Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-29 / 294. szám
1B43 docttoiber 2 9. — 2 ELLENZÉK SZABÓ ENDRE: Ctéd — a te^endálct a uoiás-áy v.itáya ETED, december 29. (Az Ellenzék kikul dől t munkat á rsétól.) — A székelyeknek nincs egyebe, csak esze s szegénysége ... — oktatott a bakról a derék Deák Lajos, akinek apró székely lovai lassan kocogtak a hideg decemberi regigeien az etédi hágóra — De az aztán van ... — állapította meg büszkén s elhallgatott. Egy szót sem szólt többet, mént „aki nem hiszi, járjon ■utána" felsohbségjes álláspont megtestesítője lenne. Döcögő szekéren a való és a mese aranyszálai közt érkeztem a tetőre. Innen beláttam a Fir tos-pataka mentét. Olyan, volt, mint amilyennek elmesélték. Széles dombhátokon — mély völgyek mentén apró játékfalvak, melyeket mintha pajii osságból egy gondtalan kéz szórt volna széjjel. Lakói lelküietét pedig a természet szépségei, a csörgede?ő patakocskák, a pacsirta dala s az égbe nyúló hegyek fogékonnyá tették a szépre. Humes 'fonállal töltik ki életüket, hogy enyhítsék szegénységüket . . . Ezt hizonyitjia az, ahogyan magyarázzák településüket. Alapításukra vonatkozólag biztos adatunk nincsen, de kitölti a hézagot a székely nép képzelete s oly sz^p mondához köti, hogy az idegent inkább megejti ez, mint száraz évszám vagy tudományos következtetés. És ez pedig még akkor vala, amikor honfoglalásra indultak a székelyek. Jenő törzsfőnök a foglalás után birtokait Vei akaita osztani gyermekei között s amikor a mai Énlakához értek, igv szólt: „i t t én lakó m", ez a mai É n 1 a k a, melyet még nem régen is Jenőlakanak, Jenlakának hívtak. Tovább menve, Így szólt legnagyobb fiához: ,,e t‘é d" s ezen a helyen á'í ma E t é d. Következő fiának azt mondotta: „legyen a tiéd e kis mód", leszármazottai laknak ma Küsmödön. Harmadik fia azonban nyugtalankodott amint a határt járták, tíe az apa lecsillapította: „N<e félj, hozzád es szólok ma" s letée- pitette a mai Szolok mába. Legkisebb fia nyugodtan várta apja döntéseit, aki mee is k rdezte: nem nvugtalankodik? Mire azt felelte a fiú: „nekem is adj, ha akarsz" s igy övé lett A t y h a. A szabadság gyermekei A mese azonban mese marad. Bizonyos az, hogv egyike legrégibb települ és eink- nek\ Történetét keresztül-kasulszövi a szabadság utáni vágy. A XVI. századig bizrtos adat alig van Etédre vonatkozóan, de ekkor már gazdag községnek kellett lennie, mert a fejedelem. János Zsigmcmd, a székelyek féken tartására építendő várak, a Székely támad és a Székely bánja, költségeire hatalmas adót fizettetett. Nemsokára fejedelmi birtok lesz: Báthori Zsigmcmd a küküllőmegyei főispánnak, Apaffy Mihálynak adományozza. 1678-ban már templomot építenek. Becs és Konstantinápoly csatlósai elől Rákóczi zászlói alá menekülnek. ,,Etéd első falu lévén, fele gyalog- és lovaskato-nákat adott a fejedelem hivségére, szabadságának megtartásáért“ — vallja Rigó Mihály egy perből kifolyólag. A természeti csapáik sem kímélik a Az özvegyasszony minden különösebb nehézség nélkül megkapta a Thököly-uti kis trafikot. A térje halálai követő retteni tes, kábult hónapok után. mikor szóbakerült a megélhetés kérdése, a befolyásos rokonok egykettőre megszerezték az engedélyt. A leány nem vett részt a megbeszéléseken. Úgy fogadta a hin, mint valami újabb csapást, amit el kellett viselnie. Alig ocsúdott fel az első kétségbeesésből, mikor az apját elvesztette, máris szembetalálta magát r. szegénység gondjaival. Sokáig tartott, amíg el tudta képzelni az éleiét a történtek után s címig lassan megértette, hogy mi vár reá. Ekkor azután következett a szakítás a vőlegényével. A férfi húzódozott, mogorva volt, ritkábban jött és a leány visszaadta a szavát. Csöndes. elfojtott bánatban, egyhangúan teltek napjai. Éjszaka tehetetlenül, zokogva dobálta magát az ágyban, jajgatott, nyöszörgőit, vagy fantasztikus ábrándokat szőtt a jövőről. Azután eszébe jutott a .trafik, a kii kétszobás lakás az üzlet jölött 'és átkozta a sorsot, amely idevezette. Néha felöltözkö* dött szépen és nekiindult aZ utcáknak. Fel s alá járkált a végtelen körúton, az Andrássy- uton, szármtgatta, hogy nem kell-e most szembejönnie a férfinak és közben dacosan ismételgette magában, hogy nem öt várja, ö is csak egy sétáló a többi tízezer között. BeszélgetéPirtos~vidékét. Tűz és dög!talál pusztítja a szétkelységet, akik rendületlenül állanak őrhelyükön. Ennek dacára fizettek a lelketlenül kirótt adóikat. Megmozdul azonban ismét a nép, amikor a haza veszélyben forog. Tömegesen veszne^; részit _ szabad ágharc héroszi küzdel Inéi ben. Bem alatt is sokan harcoltak s bizonyára azok közé tartoztak, akik megszerettették vele a székelyeket. Petőfi irta: Bokrétát tűznek kalapjaik mellé s dalolnak a harc mezején. S hogy a községnek teljes legyen dicsősége, ott küzd a férje oldalán a legenA me-e éltető elemük. Dús képzeletükben úgy terem, mint jó földben a buza. S úgy csobog belőlük, mint a bővizű forrás. I.gv elevenedik me? egyik helyi vonatkozású költői alkotásuk, a késő éjszakai órákban, pohanazgatás közben: Balázs Fe-enc vala ieádi kapitány, övé voll Kükül’ő ‘s a falvak, mind a hány. Rettentő hatalmas, nagy is 5 kigyelme, Po nálánál nagyobb a hivságos lelke. Zsarolta a népet, káromolta Istent; Nem Ismeri el senkit, se égben, se itt lent. Szerethette-e valaki Balázst, aki az ördöggel cimboráit, hogy fényes kastélyt építsen magának: Olyan Vüszke várat, tündér! palotát Hogv az egész világ e'szégyelje magát. Pa yolat szin márvány legyen a ház íala, Nehéz vert ezüstből a három kaDuja, Gyémánt- és rubiniból a kapu kilincse, S mosdatlan kezekkel'senki ne érintik. Sok szinü téglával kirakott tornácon A török próféta is mezítláb járjon. Kövesse meg magát, aki oda belép, Maga a császár is vegye le süvegét . A jobbágyok hulltak a teher alatt, mig egy sem maradt, ki építse a tündéri lakot. Balázs Ferencnek pokoli ötlete támadt: Költői lelkületűket megszépíti még a vendégfogadás szívélyessége. Kőváry mondja valahol, hogy „az etédiek a vendéget rrvegbet égetik jóságukkal“. Csodál kozhatunk-e, ha jeles költők ihlettek közöttük . . .? A valóság megint a mesébe fül. Nem messze a község határától római caslrum falai porlianak. Fenn maradt a monda, hogy Vergilius is ezt választotta vo-lna száműzetése helyéül. És- itt gondolkozott volna az arany szabadságról . . . De tény azonban már az, hogy Kisfaludy Sándor 1792-ben ide vonult be zászlósnak. A Gedő-kuriá kertjében ma is kis fatető védi széltől és víztől azt a megcsonkult almafa-rönköt, mely alatt Himffy szerzője szívesen időzött. Még 1750-ben történt, hogy Etédre vezényelték a Sándor Lipót-huszárokat a nagy kőkaszárnyába, amit 1860 körül bontottak le. Ennek a századnak volt iek rajzottak a fejében, szebbncl-szebb módjai és szavai a kibékülésnek és ezerszer elmondta magában, hogy a férfi nem engedi őt a trafikba jutni, eljön érte, magával viszi. Folytatta a sétáit, számolta a napokat a költözködésig, szentül hitte, hogy addig történik valami. Nem történt semmi. Jött a butorszállitó- kocsi, elvitték a két szoba bútort, azután ő is felült anyjával a villamosra és kimentek a Thököly-utra. Az első napok nehéz fárasztó munkája után csöndes, unalmas idők következtek. Reggelenként sokan jöttek a kis boltba, ketten is alig győzték a munkát, a délelőtt is mozgalmas volt, csak délután gyérült a forgalom. Anyja ilyenkor már felment a lakásba, a leány egyedül maradt a trafikban. Kezdte megszokni a munkát, beletörődött, örült, hogy valami elfoglalja és nem hagy időt a töprengésre, csak este, az ágyban sírta ki magát óvatosan, csöndesen, hogy az öregasszony fel ne ébredjen. Lassankint megismerte a környék lakosságát, az állandó vevőket; nyilvános telefonállomás is volt a trafikban, sokan mindennap jöttek és vásároltak, vagy telefonáltak. Sokszor betévedtek idegenek is, megbámulták a szép, sápadt leányt s eljöttek újra. Nem beszélt senkivel, de valahogy nyugodtabbnak dás Deák Sámuel né Csiszár Katalin, aki nem egy Ü1 kőzetben vett részt, a többi között Szcbön ostrománál. Az öregek még ma is emlékeznek az egykori délceg asz- szonyra, amint közöttük tipeg tt, már mint vén anyóka, — letűnt nagy időknek élő emléke — meséivel ve a „magyar világban“ átélt kalandjait. A XIX. században nagy fejlődésnek indult a község. Iskoláit alapítottak; dullói és járásbírósága .székhely lett. önrnivelé- sükre már 1827-ben olvas ót ársaság állott rendelkezésükre . . . A székelyeken mo Ms látszik, hogy „előbbre valók" érzik és tudják őseik érdemeit . . . „Vigy el az örödög mennybéli jussom, Csak ez a kastély fedél alá jusson." Az alkut megbánás követte. Hiába állott a drága kastély, az ördög a felszentelés dinom-dánoma után jelenkezett jussáért. Ekébe fogta a kapitányt és vele bgy hosszú árkot szánftatott, amelynek még ma is Ördög-árka a neve. Sok babonás banva ijedt arccal dörmög: „Etédi kapitányt megszállta az ördög". Ihol ni, egy reggel amint rátaláltak, Maguk az őrök is majd kővé váltak. Mert a forduónál. a na~v bástva alján Holtan feküdt Balázs, etédi kapitány. Szomorú sorsában tanulságot lát a nép. Pontos megjegyzéssel végzi történetjét: És Igaz ám mindaz, mit most elbeszéltem. Megtörtént egv szálig, meg ám noha régen. Ezerhatszázkilenc volt az esztendeje S Küküllő völgyén van sok emlegetője. S van e költőibb kép, mellyel véget érhetne a legenda? K sőbb rátaláltak a roppant ekére, Mellyel Balázs szántott s megvasaltak véle Kilenc nagy szekeret, úgy, hogy jobb se kellett S azonfelül még egy fejszére is tellett parancsnoka Hertelendy Miklós alezredes, Kisfaludv Sándor nagybátyja. A fiatal zászlós életében határjelző itt tartózkodása. Eljárt a fonókba, résztvett a fiatalság mulatságaiban, játékaiban s megejtette a hallott telivér székelv beszéd. Kisfaludy, aki eddig csak németül irt, a következőket jegyzi fel: „Magyarul fogok írni és 'csak a szivekhez szólni: mit — miként, még meugam sem tudom . . . Mint a selyembogár gyomrából, egy fonalat, fonok én is, melynél fogva veszni indult magyar nemzetiségünket magyar nyelv, érzés és irás által életben tartsam“. Itt éri hadnagyi előléptetése és itt próbálgat verselni magyarul . . . Másik kaidétot is megejtett a környezet. Önéletrajzában emlékszik meg Jósika Miklós báró itteni huszárkodásáról és a hajdani szép etédi napokról . > . érezte magit itt a homályos boltban. Lassanként az is eszébe jutott, hogy még fiatal és lassan előkerültek a régi vágyak és remények is. Egyszer mégis csatz ’ erre fog jönni, nem igen jár er-,e, de a véletlen erre hozhatja. Bejön a trappba és itt találja öt. Beszélnek egymással. elmondják az életük folyását és akkor újra el fog jönni. Látni fogja, hogy a leány dolgozik, nem fél a munkától és a nélkülözéstől és sok szenvedés után végre elindulnak együtt . . . Munkában és várakozásban teltek a hónapok. Télen Ic-bogott u tűz a kis vaskályhában, a Kár;■ odakuperodott mellé c. szó:te magában almait. Nyáron az ajtó ele állt, a küszöbről Ügyelte a járókelőket. Megnézeti minden ar r >. a férfi sohasem jött, <te es.e mégis mmáig úgy feküdt tv, hogy várt valamit, talán "''otnap mégis megtörténik. Néha egy-egy időre k,veszett belőle a remény. El gondolta, hogy lány év telt el azóta, milyen régen nem látták egymást és minden elmúló esztendővel elegebbek lesznek. Kétségbeesett zokogás rázta meg a testét, siratta magát, az álmait; másnap a vevők sajnálkozva mondták egymásnak, hogy a szép trafikoskisasszony- nak z alarm bánata van. Egy idő múlva megint jobbkedvü lett, adta a vevőknek a bélyeget, a cigarettát, számolta a pénzt, és mikor este fáradtan elaludt, a fejében csak számok kavarogtak. Egyszer azután eljött a férfi. A leány a kályha mellett állt, mikor nyílt az ajtó. A férfi elsietett mellette, egyenesen a telefon- fülkébe ment, az ajtóból szólt csak vissza géHun szokás — német vezényszóra A környék még őrzi hagyományait, de nemsokára elhullatja, mint felesleges halasztói a XX század rohanásában. A székely temetkeziki szokások is már öregek emlékeiben él, bár még a zázad- fordulón éltek velük. Hun s'oká& s/v nt a halott valamelyik közeli rokona oldalára szablyát kötve lóra ült, üstökét kibontva lovagolt a koporsó előtt, kezébe vív? a lefordított kopjafát. A temetőhöz érve á sírba lőttek s behantolás után a kopjára <9 fiataloknak fehér, öregeknek fekete zászlócskákat tűztek. A sirbalövéfct — óh, áldott magyar szó — a századfordulón németül vezényelték . . . Az üstökkibontás nem ősi szokás. Emléke ez az 1562-i székely felkelésnek, amikor büntetésből fülüktől fosztották meg őket. Ez.t a szégyenfoltot takargatták. legalább a halál előtt, hajuk kibontásával. Társiadalmi vonatkozásban ma ic él a tizedesi rendszer. A község tizedekre oszlik. A tizedeseket köti ossz? a négv hites, kik minden társadalmi megmozdulásnak kovászai é? rendfenntartói. Bizony mm is, mint régen, sok dolguk van . . . Gépkocsi járatot kér 12 ezer székely A háborús Ldőkszele ránehezedik a legeldugottabb székely vidékekre is. Talán ezekre leginkább . . . Az e?ész vidéknek legéltetőbb kérdése az úthálózat. A megszállás ideiében tökéletesen elhanyagolt állapotban volt. Ma már hengerelt utak köti ös'ze az egyes falvtr-kat és közDontjukat: Székely- kere°zturt és Szék elvűd várhelyi. Ez azonban ma már nem elég. Vasúttól teljesen el vannak »árva. Kb. 30 kilométeres körön kívül található az első helyiérdekű á.llomás. Az autóbuszjárat is gondosan elkerüli, hogy — bár nem o’y népes vidéken halad ál — megrövidítse a menetidőt a megyei és járási központok között. ' Termékeiket hatalmas távolságok”ól kell szállítsák, ami teljesen felemészti kis jövedelmüket. Beszerzési forrásuk. Székely udvar hely, meg egyenesen a világ végén van: napi járóföldre. Horszasan el- mélázruak a téma felett. Aktákban életrevaló tervek hevernek. Választ sem kaptak: sem jót — sem rosszat. Az életre terelődik a szó. — Ami van megeszem, ami nincs nélkülözöm — vallja őszintén egvik gazda. Jómódú. Látszik házán-istái lóján. Lábán ellenben a cipő már nem cipő — szekerén nincsen ráf, — állatait adja el . . . Bajitól teli időkre emlékezik és emlékeztet sokminden a háztájak mentén. Leginkább azonban a társasgéokocsi- közlekedés hiánva vár sürgős megóvásra. Több, mint 15 színtiszta székely község él tökéletes elzártságban. Mert ezen aligha segíthet a székelv esze; ehhez az állam támogatása szükséges. Ezt viszont megérdemlik . . . * A rézport. hömpölygető Firtos mellé rönké átutazóba jöttem. És megfürdötí lelkem a mult szépségében — a jelen gondjaiban. Hátha a céltalanságot kitűzött cél vá1- totta volna fel . . . piesen; Szabad a telefon? A leány mozdulatlanul maradt a helyén, lelkében viharos, ujjongó öröm támadt. Nagyon messziről, szinte félálomban kapkodta magához a fülkéből kiszűrődő hangokat: —- Előbb nem tudok elszabadulni . . . Féltiz tájban a Hungáriában .. . Jó, ott leszek! Egyszerre felugrott, a pult mögé szaladt. Most kijön, fizetni fog . . . Már jött is. Szürke prémgalléros bundája zsebéből aprópénzt kotort elő és szórakozottan köszönve, már indult is az ajtó felé. — Jóestét. Hátra se nézeti és már kinn volt az üzletből. A leány megremegett. Előtte feküdt a pénz, jo darabig tanácstalanul bámult reá. Nem is értette, hogy mi történt vele, a feje zavaros volt, a kis bolt forgott körülötte. Akkor jött valaki, liz Memphist kért, odaadta neki. Mások is jöttek, azután nemsokára zárni kellett. Lehúzta a vasredőnyt és sietett fel a lakásba. Lefeküdt, gondolkodni akart, de a számok minduntalan belekeveredtek a gondolataiba. Egy pillanatra mintha kemény vasmarok szorította volna össze a szivét, azután megint enyhült a szorítás. Hogy is volt csak? Bejött, nem vett észre; megint elment. Fáradt volt, álmos, félálmában, végül el is mosolyodon. Ha egyszer eljött, eljöhet máskor is, — állapította meg magában. Es akkor talán nem lesz ilyen váratlan az egész. — Még minden rendbejöhet — . gondolta végül. — Elvégre is rtem történt semmi. Még mindig nem késő; várni kell tovább. . . Maga a császár is, vegye le süvegét Ahol Vergilius, Kisfaludé és Jósika emléke él Viszontlátás Irta: THURY ZSUZSA 1
