazdák a háborús nehézségek kozott Is a haladás útján igyekeznek járni mondotta az OMGE közgyűlésén báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter BUDAPEST, december 13. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a téli gaz­dasági hét során rm közgyűlést tartott igen nagy érdeklődés mellett. A közgyű­lésen résztvett báró Bánffy Dániel föld­művelésügyi és Szász Lajos köze llá/t ás ügyi miniszter is. Somssich László gróf titkos tanácsos el­nöki megnyitója után báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter szólalt fel. Ki­emelte, hogy az elmúlt év folyamán is tel­je« erővel folyt a mezőgazdasági terme­lés.. Ezért köszönetét mondott a gazdák­nak, aikik a háborús nehézségek között is a haladás utján igyekeznek járni. Az ál­lattenyésztés terén felmerült nehézségek a kedvezőtlen takarmánytermésre vezet­hetők vissza. Ezen kormányintézkedések­kel alig lehet segíteni — mondotta a mi­niszter. A takarmányozási gondok köny- nyitése érdekében kiterjesztette a silóak- ciót és ez évben több siló létesült, mint amennyi eddig az országban összesen volt. — Ha olatasnövényeinknél ez idén kisebb is volt a termés, ez mégis lehető­vé teszi, hogy a zsir és szapaiaellátási helyzet nem lesz kedvezőtlenebb, mint volt a mult évben. —• Beszélt ezután a miniszter a szakoktatás fejlesztésének szükségességéről, mert a háború után is csak úgy állhatjuk meg helyünket, ha a legszélesebb gazdarétegek tudása megfe­lelő színvonalon áll. A közgyűlés a mi­niszter felszólalása után a tárgysorozatot intézte el. nZegnţitt az erdőlgi képzőművészek karácsonyi vásárkiálüíása »Giccskereskcdelem“ helyett szövetkezeti műkereskedelem - Diákszövetkezet eredeti kezdeményezése A „Méhkas* A kolozsvári Műcsarnok ötödik tárlata­ként rendezett Erdélyi Képzőművészek Kará­csonyi kiállítást tegnap délben nyitották meg. A kiállítást a Méhkas Diákszövetkezet Kép­zőművészeti Osztálya rendezte. A megnyitás előtt megkerestük a Diákszövetkezet tevékeny vezetőjét, Tótb Samu dr-t és megkértük, hogy olvasóink számira mondja el a Méhkas Diákszövetkezet Képzőművészeti Osztálya fel állításának alapgondolatát és célját. Tóth Samu dr. elmondotta, hogy a Kép­zőművészeti osztály felállításánál a Diákszö­vetkezetet két szempont vezette. Műkereske­delemmel eddig Erdélyben a tisztán üzleti céllal dolgozó kereskedőkön és ügynökökön kívül senki sem foglalkozott. A műkereske­delem kérdésének megoldása pedig mind tár­sadalmi, mind művészeti szempontból igen fontos. A Méhkas Diákszövetkezet Képzőmű­vészeti Osztályát azért állította fel, hogy ez­zel az erdélyi műkereskedelem alapját meg­vesse $ a művészek gazdasági színvonalának emeléséhez hozzájáruljon. Másrészt állandó kiállítások formájában, közel szándékszik Hozni a közönséget a művészekhez, hogy igazi magyar képzőművészeti termékek vándorol­hassanak ezen a rövid utón a magyar ottho­nokba. Távolabbi terveink között szerepel Mesék a szerelemről 5 szerelem könnyes és mosolygós története, zene, dal, szerelem, dráma és vígjáték egy csokorbáni Szereplők: Bordy Bella, Szendrey Kató, Egri Mária, Pongrácz Margit, Simon Marosa, Jávor Pál, Sárdy János, Pethes Sándor és Ferenc, Hajmássy Miklós, stb. Mester—Görgónyi- film. Bemutatja a Corvin. Nagyothallók részére díjtalan fejhallgató* Előadások kezdete % %q, ^3 órakor. Minden vasárnap és ünnepnap d. e. 11 órakor is. BWWPUWWWT" ,îmi»' IMJUM8HI W Szemüvegéi WEBER fOTÓOPTIKárOi. Unió uica 0. sz.