Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-11 / 280. szám
19 4 3 (1 e c e m ti e I 11» ellenzék issaigBa»Eta»^^ Sem a román, sem a magyar ásatások nem bizonyítják a kontinuitás elméletének helytállós Másfédszázados' vesszőparipája már a or román tudományos életnek a dák-római is eredet elmélete. Ez az elmélet akkor röp- 3q pent világlgjá, amikor a rendiségnek, mint iß államalkotó rendszernek, oszlopai inogni »T kezdtek, ho<gy a nemzetek egymáshoz 5'V való viszonyának meghatározásánál az uj óf közösségi elv, a nacionalizmus kerüljön -r'9 előtérbe. A szociális, elégedetlenségből ét táplálkozó román imperializmus már ak- *?í kor jelentkezett és érvet akart kovácsolni ís. .£'Z erdélyi részek birtoklásához. Az elmést let annakidején tudományosan teljesen n megalapozatlan volt, amennyiben han- g goztatóinak rendelkezésére semmiféle n: nyelvészeti, vagy régészeti bizonyíték n nem állott, nem is beszélve arról, hogy 9 ennek az elméletnek nyomát a ránkma- r radt régi történelmi kútfőből nem leheti tett kihámozni. Mivel azonban az elmélet n már megvolt és kecsegtető eszköznek mutatkozott a román vágyálmok megvalósítására, az elmúlt százpd végén és ebben a században egészen napjainkig, a román tudományos élet utólagos tárgyi bizonyítékokkal próbálja alátámasztani érvényességét. A bizonyítási törekvések nagyrésze azonban még' a tudományosság ismérvét sem viseli magán. A legtöbb úgynevezett bizonyíték szintén csak feltevések bonyolult magyarázata, és a szórványosan összehordott konkrétumokból leszűrt következtetések valósága nagyon is kétséjgíbevonható. A román kontinuitás elmélete Erdély egyetlen területén sem támaszkodhat régészeti adatra, sőt, a román elméletet most már abszolút tudományos eszközökkel, mégpedig az Erdély területén elvégzett legújabb ásatások során előkerült bizonyítékokkal sikerült teljesen megdönteni és a fantázia birodalmába utalni. Megdönthetetlen bizonyítékok Már a Kolozsvár főterén végzett ásatások során Í9 kiderült, hogy Erdély* fővárosának mély rétegei a legszorgosabb kutatás ellenére sem árulnak el egyetlen olyan nyomot sem. amelyből legalább következtetni lehetne rá, hogy itt vala- mdkoris dák telephely volt. Az ásatások során megkapták a város településiének teljes keresztmetszetét. Az őskori településre következett a romiad, majd az Árpád-kori, továbbá a középkori magyar település, de teljességgel hiányzott a kontinuitás elméletét bizonyító dák nyom. De talán még a kolozsvári ásatásoknál is nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot ebben a vonatkozásban a hóromszék- magyei ásatások, nevezetesen a Székely Nemzeti Muzeum régészei által feltárt legújabb adatok. Ezekről beszélgetünk Székely Zoltánnal, a kiváló fiatal régésszel, aki a nyári hónapokban tárta fel komollói (Háromszék vármegye) erődített római tábort és akit éppen a feltárással kapcsolatos munkájának hírére m;aga Re i necke, a müncheni egyetem világhírű tanára kért fel nemrégiben, hogy a háromszékmegyei római településekre vonatkozó adatait németül könyvben jelentesse meg. Ez a könyv „Újabb adatok Háromszék római- ságcinak kialakulásához“ cimen rövidesen megjelenik a német könyvpiacon és félre- magyarázlhatiatlan alapossággal dönti majd meg a kontinuitás elméletét. Á román elmélet abból indul ki, hogy Dácia rómaiak által történt megszállása után az ittmaradt dák lakosság összekeveredett a római katonasággal,' valamint a- meghódított területre beköltöző polgári lakossággal és ebből a keveredésből született meg a román pép. Lássuk ezzel szemben, mit mond a tudomány, illetve a régészet? Háromszék vármegye területén eddig a írja a szerző, akinek nagy érdeme, hogy ,.kiásta" a feledésből Fogarasi kátéját, felfedte személyét, megállapító*,ta müve e’terjedtségének körét és felkutatta fordításának forrásmüveit. Bizonyság ez a mii egyebek mellett, arra is, hogy a magyar tudományt nem zavarja az ellenkező oldalról jövő' rá. gaimak özöne, s ezeknek e’lenére ;s továbbfolytatja szigorúan módszeres . mnnt-Vát, amelynek eredményei kétségtelenül igazolják, hogy a magyarság kezdeményezte Erdélyben a románok nemzeti művelődését. I APOR-IÍÓDEX I A. tizenötödik század 1 I második féléből fennmaradt, s jelenleg a repsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban őrzött, első ismert tulajdonosáról, Apó.. Péter báróról, a Metamorphosis szerzőjéről elnevezett Apor-kódexet, Szabó Dénes gondozásában az Erdélyi Tudományos Intézet adta ki. Tudtunktaal ez az első és egyetlen kiadás, amely a zsoltárokat, himnuszokat, imádságokat és vallásos elmélkedéseket tartalmazó, nem • szakértő számára is eléggé könnyen olvasható és igen érdekes, emelke. dett szellemben irt kódex te’jes anyagát hasonmásban közli. Szabó Dénes bevezetése részletesen Írja le a kódex tábláit., kötését mai állapotát, papirosát, lapbeosztását, Írását ti n táj élt. a könyv összetételét és sorsát. Leírását régente három kéz másolómunkájának tulajdonították. Szabó Dénes szerint a kódexet hat kéz máso’ta, ezek meglétét helyes, i.ási és nyelvi tényekkel bizonyítja. A kódex kezdetben a nyulakiszigeti premontrei crpác: k tulajdona volt és azok is köttették Budán. Többtszáyados) vándorlás után került az erdélyi Apor-családhoz. Az irodalomban először Toldy Ferenc \ em’iti 1878-ban. A rehdkivül szép és gondos kiadásnak egyedüli hátránya, hogy'a kódex szövegét, annak könnyebb tanulmányozása céljából — gondol, junk a tanulóifjúságra, esetleg a müveit nagyközönségre — nem közli nem-hasonmá- £06 leírásban, sem a mai nyelvre átültetett formájában. . Í FÜNYh2 °‘szi ^ könyvpiac idegen - Iívplvhn! fordított újdonságai között feltűnik Robert de Traz svájci francia Írónak regénye, (Fény, Révai kiadása). Az olvasót kellemesen lepi meg az a felfedezés, hogy ez a könyv mihden jel szerirt Afni "nagyigényünek" készült és mégi«' azzá Jett. Az első vi’áigháboru utáni gondtalan svájci fiatalság életét festi, a „nagyvilági" élet színes és üres forgatagát, amelyben megkövesedik ' a lélek, nem fogad be semmit a világból es nem gazdagítja semmivel a vi. a fiatalság elvált a szülők nemzedékétől, már csak az anyagi szálak és a kö- szörfőviszony tartja őket össze- Különben semrná közük egyroáishoz, idegen bo'yaókra vetődtek és fényévnyi távolságok választják .■el okét. Az író .eléggé sárii cselekméayjf ad könyvében, de legalább oly nagy gondot fordit a jellegzetesen francia analízisre. Főként két — a többi közül kiemelkedő — lé. lek és jellem fordulatának és elváltozásának mesteri elemzésében gyönyörködhetünk. A dúsgazdag közjegyzőcsalád ifjú sarja megtér Istenhez.' De romantikus túlzások és minden fe'esleges pátosz nélkül. Egyszerű, komoly és reális .okok alapján. A másik* ifju. ember a sikertelen házasságból a halálba menekül. Traa lélekrajza rendkívül sikerült, szándéka pedig a legnagyobb irói szándékokkal vetekszik. Környezete a csupa-fény és csupa.gazdag háború utáni Svájc. Ám a fényeket úgy villództatja az iró, hogy mindegyre kiélezhetni a „bekövetkező tragédiát" azokból az árnyékokból, amelyeket .sötét pászmákban elkever a fénnyel, Just Béla fordítását néhol egyenetlennek, bizonytalannak érezzük. I AZ ÖRÖKÖS! A, matematikává’ és lo- » ■ I gikar következtetem-sorral dolgozó detektiv-re- gőnyeket. juttatja eszünkbe a rendkívül termékeny Georg»-« Simenon uj könyve Az örökös (Révai kidás) Nemcsak azért, mert kiindulópontja egy rejtélyes gyilkosság, s az iró mindegyre alkalmat ad az olvasónak arra, hogy maga is „nyomozni" próbáljon, de mert könyve elképesztően nagy és változatos ' anyagának igazi ’ényege a kaland. Aki szereti az újszerűt, a meglepőt és a mozgalmasat, ebben a feldolgozásban feltétlenül gyönyörűségét találja. Oscar Donadieu.t, a francia kereskedőváros ismert nagy üzletemberét egy napon holtan húzzák ki a tengerből. Csa’ádjában nem talált magának erélveskezü örököst. Holta után Philippe válik azzá, az öreg Donadieu Martine leányának kitiltott udvarlója. Philippe kalandos üzletemberi pályafutásában azitán majdnem balzac-i gazdagságban rajzanak fel egy „nagy é’et" legkülönfélébb kisérő alakjai. S színtérül: Pám, a Riviéra, a csendes és homályos La Rochelle, aztán a mindig izgalmas tárgyalóterem főj. tott légköre. Mig összeomlik Phi’ippe kétes karrierje, s a regény megoldásaképpen a gyávának mutalkozó, rettenthetetlen törtetőt felesége agyonlövi és utána öngyilkosságot követ el. Simenon jó iró, s a Balzac-ra ütő figura-gazdagságot: és változatosságot nem véletlenü’ emlegettük újabb könyvével kapcsolatban. Viszont azi igazság kedvéért azt is meg keli mondanunk, hogy a regény finoman, ^hűvösen és mértanian kiszámított szerkezetiében, ebben a pontosan és jól olajozott síneken gördülő, érdekieszitő cselekményben hiában keresrrők azokat a típusokat, akik „örök utitársként" messze és "tartósan elkísérnék az olvasót- Azért, ha a franciáknál nem is, a mai európai regénytermésben a fe’tétlenül kimagasló értékű olvasmányírodalom körébe tartozik. Rónai Gvörpy fordítása hu bâtlan. .(Úaj t. • i # következő helyeken sikerült római táborhelyekre bukkanni: Berécken, Cofalván, Naigyborosnyón, Ko moll óm és Oltszemen. E nagyobb táborhelyeken kívül valószi- % nüleg sok. még fel nem kutatott őrtorony is. van.. Erdélyben nem volt római polgári település Az eddigi régészeti kutatások alapján megállapítható volt, hogy a fentemlitett helyeken jelentős római táborok voltak, mégpedig azzal a céllal, hogy 3' római uralmat kelet felől biztosítsák, illetve lehetővé tegyék a Kárpátokon túli részek felé való további térhódítást. Bár már az erdélyi ásatások nagy eredményeket tudnak felmutatni, arra vonatkozólag, hogy. Erdély területén polgári római telepek lettek volna, sehol sem sikerült adatokat kapni. Ellenkezőlel?, mind több jele van annak, hogy a római varakban kizárólag csak katonáik voltak, mégpedig idegen nemzetiségű katonák, mert közismert tény már, hogy a rómaiak hódit ásaikhoz főleg ezeket használták fel. Amennyiben polgári települések is lettek volna., azokat egészen bizonyosan már sikerűit volna napvilága hozni. Ezek szerint netm helytálló, illetve semmivel sem igazolható az a román állítás, hogy a római katonaság és polgárság vé rk e vered és e hozta volna létre a román népet. Daicoviciu román régész a dáciai romanizmius kifejlődésében nagy szerepet juttat a római katonaságnak, amely Dáciában kereskedők és iparosok mellett, nézete szerint, a legnagyobb szerepet játszotta.. Állítását azonban tárgyi bizonyítékokkal nem tudta igazolni és arra vonatkozóan sem tudott adatokat felsorolni, hogy vájjon voltak-é egyáltalán jelentős római polgári rétegek a foglalás után Dácia területén. Ismerve a*római császárság hadseregszervezési formáéit, tudjuk, bogv a hódítók csak a legritkább esetben küldték sajá-t fiaikat idegen földre. Dácia több területén talált nyomokból az tűnik ki, hogy a területet megszállás alatt tartó római katonaság» nagy többsége hispániai, frankföldi, sőt talán afrikai eredetű katona volt. A kontinuitás elméletét azonban sokkal jobban megdöntik a következő bizonyítékok: 2 feltárt dák telephelyek régészeti leletei. — Ezévi kutatásom eredménye az —• mondja Székely Zoltán —, hogy megállapítottam, miszerint Rétv községben nem római telep volt, mint ahogy eddig hittük, hanem tipikus dák település, mégpedig a legjellemzőbb dák edényekkel, mint bizonyítékokkal. A háromszéki B.edeházán, az Olt partján szintén dák vár volt. Mit mutatnak ezek a dák várak? Félbeszakadt folytonosság — A rétyi dák településre semmiféle rátelepedés nem történt, tehát a dá,k uralom megszakadásával ez a telep teljesén lakatlanná vált. A bedeházi dák településre csak a középkorban történt rátelepedés'. Mindkét helyen hiányzik tehát az őslakosság és a foglaló rómaiak békés együttélését biztosító bármilyen nyom. A Bedeháza környékén talált cserepek azt bizonvitják, hogy azok a Krisztus előtti 100. évből származnak, tehát a rómaiak dáciai hódítását megelőző időkből. Rendkívül jellemző körülmény, hogy Bedeháza közelébe^:, Oltszemen épült meg később a római castrum, úgyszintén Réty- től 2 kilométerre Komollón a másik. Ebből csalhatatlanul arra lehet következtetni, hogy a foglaló rómaáak a nekik ellenálló dákok telephelyeit és várait teljesen lerombolták, máskülönben valószínűtlennek látszana, hogy nem messzire a két dák teleptől, amelyek közül az egyik bizonnyal erős vár volt, építsék fel cas- trumaikat. Ha ugyanis a dákok telephelyeit nem dúlták volna fel a harcok, a rómaiak egészen bizonyosan nem lettek volna kénytelenek uj várakat épiteni a közeli területeken.. Megdől a románoknak az az állítása is, hogy a római hódítók elől először a hegyekbe menekült a- dák nép, később pedig, amikor elkövetkezett a megbékélés ideje, betelepedett a római várakba és azok környékére. Ebben az esetben a római váraikban nyomait kellene találni a dákok jelenlétének. Ilyen nyomokat azonban az eddigi erdélyi ásatások sehol sem tudtak felmutatni. Daicoviciu professzor azt állította' többek között, hogy a ko- mollói római casrumban dák település volt. Állítását azonban tejesen megdöntötte a nyári ásatás. Székely Zoltán régész-tanár irányításával teljesen feltárták a nyáron ezt a castrumot. de abban, bár bőségesen találtak a teleohelyre vonatkozó adatokat, semmiféle dák nyomot nem tárt fel a kutatók ásója. A római császárok „gyarmatpolitikája — V. Párván és C. Daicoviciu nézetével ellentétben — folytatja fejtegetését Székely Zoltán — ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudjuk állapítani, hogy Dáciában az a római erő, amely romanizálni tudhatott, nagyon gyengén volt képviselve. A dák háborúk folyamán Traján császár a dák nép nagyrészét kiirtotta, helyükbe a birodalom minden részéből idegen telepeseket hozott. Itáliai telepesek kivándorlása a tartományokba már Caesar idejében meg volt tiltva. Ezt az intézkedést Traján is megújította. — Ha feltételezzük is, hogy Dácia területén még maradtak kevés számban dákok a római hódítás után, ismervén a rómaiak katonai politikáját, tudjuk, hogy azok aligha maradhattak továbbra is a megszállott tartományban. A rómaiak besorozták őket katonáinak és más tartományokba szállították hadműveleti célt kra. Hogy mennyire bizonyosra vehető a dákok kiirtása, azt Augustus császár végrendeletéből is sejteni lehet. A császár szerint ő azokat a nemzeteket, amelyeke’ nem tudott lecaenclesiteni, megfékezik, kiirtotta. Márpedig a történelem bizonysága szerint a dákok sehoigysem tudtak megbékélni a romiad térhódítással és véres harcokat vívtak az uj foglalókkal, Ennek eredménve lett aztán az összes dák telepek felégetése, lerombolása, lakóik elpusztítása. — Máskülönben is — folytatja Székely Zoltán — az alig egy évszázadra terjedő római uralom, amit a háromszéki ásatások eredménve is mutat, — telve folytonos háborúkkal — nem voit képes Dáciának ezt a délkeleti csücskét rómaivá tenni, még akkor sem. ha bebizonyított tény lenne, miszerint Dácia megszállását itáliai katonaság hajtotta volna végre és a katonaság után nagyszámúi itáliai polgári réteg telepedett volna itt le. Mindezek ellenkezőjét ' azonban ma már a2 ásatások egész sora bizonyítja. Összie^!ezjésk<éppen a háromszpki ásatások, valamint a- kolozsváriak is azt bizonyítják, hogy'- a dák uralom a rómaiak hódításával egyidejűleg nemcsak megszűnt, hanem továbbra nyoma sem maradt Endélyben a dák életnek. A hajdani dák telephelyek évszázadokig lakatlanok maradtak s csak majd a középkorban kezdődik uj;ra rajtuk az élet, mégpedig magyar élet. Hogy a román kontinuitás elmélete elfogadható lehessen, az egymásra rakodó földrétegeknek is igazolniok kellene a békés dák-ró mai együttélést. Ezt azonban az eddigi erdélyi ásatásoknál, akár magyarok, akár románok végezték is, a föld nem bizonyította. Amit bizonyított, az éppen az ellenkező volt, s a föld vallomása a fantázia birodalmába utal egy romantikus elméletet, amelynek ingatag alapjaira imperializmust igyekeztek felépíteni. JAKAB ANTAL KOLOZSVÁRI TŰZHARCOSOK! December 12-én, vasárnap d. u lél 3 érakor kivétel nélkül minden bajlárs a Majális-utcai helyi- lyiségünkbet} jelenjék meg. Igazolatlan elmaradás Szövetségitől való kizárást von maga után. Elnökség. KÖNYVELÉSI, adó mérlegkészítésé SZERVEZÉSI megbízásokat vállal „FIDES“ SCHIESSEL RIKÁKD adóügyi és könyvelési iroda, Kolozsvár, Királv-u. 10. Tel. 28—98. 0400 Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül kftztl mindennap a magyar nép bol^opcv lábáért m Sücawftfc.
