Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-07 / 277. szám

1043 decemi»Br 7. ellenzék 5 Kálíay itüziiszfcerelnök távirata a kormányzóhoz A Magyar Távirati Iroda jelenti: Kálíay Miklós miniszterelnök a kor­mány nevében a következő üdvözlő táviratot küldte a Főméitóság-u Kor­mányzó Úrhoz névünnepe alkalmá­val: „A máj Miklós-napon a m. kir. kármány a világrészeket rengető ne­héz történelmi idők súlyos megpró­báltatásai és gondjai között is a nemzet jövőjébe vetett határtalan bizalommal járul a Föméltóságu Ur elé, hogy legmagasabb n'évünnepe al­kalmából köszöntse. Mögöttünk so­rakoznak a nép milliói, az ország minden hit polgára 'lélekben hódolat­tal és szeretettel - fordul Főméitósá- gofdi felé, aki talán még- sohasem volt annyira az összetartás, az akarat es az erő jelképe, mint ma. A m- km. kormány és az egész, nemzet neve- ben bensőséges áh itatta! kérem a Mindenhatóit, tarsta meg Hazánknak sokáig Főméltóságodat és segítse a magyart. KÁLLAY MIKLÓS miniszterelnök.“ A Magyar Távirati Iroda jelenti: Kálíay Miklós miniszterelnök kihall­gatáson jelent meg Magyarország Fő­in él tóságu Kormányzójánál. A mi­niszterelnök a nemzet és a kormány nevében s z erencse k i v án a í a it fejezte ki a Föméltóságu Kormányzó Urnák névnap ja alkat mából. Thália „kordébuszának“ nyomában a Székelyföídön SZÉKELYUDVARHELY, december 7. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) Szászrégen .mán ■ mintha uj világ bontakozna ki. A gép­kocsi hideg fénycsóvája székelykapukroi- szél-dykapukra siklik. Az utazást megfogha­tatlan varázzsal fonja körüli a csikt hóvihar utórezgésé. Fázunk. Csaknem percenként nézzük az órát. Késő éjszaka érkezünk. A hideg szállodai szobá is kekemet áraszt. Reggel, amit leg­először megpillantunk: szem-megszokta kis plakátok hirdetik a kolozsvári Nemzed Szín­ház együttesének bemutatkozását Tamási Énekes madarában , , . Estébe hajlik az idő. A sötét utcákon siető férfiak és nők. Velük tartunk. Kellemesen érint, ami máskor bosszantani szokott; min­den jegy elkelt. Az előcsarnokot már ellep­ték, a tágas udvar is egyre zsúfoltabb. Az ajtók előtt pirospozsgás székelyruhás leány­kák hadd vigyáz. Egyelőre senkit sem engednek be a néző­térre . , . Már az utcai kapura is nyugodtan ki le- Ftne tenni a táblát; zsúfolt ház. De csak az előcsarnokban és az udvaron. A nézőtér üres . . . A Hargitáról) iramló hideg szél mérgesen kapaszkodik a háztetőkbe, estélyi sálakba, fe­kete kalapokba. Egyre több szivarka parázsa izzik pirosán, egyre több láb ütemes ropo­gása bontja meg a csendet. S mégis, mintha belső forróság áradna szét a testben. Talán a lélek tüze? * A zárt nézőtéri ajtók mögött feltárul a magyar színjátszás hőskora. Mosolyt csál arcunkra; lényegében pedig a legmagasabb hi- vatásárzés megnyilvánulása. A színészek csoportja már délben megér­kezett Székelyudvarhelyre. A műszakiak azonban elakadtak a Hargita-tetőn dühöngő hóviharban. Megterhelt gépkocsijuk nem tu­dott megküzdeni a természettel. Többórás késéssel érkeztek s a szükséges technikai elő­készület csak most folyik. Negyedórával az előadás kezdete előtt. A kis színpad közepén Rajnai Sanci és Laj­ta r s a. folytatnak hősies küzdelmet az elmaradt technikával. A huzalok rengetege beborít mindent. Hol itt, hol amott már-már kigyul- nak a rivalda szent-jánosbogárkái. Már a tetővilágiítás is mintha működne, aztán . , . Aztán lassan kialszanak a lámpák Elsöté­tedik színpad — nézőtér egyaránt. A vezeték nem bírja a megterhelést. Uj kísérlet indul; kikapcsolják a fényt az öltö­zőkből. A színészek kis gyertyák fénye mel­lett „sminkelik14 magukat. Sehol egy zokszó, sehpl egy mérges arc. Folyik a kitartó kuzd'elem. Talán mégis si­kerül leküzdeni, az elmaradottságot . . A sürgő-forgó emUrtömegben, a deszkák közepén Kemény János báró áll, szótlanul, biztató mosollyal arcán. Az ő szinházszere- tete sugárzik át a társuiat minden tagjára: ,A sik.eL n,em mai;acl el- Megnyílnak a né­zőtér ajtói és szomjas lélekkel lép be a leg- magyarabb vármegye szine-java , . * Minden romantika ellenére kissé korszerűt­lennek ítéljük meg a helyzetet. A városháza nagyterme egyébként szép és főleg tiszta. Falai írissen, festettek, padlózata kifogástalan. Erkel vés. megoldása semmi hiány lásra okot nem ad. összbenyomása is kellemes. Kétségtelen, hogy a varos tetemes összeget áldozott rend- behozatalára. , Miért nem fordított gondot a belső szük­ségletek kielégítésére is? ( Számolnia kcilett volna, ebben a magyar varosban megfordulnak olyan művészi ‘tár­sulatok, amelyek felhagytak a Shakespeare: hagyományokkal és díszleteket is hoznak ma­gukkal, amelyeknek bevilágitása is van . . . Számolnia kellett volna, hogy a kultur- igény nem merül ki a selejtes magyar filmek bemutatásával, sem a rendezendő bálok éj­szakáival. Ezt a hiányt ha holnap pótolják is, késő . . . A függöny mögött is végétért azonban a harc. Állanak a falak, égnek a villanykörték és beöltöztek a színészek is. Tompa Miklós rendező gyöngyöző homlokkal indítja útjára csaknem másfél órai késéssel az előadást. Egy bizonyos: nem a társulat hibájából... Zsúfolt nézőtér előtt csendülnek fel Tamási költői, mondanivalói. Szinészaink szivvel-lé- íekkel játszanak. Érzik rajtuk, hogy többet adnak, mint mesterségüket. Nyütszini tapsok tarkítják az előadás me­netét. A harmadik felvonás előtt a város polgár- mestere, Filó Ferenc dr., üdvözölte a társu­latot. Bensőséges szavakkal köszönte meg fá­radtságot nem ismerő igyekezetüket, . amely- ivei lehetővé tették, hogy sorvasztó • elzárt­ságban iís élve, részesülhetnek a kolozsvári Nemzeti Színház kulturmunkájában. A tár­sulat nevében Kemény János báró mondott köszönetét a vendégszeretetért. Az előadás legkedvesebb nézője nem is le­hetett volna más, mint Tamási Áron öreg édesanyja. Tamási néni otthonosan mozog már a színészek között. Felkereste őket a ku­lisszák mögött és az öregkor végtelen ked­vességével köszöntötte a színészeket. — jaj, lelkem, de jó volt — ölelte át régi ismerősét, Tompa Pulit s két cuppanós csó­kot nyomott festékes arcára. A többivel is kedvesen eldiskurált s meg­dicsérte őket játékukért. Ez talán a legmeg- hatóbb dicséret, amelyben Udvarhelyen ré­szesültek . . . Előadás után Szabó Károly vendéglőiében a nagyhírű Kónya Jancsi körül csoportosult a szellemi' elit és a társulat. Felcsengett a székely nóta sokszínű szépsége. Vacsora köz­ben szólaltatjuk meg Kemény János bárót; — A két városban, Csíkszeredában és Ud­varhelyen szeretettel jogadtak. Kovács Ká­roly clr., Csik vármegye főispánja és Fiió Ferenc dr., Székelyudvarhely polgármestere mindent elkövetnek, hogy bctöltsiik küldeté­sünket. Szeretetüket szerény tehetségünkkel viszonozzuk . ... A társulat tagjait kitűnő hangulatba rin­gatta csakhamar a küküllőmenti bor és Jan­csi kitűnő vonója . . . Szállásukra reggel érkeztek vissza. Pufi szerint ók is elakadtak a hóban . . , Elhisszük ...!!!...??? * Vacsora után kis társaságok alakultak. Egyik meghitt sarokban borozgatott Tónusa Sándor ís, akinek „Műtét“ cimü darabja,si­kere élénken él még a kolozsvári közönségben. Kemény János báró Ígéretet kapott Tomcsá- tól, hogy három héten belül befejezi újabb színpadi müvét cs így egy ujahb ősbemuta­tóval gazdagszik színházunk műsora. Egyébként Tomcsa Sándor kitűnő formá­ban van, amit bizonyít az alábbi történet, amit a társaság viharos tetszéssel nyugtázott. „Hosszasan vizsgálja a székely atyafi a vásáron a szomszéd falu egyik eladó lovát. A ló állása tetszik, csak nyugtalanítja az atyafit a ló ideges remegése. — Há‘ mennyiér adja? — kérdi végül. — 480. Se több, se kevesebb . . ­— De legalább jámbor-é? hogy a fájdalom öregít. Ezért használ fejfájás, rossz közérzet, fájdalmak ellen tabletta; — Má* * hogyne volna jámbor — feleli a másik —,,a mult vasárnap es négyen akasz- kodtunk neki, hogy be ne ugorjék a tem­plomba. . . * Délután meg elevenebb volt a színház tájé­kán a sürgés-forgás. Az iskolák tömegesen vonultak fel az ifjúsági előadásokra. Izgalom ,iilt a kis székely narisnyások arcán. Az előadás előtt hatalmas katonai gépkocsik dübörgése verte fel az utcákat. A székely határőr egységek parancsnokai hozták el „színházat látni“ honvédemkor. Ők már hoz­zájuk i!lő fegyelemmel foglalták el helyeiket. A siker délutánonkint még kirobbanóbb volt. Végtelen tapszuhatagok zúdultak a szí­nészekre. Ezekből tartalékolhatnak, hogy pótolhas­sák a kolozsvári közönség fukarságát . . . * Másnap egész Udvarhely a színházat tár­gyalta. Kinek tetszett, kinek nem. Amint az úri fodrászat egyik székében ültem, a követ­kező párbeszédet hallottam a női fodrászat deszkái mögül: A Hölgy (erélyesen a turbán alól): Manci­ka, volt a színházban? Mancika (lemondóan); Nem kacagtam ele­get.. . ' A Hölgy (még erélyesebben): Mancika, ma­ga nem ért a drámához. „Menjen maga csak az operettekbe . . . Mancika (összetörve); Fiát hogy is értenék hozzá, amikor egész este a kakasülő utolsó sorában., egy pótszéken kucorogtam . . . * Véget értek azonban az udvarhelyi szép napok is. Egy gyönyörű napsütötte délelőtt felsorakoztak a városháza előtt a hatalmas „kordérbuszok", bogy egy másik székely vá­rosba szállítsák a „szsnjádzó" társaságot. Seps'szentgyörgyrŐÍ már érkeztek hírek :s. Háromszék még melegebb fogadtatásban akarja részesíteni a vándorló színészeket. A „szir.jádzók“ késői utódai a Cekkend- teton már az uj, sepsiszentgyörgyi élmények után tekintettek izgatottan. A megkapó tájak elbűvölték, de még inkább a szives vendég- szeretet . . . A sepsiszentgyörgyi vendéglős például imigyen kedveskedett: az örökké éhes és gyomruk üressége miatt panaszkodókat ra­kottkáposztához pompás. pirosrasült, ropogós malacpecsenyével várta. Szem-szájnak ingere ... Csalódás csak Görbe Jánost érte. Míg ud-' varok, Tompa Pufi elorozta a ropogós bőrt.’ Jancsika homlokán mélységes barázdát vont; a szomorúság. Dült-fult s végül is szinésztár-^ sával etette meg a Fortéién malacpecsenyét Mindenért fizetni kell . . . A Székely Nemzeti Múzeumban szakszó-, rüen tanulmányozta át Görbe János a Gábor Áron-relikviákat. Később, cigányozás közben is összebújt a „hármastanács“: Földi István, a Gábor Áron-szövegkönyv iroja, Görbe Já-' nos és Tompa Pufi. Bárha ez az „értekezlet" több eredménnyel járna, mint amelyekkel te­le vannak lapjaink. Gábor Áron élete és hősiessége •— filmen, nem rossz befektetés . . . Egyr délelőtt ismét előállott a kordcbusA* és meg sem állt Kezdi vásárhelyig. Magas színházi kultúrájú város. Bizonyosan kevesen tudják, hogy ennek a kis székelyföldi város­kának több évtizede működő Szín pártoló 7 ársulatd van és ennek ellenőrzése alatt játsz­hatnak csupán a vándortársulatok. Számta­lanszor előfordult, hogy nem kapott játszási engedélyt az a társulat, amelynek művészi teljesítménye nem ütötte meg a kívánt mér­teket. vagy műsora selejtes darabokból állott... A kolozsvári társulatot nem fenyegette a kitiltás veszélye. A jegyeket betekkel előbb elkapkodták . . . Jellemző a körút -Terére, hogy egyes vá­rosok megnehezteltek, mert a társulat nem ejtette „útinkba“ őket. Vigasztalódjanak, a. megnyilvánuló szeretet visszahozza tavasz­kor a komédiásokat. A kötelesség es a szeretet erre kötelez . . . SZABÓ ENDRE. Parket te xé&i munkálatokat ju- tBRSS&fiESFiWiKSSfflBHI lányosán válla! • ití. LÖRINCZY JÓZSEF lakás: Zá o!ya*ulca 14. szám.. va*> SEBÖK - cakrászda, Mátyás királyHet 23. Te La 19—59.

Next

/
Thumbnails
Contents