-leleroi- ío—63 —- mondotta Tóth Samu egy nyersanyag­beszerző osztály létesítése i.s. Tekintve a ne­héz beszerzési körülményeket, ez a létesítendő osztályunk hivatva volna képzőmüvészeinket nyersanyaggal ellátni. így teljesedne ki kép­zőművészeti osztályunk hármas feladata: a közönségnek megfelelő szakértői bírálaton át­esett müveket bocsátani rendelkezésére, a kép­zőművészek müveit értékesíteni és őket meg­felelő nyersanyaggal ellátni. A Képzőművészeti Osztály színvonalának biztosítása érdekében egy minden pártállástól, egyesülettől, vagy csoportosulástól független bíráló bizottságot hoztunk össze. Ez a bizott­ság bírálja el az osztályunkra beérkező mü­veket, de hangsúlyozom, egyedül és tisztán csak művészi szempontból. Ez a bizottság, amelynek tagjai László Gyula magántanár, Lázár Ferenc főtitkár, K. Kovács László ma­gántanár és Katona Lajos tanácsnok, mintegy kezesség az osztályunkon kiállításra, illetve eladásra kerülő kéuek értékére és hitelességé­re nézve. — Van egy másik nevezetes kezdeménye­zésünk is. ,,Az asszonyt címen M. Makkal Piroskának fametszeteit ciklusba foglalva, mű­vészi lenyomatokban, szétszedhető albumalak­ban adtuk ki. Ezzel az volt a célunk — hasonló kiadványokat a jövőre is terveztünk —, hogy művészi értékű és tehenikailag ki­tünően sikerült fametszeteket olcsón juttat­hassunk el a nagyközönséghez és főként olyan, formában, hogy azok lakások díszéül is szol­gálhassanak. Végezetül elmondta még Tóth Samu dr., hogy bizonyos technikai okok miatt a Méh­kas Diákszövetkezet Képzőművészeti Osztá­lya még nem nyílhatott meg, s ezért ezt a karácsonyi vásár-kiállitást a várossal karöltve rendezték meg. Tóth Samu felvilágosításai után végigjár­juk az erdélyi művészek karácsonyi kiállítá­sát, amelyen ismert és elismert, főkínt fiatal művészeink 115 képet és 14 kisebb-nagyobb szobrot, valamint ötvösműveket, tehát érté­két tekintve is igen gazdag s ^zép anyagot állítottak ki. A Diákszövetkezet Képzőmű­vészeti Osztályának általános célja és ezen a karácsonyi vásár-kiállításon megvalósult elin­dulása. valóban országos szempontból is je­lentőségteljes kezdeményezés. A Szövetkezet vezetői, valamint a Képzőművészeti Osztály bírálóinak személye, kezességet nyújt arra- nézve, hogy az elgondolás kiteljesedésével ki lehet venni a műkereskedelmet a giccskeres- kedelem kézéből és müvészpártoló tagsági üz­letrészek kibocsátásával szövetkezeti alapon sikerül megszervezni a műkereskedelmet. Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy a karácso­nyi vásár-kiállítás nem bazár. Nem a bazár- szerűség törekvése szülte, hanem az a gondo­lat, hogy a közönség a karácsony alkalmi­ból elköltött pénzén, ne giccset. hanem igazi művészi értéket vegyen. A vásár-kiallitást a déli órákban Andrássy Zoltán festőművész szavai után József Ferenc királyi herceg nyitotta meg. TÁVIRÁTVÁLTÁS A TENGELY­ÁLLAMFÉRFIAK KÖZÖTT Berlinből jelenti a DNB: A német —olasz—japán fegyverszöve.tség má­sodik évfordulója alkalmából a Füh­rer, a japán császár, a Duce, vala­mint Toztso japán miniszterelnök, Ribbentro-p német birodalmi és Sige- mcu japán külügyminiszter között meleghangú távirat váltás történt. KITÖRT A MAUNA LOA... Madridból jelenti a DNB: Wa­shingtonból származó jelentés sze­rint a Hawai-szigeten lévő Mauna Loa nevű négyezerméteres vulkán no­vember 23 óta újból működik. Ez a. tűzhányó a világ második legna­gyobb vulkánja és több éve már azt. hit lék róla, hogy kialudt. ELLENŐRZIK A MŰNKABÉRRÖGZITŐ RENDLLETEK BETARTÁSÁT. Az ipar­ügyi miniszternek tudomására jutott, hogy egyes kisipari munkaadók a, megengedettnél magasabb fizetések ígéretével igyekeznek a munkásokat munkahelyeik megváltoztatására csábítani. A miniszter ez.ért az IPOK-on ke­resztül utasította az ipái testületek vezetőit, ellenőrizzék a helyzetet és amennyiben ilyen természetű szabaálytalanságot észlelnének, je­lentsék az illetékes hatóságoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents